Komáromi Lapok, 1921. január-június (42. évfolyam, 1-52. szám)

1921-03-19 / 23. szám

1921. március 19.

Komáromi Lapon

5. oldat

ennek az újoncok méretei: a németországi 20 éves újonc testhossza átlag 169 cm., a 31 éves német férfié 169 5 qm. A francia és angol újonc s ugyanazon nemzet 35 éves féríia testhosszabeli különbözeié alig 1 cm. A test hoszszának növekedése is mutat két nagy szakot. Az első az első életévben nyilvánul, a második a leány 12., a fiú 13. évében. Az eiső évben a növés oly nagy, mint más 3—4 évben együttvéve.

Az ember testhossza lényegében függ csontvázától, ennek nagyságától, amellyel pedig szoros kapcsolatban áll izomtömege. Mivel pedig a csont és az izom súlya az újszülött súlyának 40 százalék, a felnőtteknek 60 százaléka, kell, hogy a gyermek súlyára hossza befolyással bírjon. Ebből a köveikezletés az, hogy a gyermek hossza és súlya egymással kell, hogy párhuzamosan haladjanak, amint az a valóságnak meg is felel.

Kis iiáromszinü szalagokat

ítélnek halálra, melyek kis fiuk és leányok szivei föiött virulnának egy napon, a magyar szabadság ünnepén. Kis fiukat és leányokat fosztanak meg tőlük, akik lelkűk sugallatából tűzik fel ez ártatlan jelvényt, mely senkit nem bánt, csak egyet jelent, hogy aki viseli: az magyar.

Hát magyarnak sem szabad lenni ebben a szabad republikában ? Minket magyarságunk felől sohasem kérdeztek és kérdeznek. Ámde jó a magyar búza és a magyar bor, kel! a S magyar föld és ipar adója és szüksége van j ennek az államnak a magyar véradóra is, fiaink ! izmaira és haiálmegvetésére.

Azt a kis háromszinü szalagot sem tűrik i még gyermekeink mellén, de a kommunizmus j romboló eszméit'és jelvényeit bárki kitűzheti a ! gomblyukába, szabadon hirdetheti.

Volt idő amikor a megszálló katonaság a vörös jelvényeket is eltávolította és letépte embernyi emberek sapkájáról, a vasutak várótermeiben és a vonatok mozdonyain, kocsijain ez volt felírva : Smrt bolsevikum, ami magyarra fordítva nem jelent üdvözletei.

Csak nem tartanak bennünket oly aljasoknak, hogy magyarságunkat megtagadjuk és elfeledjük szent dalainkat, a három szint mely ezer testvérünk és hősünk szemfedője volt. Hagyjanak e! ezekkel a tüszurásokkal és engedjenek bennünket azzal a kis szabadságunkkal élni, ami még megvan. Majd jönnek idők, amikor be fogják látni ennek a szűk látószögü politika minden dőreségét.

Portyázzunk ml Is

az egyik helybeli lap legutóbbi számának Portyázás cimü közleményében állított dolgok fölött. Mert megérdemli az a kis irásocska, hogy egy kis szemléi tartsunk fölötte és íróját egypár vaskos tévedéséről kioktassuk. Senki sem veheti ezt tőlünk rossz néven, annáj kevésbbé az illető lep, ameiy minden számában az igazság hősies pózában tetszeleg magának. Legyen neki tetszése szerint! Mi ismerjük az ő igazságait.

Nemrégiben ez a lap megvádolta az öszszes polgári — az ő terminológiája szerint burzsuj — lapokat, hogy tudatosan hazudnak és célzatosan elferdítik az egyes megtörtént eseményeket. Irta ezt azzal kapcsolatban, hogy a lapok az oroszországi ellenforradalomró! Írva komoly mozgalomnak tüntették fel azt, nem pedig holmi csip-csup kis „matrózlázadás“-nak. Nos, hát Oroszország csakugyan elég messze van tőlünk, különösen most; nem lehet csodálni, ha tájékozatlanul állunk az onnan érkező ellentétes híradások tömkelegében. De azt már engedje meg nekünk a Portyázás cimü irásmüvecske ragyogó (vagy inkább dadogó?) tollú írója, hogy kifejezhessük abbeli szerény véleményünket, miszerint Komárom talán mégis csak van olyan közel hozzánk, hogy ismerhessük az itteni viszonyokat. Vagy ha nem ismerjük eléggé, hát mielőtt tollhegyre veszünk valamit, alaposan utána járunk. Megköveteli ezt a legelemibb újságírói tisztesség is. Hivatásukat komolyan vevő újságírók meg is szokták ezt tenni.

De nem igy a föntebbi cikk írója. Ószerinte ugyanis a Br. Eötvös József-u. 33. számú ház azonos az ugyanazon utcabeli 22. számú házzal. És igy a keresztényszociálista párttitkárJeAéi] €£Ó5/ogaÁ

megőrzése,

'^puBSzede/meseóó elhiisegöÁi

<x SZQJ-SCUS

óik&zes hkűjgaése /e/ie^séoBs. fia. /^a^znrdanh

El ® a ■

ilíKt 'Xa

ság, amely a 33. szám alatt székel, föltétlenül a Kaíh. Legényegyesületben van, amelynek háza a 22-es numerust viseli. Oh naiv tájékozatlanság! Vagy talán komolyan azt hiszi a cikkíró, "hogy 22 = 33-mat? Akkor nem ajánlhatunk mást, mint hogy iratkozzék be az elemi iskola második osztályába, ott majd fölvilágositást nyer jámbor tévedéséről. Addig azonban, míg ezt meg nem teszi, ne vegyen tollat a kezébe és ne ítélkezzék elevenek és holtak föiött, különösen ne az olyan ember, akit csak tegnap szalasztottak valahonnan ide, és igy az itteni viszonyokat nem ismeri.

De úgy látszik, a főcél itt az volt, hogy a Legényegyesületet kompromittálják, hogy meghazudtolják azon kijelentését, hogy nem politizál. Nos, hát a Legényegyesületnek igenis semmi köze sincs a keresztényszociálista párthoz, nem tnér hamis bort hamis cégér alatt És egyáltalán nincs tisztában a cikkíró azzal, hogy mi van a Legényegyesületben. De mi kijelenthetjük, hogy ott nem vaditás, nem züllesztés folyik, hanem komoly társadalmi és kulturális munka. Ezért pedig nem ökölmutogatás illeti meg, különösen nem azok részéről, akik magukról azt szeretik hirdetni, hogy ők a felvilágosodás fölkent bajnokai.

hs nagyon furcsán hangzik, amikor a cikkíró emleget vigéceskedést, buta frázisokat, paraszlfogást, pénzzel reklám csinálást és más efféléket. Ö mindezeket bizonyára jobban érti és alkalmazza is. Mert az eszmék, az igazán nemes és ideális tanítások csakugyan nem szorulnak ilyesmikre. Azokat azonban nem a Portyázás Írója hirdeti.

Laptársunknak pedig csak azt ajánlhatjuk, hogy ilyen görbe tollú tintalovagokat ne engedjen hasábjain grssszálni, mert különben csakugyan hitelét veszti.

Ip szí Ion.

A szenátus febr. 22-én tartott ülésén jóváhagyta a holttányilvánitásra vonatkozó törvényjavaslatot, amely előreláthatólag a legrövidebb időn beiül törvényerőre fog emelkedni. Ennek folytán az 1918 március 31-én 128 sz. a. kelt osztrák törvény, valamim a magyar polgári perrendtartásnak a hottnaknyilvániiási eljárásra vonatkozó rendelkezései nagymérvű változáson mentek át. A Szlovenszkóra vonatkozó változásokat, amelyek az eddigi eljárást megrövidítik, a következőkben közöljük. A polgári perrend tartás 733. §. 3. bekezdése megváltoztatva és kiegészítve igy hangzik: „Aki a háborúban súlyosan megsebesült, vagy a háborúban való részvétele folytán eltűnt, ha a háború befejeztétől számított három év elmúlt és tőle nem érkezett olyan értesítés, hogy életben van, aki az 1914—1919. háborúban bármeiy résztvevő állam véderejéhez tartozott és eltűnt, holtnak nyilvánítható nemcsak akkor, ha az előző határozmáriyok feltételei fenforognak, de akkor is, ha azon utolsó értesitésétől, hogy életben van, két év eltelt.“ A holttányilvánítási kérelem felől egyes bíróként az illetékes biróság azon

tagja log határozni, akit a biróság elnöke kijelöl A biróság a szükséges ténykörülményeket hivatalból szerzi be, határozat előtt az állított tények és bizonyitékok tekintetében a feleket is ki kell hallgatnia. Ha a holttányilvánitás tekintetében fontos bizonyítékokat másként nem lehet beszerezni, a járásbíróság megkereshető azok kinyomozására. Az eltűnt részére a biróság gondnokot rendel és egyúttal hirdetményt tesz közzé, amelyben az eltüntet, illetőleg azokat, akiknek tudomásuk van a hollétéről, felhívja, hogy egy éven belül a bíróságnál jelentkezzenek. Nem szükséges, hogy a kérvényező ügyvéddel képviseltesse magát Fontos újítás, hogy az eltűnt házastársának kívánságára a biróság a holttányilvánítási kimondó végzésben tudomását veszi a hazastársnak azon indítványát, hogy a házasságot felbontsák. A holttányilvánítási végzés alapján a házasság felbontását tehet kérni a holttányilvánítási kimondó biróság előtt, ez a kérelem a holttányilvánítási kérvényben is előterjeszthető.

Ne forgácsoljuk szét

azt az erőt, melyet az itt élő magyarság a maga egészében képez és amely csakis akkor tud a súlyos helyzetében minden oldalról ellene emelkedő veszedelmekkel megküzdeni, ha egységesen egész maiad.

Mert a magyarság szétforgácsolására és gyöngitésére vezet minden olyan akció, mely arra irányul, hogy a különböző társadalmi osztályokat nemcsak foglalkozás és szakok szerint, de vallás és felekezeí szerint is elválassza egymástól. A különböző osztályoknak [ gazdasági érdekei, elismerjük, indokolttá teszik a különböző táborokba való tömörülést, noha ideálisabbiiak tartanók, hogyha speciális helyf zetüiikben ilyen szét.agozódások is elkerülhetők volnának, — azt is megértjük, hogy különböző erkölcsi felfogás és világnézet is egy zászló alá sorakozik, — de nem tarthatjuk célravezetőnek azt a törekvést, mely egyes osztályoknak foglalkozási szakszervezkedése mellek még felekezeti jelleggel biro szervezkedéssel is megkülönböztetni kívánja egyik magyart a másiktól.

A szlovenszkói magyarságnak nehéz helyzete, melyben egymásnak kölcsönös támogatására van utalva, legelsősorban azt követeiné meg, hogy az anyaországtól elszakitoit, nyelvében, érzésében, történelmi hagyományaiban egy nemzetség fiai egyetlen egy táborban, egy pártban: magyar pártban tömörüljenek, mert életérdekeit csakis egyesült erővel képes tnegvédeímezni. Annyival is inkább, mert naprólnapra megvívandó küzdelmeiben senkire sem számíthat, egyedül csak magára!

Dacára ennek, sajnosán kell látnunk olyan törekvéseket, melyek a szükséges egység megbontásával fenyegetnek. Csak nemrégiben indult meg a szlovenszkói magyar iparosságnak keresztény szocialista párt keretében való szervezése és ime most megjelent egy körlevél, mely a „keresztény és keresztyén“ gazdákat hívja fel tömörülésre. Az előző akciónál megtörtént, hogy a keresztény iparosok szervezeté-9 MttániiMnitö iij módja.