Komáromi Lapok, 1920. július-december (41. évfolyam, 47-97. szám)
1920-09-04 / 65. szám
é. oldal. „Komáromi Lapok* 1920 4 tén és hogy sanyargatta és halaiba kergette a magyar művészeket, azt kiáltjuk oda ez üzenet magyar olvasóinak: ne higyjctek az árulónak! Magyarországnak meg a neuilly-i béke értelmében is joga van élni. Azok, akik a magyarság életét otthon már meg nem méteívezhetik, a külföldről szórják rágalmaikat ránk. Ók ádázabbak akarnak lenni ellenségeinknél, mert ezekkel már békében élünk, ők ötök ellenségeink maradnak. írásaikkal nem a magyarság ügyét, hanem a saját ügyüket akatják előmozdítani és propagandát hirdetnek ellenünk akkor, amikor száz sebből vérezve újból fel akarjuk építeni atna romokat, amelyeket Gábor Andor és társai döntöttek össze. A cseh-szlovák területen élő zsidókhoz apellálnak és ezeket elárasztják hazug hírekkel és állításokkal, hogy megnyerjék őket Magyarország ellenségeinek. Így nemcsak a magyarságot, amelynek akkor ép igy hazudtak, a zsidóságot is romlásba, saját vesztébe akarják dönteni! Nekem is van egy üzenetem! Átéltem a forradalmat és átéheztem a bolsevizmu-t. Akkor Gábor Andor nem üzengetett a magyaroknak, mert a magyarság üldözésétől arra nein volt ideje, de jaj nekünk most mikor meg kell lakolnuntc azért, hogy Gábornak csak a bécsi kávéházi pincérek és a Pestről elmenekült patkányhad a hallgatósága. Dühét mondatokba önti, felkavarja, meglóbálja és tájékozva nyakunkba zúdítja. Ti pedig cseh-Szlovákia magyarajku lakó*, ha magyar újságtól, könyiől el vagytok zárva, vegyétek elő klasszikus költőinké*, regényíróinkat, akik a magyar föld emlőin táplálva, felépítették hazánk magyar kultúráját és akik szellemétől az a romokból újra fel fog éledni és dobjátok el megvetéssel magatoktól a kávébázak, mulatóhelyek zugaiban tenyésző kalandorok szennyiratait. Ti zsidóvallásu magyarok pedig, nem undorodtok vallásotok legnagyobb bűnöseitől: a hazáját eláruló és szökésében is rágalmazó hilehagyottól. liiemuin komáromiak számára. (De azért mások is haszonnal forgathatják). Ha ismerőst látsz sietni az utcán, ne állítsad meg és ne tartóztasd fel csupán azért, hogy megkérdezd tőle, — Hogy van? Hogy van? Emiatt ugyan kar pár percet is elrabolni és neki bo:zuságot o’ ózni. Ha szinleg meg is köszöni a szives érdeklődést, de belül bizonyosan a pokol fenekére kivan, hiszen azért siet, mert kevés már az ideje és egy csepp szüksége sincs aira, hogy veled eszmecserét folytasson hogyléte felől. Különösen tartsd be ezt azokkal szemben, akik hivatalba, vasút , vagy hajóállomára, ebédre, vagy vacsorára sietnek! Ha valakit sétálni látsz egy hölggyel, ne terjezd róluk mindjárt azt a hirt, hogy ezek már jegyesek vagy, hogy viszonyuk van! Gondold meg, hogy a XX-ik században élünk s jegyesi és egyéb viszony nélkül is sétálhatnak! Ha valamelyik hölgynek érdekes arc vagy hajszíne van, ne fogd reá azonnal, hogy festi magát, vagy a haját, elvégre a szép arcszin lehet ám természetes is. Világért se terjessz nőkről rossz híreket. Jusson eszedbe, hogy az a hölgy, akiről te kellemetlen dolgokat mondasz, valakinek vagy az anyja, nővére, vagy a felesége, leánya, vagy a menyasszonya, vagy legalább is valakinek az ideálja és mivelhogy bizonyára neked is van vagy anyád, nővéred, vagy feleséged, lányod, menyasszonyod, vagy legalább is ideálod, gondolj arra, mielőtt rosszat mondanál egy nőről, mennyire bántana téged is, ha egy hozzádtartozóról rossz híreket terjesztenének. A moziban ne akarj nagyon szellemes lenni és nem okvetlen szükséges a képeket frivol megjegyzésekkel kisérned. Jusson eszedbe, hogy a nézőtéren ülnek olyan nők is, akik még innét vannak a nászuton és se nemileg, se némileg nincsenek annyira fölvilágosítva, hogy a te frivol megjegyzéseid kárt ne tennének a lelkűkben. Ha egyik ismerősödet előtted ismeretlen nővel látsz menni, ne képzeld őket uj kapunak, és világéi se bámulj nagyon rájuk, hiszen te úri ember vagy, nem pedig kiváncsi négylábú, s ne gyötörd magad azzal, hogy ki lehet az a nő? Ha nincs semmi fontos' mondani valód, csupán időtöltésből bemégy egyik ismerősödhöz, s ott már vendéget találsz, vagy közbe érkezik valaki, a legszivélyesebb marasztalást se vedd komolyan, hanem siess eltűnni, mint a kántor. So’se tudhatod, hogy nem vagy-e ott egészen fölösleges. Csak akkor maradj, ha a fülednél fogva rajzszöggel a falhoz szögeznek. A kaszirnőknek nem okvetlen szükséges udvarolnod. Morális és etikai szempontokból eltekintve — másnap úgyis tudni fogja az egész vármegye. Nem illik szobaleánnyal ismeretséget kötni azzal a hamis ürüggyel, hogy a nagysága toalett titkai iránt érdeklődői s azokat csak ily utón tudhatod meg. A szabónő is elárulhatja, vagy kérdezd meg a nagysága valamelyik legjobb barátnőjét. Ne ígérj minden leánynak házasságot, hogy ezen a réven ebédekhez, vacsorákhoz juss. Gondold meg, milyen nehéz a családnak a mai viszonyokban föntartani magát, hát ha még téged is kosztolni kell a jövő reményében. Színházban ne akkor fújd ki hangosan az orrodat, amikor a színpadon a hős éppen haldoklik, vagy amikor az öreg király a gyerekei között osztja szét országát. Előadás alatt ne magyarázd a szomszédodnak, hogy te ezt a darabot már láttad Pesten. Ha a színésznőnek csokrot nyújtanak fel, ne hazudd, hogy azt te adtad. Jusson eszedbe, hogy ugyanezt harmincán-negyvenen hazudjak a nézőtéren ugyanakkor. Szintén ne hazudd azt se, hogy a primadonnával benső viszonyod van, mert harmincán-negyvenen szintén ugyan ezt hazudjak ugyanakkor. Ne akkor nevess, amikor sírni kellene és megfordítva. Ne hazudd azt, hogy azért váltottál olcsó helyet, hogy minél messzebb kerülj a színpadtól, hogy a súgót ne haidd ! A szegénységet kár ilyen mesékkel takargatnod. Jusson eszedbe, hogy a színház nem mozi, tehát ne szorongasd előadás alatt a szomszédnőd kezét és ne nyomkodd a lábát. Ezek a kiváltságok a mozit illetik. A színikritikusokat ne gyötörd azzal, hogy a szived hölgyéről jó kritikákat írjon. Ez több okból illetlen. Először is a kritikussal iratod meg és a kedveskedéseket, a becézgeíéseket te veszed fel a színésznőtől, hát ez igazságtalanság. Másodszor holmi dicsérő kritikák révén (amit hozzá még más is ir) ne akarj a színésznő kegyébe jutni. Gondolj arra, hogy a színésznőd nemcsak a hízelgő kritika igéjével él, hanem annak selyemharisnya, selyemblúz is kell, a vacsorákról nem is beszélek. Ne gyanúsíts még a színikritikust azzal, hogy ha valamelyik csillagot dicsér, hogy már azzal viszonya van, és viszont, hogyha a kedvencedet leszólja d kritikájában, hogy az azt jelenti, hogy a te megközelíthetetlen védencednek udvarolni akart a rosszmájú kritikus, de ő, az édes, a drága fügét mutatott neki és most boszubó! ir róla rosszat. Ha valamelyik ismerős családba kis babát hozott a gólya, ne találgasd, hogy a férjen kívül kihez is hasonlít a kis csöppség. Ha valamelyik asszonyon, vagy leányon uj ruhát, vagy uj ékszert látsz, ne számítsd ki fejből azonnal, hogy mennyi is a fizetése az urának, vagy az apjának, s hogy olyan toalett, vagy ékszer kikerülhet e ebből a jövedelemből? Ha moziban sötét a nézőtér, ne menj akkor már be, mert hirtelen meg keli világítani a nézőteret, s az kellemetlenül hat azokra, akik a szomszédnőjük puha kis kacsóját szorongatják éppen. Ha már minden áron kivilágittatad hirtelen meglepetés-szerűen a nézőteret, előbb kiáltsd ki, hogy: Föl a kezekkel! Faun. Csehek tanuljaM magyarul. Ezt a felszólítást intézi a „Narodny Listy“ a Szlovenszkóban alkalmazott cseh tisztviselőkhöz. „Joggal figyelmeztetnek bennünket a szlovákok, — véli a lap, — hogy a magyar és magyarén agitáció büntetlenül garázdálkodhatik, ha felügyelő közegek nem ellenőrzik őket, akik beszédjüket megértik és írásukat figyelemmel kísérhetik. Ha egykor a németeket arra figyelmeztették, hogy csehül tanuljanak, ezt nem a kultúránk iránti szereidből tetiék, hanem politikai motívumokból. Hasonló okokból figyelmeztetjük a cseheket, hogy tanulják meg azt a nyelvet, akár szeretik, akár nem-, amely Sziovenszko történetében o’y nagy szerepet játszóit és ma az államra veszélyes eszmék propagálására szolgái,“ Eddig a cikk és mi csak ismételhetjük felhívását: csehek, tanuljatok ineg magyarul, dő már indokainkat nem a cseh lap arzenáljából merítjük. Tanuljatok meg magyarul, ha már a kormányzói böicseség o!yan vidékre rendelt, mely nem érti meg a beszédetek és így eredményes munkát a köz érdekében nem végez-hették. Tanuljatok meg magyarul, me.t ezen a nyelven egy évezredes gyönyörű kultúrát ismerhettek meg és tanultok megbecsülni. Akkor talán megszűnik idegenkedésnek, elfogultságtok a magyar néppel szemben. De ne azért tanuljatok meg magyarul, hogy a „Narodny Listy“ által nektek szán? kontroláló hivatást betöltsétek. Ez a mumus nem szép, nem emberhez méltó és nem a demokrácia hazájába való. A Metternich-rendszer gyűlöletes rekviziluma és a múltban is a/.ért voltatok rosszhírnek a magyar nép előtt, mert a Bach korszak ezt a szerepet töltötte be veletek, hogy apáink „szavait eltért-' őrizzétek és írásaikat figyelhessétek“. Near azért ráztátok le a habsburgi igát, hogy rögtön megfogadjátok a „Narodny Listy“ tanácsát és az osztrák örökségből tanuljatok kormányzati, elveket. Nyelvet politikai okból ne tanuljatok. Mert amilyen zengzetes a magyar szó a költők: nye:vén, olyan gyűlöletesek a börtön, rabszolga-, elnyomás és hasonló szavak. A „Narodny Listy“ ezeknek a fogalmaknak magyar kifejezéseit akarja veletek el sajátíttatni. Rekvirálják az orosz nőkét a kínai zsoldosok részére. A „Daily Telegraph“ déloroszországi haditudósítója részletesen informálja lapját Wrangel tábornok akciójáról az orosz boiseviki .hadsereg ellen. A tudósítás szerint 12 millió orosz áll’ Wränge! mögött elszántan arra, hogy megszabadítsak hazájukat a romlástól, pusztulástól es éhhaláltól, melybe az ateista bolsevikiek és a szolgálatukban levő kínai bérencek sodorták Oroszországot. Wrangel parasztjai meg vannak győződve, hogy Oroszország boldogulása nem lehet rabbi független a civilizáció áldásaitól s azoktól a reformoktól, amelyeket Wrangel kíván biztosítani számukra. Főleg Wrangel földreformjairól van szó, amelyek minden parasztnak jólétet és biztos megélhetést ad. Teljesen tisztában vannak Leninekkel, hogy lehetetlen többé megbákülni velük Azt is tudják, hogy akárminő megegyezésre lépnek a bolsevikíenke!, azok azt be nem tartanak. Szomorú tapasztalatokra tettek szert ezen a téren, Két héttel ezelőtt két munkásasszony érkezett meg Ódessából Szebasztopoiba. Törékeny csónakon szöktek meg, mert boiseviki tisztek és katonák vették körül a város egyes részeit azért, hogy onnét elrabolják a 18 es 40 évkor közötti nőket. A boldogtalan asszonyokat es leányokat az állomásra hurcollak, ott marha* j kocsikban helyezték el őket, majd elszállították a szerencsétleneket a frontra, hogy kiszolgáltassák a kínai zsoldosoknak. Ezek ugyanis előzőleg lázadni kezdtek és a szolgálat megtagadásával fenyegetőztek, ha nem látják et őket orosz asszonyokkal. Mindez rendszeresen folyt le, amennyiben a szovjetkormány proklainációt bocsátott ki, amelyben elrendelte a nők. mozgósítását és államosítását szabadszereiem céljaira. Mielőtt a két odesszai nő menekült, már több ilyen megbecstelenitett asszony tért vissza a frontról betegen, fertőzötten, a testi erőszak nyomaival. Derujensky egyetemi orvostanár látleletet vett föl róluk. Azok a városok és falvak, ahol bolsevikek megfordultak, a rettenetes pusztulás képét mutatják. Mindenütt rablás és fosztogatás nyomai, így pl. Szebásztopolban nincs ház, ahonnan az összes háztartási cikkeket — a legutolsó fakanálig — el ne vitték volna. Romlást és nyomort hoztak minden társadalmi osztályra. Szomorú látványt nyújtanak minden téren. Egész Déloroszország rettenetes aggodalommal figyeli Wrangel próbálkozásait és egyetlen reménysége, “hogy ennek a kiváló hadvezérnek sikerül végső csapást mérni a vörösökre.
