Komáromi Lapok, 1920. július-december (41. évfolyam, 47-97. szám)
1920-08-28 / 63. szám
ftegyvertegyedik évfolyam. 63.szám. Stombafj 1920. augusztus 28.----------- — '... ..........- --1---iTni'iTa i Hl -KOMAROMI KOMAROMMEGYEI KÖZLÖNY Előfizetési ár helyben és vidékre: Cscb-szlovák értékben: J'gész éTre 56 K, félédre 28 K, negyedévre 14 K. Egyes szám ára: 60 fillér. Politikai lap. Főszerkesztő: GAÁL GYULA dr. Főmunkatársi BARANYAY JÓZSEF dr. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Nádor-u. 29., hová úgy a lap szellemi részét illető közlemények, mint a hirdetések, előfizetési és hirdetési dijak stb. küldeni-' k. Kéziratokat nem adunk vissza. Megjelenik minden szerdán és szoiiibaton. 0 souinizmus, űriint szélsőség, szintén nélkülözi az intelligenciának ama mértékét, amely a józan gondolkodáshoz, bölcs megfontoláshoz és ésszerű cselekedetek végrehajtásához föltétlenül megkivántatik. A szélsőség mindig szélsőség s ennek reakciója el nem maradhat, lévén minden hasonló oknak hasonló okozata. A példák azt' mutatják, hogy igazán intelligens ember sohasem lehet a szélsőséges irányzatnak hive; igy valóban intelligens ember soviniszta sem lehet, mert az intelligenciának magas foka, mely az államok igazgatásánál elsőrendű követelmény, nem engedi meg a szélsőségi kilendüléseket. Valamikor, amikor még a nyers, a fizikai erő uralkodott, minden törvényalkotás magán hordta a szélsőségnek bélyegét, mivelhogy az államnak szüntelen intelligencia nélküli, szélsőségekre hajló tömégekkel szemben kellett védekeznie. Ez volt az állandó helyzet. Ma azonban a nyers erő helyét az intelligencia foglalta el az államok igazgatásában, minél fogva az állam küzd, sőt küzdenie is kell a sovinizmus, mint szélsőség ellen is. A kevés intelligenciával bíró ember összetéveszti a sovinizmust a hazafisággal. Már pedig goromba hazafiságot senki sem ismer; a soviniszta pedig elsősorban is goromba, sőt ennél is több: gyilkos, mert irgalmatlanul ki akarja s ha tudja, ki is végzi más nemzetiségnek jogait. Azt meg szintén jól tudjuk, hogy a nemzetiségek jogai ellen emelt gyilok az állam életét ölheti meg. A sovinizmus nem hazafiság, amint a bigottság sem vallásosság. Az igazi vallásosság nem tűrheti a bigottságot, sőt harcol ellene; épp úgy az igazi hazafiság nem tűrheti a sovinizmust sem, mert ha engem az igazi hazafiság érzete hat át, meg tudom érteni minden nemzetiségnek a maga jogaihoz yaló görcsös ragaszkodását, fajának, nyelvének, kultúrájának szeleteiét és védelmét. A kassai premontreiek, valamint a komáromi bencések becsületes magyar hazafiak voltak, de sohasem sovének, akik más nyelvű, vagy más vallásu növendékeiket üldözték volna. Nincs senki, aki őket sovinizmussal jogosan vádolhatná, pedig Szlovenszkó intelligenciájának javarésze az ö iskoláikból került ki. A szélsőség nem gondolkodik, hanem vakon rohan előre s pusziit mindent, ami útjában ^Jl. Ebben a szélsőségeket jellemző iramban vágtat Szlovenszkón is a cseh sovinizmus, •jppfiíy semmibe sem veszi a magyar nemzetiségnek jogait, sőt még a szlováksággal sem törődik v*sokaf, mert ha törődnék, nem árasztaná el Szlovenszkót minden szakképzettséget nélkü özö tanítókkal, tnég pedig olyan óriási mennyiségben, hogy már szinte mondássá vált: Csehországinak minden kintornása szlovenszkói tanító. A régi szakképzett magyar tanerők helyét intelligencia nélküli egyének foglalják el, akiknek egyedüli kvalifikációja az, hogy — nem tudnak magyarul. Pedig az tudott dolog, hogy Csehországban az intelligencia nevelése terén mindig tulprodukeró mutatkozott. De a sovinizmus nem gondolkodik. Egyik állásba szakképzett, de bárdolatlan, durva embert helyez, akit, dacára a sok jogos támadásnak, még mindig helyén tart; máshova képzetlen egyéneket küld s ezzel a kultúrának szekerét egy félszázaddal hátrább tolja. Kiváncsiak vagyunk, mikor fogja a csehszlovák köztársaság ezt a szélsőséget, az emberi jogoknak ezt a veszedelmes ellenségét legyőzni! E sie: feli« is® i Méta a gMnl faié Ma üti ínéin A csütörtöki „Híradó“-ban olvastuk, hogy a pozsonyi városi közgyűlésen a város élelmezési bizottsága szóvá tette a város rossz élelmezési viszonyait. A panasz ugyanaz, mint a mi városunké, nincs liszt, vagy ha van, rossz, ehetetlen, az országos gabonahivatal pozsonyi központja csak rendeleteket gyárt, de a rendeleíek betartatásához szükséges élelmiszer menynyiségek leszállításáról nem gondoskodik. Ezeket a panaszokat ugyiátszik, a mi szánkból vették Ki, azaz újítják meg Pozsonyban, mert mi erről, már több hónap óta voltunk kénytelenek hirt közölni, és a legéletbevágóbb e kérdéssel állandóan foglalkozni. Dusek polgármesternek a panaszokra adott válaszából tudjuk meg, hogy Pozsony város ellátásának biztosítására ok is a közvetlen ellátást követelik, mint ezt a Komárom városi közélelmezési hivatal már egy hónappal ezelőtt ez évre is követelte, nem is szólva arról, hogy i y irányú mozgalom már 1919. évben is indult meg. A pozsonyi főpolgármester azzal nyugtatta meg a közgyűlést, hogy reméli; miszerint a szerdai napon tartott minisztertanácsban Dérer miniszternek a város közvetlen ellátására vonatkozó pártoló javaslata kedvezően fog elintéztetni. javaslata szerint a közgyűlés távirati utón feliratot intéz a közélelmezési miniszterhez az ellátás javítását kérelmezvén, s egyben bejelenti a közgyűlés, hogy különben az elégtelen élelmezésből folyó következményekért a felelősséget nem vállalja. Komárom város közélelmezési hivatalának ugyanily irányú felterjesztését a zsupán-kormánybiztos személyesen vitte fel Dérer miniszterhez, sajnos azonban a mi kérésünk a pozsonyi minisztériumnál megakadt elintézés nélkül. Mert elintézésnek aligha vehetjük azt, hogy a kérést: elutasították. Mindenkor azt halljuk emlegetni, hogy kivételt nem tesznek egy várossal sem, pedig, artlint azt a „Hiradó"-ban közölt pozsonyi városi gyűlés referádája mutatja, bántó kivételek-történnek nem városok, csak egyes intézmények javára. Az egyforma elbánás' elvénél fögvá, melyét annyiszer# hallottunk, s halljuk emlegetni, mi is csak azt kívánjuk, amihez jogunk van, azt kívánjuk, hogy a lakosság élelmezése biztosittassék. Azzal azonban ma már nem elégedünk meg, hogy ilyen kijelentésekből vonszoljuk keresztül magunkat egy még előttünk sok bizonytalanságot rejtegető jövő esztendőn keresztül, hogy „gondoskodni fogunk a lakosság élelmezéséről“ s hasonló hitelt vesztett biztatgatásokkal menjünk bele az őszbe, a télbe, s a mindenkor legváltságosabbnak mutatkozott tavaszi és előnyári hónapok elé. A város lakossága csak egy módon nyugtatható meg s ez a nyugalomszerzés az állam eminens érdeke és ez a mód: engedtessék meg a városnak, hogy szükségletét gabonában már most és haladéktalanul beszerezhesse. Jelöltessék meg egy terminus, mely alatt a beszerzést keresztülviheti a közélelmezési hivatal, de ez a terminus ne toldassék ki későbbre, mint a cséplések befejezése a vármegye területén, tehát előreláthatólag szeptember hó végéig. Többet egy szemmel sem kíván a lakosság, mint amennyit a lisztellátásra vonatkozó rendelet megenged, tehát újabban közölt 8 kg. lisztnek megfelelő gábonát személyenkint, ami körülbelül 160—170 waggon gabonának felelne meg-A városba szállított majdnem ehetetlen liszt azt bizonyítja, hogy a malmok bármily gabonát elfogadnak, s mit törődnek ők azzal, hogy a lakosság csirizt süthet a lisztjükből, s kidobhatja a pénzét az ehetetlenért. Egyetlen biztosítékul a jövő ellátási időre csakis a gabonának beszerzése lehet, mégpedig a város saját raktáraiban, mert az idegen helyen őrzött gabonát könnyen eldisponálhatják máshova. A gabona beszerzésének financiális oldala nem kell, hogy a kormánynál gondot okozzon, arról gondoskodni fog maga a lakosság, még ha drága kölcsönt kellene vennie, vagy bármijét eladni kényszerülne is. Csak a napokban látott napvilágot a kormánynak egy rendelete, mely a kisegzisztenciák védelme céljából külömböző árakon kívánja a lisztet forgalomba hozni. Ehhez valósággal egy vagyoni kataszter felvétele szükséges mert az adócenzus alapulvétele igen labilis alap a vagyonosság — vagyontalanság megállapításához. Ez a rendelet is könnyebben lenne keresztülvihető az egységes beszerzés mellett, mig az eredeti formájában csak ódiumot keltene és növelne a helyi hatóságok ellen. A gabonának beszerzése révén a város maga gondoskodhatnék elsősorban arról, hogy az általa megbízott malomba jó minőségű gabona kerüljön, abból ehető liszt öröltessék. A városra hárulván eddig az állam által fizetett rezsidiíerencia megtérítése, egységes kezelés mellett maga állapíthatná meg a lisztárakat a kisegzisztenciák és tehetősebbek részére. A közvetlen beszerzéssel sok olyan jutalék tétel volna az árból leszámítható, melyet eddig a fogyasztó közönség az abnormális nagy apparátussal működő központoknak volt kénytelen leadni a helyi hatóságok által az állami limiláció keretein belül megállapított lisztárban. Nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy a közvetlen beszerzéssel együtt megadott azon jog, hogy a város választhatja meg a malmot, lehetővé tenné a legjobb malom kiválasztását és az őrlés után fenmaradt korpának a helyi szükséglet fedezésére leendő förpithatását.^ De fél utón nem szabad megállni, követelnünk kell, hogy állateleséget i? ugyanígy szerezhessen be a város, árpát különösen, mert eddigi biztatásokból s a közélelmezési hivatal által a gabonahivataltól nyert információ alapján
