Komáromi Lapok, 1920. július-december (41. évfolyam, 47-97. szám)

1920-08-25 / 62. szám

3. o'dal. fizetésrendezésből mimlezideig követke?etesen kimaradtak. Ugy dr. Folkman, mint helyettese dr. Tafferner karácsonyra ígérték a végleges kinevezést a megyei alkalmazottaknak, akik ezért épp mi egy évvel ezelőtt 1919 augusztus havában folyamodtak. Azonban elmult karácsony, husvét, pün­kösd ... az állami kinevezés nem jött. A megyeiek gyüléseztek, kérvényeztek, deputációztak, azonban hiába. Legutoljára már a tisztviselő sztrájk is felmerült. A zsupán minden alkalommal Ígéretet tett nekik, hogy mindenki át lesz véve, aki állásáért folyamodott. Csakugyan néhány hivatalszolgát és két-három tisztviselőt ki is neveztek. Most, azonban a zsupán kijelentései és biztatása ellenére meg­jelenik a kormányrendelet, amely az összes kezelési személyzet elbocsátást adja lakonikusan tudtukra. Gyanús volt a dolog már hónapok óta, mert sok cseh hivatalnokot küldtek ide, a leg­többjük németül se tud, csak csehül. A magyar fejekkel érintkezni persze nem tudnak. Saját reformjaik szerint forgatták fel a segédhivatalo­kat, az irattárat és igy akták elkalandoznak, eltévednek, eltűnnek nagyobb dicsőségére a közigazgatás egyszerűsítésének. A „Slovensky Dennik“ azt irta juiius 6-án, hogy a megye­házán csak a katonai előadó és a titkár tót, a többi mind magyar. Menjen most fel a megye­házára és nézzen körül, majd meglátja milyen csehül áll a vármegye! A magyar alkalmazottakat pótolni tudják, tehát elbocsátják őket, félreteszik mint a ki­facsart citromot a kávéházban. Akkor bezzeg jó volt a magyar alkalmazott, mikor Jamnicky ur a nehéz átmeneti időkben csodálattal nyi­latkozott azok lelkiismeretes és kötelességtudó munkájáról és — megközelíthetetlenségükről, tiszta kezükről. A többi tisztviselő is tudja, hogy miiyen sors vár leá. Őket is mindéi fogják bocsájtani, — mihelyt pótolni tudják. Csakhogy nta még ezek nélkül meg se tudnának mozdulni. Mert az nem mindegy, hogyan közigazgatnak Trop­­pauban és Nagymegyeren, mert más a nép, mások a törvények, a rendeietek, melyeket az ide beszivárgó.t sziáv tisztviselők nem is­mernek, de nem is ismerhetnek, mert a leg­többjének nincs ehhez való előképzettsége és kvalifikációja, ami egész mellékes dolog a cseh­szlovák közigazgatásban. A magyar közönség azonban rövid időn beiül tudaíara ébred annak, milyen nagy ve­szedelem fenyegeti és fel fogja ismerni, hogy létérdeke van megtámadva a közigazgatás el­­szlovákositása és elcsehesitése áltat. Keservesen fogja tapasztalni, hogy azok a régi alkalmazot­tak, akikhez bizalommal fordult, hiányzanak és uj emberek ülnek helyeiken, akik nem ismerik őket, bajaikat és a száraz bürokrácia léieknél­­küli parapraíusrágói, akik a lényeg helyeit a formán kérődzve a közigazgatás színvonalát lesülyesztik, azt drágává és megbizhatlanná teszik. A megyei alkalmazottak ez ügyben már állást foglaltak, bizonyára / csatlakoznak hoz­zájuk az összes közalkalmazottak mert a dolog véresen komoly: ami ma a megyeiekkel meg­esik, az holnap az államiakkal is tolj tatódhaiik. Példa erre a mérnöki hivatalok esete, ahol már csak hírmondónak akad magyar tisztviselő. De megmozdult védelmükre a megye egész közönsége is, magukévá tették ügyüket az összes politikai pártok, mert lehetetlen, hogy demokratikus államban ilyen botrány megtör­ténhessék. Ezek az alkalmazottak kötelességüket becsületesen végezték el és most csak azért kell menniük, meit magyarok. Tehát a köz­­igazgatás magyarságának maradványait is el kell tüntetni, ehhez azonban majd a magyarság is hozzá fog szólani, amelyet ebben az ügyben elfelejtettek megkérdezni. Sőt tartunk tőle, olyant fog szólani, amelyet meg kell jegyezniük a rövidlátó kormányembereknek és exponen­seiknek. így szabad megírni! (Szegény magyar tisztviselők) Állandó panaszunk tárgya, miért hogy lapunk még oly híreket sem közölhet, melyek egzisz­tenciájukban megtámadott nyomorgó tisztvise­lők ügyével kívánnak foglalkozni, a cenzúra szigorú alkalmazása úgy ' vesszük észre csak Komáromra szól. Ezt már régóta figyelemmel kísérhettük, hiszen a szomszédok lapjaiban ál­landóan pertraktáltatnak sérelmeink, mindenki szóvá teheti jajjainkat, csak a mi örök panasz­tól vonagló ajkainkat csukja be, a mi toliun­kat fogja le a cenzúra. Épületes iskolapéldáját látjuk a megértéses politikának azokban a förmedvényekben, melyeket a. „B. Z Abend* cimü Pozsonyban megjelenő kormánylap (nem slovenskói kormányt értünk) terjeszt a barát­ságos kiengesztelődés az u. n. leikikonszoli­­dáció istápolására és erősödésére! A vak és lelketlen sovinizmusnak ez a kán-kán tánca nyomdabetükben öntve, nyomdafestékkel s a cikk komáromi beküldőjének fekeieie’küségétől fénylőén látott napvilágot a „B. Z. am Abend“ 1920. augusztus 20 i számában, melynek for­dítása igy hangzik : A tisztogatás megkezdődik! 30 zsupánhivatali tisztviselő elbocsátva. A köztársaság ellenségei. (B, Z. am Abend eredeti tudósítása.) Komárno, augusztus 19. Bizonyos, a régi osztrák-magyar rezsim­től átvett tisztviselők tevékenysége már régóta szálka a köztársasághoz hii elemek szemében. Tekintélyes része e tisztviselőknek, kiktől az állam tisztán humánus szempontoktól vezé­reltetve a megélhetés lehetőségét eddig meg nem vonta, nem áíaliotta az állam ellen a legkíméletlenebb zavaró munkákat kifejteni. A Közigazgatási szervezetnek elégtelen­sége Szlovenszkóban, melynek egész katasztro­fális méreteit Dérer dr. miniszternek legutóbb a Szlovenszkóban tett ellenőrző utján tapasz­talhatta, fennti okokra vezethető vissza első­sorban. Aki a két Duna oldal közötti élénk forgalmat megfigyeli, az ehhez megfelelő és érdekes bizonyítékokat gyűjthetett össze. Végre ugylátszik, a fona, megszakadt, és a ntár oly rég óta szükséges tisztogató processus, mely­nek célja abból áll, hogy a köztársaságunk munkás népei szemében már régóta vissza­tetsző reakcionárius elemeket Szlovenszkó nyilvános éleiéből eltávolítsa, végre megkez­dődött. Mint értesülünk, a pozsonyi minisztérium rendeletét adott ki 30, komáromi magyar tisztviselő elbocsátására. Az elbocsátás hivata­losan eddig még nem közölietett, de dr. Folkman zsupán a tisztviselőknek egy, augusz­tus hónapra járó drágasági pótlék kifizettelését sürgető tisztviselő deputációnak a vonatkozó rendeletet már megmutatta. Az elbocsájtást a városban sokféleképen tárgyalják. Általános vélemény a rendelet okáról az, hogy annak Dérer miniszter szemleutján tett tapasztalatai, valamint az illető tisztviselők­nek általánosan tudott reakciós magatartása volt a rugója. Eddig szól a komáromi rosszakaratú tu­dósító hiiadása. rtK.omá.rotJűi kapok* liziliii Mai Élteit Augusztus 24—3l-ig megállapított liszt­adag: finom liszt szelvényre 50 dkg. finom, — 25 dkg. főzőliszt, kenyérliszt cs 40 dkg rozs­­kenyérüszt. Füstölt szalonna megérkezett, előjegyez­tetni lehet szeptember hó 1-től a közélelmezési hivatalban. Árpa, áíiatetetési célra már útban van s remélhetőleg kiosztása e hét végén vagy jövő hét elején megkezdődik. Száraz borsó a város valamennyi fűszer­es vegyes kereskedésében kapiiató a jegyfüzet „A“ szelvényére. Indokolt kérelemre (vendéglők, kifőzök) száraz borsóból nagyobb mennyiséget is kaphatnak a közélelmezési hivatal utalvá­nyára nagykereskedői árban. Rayon-beosztás. Az ácsorgás elkerülése céljából a lisztkiosztást rayonirozla a közélel­mezési hivatal. A rayonirzással a közélelmezési hivatal kettős célt kíván szolgálni. Először, hogy a közönség lehetőleg lakásához közel eső üzletben, tehát kényelmesebben, másodszor, hogy ácsorgás nélkül juthasson a részére meg­állapított és megvásárolható liszthez. Remélhe­tőleg a rayonirozás folytán elkerülhető lesz a közönség sok felesleges szaladgálása, mert nem szükséges, hogy a kiosztás első percében ntár egymás hátán rohanjanak üzJeirői-üzietre. az illető kereskedőhöz beosztott háztartás nyugodt lehet, hogy lisztje félre tétetik a liszthét utolsó napjáig is: aggódnia tehát nem le^sz oka, hogy: „elkésett, hát nem kapott.“ Igen természetes dolog, hogy a rayonirozás első kelléke az, hogy a Gabonahivatal a szükséges lisztmennyisége­ket időben rendelkezésére bocsássa a közön­ségnek, külömben a rayonirozás sem ér semmit s a közönség a rayonirozás mellett is éhen halhat. Emlékezünk iiy rayonirozás már volt egyszer, 1917. év őszén, a rendetlenül beérke­zett lisztszáHitmányok elégtelensége miatt azon­ban a rayonirozásí betartani a közönség kára nélkül aligha lehetett volna. Reméljük, hogy az idei rayonirozás na­gyobb szerencsével fog járni, azaz a Hsztkíosz­­tásnál nem fognak a múltban haliad panaszok felismétlődni. Szükséges ehhez, hogy legalább annyi liszt álljon a közélelmezési hivatal raktáraiban, hogy a hetenkint ismétlődő kiosztás zavarmen­tes legyen. Uj lisztárak. Az újságok már cikkeznek a megdrágított kenyérről, de a hivatalos orgánu­mok a drágításról eddig még nem nyilatkoz­tak, hogy a lisztek drágulásáról megjelent új­ságcikkekre semmi cáfolat nem látott napvilágot, arra enged következtetni, hogy a lisztárak eme­lése igaz. Kíváncsian várjuk a minden téren megindult „áresést“, melynek elsője, a beve­zetője, az állami kezelés alatt levő tiszt árának a „drágulása“ lesz. ________________1920. augusztus 25 hírek. — Szent ísluán napja Komáromban. A nagy : naphoz méltó komolysággal, a bensőség szent áhítatával ünnepelte a komáromi magyarság Szent István napját. De nemcsak a komáromi magyarok, hanem a szétdaraboit Magyarország területén éiő minden magyar. Az eddigi ál­­lamünnep azonban a változott viszonyok miatt könnyekre fakasztó, sóhajokat keltő gyászüa­­; ncpe lett a magyarnak. Szent István napján kétszeresen érezzük Magyarország nagy tragé­diáját. Hiszen Szent István voit, aki második honalapítója volt a magyarnak és irre mi lett a második honalapító kilencszázéves mű­véből? A világ minden bűnét reáolvasták es igazságtalan büntetésül széjjelmarcangoíták és még annak is adtak belőle, aki nem is kért, akit nem is keltett megjutalmazni: Ausztria számára is tekanyantoítak egy nagy darabot a halálra ítélt vérző testéből. A magyarnak immár gyászünnepévé vált Szent István napján a komáromi szent András templomban ünnepies nagymise voit. A tem­plom csak úgy roskadozott a sok virágdisztőt. A hatalmas templom boltivei alatt a magyar­ság ezrei szorongtak vaiiáskülömbség nélkül. A nagy mise után egyházi szent beszéd hang­­; zott el, amelynek magas szárnyalásu eszméi hatása alatt a fájdalmas magyar szivek csur­­doltig megteltek és a lélek tükréből, a szemek­ből megeredtek a könnyek. A szinmagyar Komárom külső képe is mulatta, hogy ünnepe van a magyar szivek­nek : az összes üzletek zárva voltak. — Uj íábori pap. A Komáromból kiuta­sított Szunyogh X. Ferenc bencés tanárt, a magyar had vezetőség tábori leikésszé nevezte ki és szolgálattételre Komáromujvárosba rendelte. — Hálaadó isteni tiszte d és uroacsora osz­tás. A jövő vasárnapon, f. hó 29-én a refor­mátus templomban — usi szokás szerint — ■ aratási hálaadó isteni tisztelet lesz, amely al­kalommal az uj kenyér zsengéjéből az úrvacsora is ki fog osztatni. i — üáiasztás. Amint értesülünk Farkas i Károly, vágfarkasdi tanítót, hasonlónevü iparos j társunk fiát a jókai (Pozsony vm.) református i gyülekezet egyhangúlag meghívta kántortanitó­­j jának. Gratulálunk a választógyülekezetnek, va­lamint a megválasztottnak. — Köszönetngiluánitás. fpovitz József ur által a Gyermekgondozó konyha részére juttatott ' 97 korona összegű jótékony adományért kö­szönetét fejezi ki a Komáromi Gyermekgondozó Bizottság.

Next

/
Thumbnails
Contents