Komáromi Lapok, 1920. július-december (41. évfolyam, 47-97. szám)
1920-08-25 / 62. szám
3. o'dal. fizetésrendezésből mimlezideig követke?etesen kimaradtak. Ugy dr. Folkman, mint helyettese dr. Tafferner karácsonyra ígérték a végleges kinevezést a megyei alkalmazottaknak, akik ezért épp mi egy évvel ezelőtt 1919 augusztus havában folyamodtak. Azonban elmult karácsony, husvét, pünkösd ... az állami kinevezés nem jött. A megyeiek gyüléseztek, kérvényeztek, deputációztak, azonban hiába. Legutoljára már a tisztviselő sztrájk is felmerült. A zsupán minden alkalommal Ígéretet tett nekik, hogy mindenki át lesz véve, aki állásáért folyamodott. Csakugyan néhány hivatalszolgát és két-három tisztviselőt ki is neveztek. Most, azonban a zsupán kijelentései és biztatása ellenére megjelenik a kormányrendelet, amely az összes kezelési személyzet elbocsátást adja lakonikusan tudtukra. Gyanús volt a dolog már hónapok óta, mert sok cseh hivatalnokot küldtek ide, a legtöbbjük németül se tud, csak csehül. A magyar fejekkel érintkezni persze nem tudnak. Saját reformjaik szerint forgatták fel a segédhivatalokat, az irattárat és igy akták elkalandoznak, eltévednek, eltűnnek nagyobb dicsőségére a közigazgatás egyszerűsítésének. A „Slovensky Dennik“ azt irta juiius 6-án, hogy a megyeházán csak a katonai előadó és a titkár tót, a többi mind magyar. Menjen most fel a megyeházára és nézzen körül, majd meglátja milyen csehül áll a vármegye! A magyar alkalmazottakat pótolni tudják, tehát elbocsátják őket, félreteszik mint a kifacsart citromot a kávéházban. Akkor bezzeg jó volt a magyar alkalmazott, mikor Jamnicky ur a nehéz átmeneti időkben csodálattal nyilatkozott azok lelkiismeretes és kötelességtudó munkájáról és — megközelíthetetlenségükről, tiszta kezükről. A többi tisztviselő is tudja, hogy miiyen sors vár leá. Őket is mindéi fogják bocsájtani, — mihelyt pótolni tudják. Csakhogy nta még ezek nélkül meg se tudnának mozdulni. Mert az nem mindegy, hogyan közigazgatnak Troppauban és Nagymegyeren, mert más a nép, mások a törvények, a rendeietek, melyeket az ide beszivárgó.t sziáv tisztviselők nem ismernek, de nem is ismerhetnek, mert a legtöbbjének nincs ehhez való előképzettsége és kvalifikációja, ami egész mellékes dolog a csehszlovák közigazgatásban. A magyar közönség azonban rövid időn beiül tudaíara ébred annak, milyen nagy veszedelem fenyegeti és fel fogja ismerni, hogy létérdeke van megtámadva a közigazgatás elszlovákositása és elcsehesitése áltat. Keservesen fogja tapasztalni, hogy azok a régi alkalmazottak, akikhez bizalommal fordult, hiányzanak és uj emberek ülnek helyeiken, akik nem ismerik őket, bajaikat és a száraz bürokrácia léieknélküli parapraíusrágói, akik a lényeg helyeit a formán kérődzve a közigazgatás színvonalát lesülyesztik, azt drágává és megbizhatlanná teszik. A megyei alkalmazottak ez ügyben már állást foglaltak, bizonyára / csatlakoznak hozzájuk az összes közalkalmazottak mert a dolog véresen komoly: ami ma a megyeiekkel megesik, az holnap az államiakkal is tolj tatódhaiik. Példa erre a mérnöki hivatalok esete, ahol már csak hírmondónak akad magyar tisztviselő. De megmozdult védelmükre a megye egész közönsége is, magukévá tették ügyüket az összes politikai pártok, mert lehetetlen, hogy demokratikus államban ilyen botrány megtörténhessék. Ezek az alkalmazottak kötelességüket becsületesen végezték el és most csak azért kell menniük, meit magyarok. Tehát a közigazgatás magyarságának maradványait is el kell tüntetni, ehhez azonban majd a magyarság is hozzá fog szólani, amelyet ebben az ügyben elfelejtettek megkérdezni. Sőt tartunk tőle, olyant fog szólani, amelyet meg kell jegyezniük a rövidlátó kormányembereknek és exponenseiknek. így szabad megírni! (Szegény magyar tisztviselők) Állandó panaszunk tárgya, miért hogy lapunk még oly híreket sem közölhet, melyek egzisztenciájukban megtámadott nyomorgó tisztviselők ügyével kívánnak foglalkozni, a cenzúra szigorú alkalmazása úgy ' vesszük észre csak Komáromra szól. Ezt már régóta figyelemmel kísérhettük, hiszen a szomszédok lapjaiban állandóan pertraktáltatnak sérelmeink, mindenki szóvá teheti jajjainkat, csak a mi örök panasztól vonagló ajkainkat csukja be, a mi toliunkat fogja le a cenzúra. Épületes iskolapéldáját látjuk a megértéses politikának azokban a förmedvényekben, melyeket a. „B. Z Abend* cimü Pozsonyban megjelenő kormánylap (nem slovenskói kormányt értünk) terjeszt a barátságos kiengesztelődés az u. n. leikikonszolidáció istápolására és erősödésére! A vak és lelketlen sovinizmusnak ez a kán-kán tánca nyomdabetükben öntve, nyomdafestékkel s a cikk komáromi beküldőjének fekeieie’küségétől fénylőén látott napvilágot a „B. Z. am Abend“ 1920. augusztus 20 i számában, melynek fordítása igy hangzik : A tisztogatás megkezdődik! 30 zsupánhivatali tisztviselő elbocsátva. A köztársaság ellenségei. (B, Z. am Abend eredeti tudósítása.) Komárno, augusztus 19. Bizonyos, a régi osztrák-magyar rezsimtől átvett tisztviselők tevékenysége már régóta szálka a köztársasághoz hii elemek szemében. Tekintélyes része e tisztviselőknek, kiktől az állam tisztán humánus szempontoktól vezéreltetve a megélhetés lehetőségét eddig meg nem vonta, nem áíaliotta az állam ellen a legkíméletlenebb zavaró munkákat kifejteni. A Közigazgatási szervezetnek elégtelensége Szlovenszkóban, melynek egész katasztrofális méreteit Dérer dr. miniszternek legutóbb a Szlovenszkóban tett ellenőrző utján tapasztalhatta, fennti okokra vezethető vissza elsősorban. Aki a két Duna oldal közötti élénk forgalmat megfigyeli, az ehhez megfelelő és érdekes bizonyítékokat gyűjthetett össze. Végre ugylátszik, a fona, megszakadt, és a ntár oly rég óta szükséges tisztogató processus, melynek célja abból áll, hogy a köztársaságunk munkás népei szemében már régóta visszatetsző reakcionárius elemeket Szlovenszkó nyilvános éleiéből eltávolítsa, végre megkezdődött. Mint értesülünk, a pozsonyi minisztérium rendeletét adott ki 30, komáromi magyar tisztviselő elbocsátására. Az elbocsátás hivatalosan eddig még nem közölietett, de dr. Folkman zsupán a tisztviselőknek egy, augusztus hónapra járó drágasági pótlék kifizettelését sürgető tisztviselő deputációnak a vonatkozó rendeletet már megmutatta. Az elbocsájtást a városban sokféleképen tárgyalják. Általános vélemény a rendelet okáról az, hogy annak Dérer miniszter szemleutján tett tapasztalatai, valamint az illető tisztviselőknek általánosan tudott reakciós magatartása volt a rugója. Eddig szól a komáromi rosszakaratú tudósító hiiadása. rtK.omá.rotJűi kapok* liziliii Mai Élteit Augusztus 24—3l-ig megállapított lisztadag: finom liszt szelvényre 50 dkg. finom, — 25 dkg. főzőliszt, kenyérliszt cs 40 dkg rozskenyérüszt. Füstölt szalonna megérkezett, előjegyeztetni lehet szeptember hó 1-től a közélelmezési hivatalban. Árpa, áíiatetetési célra már útban van s remélhetőleg kiosztása e hét végén vagy jövő hét elején megkezdődik. Száraz borsó a város valamennyi fűszeres vegyes kereskedésében kapiiató a jegyfüzet „A“ szelvényére. Indokolt kérelemre (vendéglők, kifőzök) száraz borsóból nagyobb mennyiséget is kaphatnak a közélelmezési hivatal utalványára nagykereskedői árban. Rayon-beosztás. Az ácsorgás elkerülése céljából a lisztkiosztást rayonirozla a közélelmezési hivatal. A rayonirzással a közélelmezési hivatal kettős célt kíván szolgálni. Először, hogy a közönség lehetőleg lakásához közel eső üzletben, tehát kényelmesebben, másodszor, hogy ácsorgás nélkül juthasson a részére megállapított és megvásárolható liszthez. Remélhetőleg a rayonirozás folytán elkerülhető lesz a közönség sok felesleges szaladgálása, mert nem szükséges, hogy a kiosztás első percében ntár egymás hátán rohanjanak üzJeirői-üzietre. az illető kereskedőhöz beosztott háztartás nyugodt lehet, hogy lisztje félre tétetik a liszthét utolsó napjáig is: aggódnia tehát nem le^sz oka, hogy: „elkésett, hát nem kapott.“ Igen természetes dolog, hogy a rayonirozás első kelléke az, hogy a Gabonahivatal a szükséges lisztmennyiségeket időben rendelkezésére bocsássa a közönségnek, külömben a rayonirozás sem ér semmit s a közönség a rayonirozás mellett is éhen halhat. Emlékezünk iiy rayonirozás már volt egyszer, 1917. év őszén, a rendetlenül beérkezett lisztszáHitmányok elégtelensége miatt azonban a rayonirozásí betartani a közönség kára nélkül aligha lehetett volna. Reméljük, hogy az idei rayonirozás nagyobb szerencsével fog járni, azaz a Hsztkíosztásnál nem fognak a múltban haliad panaszok felismétlődni. Szükséges ehhez, hogy legalább annyi liszt álljon a közélelmezési hivatal raktáraiban, hogy a hetenkint ismétlődő kiosztás zavarmentes legyen. Uj lisztárak. Az újságok már cikkeznek a megdrágított kenyérről, de a hivatalos orgánumok a drágításról eddig még nem nyilatkoztak, hogy a lisztek drágulásáról megjelent újságcikkekre semmi cáfolat nem látott napvilágot, arra enged következtetni, hogy a lisztárak emelése igaz. Kíváncsian várjuk a minden téren megindult „áresést“, melynek elsője, a bevezetője, az állami kezelés alatt levő tiszt árának a „drágulása“ lesz. ________________1920. augusztus 25 hírek. — Szent ísluán napja Komáromban. A nagy : naphoz méltó komolysággal, a bensőség szent áhítatával ünnepelte a komáromi magyarság Szent István napját. De nemcsak a komáromi magyarok, hanem a szétdaraboit Magyarország területén éiő minden magyar. Az eddigi államünnep azonban a változott viszonyok miatt könnyekre fakasztó, sóhajokat keltő gyászüa; ncpe lett a magyarnak. Szent István napján kétszeresen érezzük Magyarország nagy tragédiáját. Hiszen Szent István voit, aki második honalapítója volt a magyarnak és irre mi lett a második honalapító kilencszázéves művéből? A világ minden bűnét reáolvasták es igazságtalan büntetésül széjjelmarcangoíták és még annak is adtak belőle, aki nem is kért, akit nem is keltett megjutalmazni: Ausztria számára is tekanyantoítak egy nagy darabot a halálra ítélt vérző testéből. A magyarnak immár gyászünnepévé vált Szent István napján a komáromi szent András templomban ünnepies nagymise voit. A templom csak úgy roskadozott a sok virágdisztőt. A hatalmas templom boltivei alatt a magyarság ezrei szorongtak vaiiáskülömbség nélkül. A nagy mise után egyházi szent beszéd hang; zott el, amelynek magas szárnyalásu eszméi hatása alatt a fájdalmas magyar szivek csurdoltig megteltek és a lélek tükréből, a szemekből megeredtek a könnyek. A szinmagyar Komárom külső képe is mulatta, hogy ünnepe van a magyar sziveknek : az összes üzletek zárva voltak. — Uj íábori pap. A Komáromból kiutasított Szunyogh X. Ferenc bencés tanárt, a magyar had vezetőség tábori leikésszé nevezte ki és szolgálattételre Komáromujvárosba rendelte. — Hálaadó isteni tiszte d és uroacsora osztás. A jövő vasárnapon, f. hó 29-én a református templomban — usi szokás szerint — ■ aratási hálaadó isteni tisztelet lesz, amely alkalommal az uj kenyér zsengéjéből az úrvacsora is ki fog osztatni. i — üáiasztás. Amint értesülünk Farkas i Károly, vágfarkasdi tanítót, hasonlónevü iparos j társunk fiát a jókai (Pozsony vm.) református i gyülekezet egyhangúlag meghívta kántortanitój jának. Gratulálunk a választógyülekezetnek, valamint a megválasztottnak. — Köszönetngiluánitás. fpovitz József ur által a Gyermekgondozó konyha részére juttatott ' 97 korona összegű jótékony adományért köszönetét fejezi ki a Komáromi Gyermekgondozó Bizottság.
