Komáromi Lapok, 1920. július-december (41. évfolyam, 47-97. szám)

1920-08-04 / 56. szám

2. o dal.

könyveket. Természetes is, hogy ily nagy zavarok, átalakulások idején az adja meg a kellő tájékoztatást, akihez az tartozik és olyan nyelven, amelyet a közönség, melyhez szava van, megért, ami esetünkben tehát magyar nyelven. Ez annál könnyebben megtörténhetett volna, mert a cseh-szlovák köztársaság alaptörvényei biztosítják ezt a jogot a nemzeti kisebbségeknek, amint újabban örvendetesen tapasztalhatjuk is ezen alaptörvények kihatásait a közigazgatásban, az igazságszolgáltatás terén és abban a már megkezdett eljárásban, hogy a csehszlovák törvényeket, rendeleteket és megkereséseket az illető nemzetiség nyelvén adják ki, amellyel érintkezni kívánnak.

2. Az első pontban említettek alapján nem tarthattam kötelességemnek, hogy a tanári kar fogadalom tételét szorgalmazzam, a cseh-szlovák államhatalom sem szorgalmazta 1920 junius hó

4. előtt s amely napon megkívánta, ugyanazon napon le is teltük azt.

Ami a konferenciákról szóló jelentés küldést illeti, megjegyzem, hogy először is elég sok jelentést küldtem már be, másodszor az iskolai hatóság kötelessége megállapítani, hogy mely határnapon, mily jelentéseket kíván. Ily megállapítás még máig sem történt.

3. Azon mindannyian nagyon csodálkozunk, hogy a benedekrendet a Szlovenszkón „idegenének tartják és ebből kifolyólag vonják fe úgy a rendre, mint a tagjaira vonatkozólag azt a"következtetést, hogy csak „az állam által nyújtott vendégszeretet“ címén lehetnénk itt és nem volna iskolákra vonatkozó jogunk, holott a rend időnkint — természetszerűleg — vállalkozó tagjaiban közel ezer év óta itt él és működik, maga vezette mindenkor személyesen itteni gazdaságait, plébániáit, a múltban a jelenleginél több rendházát, intézetét. A rendnek elég sok szlovenszkói tagja volt és van ma is és a rend a szlovenszkói népnek közel ezer éven át lelki vezére, kulturális és gazdasági téren oktatója és nagy jótevője volt. Ha ezer év sem jogcím arra, hogy a rendnek jogai még pedig úgy birtokaihoz, mint itteni intézményeihez, iskolájához való joga, figyelembe vétessenek, akkor nagyon is illusoius dolog jogról egyáltalán beszélni; ez esetben csupán akár naponkint változtatható egyéni felfogásról és ennek a rendelkezésre álló eszközök segítségével való önkényes végrehajtásáról lehet szó, nem pedig jogról.

4. Azt is állitja a referensi hivatal, hogy a szlovenskói vendégszeretetéért illő dolog lett volna, ha kizárólag a tanügyek és- iskolai kötelességeinknek szenteltük volna magunkat. Erre azt felelem: legelső és legszentebb köteiessér günknek tartottuk és tartjuk mindenkor tanügyi és iskolai kötelességeink lelkiismeretes és pontos teljesítését, de kötelességünknek tekintettük a múltban és tekintjük a jelenben is, hogy az iskola és növendékeink érdekeinek legkisebb sérelme nélkül, különösen az iskolával kapcsolatos társadalmi, kulturális, jótékonysági, vallásierkölcsi mozgalmakban ki kell vennünk részünket. A cseh-szlovák isk. referensi hivatal is buzdítja a tanárokat hasonló tevékenységre is. Hogy iskolai munkánkat nem hanyagoltuk el, hanem sikerrel ieljesitettük, hivatkozunk a működésűnket ellenőrző szlovák iskolai hatósági szakférfiaknak előttünk határozott legkedvezőbb kijelentéseikre (Hattala István főigazgató, Murgás kassai reálgimnáziumi igazgató, érettségi elnök) akiknek az erre vonatkozó jelentéseik bizonyára kezei közt vannak az iskolai referensi hivatalnak. Hogy társadalmi tevékenységünket hogyan értékeli a nagyközönség, hivatkozom az ellenünk beadott rossz indulatu Írásbeli feljelentések ama helyeire, amelyeken a velünk szemben való eljárásnál nagy óvatosságot ajánl a feljelentő, mert — úgymond a feljelentő — dicséretes munkásságot fejtünk ki, úgy az iskolában, mint a társadalomban és ezért nagyon becsülnek bennünket. Pironkodva irom le ezt az öndicséretet, de védelmünkre kénytelen voltam ezt is megtenni.

5. Alaptalan ráfogásnak, sőt rágalomnak minősítem az idézett referensi hivatali irat azt a kifejezését, hogy mi az állammal szemben ellenségesen léptünk volna fel. Egyetlen egy — különben legfiatalabb rendtag nevéhez fű-' ződő és még a békeszerződés előtti időre 9 hónappal visszanyúló úgy a maga, mint a hatóság részéről is annak idején elintézett — jelentéktelen incidensből nem lehet ily általános Következtetést levonni. Már több ízben tapászr

„Komáromi Lapok *

taltuk, hogy ellenünk rágalmazást és feljelentési hajsza folyik! Mi mindennel nem vádoltak már bennünket! De sajátságos jelenség, csak a vádaskodás utján maradt a feljelentés, bebizonyítva még nem lettek a vádak és vétkesnek sem mondták ki még egyikünket sem hivatalból, a vádak büntetésszerü kellemetlenségeit azonban már több Ízben éreztük! Tétiünk is panaszt ezen hajsza miatt dr. Dérer miniszter urnái és kértünk magunk ellen igazságos pártatlan vizsgálatot, vagy orvoslást s hálával kell elismernünk, hogy igazságosabban és emberségesebben kezdenek illetékes körökben gondolkozni és most mégis újból halljuk az iskolai referensi hivatal idézett iratában, hogy mi a cseh szlovák állammal szemben ellenségesen viselkedünk! Határozottan visszautasítjuk ezt a vádat! Vagy bizonyítsanak és ha bűnösöknek találnak bennünket, büntessenek, vagy ne vádaskodjanak! Hatóságnak különösen nem szabad azt az elvet követni: Calumniare audacter, semper aliquid aeret.

6. Mi mindnyájan igy gondolkozunk, igy gondolkozom én is, mint igazgató, ezért nem tettem je'entést tantársaim tevékenységéről az iskolai referensi hivatalhoz.

7. Ha az igy gondolkozó tanárokat az iskolai szolgálatban nem erősíthetik meg, nagyon sajnáljuk, de bizonyára a másfél millió magyarság is sajnálni fogja és remélhetőleg nem is fogja ezt a sérelmes intézkedést némán tűrni, hanem elkeseredésének kifejezést is fog adni, és a rajta esett sérelem orvoslását is fogja követelni. Tehát a hatalom birtokában cselekedjenek legjobb belátásuk szerint, de a felelősséget is viseljék. Hogy ez a szándékolt sérelmes intézkedés nem fogja a cseh-szlovák állam érdekeit szolgáéi, azt merem állítani.

8. Ugyanezeket kell mondanom arra az esetre is, ha iskolánk nyilvánossági jogát nem adják meg.

9. Iskolai tankönyveink jegyzékét felülvizsgálat és jóváhagyás céljából ide mellékelten felterjesztem.

10. Iskolánk approbátióját és nyilvánossági jogát kérem nemcsak az 1920—21-ik iskolai évre, hanem továbbra is a julius 9 én 153. szám alatt kelt hivatalos felterjesztésemben előadott okok alapján.

11. Hogy a cseh-szlovák állam iskolai rendszere szellemében működhessünk, kérem az állami középiskolákra vonatkozó folyó évi 269711I-ai szám alatti leiratában említett általános rendelkezéseket, azonkívül azon feltételeket, melyeket az intézet fenntartójával és a r. kath. egyházügyi referenssel már közöltek, annál is inkább kérem ezeket, mert intézetünk nyilvánossági joga ezen feltételek teljesítéséhez van kötve. De sürgősen kérem ezeket, mert az uj iskolai év kezdete közeledik és a gyermekeiket intézetünkben járatni akaró szülőkre nézve életbevágóan fontos annak tudása, hogy mint nyilvános intézet működhetünk-e továbbra is, vagy sem

Megjegyzem, hogy ha augusztus 29-ig bezárólag nem kapjuk meg a nyilvánossági jogot és approbáíiót, akkor olybá veszem a dolgot, mintha megkaptuk volna; mert augusztus 30-án már megkezdődnek a felvételi, javító stb. vizsgálatokra a jelentkezések. Azt pedig be tetszik látni, hogy mily zavar, kellemeíienség, baj származnék abból, ha ezeket és egyéb évkezdő teendőket nem végeznénk el, hanem várnánk az iskolai referensi hivatal intézkedését.

12. A cseh-szlovák köztársaság alaptörvényeiben a nemzeti kisebbségeknek biztosított jogok alapján ismételten kérem, hogy intézetünkkel magyar nyelven közöljék a törve'nyeket, a rendeleteket és minden egyéb intézkedésüket.

Komárom, 1920. julius 28.

Mórocz Emílián s. k. igazgató._____

Dl Sulii lat. istent ilssitto

Dr. Szunyogh a komáromi két esziényszociális párt ügyvezető elnöke volt. — A kiutasítás okául az idegnekröl szóló rendeletet adja a rendőrség.

Dr. Szunyogh Ferenc főgimnáziumi tanárt, a helybeli keresztény szocialista párt ügyvezető elnökét, az Országos Keresztény Szocialista pártvezetőség tagját kiutasította a zsupán. A kiutasítás szombaton délelőtt történt és néhány óra alajt ej kellett hagynia a várost.

1920 aug. 4

Hogy Szunyoghof, mint az államra nézve veszélyes és kellemetlen idegent kezelte a rendőrség, ezt nehezen tudjuk megérteni. Úgy tudjuk, hogy volt neki bejelentett rendes lakása és polgári foglalkozása is, A rend ellen nem vétett.

Politizálni nem akart, erre a kormány kényszeritette, mert szavaznia kellett. Vagy akkor sem volt állampolgár? S ha igen, miért kellett szavaznia? Mivel dr. Szunyoghotönálló gondolkozásu embernek ismerjük, azt kell róla feltennünk, hogy a keresztény szocialista pártot azért szervezte Komáromban, mivel olyan pártra volt neki is, másoknak is szüksége, amely meggyőződésének megfelel. Ezt a következmények igazolták is és a leadott szavazatok ezrei.

Azután nem értjük, miért idegen Komáromban dr. Szunyogh Ferenc? Tudomásunk szerint, azok akik közhivatalt viselnek minden különösebb eljárás nélkül automatice megszerzik az állampolgárságot. Mindeneseire veszedelmes precedens ez a kiutasítás, amely ellen tudomásunk szerint az országos keresztényszocialista pártvezetőség is, de Szunyogh is jogorvoslattal élt.

Dr. Szunyogh kiutasításának hire bombaként csapott le közénk és érthető nyugtalanságot keltett. Szunyoghnak nem volt annyi ideje, hogy összecsomagolhasson és függő ügyeit (számláit, látogatásait) lebonyolíthassa. Legényegylet tagjai testületileg jelentek meg nála és meghatóan érzékeny búcsút vettek lőie. Fel- Kercsték a párt tagjai közül is sokan és a társadalom több vezető egyénisége. Távozása is meleg óvációk közt ment végbe, virágerdő kísérte utján és párthiveinek, barátainak igen nagy serege.

Mint halljuk, odaát a legnagyobb tisztelettel fogadta az ott időző őrség és a polgári elemek is, akik régi kedves ismerősüket köszöntötték benne, aki egy darabig az újvárosi kath. hivek lelkipásztora is volt.

1 Katolikus Lgpjüjís! tattá.

A rendőrség intézkedése. — Az egyesüld felír ellene a miniszterhez. — Mozgalom a polgárság körében e rendelkezés ellen.

o

A rendőrfőkapitány a Katolikus Legényegylet működését véghatározattal beszüntette és az egyesület helyiségeit lezáratta. Erre az igazán drákói intézkedésre hasztalan keresünk indokolást abban a határozatban, holott ezzel a hatóság kct:'e; lett volna az egyesülettel szemben, amelynek államellenes tendenciát tulajdonit a rendelkezés. Hogy ezt mivel követte el az egyesület, azt nem tudjuk meg a határozatból. Pedig első sorban ez érdekli a közvéleményt és bennünket is, akik annak hivatott őrei vagyunk és annak kívánságait és hangulatát tolmácsoljuk.

Két szempontból kel! a legmesszebb hangzó óvást emelnünk ez ellen a rendelkezés ellen. Először a magyarság sérelmét látjuk ebben a kihallgatás nélküli ítéletben, azét a magyarságét, mely ebbzn a helyiségben szokott Találkozni, s melyet most ettől megfosztottak, hangsúlyozzuk komoly ok nélkül. Az állaiánosságban tartott vád megokolva nincsen és igy azt kell fellennünk, hogy az besugás vagy spicli feljelentés műve. Tény az, hogy az egyesület ellen eljárás nem indíttatott meg, vezetőségét meg nem hallgatták, vele a vádakat nem közölték, ezek ellen nem védekezhetett.

Ez az eljárás kihívja maga ellen a legjogosultabb kritikát. Egyoldalúan itélkezni-nem lehet és nem is szabad. Ilyen súlyos elhatározás előtt, mely legféltettebb szabadságjogainkat érinti, a kontradiktórius eljárás nem mellőzhető. A rendőrségnél is emberek vannak, akik nem mentesek a tévedéstől és a rendőrségnek súlyt kell arra helyeznie, hogy minden intézkedése helytálló legyen, közönségét ne nyugtalanítsa, hanem ellenkezőleg megnyugtassa.

Ki áll jót nekünk arról, hogy holnap melyik társadalmi vagy kulturális egyesületünkre kerül a sor ?

A másik szempont szintén közügy, az egyesület érdeke a legényegylet nem kicsinyelhető kulturális é: társadalmi hivatást leljesit. Tagjait elvonja a káros szórakozásoktól és magasabb erkölcsi nézőpontból felette hasznos irányban gondoskodik önképzésükről és szó-