Komáromi Lapok, 1920. július-december (41. évfolyam, 47-97. szám)
1920-07-31 / 55. szám
2. oktal. -tóiét, mjnt házfőnök a rendtársak bizalmát és szeleteiét bírja teljes mértékben, ajdk pi mint atyjukat tis?télik. A ház vendégei és látogatói szeretetreméltó modorának és figyelmes házigazdának lekötelezettjei. Rjtka kulturális és társadalmi, közélet} munkásságát legfelsőbb helyén, is elismerve ä Ferenc József rendjével tüntették ki, de legszebb kitüntetését az itteni szerető szivekben és az azokból felé sugárzó szeretetben találta meg, amely társadalmi különbség nélkül körülveszi az ősz házfőnököt. Engedje a Gondviselés kegyelme, hogy éljen szép napokat és derűs éveket a nyugalom csendes helyen, adjon neki teremtője éveihez éveket és napjaihoz napokat egy harmonikus életpálya méltó és szép befejezéséül. A távozót Komárom lakosságának tisztelete és elismerése, ragaszkodó szeretető és jókívánságai követik uj állomáshelyére és emlékét, mint a város hasznos és érdemekben gazdag polgáráét hosszú időn át szeretettel fogjuk megőrizni. A távozó házfőnök több kiváló müvet is irt, minők: A soproni főgimnázium története (a ni'jllenium évében jeleni meg) és a Király József iskolai ösztöndíj alapítvány története (Komáromi főgimnázium 19"8 -09. évi értesítője.) Hálái égi) költemény miatt ■ Erdélyi kulturkép. Alább közlünk egy megható költeményt, amely a kétségbeejtő nelyzetbe jutott erdélyi magyarság szivet tépő jajkiáltását fejezi ki. Szomorú az egész költemény tartalma, de iegszomorubb a költemény szerzőjének a sorsa. A román h dóságok Kárpáthy Piroskát ezért aí egy versért kötél áilaü italéira ítélték és az ítéletet a szerencséden szerzőn végre is hajtották. A Ieigázcb, az elnyomott nemzetek hőseinek és vértanúinak történetét (fiában lapozzuk, ehhez hasonló kegyetlenséget, igazságtalanságot nem találunk. Egy költeményért egy emberélet ! A legigazságtalanabb ítélet és a legnagyobb irói liszteleidij az elnyomott erdélyi magyarság vértanúja lenni! Kárpáthy Piroska csak ezt az egy verset irta és ezzel az egy veisse! bejutott a halhatatlanok sorába. Kárpáthy Piroska erdélyi magyar tanítónő volt és 21 éves volt, amikor kivégezték. A vértanú halált szenvedett szerző versét több szlovenszkói lap is leközölte, mi is alább adjuk a szép költeményt. Talán a müveit nyugat is meghallja, hogy Erdélyben milyen a sorsa a magyarnak. A költemény különben igy hangzik: Üzenet Erdélyből,* Üzent az Olt, Marrs, Szamos, Minden hullámuk vérlő: zavaros. Halljátok ott túl a Tiszán, Mit zeng a szél a Hargitán ? Mit visszhangoznak a Csiki hegyek ? ’ Erdély hegyein sürii fellegek. >Ez itt magyar földes az is marad, Tiporják bár most idegen hadak, Csaba mondája uj erőre kel, Segít a viz a lüz, a csillagok És nem leszünk mások, csak magyarok!« Ha szól a kűri, egy szálig felkelünk! Halott vitézek ielke jár velünk ! Előtérik száll az ős turul madár ; Nem is lesz gát és nem lesz akadály. Ember lakói, ba ellenünk szegül! A székely állja rendületlenül, Üzenik a gyergyói havasok: Megvannak még a régi fokosok! Elő velük, 'gyertek segítsetek! Holtok, keselyük, tépik a szivünket. A rabló hadak szivják a vérünket, Ha nem harcoltok velünk . . . elveszünk! A honszerző hősöknek hantja vár, Ha Odavész az ősmagyar halár S ha rablónak kedvez a világ, Mutassunk akkor újabb nagy csodát! Megmozdulnak mind a Csiki begyek! S székely föld nem terem kenyeret. Elhervad" minden illatos virág, Mérget terem mind a gyümölcs, fa, ág. Vizek háta nem ringat csolnakot, Székely anya nem szül több magzatot. Vadon puszta lesz az egész vidék S ha végzetül még ez sem lesz elég, A föld megindul, mennybolt megszakad, De Erdély földje csak magyar marad. Irta: Kárpáli Piroska. *Az Ungváron megjelenő »Halárszéli Napló* f, hó A-iki és a Kassán megjelenő »Esti Hjság« f. hó 14-iki számában közölte. „Komáromi Lapok* A tanítók fizetésrendezése*) címen „A Hírek“ jul. 20-i számáb.:m Komárom vármegye állami tanfelügyelőjének olyan nyilatkozata jelent meg, amely ellen nyiitan és nyomatékosan felszólalni hívatva, sőt kötelezve érzem magapiat. Úgy látszik, a tanfelügyelő ur" szemében igen nagy szálkák a hitvaliájos isko'aszékek elnökei; azokat szeretné egy merész kézmozdulattá!, egy csapásra letárgyalni a helyett, hogy az előtte szóba hozott tárgyra, a fizetésrendezésre nézve adna érdemleges feleletet. A tanfelügyelő ur vádja röviden ez: A községi és. felekezeti ta’nitók fizetésrendezéséről szóló rendeletét az iskolaszéki elnökökhöz ő pontosan elküTd e, de azok a szükséges iratokat még nem nyújtották be. Szokásuk szerint fel sem bontották a hivatalos levelet, akik felbontották, el nein olvasták, mert négy oldalas, az pedig egészen bizonyos, hogy az érdekeit tanítókkal nem közölték. No ez alaposan meg van mondva! De nem ám magyarán, mert magyar tisztviselőtől — főleg tanfelügyelői rangban levőtől — több megfontolás es tapintat, mindenek fölött pedig több igazság, de kevesebb dobálódzás és hányiveii fuiényeskedés telik. — Ámde a tanfelügyelő ur érve! és pzdig ilyénképen : A hadifogságban levő izsai katli. kántortanitó családja az iskolaszéki elnök mulasztásai folytán éveke í át nem kapta meg az , államsegélyt, a seregakoitanyai tanítónő fizétéskiegészitő államsegélyét az iskolaszék két évi késéssel adta be ; sok felekezeti tanitó előlépése ügyében elmulasztja az iskolaszék a szükséges kérvény beadását. Felelet: 1. A fizetésrendezésről szóló rendelet magyar szövegét a múlt héten küldte szét a tanfelügyelői hivatal jul. 12-i keltezéssel, tehát az j ügy még nem volt elintézhető. Hozzám e hó j 15-án este érkezeit az irat, melyet azonnal elnaplóztam, átolvastam .s másnap plébániám három kalh. iskolájának tanítóivá! közöltem. Hasonlóképen járt cl a helybeli ref. iskolaszék elnöke is. Ugyancsak másnap beszéltem a j járás főszolgabirájával, ki azi mondta, hogy j hozzá még nem érkezett semmi, amint meg- | kapja az irátt, haladéktalanul megkezdi az uj j javadalíni jegyzőkönyvek felvételét. íme igy fost j az ügy, ha adatokat sorakoztatunk fel, nem j pedig szavakkal dobálódzunk! 2. Az izsai példára vonatkozólag meg- I szólaltatok egy tanítót, ki azt mondta, hogy a jó ízléssel ellenkezik épen most hivatkozni a törődött öreg és üdülő beteg izsai iskoiaszéki elnökre. Igen ám — feleltem, — de másra nem tudott a tanfelügyelő ur hivatkozni, jó iziés és kímélet pedig nem lakik mindenkiben. Szó se legyen azonban szépítésről! Tény, hogy az izsai plébánia irodájának gépezete évek óta öregesen forog s fel is léptek erélyesen az illetékes felsőbb hatóságok — okmányokkal bizonyíthatom, — de tekintettel kelteit knníök . a hajlott korú férfiúnak bokros érdemeire, melyekről az újdonsült éL magát páholyban érző tanfelügyelő ur persze semmit sem tud. H.t azonban az izsai tanerők elkészítik saját ügyeikben az iratokat és aláírás végeit elnökük elé terjesztik, akkor nem történik késedelem. Ezt tegye jó emberek útbaigazításával az az elhagyatott tanitó család is, melynek sorsáról 40 kilóméternyi távolságban is értesültem. Ez az eset azonban nem jogosítja fel a tanfelügyelő urat arra, ling, általánosítson, saruját hozzánk dörzsölje és annak szíjából pattogós ostort készítsen. 3. A seregako'i iskola nem felekezeti, azzal teliát nem foglalkozom. 4. A tanítók automatikus előlépése ügyében az iskolaszék köteles kérvényezni. A volt magyar tanfelügyelő azt ajánlotta az iskolaszékeknek, hogy hívják fel a tanítókat saját előlépésük idejének esetről-esetre való bejelentésére, hiszen az ö ügyükről van szó. Hej akkor tapasztalt törvényhozók adtak ki rendeleteket s a tanfelügyelőségekben nagyobbmultű férfiak ültek. Az fáj talán, hogy a hitvallásos iskolaszékek elnökei gerinces magyar embereknek bizonyultak, hogy a hitvallásos iskolák e magyar vidéken a törvényes határokon belül a magyarságot ápolták, hogy a hitvallásos isko*) A fenti cikk a múlt számunkból helyszűke miatt * kimaradt. Szerk. i -920- jtilíiL ' ftl laszélí*k a tanfelügyelői ifíetékieténkédáékket szemben autonómiájuk vpddmére keltek ? A kilengés titán beismeri a tanfelügyelő ur, hogy technikai okok késleltetik-a fizetésrendezést. tehát türelmet kér. Nos hát mi vagyunk a hibásak; a mulasztók, a késedéimeskedők ? Csicsó, 1920 juiius 20-án. Szőke Kázmér dr. alesperes. egyházkorületi tanfeliigygíő. KiiÉffl IMiN Ülik. A „Komáromi Lapon“ múlt heti számiban felvetett teiv, a vgrps lakosságának közvetlen ellátása gabonával, illetve liszttel minden fáradtságot, minden lehelő áldozatot megérdemel, hogy komolyan foglalkozzunk vele. A terv értékéből néni voti le semmit, de nem is azért, hanem a közélelrnezés bonyolult ügyeivel tájékozatlan közönség tájékoztatására eminetu fel, hogy a gabonával vagy tisztiéi való ellátás ügyével a közélelmezési hivatal főnökével, Alapi Gáspár főjegyzővel már a tavaly, az 1919; 1920. gazuaságí ev elején fogiaikoziunk. Írásos tdterjesztéseket küldtünk és szóbeli tárgyalásokat kezd ünk s folytattunk jamniczky Ottokár, akkori zsupánnal, sőt a Gabohahivata! pozsonyi központjával közvetlenüt is. Sajnos azonban még az sem sikerüli, hogy a lakosságnak legalább par hónapi lísztszüKSégíetét egyszerre beraktározással biztosítsuk. Ez volt az oka, hogy a Darányi fele uradalom dereit s Komárom város lakossága ellátását mindenkor segíteni kész iiitézőjéneK, Horner Árpádnak gabona felajánlását el nem fogadhattuk. A mai aldátlaa helyzet eléggé hallhatóan s olvashatóan mutatta ez ajánlat el nem fogadtatásából is eredő következményeket. Némi önzést lehet belemagyarázni a városi lakosság abbeli kívánságába; hogy a legközelebb eső nagyobb uradalmak, elsősorban tehát a Darányi-féle uradalom termése foglaltassák ie ellátatlanjaink élelmezésére. Tény, hogy a felső megyék még varjak az aratást, s azok ellátása sem rózsása bb a mien kénél. Az is elfogadható, hogy a nagyobb uradalmak termése könnyebben szállítható el a felső varmegyék éhező lakossága részére, s velők együtt érezve, s nyomorúságukat tudva, — hiszen csak a mienk is annyi — nem helyezkedhetünk a „csak mi vagyunk“ kissé erőszakosnak minősiiheíö álláspontra. Erre az önzésre azonban ha valaki tagadná is jogunkat, az okunk legalább is meg van. Kellős jtözepén az „életet“ termő vidéknek legalább is ama követelésünk, hogy a teli tálból mi vehessünk először, s vehessünk annyit, amennyi eddig mindig jutott, mert némi jussunk vole hozzá, mondom e köveielésünk nem fog tulönzőnek lálszani, ha az utolsó évek mostoha ellátási viszonyait tárgyilagosan vesszük : megérdemlő bírálat alá. [ A Darányi uradalom ajánlata ami annak : gabona, illetve liszt részét illeti, a legsürgősebb, mert félő, hogy a késedelem a gabona elszállítását tenné lehetővé. Hogy a közélelmezési felsőbb hatóság a Darányi uradalomnak, circa 30 waggon gabonáját városunk részére utalja ki, semmi hátrány nem származik az állam többi lakosaira, meit végeredményben mindegy, hogy melyik uradalom teleslege log az ellátatlan lakosság számára fordittatni. - Komárom inkább csak a „közelség“ konjunktúráját kiváltja kihasználni e tekintetben, mert keserűen tapasztalhattuk eddig, hogy a szállítási nehézségek is napokkal késleltettek eddig is a lisztkoníingens leérkezését. A dunai malmoknak bekapcsolása az ellátási tervbe régi kiváltsága a közélelmezési hivatalnak, ebbeii kérelmeink, telterjesztéseink azonban eleddig csak meghallgatásra, de elintézésre nem talállak, pedig a dunai "molnárokkal már ezelőtt hónapokkal még a szállítás dolgában is kedvező megállapodást létesítettünk, erre azonban, sajnos, sor nem került. Az uj termésből nia már érkezik liszt városunkba, s alig hinném, hogy e tekintetben zavar lenne legalább is az év háromnegyed részében. A tapasztalat Aanitott ki a háború alatt is, hogy a megállapított fejadagból takarékoskodjunk, ami pl. az 1918 19. évben a I legnehezebb hónapokra biztosított bennünket, i Ha a jövő év május, junius és juiius hónap[ jaira már ma szükséges előrelátással gondolunk, ' s gondolnak odafört, akkor e tartalékolást a
