Komáromi Lapok, 1920. július-december (41. évfolyam, 47-97. szám)
1920-12-18 / 94. szám
Oidtvf. 1820. december 18 »KLomärwmi Lap-oX' Visszaszált a lelkünk. A közelmúltba a tátrai nagy napokra, amikor a turáni átok lidércnyomása megszánt és a magyar lelkek együtt éreztek, a magyar szivek összedobbantak. Olyan jólesik meapihenni lelkűnknek ezen a nagy összejövetel soha el nem asuló emsékéin. Üssük csak! A tátrai nagyíogadó fehér asztalánál lehajtott fejű bus magyarok ülnek. Valami nehéz, évezredes bú csíiggeszti a szivüket. magyarok i omlásán visszatérő régi bánat. Egiy Ferenc bátyám fekete magyarruhás, táblabiró alakja magasodik ki a fényes ragyogásban, kezében megres2ket a pohár s a hangja édes-könyes szomorúsággal szárnyal, mint a lélekharang egy fehér falusi toronyban, mikor angyai szállott el az alkonyati égbe. " Az öreg Tálra köszönt berniünkéi ezüstös fejével . .. Ö ismer bennünket, hiszen évezreden át látta az életünket , . . Ö tudja, hogy jók és becsületesek voltunk. És most, hogy látja, mire jutottunk, lehetetlen, hogy meg ne mozduljon az öreg Tátra szive... Halljátok, fölsir magyarjai romlásán! De a sírásból dübörgés támad, düböigő figyelmeztetés, hogy : fö! a fejjel, magyarok ! Dolgozzatok !... Az asztalfőn Kürtby István, a régi magyar főispán finom típusa mélázva ül s meg megrebben a szeme. Telek A Sándor, az asztalospeéla busán temetkezik az asztalra Rajta is fekete magyar ruha, szakasztottan így képzelném el Petőfii negyvenéves korában. Danyi Aladár nyirettyűjén fölsőnek a régi bujdosó kurucnóták. Törköly Józsi, a kedves rimaszombati fiskális, nótázásba kezd, nem is a hangjával, de a ir.egcsorduló leikével dalol s a szivemben régfelt dt rimaparii emlékek rajzanak fel. Szent-Jvány, a vezér, fenolján ül, de olykor a nótába is beleszól, hiába, nála semmi sem hiányzik a magyar lélek skálájának teljességétől. De reg is voltam ilyen derék jó magyarok között. . . Amott Korláth Endre — mintha mm is Ruszinszkcból, de egyenesen Rákéczy táborától jött volna, olyan mint egy sápadtképü ifjú kuruc . . . Mellette a Hevessy László mindig ragyegö szemét láícm, melytől a régi gcmöii világ derűje mosolyég ki. Meg mellettem a drága jó csallóközi magyarok, Decsy Sártícr keszegfahi garda baráté ni. aki olyan melegen szól az annykalászt termő földjét61, meg a hat csalédkájáiól. — Te mm dalolsz? — kérdi. De bizony tía’olok, merthogy látom ezeket a tus, de erős magyarokat mélyen igaz voliukban. elszáll a szivemből a csüggedés és fölfáklyázik tenne piros tüzekkel a hit: Sosem halunk meg! Két amatőr festő nőről. (A kcmárcmszcmerci műterem titkaiból). A mai prózai, semmivel se törődő, rohanó világban is néha elöfoidul, hogy önkénytelenül megáll az ember egy kedves, ritka jelenségnél. Pár hónapja történt, hogy valaki felhívta a figyelmemet ana. hegy Kcrrátcms;err.erén két leány gyónjörüen fest és rajzol, anélkül, hogy valaki is tanította volna őket a festészet művészetére, mindössze hat elemit végeztek. Az első pillanatban a2t hittem, hegy a hozzátartozóktól, a környezette! fölfujt és túlbecsült mindennapi tehetségről van szó, amilyen százával is akad. Nem igen kötötte le a figyelmemet a figyelmeztetés. Az volt azonban a szerencse, hogy nemsokára egy csomó képet juttattak el hozzám és ezek a képek meggyőzhettek mindenkit arról, hegy nem mindennapi tehetséggel állunk szemben. A leggondosabb részletességgel való, finom kidolgozást olyan tökéletességre emelte e két amatőr leányfestő, hegy az bámulatba ejt minder.kit, laikust és szakembert egyaránt. A színek élénksége, frissesége, a legapróbb részletek megfigyelése, meglátása jellemzi a képeket. A két leány: Nyulassy Adél és Nyulassy Margit, két nővér, egy jobb napokat látott család tehetséges tagja, akik minden előtanulmány nélkül, legyőzhetetlen vonzalmat éreznek Zz ecset, a paletta iránt. Be ldogok, ha festenek, ez az egyetlen, de mindent pótló, mindent elfelejtető szórakozásuk. ^ Már eddig- két szállítmány kép érkezett hozzám és kedves, gyönyörű képek gyors kelendőségnek örvendenek. Az aránylag olcsó (10—ICO K-ig) képeket mindenki szívesen veszi, önmagának vagy másnak szerez vele örömet és emellett az erkölcsi sikeren kivfi! anyagilag is támogat két talentumos és ideális, szép lelkű leányt. Képeiket megmutattuk Hannos Károly festőművésznek is, aki szintén elismerőleg nyilatkozóit a képekről és ő is sajnálkozva jelentette ki, hogy nem képezhetik megfelelő művész iskolában továbbra tehetségüket. Nyulassy Adél íz olajfestészet, nővére Margit inkább az aquarelt hive. Az érdeklődőknek szívesen megmutatjuk a kezeink között levő képeket. Legközelebb különben kiadóhivatalunk kirakatába teszünk ki néhányat közszemlére az árak megjelölésével. Aki művészi képekkel akarja díszíteni szobáját, aki kedves ajándékkal akar valakit meglepni, annak melegen ajánljuk a Nyulassy nővérek képeit. Aki kisebb színes képet megakar nagyítani, öle szívesen elvállalják. ÉS sietünk kijelenteni, hogy igen alacsony árak melleit. Legközelebb még visszatérünk a két tehetséges leányra. ibj) Amit a Duna vize tanít... Hogy lesz az összekötő főt)amból szétválasztó? — Életképes-e Középemópa ? — A románok meg akar rak egyezni Magyot országgal — Mihez basenlit a legyőzőit Magyarország'? (A „Kassai Újság“ berlini munkatársától.) Az engesztelhetlenségnek és gyűlöletnek az a hangja, melyet az entente-államok — főként Fiar.ciaország — sajtója a világháború ala t és rákövetkező szomorú napokban Magyarországgal szemben használt, egyre fokozódó mértékben kezd enyhülni. Ismételten beszámolunk már olvasóinknak azokról a cikkekről, melyeket Raymond Recouiy, a párisi „Figaro“' belső munkatársa, irt lapjába Magyarország belső viszonyairól, gazdasági és pénzügyi helyzetéről. Bár sok téves megállapítás is volt ezekben a közleményekben, mégis kicsillogott belőlük a rokonszenvr ek nem egy sugara. E lap ma érkezett szánra a „Dunai lecke“ címen közli Recouiy legújabb cikkét, melyet kivonatosan az alábbiakban ismertetünk. — Sugaras reggel. A hajó, melv hajnaltájban indult el bécsből, már elhagyta Pozsonyt és az ősrégi Komáromot érintve halad alá a Dunán, Budapest felé. A két hídon, a szalonokban tolongás, zűrzavar, népek és fajok bámulatos összevisszasága: németek és osztrákok, majd hollandusok és skandinávok, (ezeknek fölényes vaiutáris viszonyaik miatt egy középeurópai utazás úgyszólván semmibe senr kerül, de sokai hozhat), csehek, szlovákok, magyarok, szerbek, románok és a Levante egyéb népei, akik ezen a lassú, de kényelmes utón térnek haza a Boszporusz partjaira. A cseh-szlovák pariiéi a hajó átmegy a magyar partia. Ekkor látja meg az ember, hegy a hábnrunak még koránísincs vége, épen csak hegy a katonák helyébe vámserorrpók léptek, ami még. eztrszeríe rosszabb amannál. A határok légmentes elzárása, a gazdasági érintkezés hiárya csehek, osztrákok, magyarok, szerbek, románok között: ez jelenleg Középeurcpa'legr.agycbb baja. Hegy a békeszerződések és ezek a határok fenmaradhassínak, elsősorban az szükséges, hogy ez a Közép Európa élhessen. De hogy élhetne, ha a határok továbbra is ilyen szigorúan zárva maradnak? Ha maguk az érdekeltek, akiket a bizalmatlanság elvakif, nem látnák be ennek föltétlen szükségességét, akkor az entente államokra és esősorban Franciaországra tarlozik, hogy erre figyelmezlessék őket Take Jonescu legutóbb kijelentette nálunk, hegy ana feg törekedni, hogy a hazája és Magyaiország között fennálló gazdasági korlátokat mielőbb eltávolítsa. A párisi kormánynak késedelem nélkül meg kellene ragadnia ezt az ígéretet és keresztül kellene vinnie, hogy az a Segiöv debb idő alatt meg is valósuljon. A románok és magyarok kezdeményezését követnék szomszédaik is. Túlságosan sokan emlegetik, hogy Ausztria azok mellett a szűk határok mellett, melyek közé a saint-germaini béke kényszeritette, nem képes magában megállani, hanem kénytelen máshol — Németországban — segítséget, támaszt keresni. Poincaré a „Revue des deux Mondes“ legutóbbi számában adatokkal bébi zonyitotta, hogy Ausztria, melynek ipara és mezőgazdasága van, nincs kedvezőtlenebb helyzetben, mint más európai állam, mely meg tudta találni megélhetési és fejlődési lehetőségeit. . Ugyanezt lehet elmondani Magyarországról is. Ézt a két országot ahhoz az emberhez leltet hasonlítani, akinek azelőtt több milliónyi vagyona volt és most, kényszer-felszámolás után, néhány százezerrel kénytelen megelégedni. Ha a mai jövedelmét összehasonlítja a régivel, mindeneseire bánkódik, sőt a szive vérzik bele. De ugy-e, túlzás volna azt állítani róla, hogy éhhalálra van Ítélve? Senki nem fog éhenltalni Közép-Európában, mely bőségesen tudja táplálni az ott lakó népeket, mégis azzal az egy föltétellel, ha ezek a népek megértik azt, nogy nem szigetelhetik el magukat egymástól. Ezt tanítja a Duna, mely nem választja el a népeket, hanem egyesíti őket! Hirdetések a Komáromi Lapok Karácsonyi és Újévi száma részére. Ezúton felkérjük a hirdetni szándékozókat, h»gy karácsonyiújévi hirdetéseiket lapunk korlátolt terjedelmére való tekintettel kiadóhivatalunkban idejekorán adják le. — Karácsonyi uásér. Felhívjuk olvasóink figyelmét mai szamunk a Komáromi Lapok könyvosztályának jegyzékére. Gyönyörű kará • csonyi és újévi ajándékkal kedveskedik hozzátartozóinak, ismerőseinek ha az ifjúságnak ét felnőtteknek könyviovatából választ egy szép és neves írótól könyvet. — Figyelmessen olvassa mindenki át hirdetési rovatunkat. — űusparik Ignác segédlanfelüggelő nyilatkozata a Komáromi kapok ellen. A városi közgyűlésen Gasparik Ignác állami segédtanfelügyelő hivatalos jelentése közben arról a hírlapi cikkekről is nyilatkozott, melyek az idős komái omi tanitók illetményeinek visszatartása alkalmából a helyi lapokban megjelentek. Ezzel kapcsolatban lapunkat is felemlítette és kijelentette, hogy azokat a cikkeket tanitók Írták. Hogy igen enyhén fejezzük ki magunkat, ki kell iijból jelentenünk, hogy a segédtanfelügyelő ur téved, azokat a cikkeket nem taniíó irta. Ezt tehát ne firtassa ... a segédtanfelügyelö ur, mivel ez a kérdés el van intézve. A szerzőt sajtótörvény szerint tudni kell, hogy kinek nevezzük meg. De itt a személyek egész mellékesek, a tény az, hogy a tanfelügyelőség által elkövetett hiba jóvátéve nincsen és ahelyett, hogy teljes igyekezettel ezen dolgoznék a segédtanfelügyelő ur, azt konstatálja, hogy a helyi lapokban az ügyben megjeleni cikkeit „államellenes tendenciájuak“. Azt kel! hinnünk, hogy a segédtanfelügyelő ur nem tud jól magyarul olvasni, holott ennek az ellenkezőjéről és a magyar tanító korában a magyar nyelv sikeres tanításáról szólnak róla sikeres információink. Így csak egyszerüan azt kell kijelentenünk, hogy a segédtanfelügyelő ur ne avatkozzék sem a cenzúra, sem az államügyészség feladat • körébe, maradjon meg hivatali körénél a tanfelügyeletnél és ne kalandozzon el a büntető törvény mezejére, ahol eltéved annak paragrafusai között. Ha mi a kormányt és a kormány egyes szerveit szidjuk és bíráljuk bármily keményen, ehhez a sajtótörvény alapján feltétlen jogunk van és erre nem kérünk engedelmet sem tanfelügyelőtől sem mástól. A kormány és állam két külömböző dolog és ha nem sajnál ennek bármelyik lekszikonban a segédtanfelügyelő ur utánanézni, rá fog jönni. Ellenünk intézett invektiváját tehát kereken visszautasítjuk. — Cgg szerencsétlen 4 gyermekes asszony segélyért könyörög. Tisztviselő özvegye. Havi 120 K nyugdija van. A nemes szivek adományaikat küldjék lapunk kiadóhivatalába. Mi rendeltetési helyére juttatjuk. Tegyük lehetővé, hogy boldog karácsonya legyen e szerencsétlen családnak.
