Komáromi Lapok, 1920. július-december (41. évfolyam, 47-97. szám)
1920-12-18 / 94. szám
Mlegyvenegyetfik évfolyam. S4. szám. Szombat* 1920. december 18. KOMÁ ROMMEGYEI N O ÖNY Előfizetési ár helyben Cseh-szlovák értékben : Egész étre 56 K, félévre Í8 K, negyedévre 14 K. Előfizetési ár vidékre postai szétküldéssel: Egész éne 60 K, félévre SO K, negyedévre'15 K. Egyes szám ára: 60 fillér. Politikai lap. Főszerkesztő: GAÁL GY1 Szerkesztő: BARANYAY JÓZS JLA dr. EF dr.-- - ....... 7 ■ .■■■■■............. -Szerkesztőség és kiadóhivatal: Nádor-u. 29., hová ugy a lap szellemi részét illető közlemények, mint a hirdetések,'előfizetési és hirdetési dijak stb. küldende k, Kéziratokat nem adunk vissza. Megjelenik minden szzrdán és szombaton. i ni. ííi}IébsésiiIé! teljes illis jellemző, hogy a gyermekeket is beviszik a politikába, a zsenge ifjúságot is beavatják a politikának ördöngős mesterségébe. S ezt éppen azok a pártok cselekszik, amelyek ,oly igen hangoztatják a politikai iskolázottság szükségességét, ezt fiiegdőzően persze a szabad akaratot és az elhatározási, cselekvési szabadságot. Azt a bizonyos politikai iskolázottságot e pártok tévesen értelmezik. Azt hiszik ugyanis, hogy a politikai iskolázottság csak úgy úgy érhető el, mint másféle iskolázoltság: iskolai, vagy iskolaszerű nevelés utján. Azért létesítenek pártiskolákal, hogy olt gyömöszöljék tele az ifjúság fejét holmi elméletekkel, pártigazságokkal s már jóeiőre ellenségévé teszik annak, aki más nézeteket vall. A politikai isko'a növendékei az »ifjúmunkások« megtisztelő cimet viselik, akik már olt állanak a pódiumon és szavainak . azokról a rjoigokvól, amikhez nem értenek s amelyekhez tulajdonképen semmi közük sincs. A gyerekeknek ilyen irányú fölhasználása és szerepeltetése már több a lelkiismeretlenségnél s jól esik hinnünk, hogy mihelyt áz a bizonyos konszolidáció megtörténik s a mai bizonytalanságok megszűnnek, a gyermekek politizálása és pollíizálfatása is véget ér. Bármelyik párt kerüljön is uralomra, azt bp fogja látni, hogy vezetőszerepre csak komoiy elemei méltók ; ezek pedig semmi szin alatt nem fogják . tűrni, hogy a politika ördögét minden gyerekbe, minden éretlen suhancba hebujtassák a bőrükbe nem férő és pénzéit politizáló agitátorok. .Az embernek politikai elhelyezkedése mindenkor az é etviszonyoktól függött s igy maiad ez normális körü'mények között továbbra isj Amikor már a kenyérkeresés tudományát elsajátította valaki, amikor a megélhetés lehetőségét a maga számára biztosit oil a s amikor a feléje tornyosuló gondterhes feilegekke! szemben védekeznie kell, akkor gondolkodhatik azok felöl az eszmék felől, amelyektől boldogulását várja. Addig azonban nincs köze a politikához; nem is lehet, mert életviszonyai ezt nem követelik tőle. Az ifjúmunkások tehát csak lármázó had, melynek a mai állapotok közölt csak az lehet föladata, hogy az utcát retteglesse,. vagy hódítsa ennek vagy amannak a pártnak a részére. Ha azután a manőver nem sikerül, ez nem az apostolok bűne, ezért nem felelnek. az odúikba visszahúzódó nagymesterek. Büntetést is csak kisebb adagokban élveznek az ifjak. Ezért küldik őket az első svarm. iniába a törzsfőnokök. A kenyérleienség és nincsteienség korszakában valóban csodálkozunk, hogy akadnak családapák és anyák, akik eltűrik, hogy gyermekeikkel ily rút játékot j űzzenek egyes pártok, hogy a kenyérj keresés mesterségéhez még nem értő, tesí tileg, szellemileg teljesen fejletlen, de a rakoneállankodás felé mindig hajló gyermekeket utcai tüntetések rendezésére használják föl a pártok korifeusai. A politikát nem iskolában tanulja meg az ember s ha meg is tanulná, nem volna képes az életben az iskolában elsajátított politikai tudással ‘ boldogulni. Ki tudja j a kenyérkeresés útvesztőjében hová léj ved az ifjú és hogy megélhetésének Je■ hetöségét r.ein teszi-e lünkre korai, gyer; mekkori politizálása ? i A politika — mint tudjuk — az egzisztencia tudománya; ha valaki merev politikai fölfogással indul az életnek, képes lesz-e a társadalomban úgy elhelyezkedni, hogy meg is állja helyét? Avagy l ki tudja, mire az ifjúság a munkást mbe. rek sorába lep, uralkodni, avagy csak j élni is fognak-e már azok a pártok, amej lyek ma politikai iskolákat tartanak fönn, i amikor már ma is azt tapasztaljak, hogy éppen e pártok kebelében merülnek föl óriási ellentétek, amelyek a pártok merev elvein máris veszedelmes rést ütöttek. Vájjon melyik eszmének, melyik iránynak szolgálatában állanak ezek a növendékek, j melyik elvet kürtölik világgá az ifju! munkások ? A gyermekek politikai iskolázása nem más, mint a szélsőségekre nevelés, a rakoncállanságnak fejlesztése és elvonás a komoly munkától, amelyre pedig | nevelni kellene a gyermeket. A p'ártok ! tehát még magúknak sem használnak a gyerm kek polilizúltatásával, mert' nem j remélhetnek erősödést a komoly munkára ■ nem nevelt, sőt állói élszoktatott elemektől. Városi közgyűlés. — 1920 december 15. — A városi úgynevezett közigazgatási bizottság szerdán délután közgyűlést tartott, mely igen érdekes tanulságokkal szolgált a helybeli magyar társadalom lészére. A cseh nemzetiségű bizottsági tagok sovinizmusa itt is kezdi érlelni gyümölcseit: erre reájött a magyarajku szocialista bizottsági tagok zöme és erre ráeszmélve gondolkodóba esik a felett, miért is kell alkuba «bocsátani magyarságát az elenyészően csekély számú cseh elvtárs kedvéért. A cseh bizottsági tagok nevében Tósner József indítványt tett, a tárgyalási nyelv megváltoztatása tárgyában és azt követelte, hogy a cseh bizottsági tagok ezen a nyelven szólalhassanak fel s a tisztviselői kar is ezen a nyelven válaszoljon nekik. Nem jelent ez sem többet, sem kevesebbet, mint azt, hogy a 90% magyarság fogadja el tárgyalási nyelvül a cseh nyelvet Komáromban, természetesen ez nem csak tolmács alkalmazását jelentené, hanem.a jegyzőkönyvek cseh nyelven való felvételét is. Egy szótöbbség akadályozta ezt meg; erre 13 cseh biztíífsági tag tüntetve elhagyta a tanácskozás terhiét. Maga az elnöklő zsupán jelentette ki, hogy ez a tüntetés semmi jogalappal sem bírt, mert ahol a lakosság 80%-ka magyar, ott a tiszta magyar tárgyalási nyelv illeti meg a községet, A szocialista párt delegáltjai láthatták, hogy a lejtő szélére jutottak a nagy „testvériség“ következtében. Láthatták azt is, hogy a „testvérei“ otthagyták őket, mint Szent Pál az oláhokat. A szocialista párt -magatartása is újabb megállapításra ad alkalmat, amelyet nem fogunk véka alá rejteni, hanem feltárunk a közönség előtt. A pártvezér kétes szellemességü „burzsuj“ kiszóiása, mely jellemzi az ő lelkivilágát és az abból a polgárság ellen kirobbanó gyűlöletet, mint a szikra világított bele gondolkodásába. A vezér egyebekben vállalkozó szellemű ember. Hajlandó a kényszerkölcsönt a burzsuj ellenségen személyesen behajtani, a polgármester által — igen helyesen — követelt vizsgálatot vezetni, egy másik főtisztviselő ellen folytatandó vizsgálaíban pedig magát a vele született szerénységnél fogya javaslatba hozni. Beszélt a város vérét szívó „éíÖsdi tetvekről“, melyeket le fog vakarni és ehhez hasonló népgyülési frazeológia áli bőségesen rendelkezésére. Aáint fontos érv jelenik meg felszólamlásában, hogy egy ember (munkás, aki nem hordozza uszályát) kivel jár a kávéházba, szóval a magánélet bírálata is betolakodik a közügy.ek közé, aminek messzemenő következményei lehetnek. A zsupán-kormánybiztosnak Is be kell látnia, hogy itt nem érvek, hanem a terror dolgozik. Szerintünk ez a demokrácia gondolatvilágával nem egyeztethető össze. Be kelt látnia azt, hogy itt diktatúra folyik: reá bízzuk ennek a megállapítását, hogy ezt közérdek követeli e és az állam érdeke-e az;*. hogy a dolgozó és adózó polgárság nagyobbik része ezt erkölcsileg és anyagilag viselje következményeiben. A rombolást talán még meg lehetne állítani ... — A közgyűlésről az alábbi tudósításban számolunk be: * Dr. Folkman zsupán három óra után nyitja meg a közgyűlést, mely Tósner József inierpelláció özönével kezdődik. Tósner, aki mellesleg világlátott ember lehet, és bizonyára megfordult nagyobb városokban is, mint a mi Komáromunk, nem kevesebb, mint fiz interpellációt intézett a polgármesterhez. Hogy az éretten gondolkodó és a helyi viszonyokkal ismerős közönség tájékozva legyen egy cseh városatya eszmeköréről, az interpellációkat kivonatosan ide iktatjuk elrettentő például a jövő városatyái számára, akik nem rendeztetnek szabádoktatási tanfolyamokat hiányos ismereteik pótlására a városházán, hanem azt megkérdik az utcán bármely járókelőtől, vagy egy, az itteni viszonyokkal ismerős elvtárstól. íme Tósner interpellációi; 1. Az építészeti bizottságnak milyen tárgyalási rend uralkodik? Hozzájárul-e a polgármester ahhoz, hogy az építkezés terén bizonyos reformok jöjjenek létre? 2.. Hajlandó-e a polgármester a városi gázgyár bérbeadására? Az okokat megmondja majd a felszólaló, aki erre frappáns felvilágosítást kapott.
