Komáromi Lapok, 1920. július-december (41. évfolyam, 47-97. szám)
1920-07-21 / 52. szám
KOMÁROMMEGYE1 KÖZLÖNY üegyvenegyedik évfolyam« 52. szám. Szerda, 1920. Julius 21. Előfizetési ár helyben és vidékre: Cser.-szlovák értékben: Egész évre 40 K, félévre 20 K, negyedévre 10 K. Egy fi szám ára: 60 fillér. Megyzr értekben: Egész évre 120 K, félévre 60 K, negyedévre 80 K. Egyes szám ára 1 K 50 fillér. ß llfiMÉt. mint az államra nézve kellemetlen és alkalmatlan idegeneket, örökre kiutasították az állam területéről. A rendelkezés oka az, hogy ezek az »emigránsok«, akik itt menedéké kerestek és találtak is, visszaéltek a vendégjoggal és olyan politikai agiíációt fejtettek ki, amely az állam létérdekeit fenyegette. Mi minden erőszakot — jöjjön az bárhonnan is — mint jogforrást, elutasítunk. A szocialista vezérek az erőszakot kezdték jogforrássá lenni és ezt az állam, melynek polgárai között külömbségeket tennie nem szabad, nem tűrhette. A kiutasított munkásvezérek távozásával korántsem tekinthetjük a kérdést megoldottnak, ez csak ideiglenes eszköz, mint a statárium is, az állam erőszakos intézkedése a jogrend biztosítása érdekében, amely örökké szintén nem tarthat. Az eltávozott vezérek után jönnek újabb vezérek és folytathatják a munkát olt, ahol annak fonala megszakadt. A szociális probléma megoldása hosszú idők kérdése. Még az eltávolított vezetők se hitték, hogy a proletár társadalmat és annak intézményeit rövidesen meg lehessen valósítani. Hiszen oda nem elegendők a proletártömegek, azoknak szellemi vezérkarra van szükségük, már pedig a szellemi proletariátus, a hivatalnok és íntellektuel osztály nem értett egyet a volt munkásvezetők taktikájával, különösen pedig nem harcos eszközeivel, a terrornak, mint jogintézménynek a közéletbe való bekapcsolásával, ami itt az ipartestületi romboláshoz, majd nz önhatalmú liszt és cukor rekvirálásokhoz, a jogrend ösvényéről való teljes lesikláshoz vezetett. Nem kertelünk, egy peicre sem és nem habozunk kijelenteni, hogy a munkásság. mint a termelés nagy és legelsőrangú tényezője, politikai tényező is s mint ilyen fontos szerep vár reá gazdasági és politikai- téren egyaránt. Tényezővé azonban csak akkor válik, ha politikailag iskolázott és fegyelmezett vezetőket állít a munkástömegek élére. Maga a nyers erő nem lehet politikai tényező, csak gazdasági tényező marad. A munkásság veieíőit becsüli, szereti, azok szavára hallgat, de azt ritkán vizsgálja meg, hogy ezek a vezetők megérdemiik-e az előlegezett, utóbb azonban megkövetelt, később pedig egyenesen kierőszakolt bizalmat. így kerülnek politikai desperádák nagy politikai befolyás és hatalom birtokába. A munkásságot mindig el kell választani a vezetőktől, illetve e két fogalmat sohasem szabad összetéveszfáii és lépi (Éti Üli lap. Főszerkesztő: GAAL GYDL4 dr. Főmunkatárs: BARANYAY JÓZSEF dr. leni.’ Egy népgyülésen két jó szónok a tömeg hangulatát homlokegyenest képes megfordítani, azt az ilyenben gyakorlott emberek igen jól tudják. A munkásság bőkezű is vezetőivel szemben. Pártadó filléreiből bőven javadalmazott állásokat és ezzel tisztes megéihetést biztosit részükre. Sohasem hallottuk azelőtt „párltitfcái“ „szaktanácsi titkár1 és „szövetségi titkár“ állásokról, mely állásokat az eltávozott munkásvezérek töltötték be. De sohasem hallottunk annyi pártgyülésröl, népgyülésről, szakgyülésről, csoportgyülésről, sohasem nyögtünk annyi sztrájk és bojkott jelszó alatt, sohasem láttunk annyi munkásfelvonulást, mint ez alatt a néhány hónap alatt. Teljesen felfordult a falu csendje, megállott a termelés megszokott menete és felfigyelt az uj hangokra. Ezekben volt valami méreganyag, mely az egyszerű lelkeket átitatta s amelynek nyomán mérges keleyény támadt»-.- E/X.kellene— -avail. kiküszöbölni a. falu testéből, tra élni akarunk. De ez ei van már mérgesedve. A földmunkás kérdés nem azonos az ipari munkás kérdéssel. ‘Az ipari munkás szélesebb látókörű, műveltebb, mig a földmunkásnak teljes-n hiányzik a szociális iskolázottsága, sajnos, sok esetben az írni olvasni tudása is. Ilyen elemeket könnyű izgatni, könnyű bérharcokba vinni, könnyű a kommunizmus gondolatának megnyerni, — de ig£n nehéz a valamennyiük megélhetését biztositó termelő munka útjára visszavezetni. Óriási baj, ha a falu politizál ahelyett, hogy dolgoznék. Ez annyit jelent, hogy nem lesz tej, kisebb lesz a karaj kenyere a gyermekemnek és nem lesz zsírunk a télre. Mert megakad minden, ha a falu nem dolgozik. Ha a földmunkás nem napkeltétől napnyugtáig, hanem óramutató szerint szabja ki. munkaidejét. A béres ma is felkel három órakor és megeteti a maga tehénkéjét, de az uraságét koplalni és szomjazni hagyja reggel hat óráig. így fest az uj szociális munkarend, amit városi téntanyalő elvtársak csináltak, akik a gyakorlati élet vizsgáján irgalom nélkül elbuknának. Az eltávolított munkásvezérek mun.káját az állam, illetve kormánya mondta ki közveszélyesnek. Mi társadalmi nézőpontból állapíthatjuk meg ugyanezeket. Mi a munkássággal egyetértve, egy utón haladva akarunk dolgozni és alkotni. Ők válaszfalakat emeltek a munkásság és polgárság közé a szent szakszervezet nevében, mely sérthetetlen, mint a római császár és csalhatatlan, mint a római pápa. Pedig a szakszervezet is tévedhet, különösen, ha vezetői nem hibátlanok. Osztályöntudatot, osztályönérzetet hir-Szerkesztőség és kiadóhivatal: Nádor-u. 29., hová úgy a lap szellemi részét illető közlemények, mint a hirdetések, előfizetési és hirdetési dijak stb. küldend, k. Kéziratokat nem adunk vissza. Megjelenik minden szerdán és szombaton. (lettek és tanítottak, de ez valójában osztálygyülöletlé változott. Mi azt hirdetjük, hogy a munkás is olyan ember, mint. más, emberi jogaink egyformák. Mi nem akarunk senkitől egy fillért sem elvenni, ha annak áz jogos keresménye. Ők ezzel szemben a kommunizmust hirdették, amely egyenlő jogokat oszt, egyenlő élvezeteket, egyenlő megélhetést biztosit, csak az egyenlő munka elve homályos egy kissé. Mert ahogy ma is van jó munkás és kevéssé jó munkás, gyor- munkás, aki többet produkál és lassúbb munkás, aki kevesebbet végez: ezek díjazása soha egyenlő nem lehet, nem, mert ez nem igazságos, nem méltányos és a termelés érdekeivel is elleniéiben áll. A szorgalom, a szellemi és testi kiválóság mindenkor kivételes értékelésre tarthat számot. A munkásságnak egyetértve a termelés másik tényezőjévé! a tőkével ki kell vívnia megélhetése tisztességes esz■küzeit, A szociális termelés, a tőke megsemmisítése árán a tudományos álmok világába tartozik. Oda, ahova a kommunizmus és a proletárdiktatúra is sorozandók. A szociális törvényhozásnak tág tere nyílik a kapitalizmus kinövéseit lenyeseg'etni, a tőke karjaira láncokat rakni, hogy az ne fojtogathasson bennünket szabadon. Mi nem félünk a szociális államtól, amely a jövő állama leend akkor, ha a munkásság politikai jogaival élni tud. Nem félünk a kommunizmustól, mert gyakorlatilag teljesen kivihetetlennek tartjuk. Csak egytől félünk: attól, hogy a munkásság hivatott vezetői nem jelölik meg világosan és szabatosan az utat, amelyen a munkásságnak haladnia kell, hogy jelszavas politikai agitáció vak eszközévé válik és ezzel súlyából és jelentőségéből íog veszíteni. A munkásság legyen az, aminek mi képzeljük, erőforrása az emberi szabadságjogoknak, a termelésnek, megélhetésünknek, forgalmunknak és védőbástyája életünknek, legyenek meg ehhez hatalmasan kiépített kulturális eszközei, melyek az erőt kormányozzák és medrében tartják, legyenek politikai céljai, de ezek ne egyes embereknek, hanem az egész munkásságnak és az egész emberiségnek kamatozzanak. Horn a Komáromiaké. Előző számainkban niár bővebben foglalkoztunk azzal a visszatetszéssel, felháborodással, amely a Komárom városi bizottsági tagok kinevezése város szerte keltett. A szinmagyar Komárom nem tud és nem akar belenyugodni abba, hogy a városi bizottsági tagok kinevezésénél a magyar faj annyira meliőztessék.
