Komáromi Lapok, 1920. július-december (41. évfolyam, 47-97. szám)

1920-12-11 / 92. szám

1920. december 11. «Komáromi Lapok« 3. oldal nek célját, a gyáros nevetve mondotta, hogy ő j egy garast se ad erre az egyesületre, mert ő látta máshol tizenöt évvel ezelőtt, hogy milyen az, ott egyebet se tesznek, mint imádkoznak és szenteskednek. A titkár erre azt kérdé tőle: „Ha ön a fiatalsággal rokonszenvezne, helyze­tén, sorsán segíteni szeretne, miféle intézmény érdekelné önt?“ Az elnök dicsekedve mondá, ha volna ebben a városban egy olyan, ahol a fatalemberek egészséges, tisztességes módon jól ellökhetnék idejöket, ahol kuglizhatnának, billiárdozhatnának, fiirödhatnének, arra az in­tézményre azonnal 1000 dollárt adna. A titkár erre kivette a cheek könyvét s azt mondá az elnökaek: „Kérem szíveskedjék az 1000 dol­lárt aláírni.“ A gyáros meglepődve keidé: „Mit mondott?" Williams ur nyugodtan ismé­telte szavait: „Kérem szíveskedjék az 1000 dollárt aláírni, mert mi épen olyan épületet akarunk felállítani, ahol a fiatalok tckézhet­­nek, billiárdozhatnak, fürödhetnek, idejöket jó körben eltöltiietik.“ A gyáros gondolkozott egy percig s aláírta a checket, de azt Is odaje­­gyezle, hogy oly föltétellel adja meg, ha az említettek "az intézetben meglesznek. De ez nem volt elég, felszólították őt, hogy jöjjön velük, vezesse el barátaihoz, hogy tervüket megvalósíthassák. Azt is megtette, egyik barátja adott is 500 dollárt. A bőrgyáros azóta annyira szivén viseli a fiatalság és az egyesület ügyét, hogy jelenleg ő az egyesület elnöke. Williams ur szintén három hétig tartóz­kodott a városban s ez alatt az aláírások ösz­­szege már eiérie a 10000 dollárt. Mielőtt el­ment, a bizottság tagjait kiegészítették 50-re és megállapodtak abban, hogy városszerte általános gyűjtést rendeznek július 1-től julius 31-ig és ha julius 31-ig a szükséges összeg össze nem gyűl, felhagynak minden további törekvéssel s az eddigi gyűjtés is megsemmí sül. Időközben a közvélemény mind jobban érdeklődött az egyesület iránt. Williams ur julius 1-én visszajött, 5—10 tagból álló bizott­ságokat alkotott, amelyeknek vezetői mind jól ismert férfiak voltak s ezek városszerte meg­kezdették a gyültést. Rendasen két ember ment együtt. A napilapok nagy segítségül szolgáltak, a városban mindenki tudta, hogy miről van szó A bizottságok hetenként kétszer gyűlést tartottak, hol az elnökök jelentést ettek az el­ért eredményről, jirius 30-án 21ÍOOO dollár volt együtt. Ezt követő éjszakán . a gyűjtők aiudm is alig tudtak az izgalom,ói s az utolsó nap mindent elkövettek, hogy a szükséges 25000 dollár meglegyen. Felkeresték azokat is, akik már adfak valamit s ha valaki adott már 10 dohátt, kérték, egészítse ki adományát 25 dollárra. Az utolsó nap este 10 órakor gyűltek össze a bizottsági tagok s akkor kitűnt, hogy azon a napon 8—9 ezer dollár folyt be. Tehát 1907 augusztus hó 1-ig AshUtbu a város lakossága 29000 dollárt ajánlott fel a keresztyén ifjúsági egyesület céljaira. Augusztus hó közepén érkezett meg a jelenlegi titkár, Langhiin ur. Az ö vezetése alatt azután tovább folyt a munka. A nagy bi­zottsággal többször gyűlést tartott. A központi bizottság útbaigazítása szerint megállapították az egyesület alapszabályait; lépésekei teltek, hogy az egyesület megkapja a szabadalmi le­velét az államtól; felszólították a népet, hogy a megajánlott összeget fizessék be az áltatok' megjelölt bankba. Lassan-lassan iotyt a munka előre A szabadalmi levélért 550 egyén folyamodott. Majd később bizottságokat neveztek ki alkal­mas telek kijelölésére, megvásárlására és az épület tervének elkészítésére. Sok időbe került, mig a titkár meggyőzte a tagokat, hogy .ne helybeli mérnököt, ki az egyesület rendszerét nem isméii, hanem az egyesületek által alkal­mazottat bizzanak meg a tervezet elkészítésé­vel. Azután jött még egy nehéz probléma. 30,000 dolláiból nem lehetett felépíteni egy olyan épületet, amely a városnak megfelelő lett volna. Hosszas tanácskozás után megáüa-. podtak abban, hngy a mérnök készítsen két tervezetet: az egyik 30 ezer, a másik 50 ezpr dolláros legyen. Midőn mindkét tervezetet át­tanulmányozták, elhatározták, hogy inkább kölcsönt vesznek fel s az 50 ezer dolláros épületet épitik fel. 1908-ik esztendő végére már az egyesületi épület fundamenfomai le voltak rakva. . Addig is mig az épület elkészült, külön­féle módon törekedtek az. egyesület iránti ér­deklődést fentartani s fokozni $ az egyesületi életet is már részben megkezdették. 1907— 1908 telén a szervezkedési mun­kán kiviil tartottak két nagy banquettet. Ezeken részt vett 200—200 ember egy-egy dollár be­lépő díjjal. Ezen összejövetelek alkalmával a lapszerkesztők, iskolaigazgatók, gyári tisztvi­selők, ügyvédek, egyházi elöljárók azt fejteget­ték, hogy milyen hatása lesz a keresztyén if­júsági egyesületnek a városra, az ifjúságra, társadalmi éleire, gyári munkásokra és az egyházakra. A titkár pedig az építendő egye­sületi életet festette le a hallgatóság előtt. 1908 tavaszán a fiatalságot testgyakorla­tok végzésére szervezték. ‘Ugyanekkor történt, hogy a nagyvárosok egyesületeinek tornata­nárjai élhatárnzták, hogy az egyesületnek 17 .éven alóli tagjai a newyorki polgármester le­velét gyalog továbbítani fogják a chicagói pol­gármesternek. Ashtabula—Erie és Cleveland városok között feküdvén, útba esett, tehát a fiatal egyesület is részt kér a dicsőségből. A felszólütásra 45 fiú jelentkezett. Ezeket a tit­kár s egy kitünően tornázó fiatal ügyvéd gya­korolta három hónapig. Julius hóban volt a levélvitel. Előtte két héttel kiválasztották a 17 legjobb futót s csak ezeket tanították. -Úgy intézkedtek, hogy a le­velet éjjel és nappal a legrövidebb utón vigyék Newyorkból Chicagóba. Az ashtabulai fiatal­ságra 30 angol mértföld (kb. 48 km. eseti,) A levél érkezéséről már előre táviratilag értesítették őket s a kitűzött időben minden ifjú a maga helyén állott s mihelyt a levelet az Éne város egyesülete futárjától az első meg­kapta, a lehelő leggyorsabb futással vitte a rá várakozó másodiknak és az a harmadiknak és Így tovább. Egy-egy fiú 1—3 angol mérföldet s a 30 angol mérföldet 17-en két óra alatt szaladták be. Később kitűnt, hogy az ashtabu­­laiak gyorsaság tekintetében legyőzték a cleve­landiakat. Természetesen a nép mindenüt a legnagyobb érdeklődéssel kisérte az egyesületi futárokat s a lapok mindenről a legrészletesebb jelentéseket adták: Vasárnap délutánonként állandóan a város­háza dísztermében vallásos összejöveteleket tar­tottak, amikor a szónokok hírneves és kiváló emberek voltak. Hatalmas énekkart is szerveztek ez összejövetelek szinvolanának emelésére. 1908- 1909 telén fiatal emberek részére bibliát tanulmányozó tanfolyamot alakítottak. Az órára átlag 40 fiatal ember szokott eljárni. A taaulniány tárgya az „O testamentum karak­terei“ voliak. Ugyancsak ezen, mint a következő télen a nagybizottság összeköttetésbe lépett az úgy­nevezett „Lyceum Bureau“-val. Ez intézet az Egyesült Államok legkiválóbb politikusait, művé­szeit, íróit szerződieti 75—250 dollárért egy­­igy előadás megtartásáért. A bizottság kivitte, hogy a nemes cél érdekében a szervezés alatt levő egyesületnek egy-egy előadásért csak 50—50 dollárt kelleti fizetni. A két télen ösz­­szeseu nyolc előadást tartottak. Ezek a város szil házában folytak le óriási sikerrel. A költségek nagy részét az előadás alatt kézről-kézre menő tányéron való gyűjtéssel fedezték. Az előadások az egyesület eszméinek megfelelők voltak s a céljuk az volt, hogy részben a népet neveljék, tanítsák, részben az egyesületet ez által is minél jobban előtérbe hozzák, hirdessék s főképpen azért, hogy ez utón is az egyesületnek barátokat, jóakarókat szerezzenek. (Folyt, küv.) A tanítók elkeseredése. Visszatartják fizetésüket az idősebb tanítóknak. — Egyesek semmi fizetést sem kaptak. — A Skolski Referat álláspontja. — A tanfelügyelő­ség cáfol. Egy héttel ezelőtt vezető cikkben foglal­koztunk azzal az iskola politikával, melyet a „Skolski Referál“, magyar nyelven tanügyi korrjjányelőadói hivatal folytat s amely ab­ban |csucsosodik ki, hogy több, különö­sen idősebb magyar községi és felekezeti ianiíó illetményét teljesen beszüntette azon a címen, mert a h.clybeli tanfelügyelőség hibás számfejtése alapján az 1893. év előtti szolgá­lati idejüket is beszámították és így több illet­ményt kaptak, mint amennvi járt volna nekik, Ebben az ügyben a helybeli tanfelügyelő­ség cáfolatot küldött be hozzánk. Mi minden cáfolatnak helyt adunk, ha az tárgyilagos anél­kül, hogy a sajtótörvény alapján erre bennün­ket kényszeríteni kellene. A tanfelügyelőség cáfolatát, illetve helyreigazítását hangja miatt nem közöljük, mert ez nem cáfolat vagy hely­reigazítás, hanem polémia és pedig olyan po­lémia, amelyben nem neki van igaza. Tegyen tehát a sajtótörvény alapján lépéseket, bár ne­künk a tanfelügyelő5égge! semmi dolgunk sin­csen és mi a tanügyi kormány előadó hivatal, a Skolski Referát működését bíráltuk, ehhez pedig korlátlan jogunk van, mertez a hivatal nyilvános közhivatal, amelynek ezt tűrnie kell, vagy pedig, úgy működni, hogy a kritikára ne adjon okot. A Skolski Referát azokat a tanítókat, akik nem kaptak semmi fizetést és azokat is, akik nagy családdal havi 300—350 K fizetést kap­nak most, télen, azzal a közhivatalhoz nem méltó válasszal bocsátotta el, hogy menje­nek az iskolafentartóhoz. A komáromi köz­ségi iskola egész tanitói testiilete a város polgármesteréhez fordult ebben az ügyben és kérte az illetmény ktiiömbség folyósítását. A város, mely lassanként munkásait sem tudja fizetni, ennek alig tud eleget tenni. •Egyenesen felháborító dolog, amely az idősebb tanítókkal történt, ezeknek a kifizetelt 6—700 korona fizetési tuléivezniény ellenében 6000 korona járandóságukat tartották. Hát nem égbekiáltó igazságtalanság ez és ennek elő szabad fordulni rendezett köz­igazgatási viszonyok között? Hát kénytelen ezt eltűrni az a tanügyi munkás, akitől a tanfel­ügyelőség fokozott munkát és kötelességtudást követel? Hát nincsen ez ellen jogorvoslat ebben a demokratikus jogállamban, hogy ilyesmi ne forduljon elő és ha előfordul, a hiba azonnal, halasztást nem tűrve reparáitassék? Lehet-e, szabad-e télviz idején állatni munkát végző munkásokat kitenni annak, hogy szükséget szenvedjenek éppen az állam részéről.? Ezek a kérdések, amelyekre válaszolni kell. Ezek a kérdések ott dörömbölnek a Skolski Referát ajtaján és ott háborognak a magyar társadalom lelkiismeretében, amely tanítóihoz ragaszkodik, mert legféltettebb kincseit, gyermekeit oktatja és neveli emberekké. Mi nyitott kártyákkal játszunk és nem bujkállak semmi paragrafus mögé. Ezt a kérdést a nyilvánosság elé kellett koznunk és ne gondolja a lanfélügyelőség, hogy ezt tanítónak kellett megírnia. Ezt a mun­kát igazán nem várjuk és nem kívánjuk tőlük, elvégezzük magunk is, akiknek ez lelki­ismereti kötelességünk velük, a kultúra nap­számosaival szemben, akiknak munkáját tisz­teljük és előtte meghajtunk. Arról van szó, hogy a helyi tanítóság idősebb tagjai nélkülözéseket szenvednek és ezen akkor lesz segitve, ha arra sort kerít a Skolski Reíeráius. fiát éppen ezt nem volna szabad megvárni. Akikkel jogsérelem tör­tént, azt azonnal kell orvosolni. Ha pedig a számítási hibát a komáromi tanfelü - gyelöség követte el a tanítók javára és az állam kárára, a tanfelügyelőség ennek jóváté­tele ügyében szintén soron kívül és ha kell személyes közben- és utánjárással is köteles eljárni, mert nem elég a2t konstatálni, hogy majd elintéződik a dolog, de azt is kell vizs­gálni, hogy az érdekelt családok hogyan élnek meg addig december és január hónapokban. Ezen igenis kell segíteni és pedig igen sürgősen. Igén célszerű lenne, ha ennek a köz­­igazgatás egyéb szervei is nyomatékot adnának és ezekkel az ügyekkel a közig, bizottságok is foglalkozhatnának. De minden körülmények között kötelessége a Tanítók Egyesületének e kérdés megtárgyalása, amelynek össze kellene ülnie mielőbb, hogy ezt megvitassa. A tanítóktól lelkiismeretes munkát és ko­moly kötelességtudást csak úgy lehet várni, ha azokat anyagi gondok nem gyötrik, de ha azok elkísérik az iskolába is, azt gyermekeink siny­­lik meg és ez ad jogcímet nekünk arra, hogy tiltakozzunk és kemény bírálatokat mondjunk az olyan közigazgatásról, amely ilyesmiket elő­fordulni enged, amelynek előfordulnia és a le­hető leggyorsabban jóvá nem tevődnie nem is volna szabad.

Next

/
Thumbnails
Contents