Komáromi Lapok, 1920. július-december (41. évfolyam, 47-97. szám)
1920-12-04 / 90. szám
192D. december 4. «Komáromi Lapok« 3. oldal De a keresztényszociális párt képviselőin kívül hangot adhatunk a magyarság hűséges éz rendkívül értékes politikai fegyverlársai: a szélességi németek egyik vezető politikai egyéniségének nyilatkozatáról is, amely rendkivüf becses lehet, mert a szepességi németségnek a magyar politiai mozgalmak részére való biztosítása nemcsak számbeli erőgyarapodást, de ezen nép magas intelligenciájánál fogva erkölcsi erőnyereséget is jelent. Kéler Tibor dr. késmárki ügyvéd szintén nyilatkozott a kisgazdapárt akciója ügyében s ezeket mondotta: „A szepességi németek politikailag külön német pártban tömörültek, mely párt a legszervesebb és legszorosabb kapcsolatot kívánja a szlovenszkói magyar politikával s amely feltétlenül erősíteni akarja a maga szervezettségével azt a törekvést, mely a magyar pártok közös politikai ténykedését tűzte ki célul. Az erre vonatkozó tárgyalásokon mi is részt fogunk venni,“ Ezek a nyilatkozatok a legkedvezőbb perspekfivátát adják a tátrai párlközi konferencia eredményének egyrészt, másrészt biztató momentumok a szlovenszkói magyar politika jövőjének szempontjából. beégett a uerekngei uasuti hid. Sokat csúfollak, sokat gúnyolták a vereknyei hidat, még egyszer aztán megharagudott és ugyancsak megbosszulta magát A komárom —pozsonyi vasútvonalon fekvő vasúti hid fából van. A vonalon amúgy is lassan közlekedő vonatok, itt még jobban lassították menetüket és az ijedős természetű utasok hallani vélték a faalkotmány recsegését és ropogását és minden pillanatban várták a hid leszakadását. Ez hála Istennek nem történt meg, sőt szakértők véleménye szét int, bár a fából épült vasúti híd manapság szokatlan, azért biztonság szempontjából felért ez a híd bármely vashiddal. Szilárd, jó faanyagból épült és a technika minden követelményét figyelembe vették megalkotásánál. Nem is volt vele soha semmi nagyobb baj cs ha a forgalomra időnkint (igy 1919 elején) alkalmatlanná vált is, ezt nem valami szerkezeti ITba okozta. Az utazó közönség bizalmát ennek ellenére sem tudta megnyerni a fahíd. Modern vashidat akar mindenki ott látni. Meglesz-e, nem tudjuk. Most mindenesetre alkalom kínálkozik erre. A fahíd ugyanis nagy részben leégett. Szombat éjjel érkezett a riasztó hir Pozsonyba. Ég a vereknyei vasúti hid! Pozsony tűzoltósága is kivonult a nagy autófecskendővei. Ekkor a hídnak a város felé lévő több, mint fele része már lobogó lánggal égett. Tűzoltóság azonnal munkába fogott és rövid idő múlva sikerült megmentenie azt, ami még menthető volt. Kivonult a vereknyei tűzoltóság is. Amint mondottuk, a hid nagyobb fele a lángok martaléka leit és elhamvadtak a hid pilléreit védő jégtörők is. A vasúti forgalmat a iiid felépítéséig átszállással bonyolítják le. A Kis-Dunában a Duna alacsony vízállása miatt alig van viz és igy ez most nem okoz különösen nehézséget. A tűz keletkezésére nézve különböző verziók keringenek. Eddig semmi hiteles adat nem jutott birtokunkban. Ha nem merénylet forog szóban, akkor legközelebb esik annak lehetősége, hogy a tudnak olajjal átitatott faalkatrészei kihulló parázstól vagy szikrától foglak tüzet. Ad.e Komáromba érkező pozsonyi vonat 1—2 '/2 órát, az este érkező vonat rendesen csak s;4— 1 órát késik. Ez utóbbi nem visz postát és nem telik az idő az átrakodással. * A cseh-szlovák sajtóiroda a hidleégéssel kapcsolatban a kövotkezőket közli: a Pozsony- Újvárosi—Ujkomáromi vonalon Vereknye mellett leégett a vasúti hid. Ez okból további intézkedésig teljesen beszüntették a vonalon a (eher, gyorsáru és podgyászforgalmat. A személyforgalom átszállás utján történik. Árut és podgyászt az Ujkomáromtól Püspökiig terjedő vonalon levő állomásokra Érsekujváionés Koináromon át lehet csak küldeni. A feladónak ezt a fuvarlevélen fel kell tüntetnie. Disszonáns hangok vegyülnek bele a társadalom segélyakciójába, mely zárt és tömör sorokban akar a nyomor elleni küzdelemre indulni. Útjában akadályok gördülnek, nem rózsák, de tövisek hullanak. Ezeket a tövisekei a munkásság részéről dobálják oda olyanok, akiknek két balkezük támadt és egy jobbkezük sincsen, amelyet férfiasán odanyujtanának azoknak, akik a nyomorúságot akarják megszüntetni, vagy lefslább is elviselhetővé tenni. Távolról sem azonosítjuk ezt a magatartást az egész munkásságéval, amely bizonyára eiitéli ezeket a kis gáncsvetéseket és apró kutmérgezéseket, amelyekkel egyeseknek a kedvét szeghetik, de a társadalom munkáját megbénítani nem tudják. Ezek a felelőtlen elemek lekicsinylik a társadalmi munkát, mely a szegényeknek egykét pár cipőt, egy-egy tányér meleg levest juttat. Ha talán ők adnának, vagy adtak volna egy tányér meleg levest és egy pár meleg cipőt. Ha ez a dolog nem volna olyan véresen komoly, meg kellene kérdezni a nyomor szenvedő alanyaitól, hogy milyen véleményen vannak ebben az ügyben, elmaradjanak-e a cipők, a meleg leves és a tűzifa, amit az avatatlan kritikusok lepocskondiáznak. Azt hisszük, hogy a felelet nagyon súlyosan ütne ki a kritikusokra nézve. A nyomor intézményes megszüntetése nem lehet a társadalam feladata, ez az állam hivatása, az állam felségjoga, vagy ha úgy tetszik kötelessége. Ezért a nyomorért nem is a társadalom felel. A társadalom csak arra hivatott, hogy azt enyhítse. Ezt a célt akarja Komárom társadalma becsületesen szolgálni. És akkor, amikor azt kellene látnunk, hogy ebben a kérdésben nincs ellentét ember és ember között, akkor előáltanak a Marx-smokkok és bűnös társadalomról szavalnak. ■ Nem, tisztelt pártvezérek, nem szavalatot kérünk most, hanem telteket. Nem kritikát, hanem munkát. Egy tányér levesnyit, vagy egy pír kis cipőnyit, hogy egy fázó anyát és egy didergő gyermeket megmelegitsünk. Ez a társadalom feladata és mélyen meg kell hajtanunk becsülésünk zászlaját azok előtt, akik ezt a hivatást önfeláldozóan és önzetlenül szolgálják. Itt az ellentéteknek el kel simulniok, a politikának és faji ellentéteknek is el keil (ünniök, mert emberekről és gyermekekről van szó. Hátsó gondolat nélkül vegyen részt mindenki a munkában, amely ezen a téren a társadalomra vár, ne kritizáljon, de dolgozzék. SksHímj initpllöja a maspsás iilizésaiL A légionáriusok erőszakosságai. — Fel kell oszlatni a Propagacsna kancelláriát. A magyar kép iselők a prágai parlamentben — missziójukhoz híven — harcot indítottak mindazon terrorisztikus jelenségek és szervezetek ellen, amelyek a magyarság éleiének teljes megbénítására irányulnak. Legutóbb két interpellációt terjesztettek a nemzetgyűlés elé. Az egyikben Lelley Jenő dr. (kér. szoc.) a Szlovcnszkón legutóbb előfordult, személyes szabadságjogok elleni visszaéléseket teszi szóvá. Ugyanezekkel a sérelmekkel foglalkozik november 10 én beterjesztett interpellációjában Szent-h'áy József kisgazdapárti képviselő. Az interpelláció a következőképen szól Szlovenszkón az újabb időben a jelenlegi kormány kormányzása óla hozzá közelálló neves politikusok támogatása és kezdeményezése mellett a pártpolitika szolgálata kedvéért egyesületek alakulnak, melyek „Národna ochrana“ és más neveken végzik minden jogállamban elitélendő működésűket. Ezek az alakulatok minden reális politikát, ami a csehszlovák állami egység ellen van, igy Szlovenszkó részére jogosan követelt önkormányzatot hirdető pártokat, de legfőképen és elsősorban a magyarságot támadják. Szlovenszkó városainak utcáin, pályaudvarain feliratok Jelennek meg, plakátokat szögeinek ki, melyekben megtiltják a magyar nyelvnek nyilvános helyeken való használatát és figyelmeztetik a lakosságot, hogy magára vessen, ha a tilalom „áthágása“ miatt az ö megtorló ütlegeik érik. Egy Zólyomban tartott liga ülésén dr. Srobár, a szlovák kisgazda-párt egyik vezetője beszédében azt mondta, hogy a magyaroknak szabad a Csallóközben magyarul beszélni, de Zólyomban nem. Hasonló esetek történtek Kassán, hol a légionáriusok támadtak meg az utcán magyar úri asszonyokat. Sehol sem helyeselhető az ilyen fegyver használata, legkevésbbé Szlovenszkó terüleíén, hol a lakosság egyharmadrésze magyar és ez a működés egyenes kihívása a magyarságnak, mely azt nein fogja némán tűrni és azokkal szemben, akik nemzeti érzéseit bármily módon megsértik, kíméletlenül fog eljárni. A „Propagacsna kancellária“ a kormány által állított maffia, a kormányzás autoritásának, tekintélyének, de demokratizmusának is nyilvános meghazudtolása, mert nem alakult egyébbre, mint annak a népnek az üldözésére és elnyomására, mely magyarságát levetni nem tudta és nem fogja semmikor. Kérdem hajlandó-e a kormány: 1. Az önálló alakulásoknak nevezett terrorügák működését megakadályozni és eddigi atrocitásait megtorolni. 2. A „Propagacsna kancelláriát“ feloszlatni. Rendőrök bérmozgalma. A komáromi rendőrök fizetésjavitásl kérnek. Az állami rendőröknek három-négyszer annyi illetményük van. A rendőrök képtelenek ebből megélni. Komárom utcáin feltűnnek egyes állami egyenrutiázatban látható rendőrök, előre csak tizenkettőn vannak, de az hírlik, többen is jönnek és lesznek valami negyvenen. Ezek az uj rendőrök, akiknek semmi helyi ismeretük nincsen, 1200—1500 K havi fizetést kapnak, mig a városi kollégáik ennek alig harmadrészét. Természetesen ez a körülmény nem igen ambicionálja városi kartársaikat. Csodálatos, mondják némelyek, hogy mi mindig ezt a szempontot emeljük ki. Dehát ez a kötelességünk magyar testvéreinkkel szemben, követeljük részükre az egyenlő elbánás elveinek belaríását. A rendőr éjjel nappal szolgálatban van. A városi rendőrségnek fizetés külömbözetct fizesse az állam államsegély utján, mert a rend fentartása csakugyan elsőrendű államérdekfii líilii Mulmisisi osyesHleíról. Irta: Csekcs Béla, volt amerikai lelkész. 1911. év őszén felettes hatóságom, a konventi elnökség az Erie tó pariján fekvő Ashtabulába rendelt, hogy Asihabula, Connccut városokban, Fairport községben lakó magyar reformátusok gondozását, szervezését megkezdjem. Ashtabulába november 5-én érkeztem meg. Pár napig egyik magyar családnál laktam, de mivel sem a házigazdámnak, s a többi magyarok egyikének sem volt alkalmas háza, hol hosszabb ideig lartözkodhattam volna, lakás után kellett néznem. A városban senkit sem ismertem, magyar népünk, mind szegény napszámos emberek, kik a város szélén elszigetelve laknak s kiknek az angolok közt alig vannak ismerőseik, felvilágosítással alig szolgálhattak, A városban megnéztem egy két szállodát, de nem találtam megfelelőknek. Amint az uicákon föl s alá bolyongtam, megpillantottam a keresztyén ifjúsági egyesület épületét. „Hátha ott lesznek lakószobák ! — gondoltam magamban. — Hiszen én már egy ízben laktam az egyesület épületében.“ Ezzel a reménnyel meggyorsítottam lépteimet. A főbejárathoz néhány lépcső vezetett fölfelé s amint az ajtón beléptem, nagy, tágas teremben találtam magamat s azt sem tudtam, hova nézzek, merre menjek: fiatal emberek jöttek, mentek, csoportokban társalogtak, többen billiárdoztak, nevettek, zajongtak s az összhangot betetőzte az egyik ifjú zongorajátéka. Végre a terem túlsó felében megláttam az irodahelyiséget, egyenesen odatartottam s az ott levő fiatal tisztviselőtől a köszöntés után azonnal megkérdeztem : „Vannak e lakószobák ?“ — „Vannak“ — válaszolta. Bemutattam magamat s elbeszéltem, hogy mi járatban vagyok. Örömömre üres szoba volt, tehát a lakáskérdés meg lett oldva és másnap az épületbe cók-rnókostul beköltöztem.
