Komáromi Lapok, 1920. július-december (41. évfolyam, 47-97. szám)
1920-10-30 / 80. szám
negyvenegyeiftk évfolyam. 80. sjtéra, Szombat) 8920. október 30. KOMÁ ROMMEGYEI KÖZLÖNY Effe.fcetési ár helyben Csehszlovák értékben: JígéSz érre 56 Jí, félévre £8 K, uegvedévre 14 K. Etcíi.etéei ir vidékre postai szétküldéssel: i'pész erre 60 K, félévre 30 K, negryedévre 15 K. Egyes szám ára: 60 fillér. Politikai lap. Főszerkesztő: GAAL GYULA dr. Szerkesztő: B4RARYAY JÓZSEF dr. fi liiei sei. etiléi« íiimlm. Több, mint két év óta most — e hó 26-án — taríha'ta meg élénk érdeklődés mellett városunkban rendes közgyűlését a komáromi ref. egyházmegye. Messze vidékekről gyűltek össze a' lelkészek és a gyülekezetek vezető férfiai, hogy meghányják-vessék egyházuk nehéz helyzetét és ügyes-bajős dolgaikat. A kenős elnöki lisztet Tóth Kálmán esperes és Pogrányi József legidősebb tanácsbiró töltötték bér Esperes megnyitotta a gyűlést, majd megható imát mondott, megreszkettétve a sziveket és könnybe borítva a szemeket. Majd előterjesztette terjedelmes jelentését, megemlékezett az egyetemes magyar egyház 4 részre szétdarabülásáról és ez elszaggaloit részek egyházjogi, iskolai, pénzügyi nyomorúságáról, ez. íz egyházmegye, 49 gyülekezetben levő, több mini 50,000 hívőjével ugyanannak a sorsnak lett osztályosa, mint Eidély 1 millió kálvinistája. Nincs egyetlen polgár', középiskolája, nincs lelkész és tanítóképző intézete. Missziói egyházaink : Pozsony, Nyiira és Rutíka. a hívek eltávozása folytán megrendültek, az utóbbi teljesen megszűnt. Lelkésze: Fovenyessy Pál. Érdemes megtanulni ez ember nevét! Mint a sü’yedő hajó kapitánya: a végső percig helyén maradt. Hívei egymásután távoztak el, hónapokon keresztül egy fillér fizetést nem kapott, ekkór — hogy nejévei együtt kenyeret ehessen — bútorait adogatta el, s mikor már elhagyta zz utohó hive is: akkor távozott ei — utolsónak! Hasonló sers vár Nyiírára is, amely virágzó egyház volt, de ma csak 12 önálló hive van. Egyházunkról az állam tudomást nem vesz, hatóságainkkal nem érintkezik, önkormányzatunkat figyelembe nein veszi, szegénysorsu lelkészeinket nem segélyezi, csak azért, mert ezen egyház nem szervezkedett át cseh-szlovák ref. egyházzá cs a papjai hüségfogadalmat mind ezideig nem tettek. Egy-egy lelkész 6—8000 K segélytől esett el, de megmaradt annak, ami volt. A közgyűlés következetes maradt az eddigi felfogáshoz, kimondva, hogy egyáltalán nem kivan külön egyházzá szervezkedni! Majd eisiratta az esperes a két év halottad. Elvesztettük Kiss Pál csicsói, Tancsa Pál bátorkeszi-i lelkészeket, Szarka Béla és Kiss Gyula dr. tanáét bírókat, Csukás István. Lurtz Rezső, Décsy Alajos, Nagy Miklós, Kecskés János, Dezső Sándor tanítókat. A gyülekezetek lelki és szellemi élete dicséretesnek mondható, de annál siralmasabb sok helyütt az a szükkeblüség, amellyel a jó módban élő, megvagyonosodoíí hivek viseltetnek szűkölködő hivatalnokaikkal szemben. Vannak gyülekezetek, amelyek szívesen hordozzák 100—200%-ai emelkedett terheiket, másutt pedig fillérnyi tehernövekedésről se akarnak tudni. Iskoláinkból sok helyütt hiányzik a tanító, az újonnan alkalmazott tanítók fizetése sok helyütt nagy nehézségekbe ütközik. Azon tanítóinkat, kik 1919, vagy 1920-ban szerezték meg oklevelüket, a cseh állam csak segédtanítóknak ismeri el és csak 2400 K fizetést ad nekik. 'Ezt a kisfizetést az egyházak kénytelenek sok megerőltetéssel pótolni. A tartalmas és érdekfeszitő jelentés letárgyalása után 4 uj tanácsbiró: Csiba Imre, Sándor Benő lelkészek, dr. Gaál Gyula és dr. Mohácsy János tette le a hivatalos esküt. A gyűlés szeretettel és bizalommal köszöntötte az uj munkatársakat. Gyalókay László főjegyző előadásában két indítványt fogadott el a közgyűlés; kimondta ugyanis, hogy azon két segédlelkésztől,, kiknek ez év őszén a pápai lelkészképesitő bizottság jogtalanul visszatartotta az okmányait, elfogadja a pályázatukat, továbbá, hogy az egyházmegye részére jövő segélyeket ne a kerületi, hanem az e. megye bizottsága ossza széjjel. A feloszlás előtt 'álló nyitrai misszióegyház el akarja adni templomát és paplakát és a vételáron Érsekújvárban óhajtanak hasonló épületeket vásárolni, amire most kedvező alkalom is lenne. A közgyűlés az ügy megvizsgálására Udvardy Gyula vezetése alatt egy' bizottság küldetett ki. Több apró' bizottsági jelentés és közig, ügy Jetárgyalása után a közgyűlés véget ért. Délután bírósági ülés tartatott, amelyen letárgyalta a bíróság Kiír Géza csicsói uj lelkésznek a fizetése megosztására vonatkozó panaszát, továbbá visszaállította a negyedi és kamocsai lelkészek.; 1895-ben készpénzfizetésre átváltoztatott dijieveleinek érvényességét. Válasz, „A háztulajdonosok panaszai“ cimii közleményre. Mindenek eiőít hálás köszönetét mondok az igen tisztelt cikkíró urnák jóindulat közleményéért és teljes nyíltsággá! és őszinteséggel kijelentem, hogy amit ierhemre ir az teljesen távol ál! tőlem és a mive! figyelmemet felhívja ebben vele teljesen egyetértek, annak megvalósítását komolyan akarom, a módját nemcsak keresem, de meg is találtain és megvalósítása rajiam nem fog múlni. Sem koromnál, sem ‘természetemnél, sem egy egész életen keresztül szerzett tapasztalataimnál fogva a rideg, merev- álláspontoknak, a szélső irányzatoknak soha nem voltam hive, kerestem mindig az aranyos közép utat, kerestem és keresem a megértést és megegyezést minden téren, mert úgy vagyok meggyőződve, hogy az általános nyomort és szenvedést csak úgy lehet megszüntetni, ha minden téren meleg szóval, szeretettel törekedünk a megértés a megegyezés célja felé, jóindulatú elnézéssel egymás gyarlóságaival szemben, a melytől mint emberek nem vagyunk mentesek De ebbe a népszerűség hajiiászást bele magyarázni rém lehet, mert az nem vo't és nem lesz kenyerem soha, sőt ellenkezőleg teljesen tisztában voltam azzal, hogy akkor midőn a lakáshivatal elnökségét elfogadtam a legnépszerüíienebb feladatra vállalkoztam, a hol nem hogy népszerűséget szerezni nem lehet, de ha van valakinek azt nagyon könnyen elveszítheti. Hogy mégis vállalkoztam erre a háiádatlan szerepre önzetlenül, tettem szülő városom iránti meleg szerétéiből és abból a kötelességből a mellyel városom közönségének tartozom mindannyiszor, a mikor valamely kötelesség teljesítésére felhívást kapok. A lakáshivatal újabb berendezkedése alig pár hét óta van életben, épen a novemberi negyed előtt, az első napokban már özönlöttek a lakáskeresők, annál gyérebben jelentkeztek a lakást kiadók, a lakáshivatal arról értesült, hogy az üres lakásokat kiadják anélkül, hogy a lakáshivatalt erről értesítenék. Pedig a lakáshivatal a bejelentések körül a leghumánusabban járt el és a közönség ezt azzal viszonozta, hogy bejelentési kötelezettségét egyáltalában nem teljesítette és a iakáshivatal, hogy köznevetség tárgya ne legyen, kénytelen volt szigorúbb rendszabályokhoz nyúlni, de ez is csak egyelőre egy szigorúbb hirdetményi felhívásban történt és egy pár üres és be nem jelentett !a-Szcrkesztőság és kiadóhivatal: Nador-u. 29., sóvá ügy a lap szellemi részét illető közlemények, mint í. hirdetések, előfizetési és hirdetési dijak stb. küldeniük, kéziratokat nem adunk vissza. stíBÍeisnik. minden szerdán és siomaaíon. kas rekvirálásátían teljesen a törvény keretében. A fő panasz a lakbérek megállapításán vonatkozik. A lakáshivatal e téren is a törvény rendelkezéseit tartotta mindenkor szem előtt, figyelemmel arra, hogy maga a törvény cime a bérlők védelméről szól. A törvény alapgondolata az, hogy a házbéremelés nem haladhatja meg az alapbér meghatározására nézve irány. adó időpont óta a 8. §. 4-ik bek. 1 — 4. szám alatt felsorolt kiadásokban beállott szaporulatot, szabatosan tehát: a háztulajdonos csakis azt kérheti, hogy az azóta beállott íeihek lakóira áthárittassanak és nincsen joga ahhoz, hogy a házból nagyobb jövedelme íegyen, mint amelyet az alapbér mellett tényleg élvezett. Ezen bekezdésnek célja a lakónak további védelme azon irányban is, hogy az áthárítás az egyes lakók között arányosan történjék. Hogy a törvény ezen rendelkezése a háztulajdonosokra nézve mennyiben sérelmes és mennyiben igazságtalan erről e helyen vitatkozni nem akarok, csak arra akarok kiterjeszkedni, hogy a törvény ezen rideg álláspontjával szemben van e a háztulajdonosokra nézve magában a törvényben védelem? Van. És pedig az 1920. évi május hó 3-án életbelépett 275. sz. Uj lakbérieti törvény 8. §. 4 pontja szerint: A hatóság a 209/í,-ot meghaladó lakbéremeléshez csak úgy járulhat hozzá, ha az indokolva van: í. A ház után fizetett közadók felemelésével, vagy uj közadóknak — kivéve a vagyonleadási és az értékszaporuiati adók — rendszeresítésével. A 4 ik bek. 1. szám alatt foglalt indokból a bérbeadó a házbért a hatóság hozzájárulása nélkül is felemelheti, ha a község a hatóság belegyezésének kieszközlése után hirdeti ki, hogy a házbér felemelése a községben mily mérvben és mely időponttól kezdve indokolt. Azon szabályokat, amelyek szerint a lakáshivata! a község indítványára a házbér felemelésre való engedélyt a község egész területére szóló hatállyal adja meg a törvény 24. §-a tartalmazza. A 24. §. szerint „A lakbérfelemelés megengedhetőségének a 8. §. 5. bekezdése szerinti kihirdetéséhez a lakáshivatal oly ülésben adhatja beleegyezését, amelyre valamennyi tagja és a pénzügyi hatóság képviselője is meghivatott és pedig az összes tagok legalább kétharmadrészének részvétele mellett szótöbbséggel hozott határozattal. Az elnök vagy helyettese csak szavazategyenlőség esetén szavaz. A pénzügyi hatóság képviselőjének tanácsadó szava van.“ A lakástörvény ezen rendelkezéseinek végrehajtása tárgyában megindított tárgyalás keretében lesz helye mindazon módozatok megállapításának, amelyek a jogosult sérelmek orvoslására vezethetnek, a részietekbe hivatalos állasamnál fogva ezúttal nem bocsájtkozhatunk, de azt hiszem, hogy a város igen tisztelt tiszti főügyésze, mint a törvények őre, megfogja találni a módot a mielőbb célhoz vezető eljárás megindítására, annyival is inkább, meri a folyton fokozódó közterhek igazságos elosztása sürgős szükséget képez, a fenntartási költségek rohamos emelkedése szintén sürgős szükséget képez arra nézve, hogy a közönség behatóbban foglalkozzék az ő sorsával rendelkező törvények megismerésével és ez alapon az azokban lefektetett jogaival és kötelességeivel, mert a lakásbérek tárgyában lefolytatott tárgyalások alkalmával sajnosán tapasztaltam azt, hogy a nagyközönség a törvény rendelkezéseiről a szükséges tájékozottsággal egyáltalában nem bir {és így történhetik meg az, hogy a lakáshivatal előzé-
