Komáromi Lapok, 1920. július-december (41. évfolyam, 47-97. szám)
1920-10-16 / 76. szám
6 r.Uia'. „Komáromi Lapok“ 1920. október 16. — fi tanító néni neuenapja mindig ünnep szokott lenni az iskolában. A gyerekeket otthon ( a szokottnál több szappan fölhasználásával J jobban kimosdatják a gondos anyák, s a virágos kertből egy kis csokrétát is összekötnek. Aztán az iskolában kiáll egy okos fiúcska, vagy leányka és valamelyik Köszöntő könyvből elmond egy rövidke köszöntő verset. Tóthkárolyi Lajos vizsgálóbíró kisleánykáját azonban nem mindennapi kegyben részesítette a sors, ő nem egy közismert, agyoncsépelt, sablonos verset tanul a tanító néni nevenapjára, hanem egy olyan szép kis versikét, amelyet a papája, aki mint ismeretes ügyesen pengeti a lantot, irt egyenesen erre az alkalomra. Hogy a versike közkinccsé váljék, nekünk is beküldte a talentumos szerzője és így hangzik: Névnapi köszöntő. — Kisiskolás leányom részére. — Zsenge sziveinkből A háborús élet * Egyet ki nem irthat, Sem fel nem cserélhet. Azt a tiszta egyet, Hogy szeressünk téged ! t Amire gondolni Csak mesékben mertünk: A te iskolád lett Veteményes kertünk, Amelyben szellemed Nemesbiti lelkünk’. E küszöbön most bár Tankönyv nélkül járván, Mégsem ülünk itt benn Elhagyatott árván, Mert elméd őrködik E bajunk határán. ♦ Október közepén Krizantém fehérít, De minket ma semmi, Semmi el nem nemit: Áldja meg az Isten Édes — Tercsi nénit! Tóthkárolyi Lajos. Mi leközöltük eR a kis versikét a szerző kívánsága szerint, de már itt leszögezzük, hogy a talentumos szerző nem is sejti, hogy ezzel milyen veszedelmes precedensei követett el. Jaj lesz most szegény apáknak, akiknek iskolába járó apróságaik vannak, mert azok most azon fognak siránkozni, hogy az ő papájuk is írjon ‘alkalmi verset, ha közeledik az Aranka, Mariska, Kornél, Ella, Elza, Róza, Lina, Juliska, Margit, Etelka, Ilona, Viki, Irma, Hermin, Katinka, Adél, Bözske, Ida, Sári nénik nevenapja. Szegény apák most a poétikát vehetik elő és tanulmányozhatják, hogy mi is az a vers, a rim, az ütem, a ritmus, a metszet, mik azok a páros, kereszt és ölelkező rimek, a száphói, aszklepiádeszi és a jó Isten tudja micsoda verssorok. És biztosan tudjuk, hogy egy-két apa izzadó homlokkal fogja megállapítani, hogy „De könynyebben is ment a versírás, amikor még az anyjukomnak leánykorában verseket írtam a helyi lapokban álnév alatt, csak a szerkesztő tudta, meg én és ő az édes, hogy én irtani és hogy neki szól!“ ... Viszont lesznek praktikusabb apák, akik nem fogják a tollszár végét rágni versírás közben, hanem azt mondják a pöttön kis lánykájuknak: „Jól ide vigyázz kis leányom! Elmész szépen a Tóthkárolyi Lajos bácsihoz és ott azt mondod, hogy tisztelteti a papa és nagyon kéri, hogy a te számodra is írjon egy szép kis köszöntő verset, mert közeledik a tanító néni nevenapja. Értedted! Oda fogsz menni! Nekem itt ne nyafogj a nyakamon, hogy verset írjak! Az a bácsi szebbet tud irni, mint én és aztán még ki is teszik a nevedet az újságba, hogy milyen szépen elszavaltad a Lajos bácsi versikéjét. No egy; kettő! — indulj!“ Bizony ilyen esetek is elő fognak fordulni. — fim. kir. osztálysorsjáték uj prospektusa megjelent. írjon egy levelezőlapot a Bertkő banknak Budapest, Andrássy-ut 60. és azonnal megkapja ingyen és bérmentve. — Sziniest a Daleggesfllelben. A Komáromi Dalegyesület műkedvelői folyó hó 16-án szombaton, 17-én vasárnap s esetleg 19-én kedden este 8 órakor a Dalegyesület Nádorutcai színháztermében szinielőadást rendez. Színre kerül: R. Moly Margit úrasszony fellép tével A vörös sapka. Kezdete pontosan 8 órakor. Helyárak: ülőhely 1 — 10 sor 8 K, a többi 6 K, állóhely 4 K. jegyek előre válthatók csütörtöktől kezdve Czike Dénes könyvkereskedésében. — fim. kir. oszlálysorsjálék 600 000 koronás főnyereményét a szerdai utolsó húzáson a népszerű Benkő bank részvénytársaságnál Budapest, Andrássy-ut 60. vásárolt 26625. számú sorsjegy nyerte. Az uj sorsjegyek már most megrendelhetők a közkedvelt bankházban. Prospektust kívánatra ingyen küld. — tílég egyszer és ulo'jára „fi Harc “ A „Munkáslap“ rossz néven veszi tőlünk, hogy A Harc cikkére, melyben e komáromi „Horthy közigazgatásról“ liazudozott Össze-vissza sok mindent, reflektáltunk. Mi csak azon akadtunk fenn, hogy a Munkáslap csupán a megtámadott főkapitány személyét veszi védelmébe, a többit nem, bár láthatja, ha szemei ki vannak nyitva, hogy a többi vád is olyan, mint a jobboldali cenzúra, mely a Komáromi Lapoknak kedvez. Ezért kellett a megtámadott tisztviselők védelmére kelnünk. Hogy ez a támadás a Komáromi Lapok-on keresztül történt-e? Ezt a kérdést nem értjük. Hogyan történik valamely támadás valamin kérésziül? De bárhogyan is történt, az most már mellékes kérdés. A polgármester és a főjegyző a város régi, oszlopos tisztviselői, működésük iránt mindenkor a legnagyobb bizalommal volt a polgárság, mindkét főtisztviselő társadalmi munkássága is olyan, hogy mindenki elismeréssel és tisztelettel veheti azt.tudomásul, mert ezt önzetlenül végzik a szegények, elhagyottak, özvegyek és árvák, a társadalom elesettjei érdekében, már évek hosszú sora óta. Napi politikával tudomásunk szerint egyikük sem foglalkozik, e helyeit inkább dolgoznak. Ezért védlük meg őket és semmi másért. Ellenben nagy megelégedéssel és megnyugvással vesszük fudomásul a Munkáslap kijelentését, hogy „az irridentizmust értjük egy magyar lapnál, de a Horiyzmus az nem egy a Hortyzmussai.“ Örömünkre szolgál, hogy a Munkáslap a megértés útjára lépett és már megérti az irridentizmust. Most mi is megmondjuk, mit ériünk irridentizmuson: a faji, nyelvi, kulturális és politikai egységre való törekvést. Az állami törvények keretein belül minden nemzeti kisebbség mindenhol erre törekszik. Erre veiekesznek erős fegyverekkel a németek, gyengébbekkel a magyarok. Ha ezt a munkásság megérti, az a magyarság kívánatos egysége szempontjából sokat jelentene. A Hortyzmusra nézve, melytől a munkáslap fél, könnyen meg lehet egyezni annyival könnyebben, mert tudomásunk szerint itt nincsen Horiyzmus. Ezzel csak öreg csehszlovák dadák ijesztgetik makrancos kis csemetéiket. Egyébként A Harc cikke a hülyék és dadogók tanfolyamán talán szenzációt csinált volna, mi felnőtt és idestova öreg legények napirendre térünk felette, ezt teszi legjobban fiatal laptársunk, a Munkáslap is. Ü TEH 1PB (Saját házában ) WM Az összes hangszerek és beszélőgépek, leglino-1 W3? mabb minőségben nagyban és kicsinyben. Hegedűk, fuvolák, tárogatók, harmonikák, zenekari rézfuvós hangszerek, cimbalmok, amerikai] harmoniumok, zongorák. Bél-, selyem- és acélhúrok. Vidékre való szállításokat legpontosabban eszközlünk. | Hangszerek javítását szakszerűen végezzük— fi katonai rendőrség cáfolata. Múlt számunkban megírtuk egy letartóztatott földbirtokos kálváriáját egy egészen szavahihető forrás után. E hírünkre a komáromi katonai rendőrség lapunk zártakor egy cáfolatot küldött be. Mivel az idő rövidsége miatt nincs módunkban a fenti forrásunkkal beszélni, csak a jövő számunkban térhetünk vissza a dologra. A cáfolat különben így hangzik: Tek. Szerkesztő Ur! A „Letartóztattak egy földbirtokost“ círníL cikkre, mely a „Komáromi Lapok“ e hó 13-áról keltezett számában jelent meg, kérném a köv. leközölni. A katonai rendőrségnél soha semmi féle Kégl nevű földbirtokos nem volt letartóztatva. A várban csak egy börtön van, a kát. rendőrség felügyelete alatt s igy ennek föltétien minden fogolyról tudomása van. A vár börtönében a legnagyobb rend és tisztaság uralkodik, ott fnég nem volt senki kiütéses tífusszal bezárva és tisztára nevetséges az ilyen állítás. Hogy a katonai rendőrség hatáskörét polgári egyénekre teljesen megszüntette a nemzetvédelmi minisztérium, ez nem áll, amennyiben a katonai rendőrséghez beosztott detektiveknek igenis van joguk civil dolgokba beavatkozni. Kontárno, 15. X. 1920. Olvashatatlan aláírás. — Cltáuozás. Para Miklós, a hatósági tejüzem szakvezetője állásáról lemondott s e h6 7-én távozott el Komáromból. Mint a volt Gömörmegyei Tejszövetkezetek központi intézője ajánlotta fel szolgálatát a városnak, s rövid ideig tartó működése alatt is páratlan szakképzettségérőt tett bizonyságot. Mindig abban reménykedett, hogy a kis üzemet megfelelő tőkével hatalmas vaj, sajtgyárrá lehet fej-, leszteni, s minden igyekezete e célra irányult sajnos azonban, a mai áldatlan viszonyok miatt nagyobbszabástt berendezkedésre számítani sem lehet. Időközben Győr város hatalmas méretű gépekkel s napi 15000 liter tej feldolgozására berendezett tejüzeméhez hívták me° igazgatónak. Tehetségének megfelelő ez állást bármennyire ragaszkodott is a hatósági tejüzemhez, már el is foglalta, és bizonyos, hogy a város vezetősége, s kik működését közelebbről ismerték, sajnálattal látják távozni a tejüzem éléről, nagy tudása méltó elismeréseik; felajánlott uj állásába. ti- és loilii litt! waggohoiskéni vagy partikban vesz | KARL DLONHY SOBESLAU, Csehország. 332 ' ifi Ilit suM a tik ? Jaj annak a nőnek, aki nagyon válogatós.. — Szép legyen — mondja a 16 éves. bakfis — és hős, bátor, mint az oroszlán. Tudj jón vivni, lovagolni, táncolni és főleg szépeket i mondani. Gróf legyen, vagy legalább báró, ' esetleg szinész, vagy pedig iró, költő. De szép I legyen, hős és jó táncos. ’— Gazdag legyen, — mondja a varrő[ leány — sok, sok pénze legyen nagyon. Ne j legyen fiatal, inkább egy kicsit öreg, hogy an~ ; nál szabadabban mozoghasson a Beniczkyné, \ Ohnet, Marlitt regénytől átitatott leikü fiatal menyecske. — Ne legyen kártyás, ne szivarozzon, j Sokat üljön otthon, más nőre ne is tekintsen. Dajkálja a babát, mossa fel az edényt, ne járjon asszonya után, de tudja megfőzni, ha | kell, az ebédet is. ilyen, — gondolja Balzac ! asszonya — csakis ilyen lehet az igazi, a jó j mintaférj. — Ifjú legyen és erős, mint a tigris. Karja, ha ölel, mint az abroncs szorítsa az ; asszony derekát, csókja, mint a júliusi nap ; tikkassza ajakát, féltékeny legyen, féljen, resz- i kessen tőle, — ennél jobb barátot kivánhat-e j egy asszony, aki túl van már a harmadik X-en? ! — Vasárnap délutánonkint türelmesen olj vassa fel a napilapok tárcáit, a kölcsönkért re- i gényeket, a pipája ne füstöljön nagyon és vesse • le a cipőit, ha a szőnyegre lép; egye meg az J ételt, még ha olyan kozrnás is, dicsérje az aszszony takarékosságát, ha nincs semmi vacsorára. Erre vágyik az asszony, ha haját sűrűn lepi el az ősz, ha fél évszázad van a háta mö-. gött, ha már elmúlt az a kor, amidőn ábrándozó bakfis, férjre vágyó leány, ha Balzacz: asszonya, a szerelem rabja volt; mert minden, minden elmúlik, csak a nő önzése, hiúsága nem, mert az nem szűnik meg soha, az örökös, így volt ez már tízezer éve, igy is lesz, — vájjon meddig? A szerkesztésért a főszerkesztő a felelős. Lapkiadó: Spitzer Béla. Mfomatott Spitzer Sándor könyvnyomdájában Kom áron:
