Komáromi Lapok, 1920. július-december (41. évfolyam, 47-97. szám)
1920-09-22 / 70. szám
ttegyv»n«gycdili évfolyam. TO. szám Szerdai 1920. ueplember 22. KOMAROMI LAPOK KOMÁROMMEOYEI KÖZLÖNY Előfizetési ár helyben és vidékre: CswA'iafovák értékbeli: Jgm évre Ö6 K, félévre 28 K, negjeilévre 14 k. Egyes szám ára: 60 fillér. Politikai lap. Főszerkesztő: GAÁL GYULA dr. Szerkesztő: BARANYAY JÓZSEF dr. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Nádor-u. 29., hová úgy a lap szellemi részét illető közlemények, mint a hirdetések, előfizetési és hirdetési dijak stb. küldendő k. Kéziratokat nem adunk vissza. Mesielenik minden szerdán és szombaton. amely lezajlott, minket magyarokat abban a vonatkozásában érint, hogy nemzeti kisebbségünk mit vártat az uj kormánytól? Egy szóban foglalhatjuk ezt össze: semmit. Szürke hivatalnok minisztérium viszi az ügyeket, valószínűleg csak igen rövid ideig. Parlamenti többségre támaszkodó kormány ez idő szerint nem lehetséges, tehát az alkotmányos elvek szögre akasztásával hivatalnok minisztériummal kísérletez az állam feje. A dolgok a régi csapáson fognak haladni, mint a félhivatalos kórus zengi, mi azonban megállapíthatjuk, hogy erre semmi kilátás nincsen. A legnagyobb politikai pártnak, a szocialista pártnak kettéválása, teljesen uj helyzetet teremtett és most számolni kell az/.ai az eshetőséggel, hogy a kommunista párt a politikai hatalmat megkísérli magához ragadni. Ez j csak forradalmi utón történhetik és úgy látszik ennek az esélyei még nem eléggé éretlek. Magában a cseh területen- ádáz harc indul meg a szocialista balszárny és ! az általa hangoztatott harmadik interna- ! cionálé ellen. A cseh nacionalisták, akik- \ hez a cseh nemzetiségű szocialisták is tartoznak, hallani sem akarnak erről. A polgárságot, a parasztságot felfegyverzik és a szoko! tagjai is készek fegyverrel is visszautasítani a kommunista kísérletet. Ez a hangulat. Csehországban. Homlokegyenest ellenkező a helyzet Szlovenszkóban. A szocialista párt nagyobbik fele a harmadik internacionálé alapján áll. A kormány ezzel szemben foglal ! állást és úgy Játszik azzal a marsrutával jön, hogy a kommunista törekvéseket a medrében tartsa. Itt tehát nyugalomra kilátás nincsen. A kedélyek és az elmék forrongása ezen a területen fokozottabb mértékben várható. Hogy ez kicsapódik-e valahol és milyen formában, azt megjö- j vendölni igen bajos. Az erőszak alkalma- ! zása nem lehet okos taktika, de számítani < kell arra az állandó kormányzati ravasz- j ságra, melyről eddig oly sok alkalommal j szereztünk meggyőződést s amely bizo- i nyosan most is meg fogja a módját ta- j lálni annak, hogy a kommunista mozgal- j makat leszerelje, sima eszközökkel, igére- í lekkel vagy egyéb argumentumokkal. Láttuk az eddigi kormányok taktikáját. A reá veszedelmes magyar nacionalizmus ellen kijátszották az államilag támogatott agrárszocializmust. Mihelyt ez kellemetlenné vált reá nézve méreteivel, statáriumokkal ellensúlyozták és a diktatúra fegyvereit szegezték neki. A magyar intelligencia, a tisztviselő osztály, a birtokos osztály megsemmisítése üldözésekkel, kiutasításokkal, földreformmal, kollektiv szerződésekkel, melyekbe az érdekelteknek beleszólást nem engedett a kormány, világos képet adnak nekünk a kormánynak a magyarsággal szemben tanúsított állásfoglalásáról. . ’ • A szlovenszkói szocialisták becsapása után, akik most fogcsikorgatva látják, hogy a cseh szocialisták fütyülnek az internacionalizmusra, a helyzet itten bonyolultabbá vált. Dr. Dérer idealizmusa eredményeket felmutatni nem tudott, mert idealizmusát nem tudta pártjára átvinni. Az uj pozsonyi miniszterről nem sok biztatót mondhatunk a magyarságnak, ügy tudjuk, hogy meglehetősen elfogult a magyarokkal szemben és ebben a tekintetben nem Dérer liberalizmusát, hanem inkább Srobár sovinizmusát fogja követni, ehhez pedig a magyarság sajnos tapasztalatai fűződnek. Csehek a szlovákok ellen. Hírlapi támadások a komáromi zsupáni hivatal szlovák tisztviselői ellen. Az úgynevezett „magyarónok“ üldözése. Csehek aknamunkája szlovák kartársaik ellen. Mit is keresnek a cseh beamterek Komáromban ? Hogy a csehek a sziávság poroszai, azt régen megállapították róluk, ezzel a faji prepotencia és önzés van markánsan és találóan jellemezve, ami az egész világon köztudomású róluk Ha visszaemlékezünk az 19’8. oklóberi eseményekre, a csehszlovák egység megalkotására, a piítsburgi egyezmény félretcteiére és összehasonlítjuk ezt a diadalmámoros hangulatot a maival, érdekes jelenségeket figyelhetünk meg. Akkor nagy volt a testvéri öleikezés. A cseh nacionalista sajtó, Benes, Tusar, Kramarz, Siebár és az egység többi asszisztense minden nap háromszor is nyilatkozott a sajtó részére a szlovák testvérekkel való egyetértésről, a szlovák nyelvről, mely „nekünk kedves“ és a „cseh nyelvnek egy tájszólása“ és a többi. Azután következeit Szlovákia meghódítása^ ezeket az eseményeket tudjuk és ismerjük. Bizonyos kiábrándulás korán jelentkezett, de a szlovák nacioral'sta sajtó sietett elaltatni az ébredő lelküsmeretet. A dolog egyre érett, a cseh nacionalista célzat egyre világosabb körvonalai bontakoztak ki és a szlovák szemekről is lehullott a hályog. Ma már tisztán Iát, látja elcsehesitett elerri es középiskoláit, a hivatalokból va'ó teljes mellőzését és érzi a politikai elnyomást csak úgy mint mi, magyarok. A cseh-elienes hangulatról a napilapok mindennap közölnek tudósításokat és így ez nem titok. Ezt minden alkalommal a csehek provokálják és lassan ott is itt is felgyülemlik a keserűség, amely helyenként kitör. Egy zólyommegyei faluban, ahol csendes, békességtürő szlovák lakosság él és emóciók nincsenek napirenden, történt tneg az, hogy a falu lakossága a tanítói lakás elé vonult és felszólította a cseh tanítót, hogy két óra alatt hagyja el a községet. Meg is történt. Mindenesetre komoly oknak kellett ezt előidézniök ennél a jámbor és hatóságtisztelő népnél. De maradjunk Komáromban. Mi időnként rezignáltan konstatáljuk, hogy az összes állami hivatalok élére csehek kerülnek; ez áll a mérnöki hivatalokra, a zsupáni hivatalban pedig már alig akad magyar tisztviselő, az egész segédhivatal cseliekbő! áll, az útlevelet cseh beamtar intézi, a katonaügyet szintén, akik nem is bírják az itteni közönség nyelvét. A zsupáni iroda tisztviselői szlovákok, akik magyarul is jól beszélnek, de hiszen ha nem igy volna, nem is volnának képesek hivatalukat betölteni, mert ott az ügyfelek 90 százaléka magyar és csak magyarul beszél. Most az itt befészkelődött csehek már kezd k kisded aknamunkájukat a szlovákok ellen. Nekünk magyaroknak közömbös volna ez az eset, ha nem tartanánk ennek is a magyarságra nézve káros következményeitől. Ezek a szlovák tisztviselők többé kevésbbé megértenek bennünket és velük a magyaroknak nem igen akad bajuk. Ha bajunk van velük, megmondjuk nekik nyíltan és őszintén, magyar szokás szerint. Ám a csehek mérgezett nyilakat lövöldöznek ki a szlovák tisztviselőkre gondosan leplezett búvóhelyeikről és igyekeznek őket fölfelé befeketíteni és lehetetlenné tenni, hogy a helyeiket szi tén csehek foglalhassák el. Itt azonban fel kell vetnünk a kérdést : kinek kell itt cseh beamter és kinnkvan szüksége rájuk ? Nekünk magyaroknak nincsen, mert nem értenek bennünket és nem is akarnak megérteni. Nekünk magyar tisztviselőkre van szükségünk vagy a legjobb esetben magyarul tökéletesen tudó szlovák íiszívíselőkre, akik nyelvünket megértik. A csehek maradjanak odahaza és. ne csináljanak itt cseh propagandát, már mi csak megmaradunk mindenképen magyarnak! Ezeket az erkölcsöket, amelyeket iít meghonosítani igyekeznek, a spicli rendszernek ezeket a finom és goromba nüánszait mi nem akarjuk megtanulni. Se a cseh nyelvet. A cseh kultúrából se kérünk, olyan a mienk is van. A „Magyar Újság“ cimére. — A városi bizottság kinevezése szlovák világításban. — A „Magyar Újság“, nem a bécsi, hanem a pozsonyi, melyek különben bizonyos szellemi rokonságban vannak egymással a Rovás cimü rovatában foglalkozik a komáromi városi bizottság kinevezésével. Eleget ismertettük dr. Folkman zsupánnak ezt a törvénytelen torzszülöttjét, felesleges reá sok szót pazarolnunk. Dr. Folkman interjúi ebben a bizonyos magyar újságban jelentek meg, ahol dr. Folkman igyekezett magát és eljárását tisztára mosni. Most utólag ezt „A komáromi magyarok“ dinen a következőelmefuttatással toldja meg a Magyar Újság: A komáromi magyarok. Komárom város urai magyaroknak, fajmagyaroknak tartják magukat, s mint ilyenek senki mással nem akarnak szóba állani, aki nem magyar. Szép és dicséretre méltó dolog a ^'szeretet — de csak addig a határig, ameddig ebben a mai korban szép és dicséretes lehet. A sovinizmus pedig nem helyes politika és ezt a szlovenszkói magyarok saját karukon tanulták meg a választásokon is. (Régi igazság: saját kárán tanul a magyar.) A választások előtt ugyanis azt hirdették, hogy a csehszlovák állam parlamentjében nem vesznek részt, és megvárták, mig minden más párt erősen megszervezkedik. Miután mindez megtörtént, a magyar urak gondoltak egy nagyot és merészet, mégis
