Komáromi Lapok, 1920. július-december (41. évfolyam, 47-97. szám)
1920-07-03 / 47. szám
2 oldal. „Komárom\ Lapok“ 1920. julius 6 tani a város képviselete alapjául? Hát akkor hol vannak a katonák a bizottsági tagok között? S ha nincsenek, kit képviselnek ottan a cseh-szlovák szociáldemokraták? Nem, zsupán ur, ez rettenetes próbája türelmünknek. Dr. Dérer miniszter kijelentése szerint a katonai szavazatok levonásával kellett volna az arányt kiszámítani, ha már okvetlen pártok alapján kell a kinevezéseket foganatosítani. De minek is volt a kinevezés, ha szeptemberben megtartani tervezik a községi választásokat ? Ez a kinevezés arculcsapása a város és a közönség érdekeinek. Kit képvisel például Kaucky Vladimir ur, a város e bizonyára közismert egyénisége, aki a szlovák földmives párt érdekeit fogja a zöld asztal mellett megvédeni, előkelő izoláltságában. Hol itt szlovák földmives? Még aratónk sincs szlovák! A zsupán urnák olyan bizottságra volt szüksége, mely a kormány előtt térdet-fejet hajtson és azt töinjénezze, bizalmat szállítson? De hisz az ég szerelméért, itt nagy dolgokról volna szó, arról többek közt, hogy ezt a várost, melynek forgalmát megölték, valahogy talpra kellene állítani, a munkát megindítani, okos városi politikát csinálni. Ezt nem várhatjuk azoktól, akiket semmi érdekszál nem köt ide. A helyi származású szociáldemokraták, különösen azok, akik itt alapítottak családot, valami kis ingatlanuk, egy kis házacskájuk, kertjük van, vagy ipart űznek, bele fognak illeszkedni a város helyzetébe, az iránt érdeklődniük kell uj helyzetükben, de az ide kinevezett ideig-óráig itt levő, minden percben áthelyezhető állami hivatalnok, csak a zsupán expozilurája a közgyűlésben. Ennek a felfogásnak hadat kell üzennünk és kimondjuk a jelszót: Komárom a komáromiaké, a mi sorsunkat csak mi intézzük. Az egész mindegy szociáldemokrata vagy keresztényszociálista, csak komáromi legyen, aki itt élt és dolgozott, akit ide köt családja, élethivatása vagy vagyona. Csak ilyenektől várhatjuk el a város sorsának jobbra fordulását. Csak ezek fogják Komárom sorsát megjavítani, vállveteit, önzetlen munkával és ennek a városnak a szeretetével, aiuit idegentől nem várhatunk. Komárom a komáromiaké! Alakuljon meg a városi párt az idegen pártokkal szemben, mert ahhoz jogunk van, hogy saját földünkön, saját házunkban mi legyünk az urak. És még egy tiszteletteljes kérdés a zsupán úrhoz: mit méltóztatik gondolni, ha — tegyük fel — a Csallóközben sorozott magyar ezred a prágai helyőrségbe kerül, az ezek szavazatai után kiküldendő — mondjuk kisgazdapárti magyar képviselőket beengednék-e Prága város községi tanácsába ? A tanítók szervezkedése. — 1920. julius 1. — Megalakult a Komárom Vidéki Tanítók Egyesülete. — Az egész magyar tanítóság szervezetének magva lesz az uj egyesület. — Magyar folyóiratot indítanak. — Tűrhetetlen anyagi helyzetük orvoslását sürgetik. — Saját tudósítónktól. — — julius 1. A magyar tanítóság megmozdult és* mint az erdő zúgott csütörtökön a komáromi kultúrpalota nagytermében. Zúgásából a magyar nemzeti lélek sóhajtásait hallottuk és éreztük ki, szavában a magyar szív heve csendült meg, a kultúrájához, nyelvéhez mindvégig való ragaszkodás törhetetlen akarása. A népes gyűlésen Marosa György korelnök töltötte be az elnöki tisztet, aki üdvözölve kartársait, azokat az alapelveket fejtegette, amelyek ma minden magyar tanító gondolkodását betöltik : ez a közoktatás jövője. Másképp, mint valláserkölcsi alapon ezt elképzelni nem lehet, mondja az ősz elnök általános helyeslés mellett. Majd beszámol a szervező bizottság tevékenységéről, melyet múlt év szeptemberében küldöttek ki a tanítók, egy mondattal érinti — de a szivekbe markolva — a tanítói nyugdíjasok szomorú sorsát és az ülést megnyitja. Vaskó Imre, Teikes Mihály és Weiss Kornélia beszámolnak a szeivező bizottság munkálatairól, Felhívásukra 215 tanító és óvónő jelentkezett tagjául az uj egyesülésnek. Tuba János, a Magyar Népszövetség ideiglenes ügyvezető igazgatója lelkes és gyújtó beszédben hívta fel a tanügy munkásainak figyelmét az itt élő magyarság ez uj szervezetére, melynek keretében a kultúra munkásainak oly szép és nemes feladatok nyílnak meg, csatlakozásra hívja fel a tanítóságot. Zajos éljenzés fogadta a beszédet jeléül a tanítóság tettrekészségének. Dr. Alapi Gyula a Jókai Egyesület főtitkára a házigazda nevében köszönti a tanítókat, akik a kultúrpalotában otthon érezhetik magukat, mert ez az ő házuk. A kulturház csak keret, tartalmat azok adnak bele. akik a közönséget nevelik és oktatják, legelső sorban a tanítók, kiknek munkája előtt meghajtunk. A változott viszonyok közt a kultúrát nem elég hangoztatni, azt tettekkel is kel! bizonyítani, ez a magyar tanítóságnak könyü feladata íeend. Az európai kulíurközösségbe való kapcsolódást viszont itt látjuk: muzeum, képtár, gazdag könyvtár tanúsítja a magyar kultúrának erre való készségét és fejlettségét; megtekintheti azt a kulturházban az idegen, annál inkább tekintse meg a tanítóság is, melynek szívesen ált kalauzolására. Kovács Alajos (Negyed) lelkes beszédben szólal fel és hangoztatja, hogy az egész szlovenszkói magyar tanítóság egyesüljön ebben az uj alakulásban és ennek Komárom legyen a középpontja, az ország iegmagyarabb ősi városa. Az indítványt lelkesedéssel teszi magáévá az alakuló gyűlés. Kanozsay József (Bátorkeszi) bejelenti a párkányi járási tanítóság szervezkedését és a komáromi egyesületbe való beolvadását, amit lelkesedéssel vesznek tudomásul. Majd az alapszabályok tárgyalása került napirendre, melyet Weisz Kornélia és Telkes Mihály, az előkészítő bizottság e lelkes és munkás tagjai ismertettek és a beható vitában nagy felkészültséggel képviseltek. Az alapszabályok letárgyalása után az alakuló közgyűlés a tisztikar megválasztására jelölő bizottságot küldött ki Pathó Flóris társelnök vezetése alatt közben a tanácskozást felfüggesztették. A szünet alatt Gasparik tanfelügyelő ismertette a tanítók fizetésrendezését. A hangulat azonban az ismertetés helyett annak gyakorlati megvalósitását vette volna szívesebben. A közgyűlést Pathó Flóris nyitja meg újból és Weisz Kornélia a jelölő bizottság jegyzője számol be annak munkálatáról. A tisztikar a következő tagokból alakult meg: Marcsa György tiszteleti tag és tiszteleti elnök, Pathó Flóris elnök, alelnökök Kanozsay József, Kovács Alajos, Burghart Adél, főtitkár Weiss Kornélia, főjegyző Karácsonyi József, aljegyzők Telkes Mihály és Árendás József, pénztáros Alapi Julia, ellenőr Uhereczky Géza, könyvtáros Vánkay László. A választmány tagjai lettek: Zsidek Mihály, Lakatos Károly, Kormos Istvánná, Czéh István, Hofstetter Józsefné (Komárom), Mészáros Dénes, Vízvári Vilmos, Sárközy Mór, Pethes Béla, Molitórisz Géza (csailóközi járás), Bellus Gyula, - Bíró Béla, Fekecs László, Stampay János, Zsemlye Péter (párkányi járás) Fekete Győző, Kőrös Imre, Fülöp' Etelka, Nemesik Béla, Mattey Ferenc (udvardi járás). Pathó Flóris elnök meleg szavakkaj mond köszönetét a megtisztelő bizalomért, amelyre elkészülve nem volt s amelyre igyekszik érdemeket szerezni. Majd a- napirend utolsó pontjai gyanánt az indítványok szerepeltek, ezeket Kanozsay József nyújtotta be a párkányi járási tanítóság nevében. Legfontosabb köztük az, hogy a főszolgabirák soronkivül intézzék el a kántori jövedelmek felbecslési munkálatainak felülvizsgálatát, továbbá azoknak a tanítóknak, akik nem teljesítenek kántori teendőket, a fizetésrendezési ügyet kapcsolják ki és gyorsabb ütemben folyósítsák részükre a magasabb uj illetményeket. Ez ügyben szólal fel Vaskó Imre is. A közgyűlés kü’döttséget meneszt a tanfelügyelő bevonásával az ügyekben a zsupánhoz és a kormányhoz is. A hivatalos lap ügye, melynek magyar nyelven való kiadását követelték a tanítók, határozattá emelkedett, de ezzel kapcsolatban a tanítóság uj tanügyi szaklap kiadását sürgette, erre a választmánynak messzemenő felhatalmazást nyújtott. Viharos sürgetések hangzottak el a tanítóság fizetésrendezése kérdése körül. A tanítók azt hangoztatták, hogy nem lehet külömbséget tenni állami, községi és felekezeti tanítók között, akik valamennyien azonos munkát végeznek : a népoktatás munkáját, valamennyien az állam alapjait építik a művelődés és a kultúra terjesztésével. Ezt tovább halogatni nem lehet. Gasparik tanfelügyelő a távozó Pepich tanfelügyelő érdemeit méltatta és Pathó elnök is csatlakozott a tanítóság búcsújával a felszólaláshoz. A gyűlés két óra előtt ért véget és utána társasebád volt a Nemzeti Szállóban, ahol sok lelkes pohárköszöníő hangzott el, melyek sorából Pathó Flóris elnök őszinte szavai mély hatást tettek a telkekre. A tanítóság egy része négy és öt óra közt dr. Alapi Gyula muzeum- és könyvtárigazgató kalauzolása mellett megtekintette a kultúrpalota múzeumi gyűjteményeit és képtárát, ahonnan szép emlékekkel és benyomásokkal távoztak. Minket, testvéreinktől elszakított magyarokat, egyéb sérelmeken kivüi különösen az iskolaügy terén értek nagy igazságtalanságok. A magyar intézetek legnagyobb részét már a múlt iskolai évben becsukaíta a cseh-szlovák kormány, igy a magyar fiuk iskolák nélkül maradtak, vagy idegen tannyelvű intézetekbe kényszerültek belépni, ahol eredményesen nem hallgathatták az előadásokat, mert hisz sem az előadási nyelvet, sem tankönyveiket nem értették meg. Más városok, mint Pozsony, Léva, Kassa stb. már megmozdultak magyar iskoláik érdeben. Gyüléseztek, agitáltak és nem kértek, hanem követelték, hogy a kisebbség jogait, melyeket a békekötésben a cseh-szlovák kormány is aláirt, ezen a téren is tartsa tiszteletben az az állam, melynek kötelékében akaratukon kivüi élni kényszerülnek. A komáromi főgimnáziumban egészen junius 5-éig zavartalanul folyt a tanítás a régi tanmenet szerint. Akkor azonban az iskolai év legeslegvégén, mint derült égből a villámcsapás, úgy jött a rendelet, amely erre az intézetre is kiterjesztette a cseh-szlovák iskolai intézkedéseket. A rendes tanulóknál valahogy még csak be lehetett fejezni az évet, de annál nagyobb izgalmat és zavart keltett az érettségire vonatkozó rendelet. A Vili. osztályosok osztáíyvizsgálata és
