Komáromi Lapok, 1920. január-június (41. évfolyam, 1-46. szám)
1920-03-13 / 15. szám
2 *'<3el. „ Kowa f i*» ras Ija jsok ! Álom, A winap azt álmodtam, hogy a Kossuthtér átváltozott Szahara sivataggá. (Nem volt nehéz ilyet álmodni). Eltűnt onnan minden ismerős ház (az ismerős fák már régebben eltűntek), eltűnt a Rozália templom, a kálváriával, el a mázsaház, a Pihegő-utca, eltűnt minden ... elnyelte az egészet a futó homok; csupán az ütött-kopott hirdetési oszlop maradt meg; de ez is — már ahogyan álomban szó- 1 kásos — meglehetősen megváltozott. Eleinte csak két előrenyujtoít láb jelezte, hogy valami állatformája lesz, majd lassan tovább tartott a metamorfózis, mig végre ott állt, vagyis feküdt előttem — a Szaharában .... a Sphynx! Mintha csak az Ég küldte volna — gondoltam. Hisz’ ügyi* annyi a kérdezni valóm, éppen kapóra jön e rejtelmes csoda, s oda somfordálva eléje, megszólítottam. Nem felelt. Persze, hiszen nem tud magyarul, jutott eszembe s azután mivel én meg nem tudok arabusul, mint végső szalmaszálba kapaszkodtam tt gondolatba, hogy tálán ha makdmában kérdezem, esetleg felel. Körülnézve a pusztaságon, nagyot sóhajtva kérdeztem : — Hová lett e térről Szent Rózáinak neve : — Hol a kedves fasor, a korlátok köze ? — Hová lettek a fák, meg a régi kofák ? (Kövér Juli almát többé sohase ád ?) — Reich korcsmából hová tűnt el a talpas tót ? — Hol a lacikonyha, a cigánypecsenye? — s melybe zsírja csurgóit: a fehér cipó bele? — Hurka, kolbász, májas, s ami volt a tálban — talán bent maradt a tulipános ládában? — Hová lettek a jó Ferdi, Laci, Flóris? — Hol van az ezüst gomb, meg az a sok fióres? Hová lett ezeknek az apraja-nagyja? — S hová lett az Öreg Szent András nagyharangja ? Mondd meg azt is óh Sphynx, rejtelmeknek anyja — mért hegyes e templom mindkét csonka tornya? Hát a kápolnából a kék ég, meg a csillagok hová tűntek? — S helyükbe mosdószekrényeket miért tettek? A Kollegium öreg vaskapuja! ki vette le? — S mért nincs mosta boltban két krajcáros zsemle ? — Mért nincs meg a szép tácsos kút a piacon? — S mért lett várbásiyává a vastag víztorony ? Mért szakad el a papirosból lett istráng? — S mért nem hangzik már este soha a capistráng? — Miért a szigetben az a sok árok? — S hová lettek az olcsósági bazárok? — Miért iett itt minden oly sanda? — s miért nem ad már szerenádot a tüzolíó banda? — A csonka tornyos Szarka kastélyt ki bontotta le? — % mért kékült meg valaminek a zöldje ? — Hová lettek innen Péczely, Jókai ? — Hol van a halászlé és járulékai ? (lit a Sphynx busán megnyalta a szája szélét) Hol az Aranyember srófkéményü háza? — hol a bandérium s nyalka trombitása? — Hol a csonka koldus reszkető kalapja? — s j mért lett még görbébb a Deák Ferenc utca? — Mért húz minden kocsit csupa ösztövér ló ? — Hol a Dalárda kert, hol van a kóstoló ? — Vágszigetben mért nem faragnak az ácsok ? — Farsang végén mért nem járnak maskarások? Hol van a ház, melyből Klapka kibaliaga? — Mért hunyt ki a hárem királyok csillaga? — Karácsony estéjén mért nem koloinpolnak ? — Könyvvigécek minket miért nem pumpolnak? — Mostanság miért nem választunk követet? — A poros utcákra mért szórnak kövecset ? — Vájjon mit mutat most a kőszűz a várban ? — S mért kérdik a hídon: mi van a kosárban? — Mért nincs minden héten egy-kétszer térzene? — S mért eszi meg cipőm talpát oly hamar a fene ? — Sok sötét gázlámpás, miért nem világit? — (Erre <a Sphynx egyet, de rettentőt ásii). . . Látva, hogy C rejtelmessége álmos, már az utolsót akartam kérdezni, mikor egyszerre csak megrázkódott, eltűnt, azaz visszaváltozoít hirdetési oszloppá. (De a Szahara nem tűnt el). A hold e percben kisütött s egy plakáton megakadt a szemem; már épen betűzni kezdtem, mikor megnyílt a föld s elnyelte áz oszlopot. Csak három betűt tudtam elolvasni: Bol.... Vájjon mit jeleii* ez ? Boldog? ... Boldogtalan? ... Bolseviki ? . .. Lám a Sphynx mindég csak ilyen! Most is csak ilyen feleletet adott. Én azután csak rágódtam ... Boldizsár? bolondgomba? boltos? bolha?... mig végre is okosabbat tenni nem tudva — felébredtem. Komáromi Kacz Endre. * Az elátkozott család. Jókai regényéből színdarabbá átdolgozta dr) Szijj Felenc. Előadta a Reform Ifj. Egyesület a Kollégium nagytermében, először mdrc. 10 én. Jelentős irodalmi eseménynek volt része a ref. Kollégium nagytermét zsúfolásig megtölté illusztris közönség márc. 10-én este. Világhírű és halhatatlan földinknek, Jókai Mórnak szelleme járt közöttünk az egész est folyamán. Visszaszáll a letkünk a régmúlt időkbe, amikor szintén izzott, forrongott a világ, de más eszmék hozták forrongásba, mint napjainkban. A regényről, annak eszmevilágáról most nem szólok: elvégezte a Komáromi Lapok legutóbbi számában. Csak azt szeretném kiemelni, hogy az átdolgozó dr. Szijj 1-erenc, városunk aranytollu polgármestere, a Komáromi Lapok illusztris munkatársa remek munkát végzett, amikor ezt az eseményekben annyira gazdag, sok ágú cselekményekkel biró regényt szilire alkalmazta, öntudatos művészettel és a szinpad teljes ismeretével alkotta meg az egyes felvonásokat és szedte össze az együvé tartozó részeket. Finom érzékről tett tanúságot, amikor a nagyon kiélezett és napjainkban már szokatlan ellentéteket igyekezett letompitani. A regény lényegéből semmi sem veszett el, mindaz benne van a darabban, amit csak a színpadra lehet vinni Jókai alkotásából, szóval szerencsésebb kézzel dolgozott, mint némelyik Jókait dramatizáló színpadi szerző, aki Jókai müveit is teljesen szájaize szerint irja át. Jókai meséit! Mintha ezekbe szbad volna avatlan kezekkel belenyúlni ! Az elátkozott család e szempontból példaképül fog szolgálni a jövő színműíróknak is. A szereplők mind nagyon jó! megállták helyüket. A iapunk múlt számában felsoroltakan kívül meg kell még dicsérnünk Bóday Zoltánt (Hampel ácsmester), Vörös Sándort (Beszterczei Hugó), Töltésy Imrét (Durday őrnagy), Suiacsik Zoltánt, Czibor Lászlót (Pagocsa révész), Kecskés Bélát, (Malárdy András) akit nyílt színen tapsoltak meg és Fehér Mariskát (Hermina). De valamennyien szépen, átérzéssel játszottak s részük van a darab sikerében. Külön keli megemlékeznünk a korhű jelmezekről. Ilyen eredeti és az ábrázolt kornak megfelelő kosztümökben sehol a világon nem lehetett volsa ezt a speciálisan komáromi darabot úgy színre hozni, mint ezen az estén láttuk, A komáromi régi magyar viselet eddig féltve őrzött kincsei pazar pompával csillogtak szemünk előtt. Különösen szép volt a szekeres gazdáknak és iparosoknak ezüstgombos, ezüstláncos, gyönyörűen stilizált vitézkötésekkel díszített mentékben való felvonulása az I. felvonásban. Aztán meg csupa fény, csupa ragyogás volt a lakodalmi jelenet a 111. felvonásban, ahol különösen a gyönyörű női ruhák kápráztatták el szemeinket. Az almáriumok legrejtettebb fiókjai is felnyíltak, előkerültek belőlük a régóta ereklye gyanánt őrzött habos selyemkendők, kivarrott pruszlikok, viganók, nyertprémes, kacagányos menték, hogy feltárják előttüek a régelinult idők jólétét és a magyar szellem fölényes kultúráját. Az előadás kedves ünnepséggel is kapcsolatos volt. Az elején ugyanis Mokes Kálmán (aki mint főszereplő sokszor remegésbe hozta szivünket hatalmas hangjával és mélyen átérzett játékával) beszéddel avatta fel az uj színpadot, amely hivatva lesz a keresztények közti jó egyetértés ápolására. A végén pedig Fehér Mariska a szereplők nevében kedves beszéddel és virágcsokorral ünnepelte az illusztris szerzőt. Szijj Ferenc dr. keresetlen szavakkal mondott köszönetét az ünneplésért és minden érdemet szerényen elhárítva magáról a sikert Jókai zsenijének, a szereplők és főrendező önzetlen munkásságának tudott be. A darabot egyébként többször is megismétlik. Már több előadásra teljesen elfogytak a jegyek. A darab egyelőie vasárnapig minden este színre kerül, de később h állandóan műsoron kell maradjon. A szerdai forró este Komárom kulturális életének ragyogó ünnepnapja volt, amelyet évkönyveink megfognak őrizni az utókor számára.---------- 1.1 192®. mirciüB 13 Prológ. /jii A komáromi reform, ifjúsági egyesölet újonnan Apitelt színpadán előadott első színdarab bemutató előadásának alkalmára irta is elmondta MO&Oá KÁLMÁíí. Mélyen tisztelt közönség ! A komáromi reform, ifjúsági egyesületnek ünnepe van 1 Rég óhajtott vágya ime beteljesült: készen áll színpada, hogy átadassek rendeltetésének ! S az öröm annál nagyobb, mert e szinpad felépítésének minden munkáját az egyesület tagjai végezték megfosztva magukat a pihenésre szánt esti órák nyugalmától. S végezték nagy lelki örömmel, mert szemük előtt lebegett állandóan az a magasz’os cél, melyet ez egyesület e színpad felállításával maga elé kitűzőit. S reám a kicsinyek között is legkisebbre hárult az a feladat, hogy gyenge szavaimmal vázolván a célt e színpadot felavassam s átadjam rendeltetésének. Ifjúság! maga az élet, az erő, maga a remény! ifjú! kiben a lélek még láng, mely hevítve, világítva ragyogja be jeleni és jövőt, kiben a szív még üde, csillogó, buzogó forrás, melynek vizében az élet reménységének csillagai enyelegve játszanak egymással. Ha csakugyan van valami, amihez a földnek pora s a mindennapi élet sara hozzá nem tapadt, úgy az ifjúságnak lelke, hite, magasra törő álma, lelkesedése az ! Az ifjúság állandóan szomjuhozza azt, ami szent, ami végheeilen, ami örök; az ifjú lélek állandóan szomjuhozza az igazat, a nemeset, szomjuhozza a szépet, az örökké való nagy eszmét. És épen ebben áll létének alap vonása, hivatásának nagyszerűsége. A mi református ifjúságunk lelkét is hevítették a nemes s szent eszmék e szinpad felállításával, hogy legyen ez ápolója első sorban a tiszta kér. erkölcsöknek, megmentője, erősitője a magyar kultúrának, egyengetője különböző kér. felekezetek szeretetteljes közeledésének, élesztője a magyar faj, nyelv s emberszeretet szent tüzének. Egy eszmét jelképez e szinpad, melyet a felavatás ezen ünnepélyes tényével áladunk magasztos hivatásának, jelképezi, hogy a ina« gyár ifjaság még mindig tud lelkesedni a szépért, jóért és nemesért, hogy az ifjúság lelkének még mindig vannak álmai, melyeken szent rajongással csüng mindenkoron . . . Oh legyenek is, mert e szegény ezer esztendő óta szenvedő nemzetnek ezekben van egyetlen reménye, támasza és menedéke... jelképezi, hogy a magyar ifjúságnak szívben és lélekben, érzésben és gondolatban eggyé kell olvadni, mint a nap az éggel, mint a lélek a testtel. Mélyen tisztelt Közönség! Nagy jelentőségű ránk névé ez a pap, mert hisz kegyeletes kötelességet vélünk teljesíteni akkor, mikor városunk nagy szülöttjének, az utolérhetlen magyar regényíró, Jókai Mór emlékének áldozunk az által, hogy szeretet polgármesterünk mesteri kidolgozásában egyik remekművével, Az elátkozott család előadásával avatjuk fel eme színpadunkat, abban az épületben, hol nagynevű költőnk: Jókai Mór lánglelkü első szárnypióbálgatászit megkezdette. Légy üdvöz azért te ódon hajlék! Évszázadok viharával dacolt falaid verjék vissza a hangokat melyek vakolataidat egykor megremegtették! Géniuszod, mely most könnyekben fürdik sa^ájdalcm cseppjeivel mossa fehérre a porban beszennyezett szárnyakat, adjon nekünk erőt, bizodalmát, szebb, boldogabb jövendő iránt szivünkben égő reménységet! . S te szinpad, mely a régi dicsőségről regélő falak között helyet foglaltál, légy méltó azon szent eszmékhez, melyek itt elhangzottak, légy méltó azon nagyjainkhoz, akik itt tanultak, hogy azoknak lelke szólaljon meg deszkáidról a magyar kultúrának ápolására, a magyar faj és nemzet szeretet megőrzésére! I Táv lpcrvpn ! fogkrém•
