Komáromi Lapok, 1920. január-június (41. évfolyam, 1-46. szám)
1920-03-10 / 14. szám
Keg^venagysrftk évfsSya 14. *xám Szerda« IISO. mérciui 10 EtőSzfitési ár belybsn és vidékre: «*&* évre Sa K TOévre 1® K Negyedévre t K Egyes szára ára: 4® fillér. %«g|elen!k lalndea sz rdán «» azcmbtío*. lülfl Dl i isi! minden vonalon, mondhatni óráról-órára. A háborús drágaság szinte elviselhető, könnyű betegségnek látszik ma az igazi drágaság korszakában. Hogyan sopánkodtunk akkor: nem tudjuk elviselni a ezt a helyzetei! Hát ma mit mondjunk, mikor az állam hatakim minden eszköze csődöt mond ezen a téren, a beteg gazdasági élet gyógyítása körül. A szerény barnaszén métermázsája a bányában harminchét korona, szállítási, ki- és lerakási költséggel kereskedői haszonnal ölven koronába kerül ez a cikk, ami a háború végén nyolc koronába ha került. Egy méter gyapjúszövet 4—500 koronába kerül és egy rend jobb ruha 2000—2500 koronába, de a szerény cipőtalpalásért is elkérnek hatvan koronát. Hova vezet ez ? Tanácskoznak, ankéteznek ármegállapitó értekezleteken, kongresszusokon s a drágaság csak nem enyhül. Mi sem természetesebb, hogy az iparcikkek arányában a nyers- és gazdasági termények ára is emelkedni tog a munkabérekkel egyetemben. Nem használ semmi, se a kereskedelem szabadságának visszaállítása, se a láncos kereskedők üldözése, nem használ az árdrágítók és áruuzsorások megbüntetése, történjék az bármilyen drákói eszközökkel. ■ Csüggedten bajijuk le gondoktól terhes fejünket melleinkre, miközben szegény családunkra gondolunk', amelynek most már nem tudunk annyit keresni, hogy naponta egyszer tisztességesen jól lakjék. A ruházkodásról régen le kellett mondanunk. A közepes sorsú ember családja ma már Dem ruházkodik, hanem csak foltoz és fordittat, alakit. Viselt ruháit odaadja gyermekének, maga pedig felveszi az utolsót azzal az elszánással, ha ez le rongyolódik róla, talán csak enyhül a helyzet és javulnak a kilátások. Boldogtalan halandó, aki remélsz és bizva bizol örök emberi természeted ösztönös sugallata folytán, nem látod, a háború még nem szűnt meg, az még mindig folyik! A háborúnak még nincs vége, mert a határok zárva vannak, a munka nem indult meg, a boldog elégedettség dalos szava nem repül az ég felé. Minden állam, a leggazdagabb is, adósságot-adósságra halmoz, hogy állami létét folytatni tudja, katonaságot tart még mindig és polgárai kezébe kalapács helyett puskát és szuronyt ad. Majd ha az utolsó békeszerződés is elkészül és az utolsó pecsét is reákerül a tins! és mpi ériéi társadalai lan. jS’őaxorkasxtő: C-AÁL GYULA dr. Főmunkatárs: BARANYaY JÓZSEF dr. békeokmányokra és a tengereken megindulnak a hajók, ha a vasutak vonalain naponta százával közlekednek a tehervonatok, ha a gyárak kürtszavára a munkásnép ezrei tódulnak be a kitárt kapukon, ha a bányák népe megint felveszi a munkát ott, ahol bábom előtt abbahagyta: akkor lesz egy kis könnyebbülés számunkra. Addig tűrnünk és szenvednünk kell. Ha könnyitünk, lelkünk terhein, akkor panaszkodhatunk is, de addig ne várjunk semmi jót, semmi könnyebséget a megélhetés terén. Két kezünk munkája segit csak rajtunk, szegény városi népen; aki tud, akinek módja van egy kis kerthez, a ház körül állatok neveléséhez, azzal könnyít sorsán. A segítés még igen messze van. A jólét termékeny völgyét még eltakarja a meredek havas, amelyen utunk keresztülvisz. És ez az ul sziklás-meredek, sokan csüggedten állanak ki a vándorok kígyózó sorából, azok sohase látják meg a boldogság napsütéses országát, de mi fáradtan is vonszoljuk előre elcsigázott tetemeinket, hogy a célhoz elérjünk. A szívós emberi akarat végre is győzedelmeskedni fog az ezernyi akadályon s a bércen át is utat épit magának. Ezt az utat vér és könny jelöli meg, az élet mártírjaié, akiknek bűnűk mindössze csak annyi volt: hogy ebben az időben születtek és éltek, amikor érdemesebb meghalni, mint élni. Mi erősebb? (Gin.) Egyik elmúlt éjjel szép álmot álmadlam. Szép telivirágos, bársonyos-zöld réten andalogtam mélán, ahol minden csupa örömöt, jókedvet, élettől áradó dalos boldogságot muzsikált ujjongva. Kicsi százszorszépek bókoltak az enyhe, csókos szájú szélnek; odább kék nefelejts mosolygott a serény munkás méhecskére; még tovább a magas sárga, piros, lila és kék virágokon pajkos kedvű lepkék fogósdit játszottak. A levegőben pacsirtaszó, enyhe illat terjengett édes gondatlanságba ringatva lelkemet. Az égen kis bárányfelhők szeszélyes versenyfutást rendeztek: Hajrá csak előre! Melyikük ér előbb messze tájra, idegenbe ? És akkor borulni kezdett az ég alja. Mind komorabb és sötétebb lett az előbb még csupa fény, csupa csillogás. Olyanná vált az ég arca, mint a jó anya homloka, mikor rossz, nagyon rossz hirt hall legkedvesebb fiáról. Egyszerre erős szélroham rohant végig a tájon, nyomában vonulva száguldott a vihar. A kicsi virágok sietve záriák be szűzi ruhájukat; a szerény százszorszép ijedten hajolt meg karimás fejével. Megadással várva az ég haragját. Árnyékba húzódott méhecske, pillangó; pacsirta sem szólt már, a nap sem mosolygott. Az előbbi jókedv éltünk, elenyészett élet helyett nyögve rohant az enyészet. Ekkor egy nagy csattaiiásra fölriadtam és álmon hatása alól kissé magamhoz térve gondolkozni kezdtem rajta, önkénytelen cszme-8zork«iLt6iig éi ki&áófcivat&l: Níd*r-u. 29.. k*rá úgy a lag szelUmi részét illat® kOilsmiayak, mm a hirdstéssk, slSfizetési és hirdetési dijak sth. kaidéad&t Kéziratokat n»n> adunk vissza. társítás révén eszembe jutott, hogy a mi háború előtti életünk mennyire hasonlítóit a szorgos méhecskék és gondtalan lepkék életéhez. Kultúránkba elbizakodva, nagyszerű szellemi távlatok délibábos ködképeinek megvalósulásában remélve éltünk boldogan, máról holnapra, kicsinyes játékainkkal bíbelődve. Olyanok voltunk, mint a homokvárakat legnagyobb komolysággal építgető gyerekemberek. És ekkor jött a borzasztó kiábrándulásom, Homokváraink összedőltek, gondtalan jókedvünk fonala elszakadt,«megsuhintott bennünk az enyészet vihara. Mindaz, amire oly büszkék voltunk, kultúránk, szellemi életünk minden kincse megingott, bátortalanul, fejét lehajtva átengedte helyét a rombolás szellemeinek. Mesterségesen előidézett vihar menydörgései hallatszottak fülünkbe. A világ egyensúlya megbomlott. A nemzetek sorsának intézését a fegyverek hatalma és a politika vette át. Istenem, pedig de nem tudtuk magunkat ebbe a helyzetbe beletalálni! És akármeddig tartson ez a sivár tülekedés, sohasem is fogja az ember azt megszokni, hogy örökké az anyagi gondok keservei között vergődjön. Valahogyan él lelkünk mélyén az a sejtés, hogy mégis csak hatalmasabb a szellem az anyagnál. Hogy a nemzet-irányiíó hatalmak közt első hely a kultúráé. Hogy előbb vagy utóbb, de ennek a most vadul hullámzó mozgalmasságnak mégis csak el kell ülnie és minden erőnek egyensúlyba jutva meg kell találnia a maga helyét. — A közigazgatási bizottság ülése. — — márc. 9. Komáromvármegye közigazgatási bizottsága kedden tartotta rendes havi ülését, melyen dr. Folkman István zsupán elnökölt. Az ülésen a bizottság tagjai csaknem teljes számmal megjelentek. A zsupán megnyitva az ülést bejelenti, hogy a választási rendelet leérkezett és kihirdetés céljából a járási főszolgabiráknak kiadja. Napirend előtt Fejérváry Géza biz. tag teszi szóvá a rekvirálást. A gazdaközönség termését beszolgáltatta az országos gabonahivatalnak, feleslegét önkéntes felajánlás révén odaadta, most pedig a katonai rekvirálás fenyegető hire hallatszik. Éz a közönség hangulatára igen izgatólag hat és ha kíméletlenül hajtják végre, zavargásokra vezethet. Kéri a zsupánt, hasson oda, hogy ezt a vármegye békéje érdekében tegye elkerülhetővé. További felszólalásában a katonaság önkényes rekvirálásait, a dohány osztást és az iparcikk árak szédületes emelkedését teszi bírálat tárgyává. Végül a gazdaközönségnek a munkásbiztositóval való elégedetlenségére mutat rá általános helyeslés közt, amely mig egyrészről óriási terheket ró a gazdákra, addig azzal az orvosok, a biztosítottak egyaránt elégületlenek. Kéri a zsupánt, tanulmányozza ezt az ügyet, amely a gazdák körében jogosult ellenszenvet váltott ki. Palkovich Viktor a gutái gőzmalom ügyében szólal fel, amely szénhiány miatt 30 napig állt. Most egy vaggon szenet utalt át a zsupáni hivatal, ezzel az ott levő gabonának egy részét felőrölte a malom, de a liszt kiadását a katonaság megakadályozza. — Majd a ,fö!dmives lakások építésének ügyét szorgalmazza. — A tanítók 240 K lakbére kapcsán felemlíti, hogy egy szobáért faluhelyen 700—800 K, kettőér 1200—1500 K bért kérnek. Ezen szemérmetletn
