Komáromi Lapok, 1920. január-június (41. évfolyam, 1-46. szám)
1920-03-06 / 13. szám
2. .«UM£ Kptnflipnai Lwtv/oS:« ]#••. márcins 6. 12 Hűürdi jáiási aniz MM. — Ltvél g Főszerkesztőhöz. — Tekintetei Főizerkesztö Url Szomorúm tapasztaljuk, bogy a rettenetes istenítélet a négy évi vérzivatar után sem lettek az elmék ét szivek tiiztuitabbak és jobbak. Ezt mulatja — többek közt — a kétségbeesés örvényének szélére állított é6 végpusztulással rémité árvizveszadelem -atán tapaiz talt azon eljárás, amely a sebek behegeiztésén való fáradozás helyett — bűnbakok keresésén munkálkodik. Hogy a fáradozás könnyebb és biztosabb legyen s több idő maradjon a sebek orvoslására : Méltóztassék megengedni, hogy b. lapja utján — az igazság istenasszonyának parancsa szerint — közölhessem a következőket: Isten kegyelméből közel 30 éve küzdők, futkosok a világ egyik specialitásában: a négy folyó által üldízött Martoson. Nem egyszer álltam szemben és vívtam erős harcot a bősz árvizekkel. Volt eset, amikor a vizek mesterei, a fiatal mérnök urak tnegreíiráltak és és magamra hagytak — s az Isten kegyelmével és a martosíak megszokott bátorságával, szerencsésen védekeztünk. Most mégis azt kellett hallanom a Vágbalparti Ármentesitő Társulat igazgató-főmérnöke szájából, hogy : „az volt a ti bajotok, hogy nagyon begyulladtatok!“ Különben szeretném én látni azt a harcedzett tábornokot, aki — ha nem kilométerekről, hanem az első sorokban szemléli, éli át a harc hevét, olyan lelki állapotban volna, mint a biztosított kavernában ! . A szegény marosiaknak — mélyen tisztelt Főszerkesztő Uram! ama rémes éjeien nem volt tehát harcedzett tábornokuk, — de nem még csak egy makula gátőrjük sem ! Az egyik — a túloldalon lakó — határtalan blszke gátőr ur, ki is jelentette többek előtt: „a társulati urak a marosiakról levették agonojukat! Védekezzenek úgy, ahogy tudnak!“ S a tények ezt a kijelentést igazolták. Mert január 16 án esti 10 órától kezeve, aMaríos felőli Nyitra és Zsitva-gátakon társulati alkalmazott nem volt látható. Ekkor ment fel a Nyitra-gáton imely felé az omnipatens Takács főgépész Csányi főbíró úrral. De vissza már hiába vártuk. Pedig a Zsitvaféli védekezőktől vissza térve : várvavártam őket, egy-tnás megbeszélése végett. A védekezés különösen négy helyen folyt erősen a falu körüli Nyitra és Zsitva töltéseken.' Mert most ébredtünk arra a leverő meglepetésre, hogy éppen a falukörüli töltések több helyen 100—120 ctn.-rel alacsonyabbak, mint a túlsók. S ráadásul: éppen a falukörüii rakodók (a frostokkat és rőzsehengerekkel ellátottat) állítólag inert lopdossák, eladásra kerültek és igy a védekezés csak kapkodással és nagy nehezen ment. De mi több ?! A fáklyákat is úgy kellett kierőszakolni a szivattyú telepről a védekezéshez. A nép különben is zavart és izgatott volt az áradás rohamos emelkedése mellett. Az volt a szerencse még, hogy a kormánybiztos ur által küldött katonák — hálás köszönet értük! — nyugodtan kitartottak, mert különben már az éj folyamán áttört volna a viz. De ezek parancsnoka is azt mondogatta hajnali 4—5 óra felé: Kérem! mi, ameddig csak lehet kitartunk, — de hisz hiábavaló már az egész munka, mert mit ér sárra sárt tapasztani? t. i. a gát szélén húzott, — de a védelmi anyag hiányában csak egy soros nyulgátak mellett. De azért circa Vt8-ig kitartottunk. Amikor, mint a villám zúgott végig a gátakon: Végünk van! végünk van! Imely felől jön ránk a viz! Azoknak felvilágosításul, akik nem ismerik Martos fekvését, érintem: Martos a Nyitra és Zsitva gáta* összeérési pontja szögében fekszik, — mondjuk a turózacskó csücskében. Mikor a nép kétségbeesetten futott a vészhirre, mint egy ember kiabálták: át a Zsitvára! át a Zsitvára 1 mert legfeljebb még ar menthet meg 1 De azért — mint megtudtam — Soóki Ferenc hívem a Zsitva túloldali gátőrházhoz bement és onnét telefonáltatott a szivattyútelepen tartózkodó főbiróaak. Aki azt válaszolta: „ha tényleg nmelyről jön rájuk a viz, egyenlítsék el a dolgot, úgy ahogy tudják!“ Csak ezek után kezdték meg az eleresztést ; ami meghúzta felülről a Zsitvát s azt eredményezte, hogy Martoson csak 50 ház merült ti egészen és 10 félig. De az eléresztés húzta meg Ögyalláról, Imelyről a Zsitvát és Naszvadtól a Nyitrát, úgy, hogy ez téritette őket vissza attól a lépésüktől, hogy a Nyitrát a keszegfelusi szigetfelé eleresszék: mert a falufelöli védekezés, a folytonos áradás miatt, ott is hiábavaló voina. Hogy Heténynek, Marcelhézának, budakeszinek a rétjeik megölésével hasznot csinált: határozott tudomásom van róla. Az izsai atyafiak pedig azt mondták nekem : most sokkal kisebb vizet kaptak, mint mikor a társulati vezérkar Becsalinál nyakukba eresztette a vizet, vagy amikor szinte a Zsitvánál történt szakítás folytán elöntettek. Hogy Martoson mi kár van az Imely felől ránk tört viz folytán (hogy ezt ki eresztette ránk: azt nem kutatja senki.) azt méltóztassék a helyszínen megállapítani és, hogy mi lett volna teljes vizrázudulássa! — csak az anyakancákban, atni több értéket képvisel száma és elsőrendllségénéi fogva, mint 3—4 községé. Hát egyéb barmokban s házakbsn? Mert hisz az áttöréssel: legfelebb a kőből és téglából épült templom és iskola maradtak volna meg. De ami legnagyobb: pusztult volna el ember és különösen gyermek is akármennyi. Mélyen tisztelt Főszerkesztő uram! A feltártak után méltóztassék megmondani, hogy hasonló esetben és körülmények között, a világ bármely községe — a kétségbeesés örvényének szélén — a halál torkából való menekülhetése nem ragadta volna'-e meg azt az eszközt, ami számára egyedül kínálkozott? De Ítéljen mindaz, aki bár halványan is el tudja képzelni azt a pokolinál is rettenetesebb éjszakát, amikor Martos a legfélemletesebb és legveszedelmesebb elemmel az élet halál harcot vívta. Mélyen tisztelt Szerkesztőség! Méltóztassék megengedni, hogy midőn még levelem bezárnám, egy kijelentést tehessek. És ez az: miután itt Komáromban, két szavahihető úri embertől azt a gonosz hirt vettem, hogy az eleresztésre én bvaltam fel a népet, — akárki ez a jóakaróm (!), kijelentem, hogy — aljas rágalmazó. Szeretnék vele szembe nézni. Mert biztos vagyok benne, hogy a veszedelem helyén egymással nem találkoztunk. Ha ott lett volna : biztosan látja, ha még nem látta, hogy egy népet a halál torkából való menekülésre lovalai nem lehet: mert az szükségtelen is. A legszivélyesebb üdvözlettel! Martoson, 1920 február 27. Igaz tisztelője: ) Puskás La/'és ref. lelkész. Az érsekujvári vasút még ma sem nyílt meg; január 17. óta vagyunk a forgalomtól csaknem teljesen elzárva. Több millió kárt okozott maga ez a tény a város és a vidék közönségének, amely az ide fuvarozott áruk után kénytelen volt megfizetni az érsekújvár—pozsony újváros—ujkomáromi kerülő útnak fuvardiját. Minden egyes vaggonnál százakra megy ez a külömbözet, amely árucikkek szerint változik. Csak a fánál meghaladja vaggononként az 500 K összeget, tehát ez minden métermázsánál 5 K többlet kiadást jelent a fogyasztóra. Most már hetek óta dolgoznak a pálya helyreállításán és napról napra halljuk, tíogy a pálya már elkészült és a forgalom megnyílik. És a forgalom mégsem nyílt meg. Ez az állapot most már tűrhetetlen, mert a milliók, sajnos, nem hevernek korlátlan menynyiségben közönségünk zsebében. A hatóságok ebben az ügyben nem mutatták azt az erélyt, amilyenre szükség volna. Munkaerő elég van, itt a rengeteg munkáskéz munkaalkalom híján tétlenül, ott a sok katona, mind felhasználható lett volna erre a célra. Ez az elhanyagolása a közönség, a lakosság vitális érdekeinek nagyon rossz vért szül. A csallóközi vasút képtelen ezt a forgalmat lebonyolítani. Január hóban feladott vaggonok még nem értek ide, és ott vesztegelnek e nagy kerülő ut valamelyik kitérő vágányán. Ezért nincs liszt, niics cukor, nincs só, ezért nélkülöz a lakosság. Meg kellene magyarázni ezeket a dolgokat azoknak a műszaki közegeknek, akikre a helyreállítás munkáját bízták. Máskor is volt árviz és voltak pályarongálások, hidelsodrások. de azok egy hét alatt rendbe jöttek. Nem emlékezünk hónapokig tartó forgalmi akadályokra bármennyire megerőltetjük is emlékezetünket. Mintha dilettánsok kezében volna ez a rettenetesen komoly ügy, amely miatt itt gyermekek fáznak és éheznek és az emberek százai állnak ismét sorfalat a boltok előtt. Alkony a Balatonon. A csacska habok álmosan susognak és megindul a poroló nádasoknak örökös íereferéje. A túlsó parton lilaszin fátyol árad, mint szivemen, ha emlékködös bánat teregeti széjjel a leplét. Szépldngragyúltan száll egy szőke felhő ; tán álmokat visz s, mire a hold feljő, már vánkosaidra hinti. • Alszik a Tó!.. . H.i habia-fedra reziiil, azért rezdül, mert kék tükrén keresztül elsuhan feléd « vágyam . . . Borka Géza. Dr. Kiss Gyula emléke. Felejíhetien főszerkesztőnk emlékezetének emlékoszlopot emel a Jókai Egyesület abban az alapítványban, amelyet nevére létesít, s amelynek kamataiból magyar Íróknak munkáit jutalmazza meg. így él Kiss Gyula emléke köziünk és száll nemzedékről nemzedékre a Komáromi Almanach szelidielkü Írójának neve. A Komáromi Lapok kiadóhivatalához befolyt adományokat, 2461 K összeget átadtuk a Jókai Egyesületnek. A lapunk első számában egy asztaltársaság gyűjtéséből kimutatott 970 K összeg Kiss Gyuia emlékét más alakban fogja szolgálni. Újabban befolyt adományok: Dr. Gaal Gyula 50.— K Dr. Kecskeméthy Béla 20.K Sohár Ottó 20.— K Torday László 20.— K Leheti Antal 20.— K Gidró Bonifác 20.— K N. N. 20 — K N. N. 20.— K N. N. 10.— K Összesen: 200.— K Hozzá a Jókai Egyesületnek átadott 2461 — K A gyűjtés összege 2561.K melyet a Jókai Egyesület gyümölcsözően helyezett el. — Csköaő. Somogyi István polgári iskolai tanár kedden vezette oltárhoz Kacz Edit Uthölgyet, Kacz Jenő nyug. városi közgyám leányát'. A fiatal párt a menyasszony sógora Soós Károly búcsi ref. lelkész eskette költéi beszédet intézett hozzájuk. Az esküvő tanúi voitak Pitying József tatai r. kát. főgimaáziumi tanár és Kacz Jenő, a Komárom Vidéki Takarékpénztár pénztárosa. — (1 kőnüütár forgalom. A Jókai Egyesület kölcsönkönyvtára a kultúrpalotában az elmúlt febr. hóban is élénk forgalmat ért el. E hóban 11 nyitási napon volt nyitva a könyvtár és 1089 olvasó vette igénybe. Összesen 1227 művet vettek kölcsön 1426 kötetben. A kölcsönkönyvtár hetenkint háromszor: hétfőn d. e. 9—12, szerdán és pénteken d. u. 2—5-ig van nyitva. Olvasódij félévre 5 K. A Jókai Egyesület egész évre fizetnek 5 K olvasási dijat. — fl football Klub közggfllése. A KFC évi rende„ közgyűléséi vasárnap március 7-én d. e. 10 órakor tartja a Gazda-utcai klubházban, melyre tagjait ezen az utón is meghívja.
