Komáromi Lapok, 1920. január-június (41. évfolyam, 1-46. szám)

1920-02-28 / 11. szám

X 1920. február 28. — fl hídon ualó átkelés szabályozása. A komáromi katonai szakaszparancsnokság közli: A magyar határközegek kívánságára a hídon át való közlekedés következőleg szabályoztad!?: Az ellenőrző bizottság március 1-től hetenként háromszor és pedig hétfőn, szerdán és szom baton 2—6 d. u. óráig működik. A közlekedés akkép szabályoztatik, hogy az átkelés 7—10 óráig d. e., 12—2 óráig d u. és 4—6 óráig este van megengedve. Orvosok a hídon át mindenkor közlekedhetnek. Nők a hídon kivétel nélkül csakis az előirt időn belül, amikor a vámellenőrző tisztviselő a hídnál működik, me­hetnek át, vagyis reggel 7 és esti 6 óra között. A szöllőtulajdonosok, úgy mint eddig reggel 5 órától esti 8 óráig mehetnek át a hídon. Szőliőtulajdonosnők azonban ebben a kedvez­ményben nem részesülnek és a hidat csakis úgy mint a többi nők délelőtti 7 órától esti 8 óráig léphetik át. — Dohányjegy. A 18 éven felüli és Ko­máromban állandó lakással bitó férfi dohányzók összeírás céljából kötelesek személyazonossá­gukat és lakásukat igazoló okmánnyal 1920. március hó 6—16 ig terjedő idő alatt a hely­beli pénzügyőri szakaszon (Szénatér) megje­lenni. Hogy mely utcabeliek, mely napon irat­nak össze a pénzügyőri szakasz és pénzügy­­igazgatóság hirdető tábláján tudható meg. Aki a fenti határidő alatt igényét be nem jelenti, dohányjegyet nem fog kapni. Majdák pénzügy­igazgató. — fl komáromi Rozmaring utcáról mond el igen kedves, megható történetet a mi régi ismerősünk Zilahy Lajos budapesti ismert iró a fagyunk“ legújabb, 4-ik szamában. A „Va­gyunk" dr. Baranyay József, lapunk főmunka­­társának szépirodalmi és tudományos revüje legújabb száma is nivós tartalommal jelent meg. Horváth Ákos Csak verj Uram cimü ha­talmas szárnyalásu költeménye a sokat szenve­dett magyarságnak valóságos imádsága, Krúdy Gyula egy érdekfeszitő története, Kosztolányi Dezső egy megható tárcája tarkítja e számot Borka Géza, a komáromiak kedvenc költőjének a Köyek c. bájos verse, két komáromi egye­lőre álnév alá rejtőző petét a: Csallóközi Géza (Szeret . .. . kicsit . . . nagyon) és Komáromi Imre (Az első bál után) gyönyörű költeménye, dr. Hoffmann Géza ógyallai csillagász kedves történem (Az aranymadár), Balogh Böske, ko­máromi ismert iró ríímusos prózája (Vonat, állomások nélkül). Portella Hella a Komárom­ban élő olasz Írónő humoros története (Köny­­nyü az amerikaiaknak), Tom, a mi kedves kollégánk, Tomanöczy József dr. szellemes krokija (Alkalmi tűnődések), Bognár Margit ismert budapesti poéta megható önvallomása (Életem) stb. elég bizonyítéka annak, hogy a „Vagyunk“ szerkesztősége a mai elszigeteltség mellett is időt, fáradtságot nem kímélve a magyar irói világ szine-javát vonultatja fel minden számban. Az itt élő magyarság hono­rálja ezt azzal, hogy olvassa, ajánlja és terjessze a Vagyunk-ot. Mutatványszámot szívesen küld a kiadóhivatal (Komárom, Jókai-uíca). Pi»a és táwirda iarSfaköny we kapható Spiize«» Sándor teiL ywke­­reskcdeseber.. — fl posta ntjelue. Egy olvasónk meg­ütközéssel közli, hogy a posta hivatal cseh nyelvű nyugtákat küld szét a telefon állomások bérlőinek. Teljesen jogosnak találjuk ezt a meg­ütközést, mert városunk színmagyar lakossága ezt a nyelvet nem érti és a telefon az állam­nak üzlete, az üzlet nyelvének pedid mindenkor az üzletfelekhez kell alkalmazkodnia. Elvárjuk, hogy a postai vezetőség eleget tesz ezen a téren a közönség kívánságának. Kiieelhég Könyvtára és Frank­lin Kis Lexikon kapható a kiadó­­hivatalban. „Komáromi Lapos“ — Panaszos leuél Kaptuk az alábbi levelet, amelyet az irányadó körök figyelmébe ajánljuk: i Teli. Szerkesztőség! j Nemcsak az én, hanem ezer és ezer ; embernek, mondhatnám az egész városnak panaszát tolmácsolom, amikor felszólalok a komáromi tűzifa ellátás körül észlelt állapotok j ellen. Azt nem mondjuk, hogy egyes fakeres- j kedők megöntözik a tűzifát, hogy az minél ! súlyosabb legyen, hiszen az egész télen bőven j ömlő ég csatornái eléggé elvégezték ezt helyettük, annyi tény, hogy a komáromi tűzifa a víztől annyira át van itatva, hogy rettenetes. Vizet veszünk itt Komáromban Tek. Szerkesztőség drága pénzen, vizet és nem fát! Hát jó, erről egyik fakereskedő se tehet, hogy az Isten olyan j jó volt 'hozzánk, hogy egész télen növelte súly- ! ban a folytonos esővel a szegény fsgyasztóknak szállítandó fát, de hát a súlyban árusított fa árában ellensúlyozza legalább ezt a hatóság. A vizes fa ára legyen alacsonyabb. Hiszen ma- j napság először szárítani kell a tűzifát, amely először valósággal megfő a sok víztől, amikor a tűzhelyen szárítják. Tessék külömbséget tenni száraz, nedves és vizes fa között az ár meg­állapításánál. Aztán kérdjük, ellenőrzi-e a ható­ság a fakereskedők mértékét, hogy megvan-e mindig a szállítmány? Miért nem csinálnak a rendőrök, detektívek próbát az utcán haladó {átszállító kocsival? Vigyék a hatósági mérleg­hez, hogy egyezik-e a jegyzékben feltüntetett súly a szállított fa súlyával? A 35 K-ás árak mellett 1—2 kilóval való megrövidítés is sokat jelent nekünk szegény fogyasztóknak. Tessék a próbaméréseket meglepetéssze­­riilcg minél többször eszközöltetni és a faárak­nál három klasszist (száraz, nyers és vizes) fel­állítani. Ez kötelessége a hatóságnak a nélkü­löző polgársággal szemben. Aláírás. — „Commercia.“ Amennyiben a közismert 181G. év óta fennálló kassai Haltenberger-télé. ruhafestő, 1 vegytisztító és gőzmosógyár teljes üzemben van, ajánlatos a tavaszi ruhákat, füg­gönyöket, szöveteket stb. festés és tisziitás vé­geit mielőbb beküldeni. Gallér és kézelő tisz­títás fényvasalással. — Postacím : Haltenberger festőgyár Kassa. — Purlin bál. A komáromi zsidó ifjúság márc. 4-én jelinezesttel egybekötött purimbált rendez a Vigadó nagytermében. — fl kéményseprési dijak felemelése. A mi­nisztérium a kéményseprési dijakat 200 %-aI felemelte. Ez alapon az érvényes kéménysep­rési dijak a következők: Földszintes ház egy kéményének söpréséért évenkint 6 K, egy eme­letes ház 1 kéményének söpréséért évenkint 9 K, 2 emeletes ház 1 kéményének söpréséért évenkint 15 K. Földszinti ház kéményének egyszerű söprése évenkint 60 f, 1 emeletes ház kéményének egyszerű söprése évenkint 90 f, 2 emeletes ház kéményének egyszerű söprése évenkint P50 K, takaréktüzheiy kéményének égyszerüs söprése évenkint 60 í, kályhacső és a kályha belsejének egyszeri tisztítása 90 f, füstcsatorna tisztítása 2 m. hosszúságig 60 f, ha ennél hosszabb 90 f, oroszkémény egyszeri égetése 2 40 K, egy kémény belső meszelése 6 K, a kémény lehúzása (golyózás) 2'40 K, : katlan tisztítása 90 fillér. — Himlő a uármegyében. Az udvardi já­rásból közük, hogy Baja és Udvard községben himlő eset fordult elő. A hatóság ebben az ügyben minden lehetőt elkövet a járvány ter­jedésének meggátlására és a lakosságot is i ujraoltják. Telefon 79. Telefon 79. BOKOR LAJOS fűszer és termenynfigykereskedo Komárom. i Raktáron tartok mindennemű gyarmat-, fűszer­­• és csemege árukat. Falfestékekben, zománc- és I egyéb lakkfestékekben igen nagy választék. ; 1919. évi termésű, garantált, fajtiszta és csiraképes í mezei és konyhakerti magvak j nagyban és kicsinyben. 49 3. oldal. Apró krónikák. Jobb-bal és bal-jobb. Néhai jó Nagy Mi­­: hály ref. lelkész és püspöknek emiéke még ma is elevenen él az itteni hívek, sőt általában a komáromi öregek lelkében. Megérdemli. Tudós volt, kiváló egyházi szónok és társaságba ter­­j mett ötletes férfiú, aki évtizedeken keresztül ülte meg az itteni ódon parochiát. Közismert és pedig nemcsak idehaza, ha­nem országszerte az a kissé pikáns, de szel­lemes ötlete, mellyel kisded unokájának naiv kiváncsiskodása folytán a komáromi várszüz­­nek minden gyanún felül álló voltát egyszers­­mindenkorra igazolta. Az én diákköri emlékeim tárházában is ! van egy igen kedves bon-motja elraktározva. Pápán hangzott el, az egyházkerület! gyűlés alkalmából rendezett diszebáden. Per­sze: közel 50 év előtt. Az asztalfőn a mindig mosolygós, borot­vált arcú, már akkor bizony öreg püspök ült. Jobbján Tisza Kálmán, az egyházkerület fő­gondnoka, az országgyűlés baloldali pártjának akkori vezére, balján pedig Beöthy Zsigmond (a mi későbbi „saját külön kegyelmes urunk") az egyházkerület világi főjegyzője foglaltak he­lyet, aki pedig a jobboldali Deák pártnak volt meggyözödéses híve. Politikáról persze a szorosan egyházias jellegű összejövetelen szó nem eshetett, csakis olyan formában, mint ahogyan az ötletes öreg püspök a két ellentétes táborhoz tartozó poli­tikust a bankettet záró toasztjában szellemesen aposztrofálta, igy fejezvén be mondókáját: — „Az Úristen éltesse az én jobboldali baloldali és az én baloldali jobboldali szom­szédaimat. * * * Olcsón adom! > Aicoriban még Pulay Géza volt törvényszékünk elnöke. A törvény­szék sem a mostani palotában, hanem még a régi ódon tanyán az úgynevezett „sárga ház­ban“ (később és ma is a pénzügyigazgatási hivatal otthona :) osztogatta, mérte az igazságot. A törvényszék egy napon éppen fenyítő ügyeket tárgyalt Géza bátyánk elnöklete alatt. Utolsónak Psenák Vendel (lehet ám, hogy Jó­zsefnek hívták!) dohány csempészeti ügye került a sóira. Psenák uram ugyanis (van-e komáromi ember persze a tegnapiak közzül ki e nevet ismeri?) egyike volt a leghirhedtebb csempé­szeknek. Nem első ízben, de nem is utoljára állí­tották őt a szemfüles fináncok ide a bíróság elé. Javíthatatlan volt. Nem fogott rajta sem a szép szó, sem a büntetés. „Az üzlet“ jól ment; de hogy is hagyott volna fel azzal. Egy­két heti bezárás! — Oda se neki! A törvényszék most is gyorsan végzett, a bírák előtt is igen jól ismert alak ügyeve!. Elitélte néhány heti fogházra. Megnyugo­dott, a fogházőrök mindjárt át is «vették, kik­nek diszkisérete mellett Psenák uram is épen akkor ért a tárgyaló terem kijáró ajtajához, midőn azon ebédre haza siető Géza bátyánk szintén kilépni akart. Majdnem összeütköztek. Csenák az ajtó külső felének sarkából ■ fölemeli a tárgyalás tartamára kinhagyott zsák­nak is beillő félig telt tarisznyáját, egészen közelébe somfordáit az elnöknek éz bizalmas suttogó hangon, mint ahogy „régi kuuesaft-i tál“ szoktunk beszélni megszólítja. — Nagyságos uram, volna ám egy kis I igen finom „véki“ itt a tarisznyámban. Olcsón S odaadnám, mert hiszen tetszik tudni — most \ egy pár hétig ülnöm kell. Itt hagyom az ajtó­­; ban : tessék el vitetni. j Mint vérbeli magyar gentry ember Géza j bátyánk nem fortyant föl e tolakodó vakmeiő- I ségen. Most viszik a hűvösre és ime már is... ■ Maga is mosolygott rajta. Mi lett a csábitó ajánlat sorsa ? arról 5 nincsenek hiteles feljegyzések. De annyi I bizonyos, hogy a következő napokon Géza I bátya dohány illatától volt terhes a törvényszék ! folyasó levegője. De az igazságnak tartozom annak meg­említésével, hogy a mi Géza bátyánk soha sem pipázott — a hivatalban. * * * Legyen dajka. Komáromi ember a hőse * ennek a két mulatságos históriának is. Meg is nevezhetném az illetőt, hiszen tanuló társak ^ — bouak és járműitek bejelentése. A lovak és kocsik, szekerek március 10—20-ig a városi hatóságnál bejelentendök. Az erre acélra szol­gáló nyomtatványok a városházán kaphatók. ikrfó ta q o i bal&am 0 Stíáa pipecB/jlkeciri

Next

/
Thumbnails
Contents