Komáromi Lapok, 1920. január-június (41. évfolyam, 1-46. szám)
1920-02-07 / 5. szám
Xeg^venegyedik évftSyam. 5* ssíra. Szombat, 1920. február 7. K0MAR0MMEGYE1 KÖZLÖNY Előfizetési ár helyben és vidékre: ■iféí* évre ti S Félévre 16 K Negyedévi* S K Bjye. szára ára: 40 fillér. Megjelenik minden sz rdan ít szombaton. lanti és stijii éiéüíh Mini lap. Yőszerkeaztő: GAÁL GYULA dr. 8 Keiig és lijiom hangjai, melyek % szabadság levegőjéhez szokott melleinket fojtogatják, törtek elő a. város közgyűlésén legtekintélyesebb polgáraink ajkairól, mintegy kifejezőjéül a lelkeket uraló közhangulatnak és visszhangjául a kormány képviselője emberies érzésekről tanúskodó beköszöntőjének, amelyen a megértés jelszava vonult át fő motívum gyanánt. A megértést csakugyan a hatalomnak kell kezdenie, amelynek immár egy esztendeje magunkat, amikor sejtelmünk sem volt arról, miket áldozunk fel megbomlott, de még mindig óriási tőkét képviselő erkölcsi javainkból. Ezek a javak, melyekre a szónokok egész sora siratva emlékezett, veszendőbe nem mehettek, mindnyájunk lelke mélyén be van Írva azok pontos leltára, amelyet elalkudni soha nem fogunk, amelyet mint örökösök jogait megvédünk és visszakérünk, ha a törvénykezés ideje elérkezik. Szerencsétlen balsorsun ban is férfias méltósággal hangsúlyozza az egyik szónok a jogfenlartás gondolatát, magyar fajunk és nemzetiségünk kétségbe nem vonható jogait, a másik egy felekezet sérelmét teszi önérzetes hangon kérdés tárgyává ünnepies tanuságol léve magyarságáról, majd a város polgárait ért károkról és a katonai hadműveletek alalt lefolyt és történt megemlékezés, de közszabadságaink súlyos korlátozása a katonai diktatúra által, a gyülekezési és egyesülési jog és a sajtószabadság felfüggesztése, a cenzúra gyakorlásának mai alakja ellen is zokszavas panasz hangzik fel, melyet nyomon követ a másik, mozgási szabadságunktól való teljes megfosztásról előadott sérelem, végül nyelvünk száműzése a posta és vasul szolgálatában, amelyből teljesen kizárták, holott e vidéken nincsen más, csak magyar. íme ilt tálonganak nyílt sebeink, melyekhez csak megértő tiszla kézzel lehet nyúlni, hogy el ne mérgesedjenek Ezek gyógyítása képezi a közrend, nyugalom és béke biztosítékait, melyek után valamenynyien sóvárgunk. A magyar őszinte volt mindig, alakos alattomosság természetétől teljesen idegen. Lelkét kitárja és az nyitott könyv, amelyből olvasni lehet Olvassanak is belőle azok, akik a megértést vallják a békesség kulcsának. A kormányzati bölcsesség keresse meg azt az utat, amelyen haladnia kell. Az egyik nyílegyenes, tiszta, derűs mezőkön ál halad, melyet a boldog és elégedett munka szivet-lelket gyönyörködtető eredményei szegélyeznek, a másik süppedő, mocsaras talajon vezet, kanyar gós útvesztőbe, amelyen eltévedni könnyű és nehéz a visszatérés ki az egyenesre. A megértés jelszavával könnyű megtalálni az igazi, a helyes, a célhoz vezető utat. Megnehezült az idők viharos járása a mi szegény városunk felett. A jelene nem rózsás, a mullja súlyos megpróbáltatásokkal teljes, jövendő kilátásai egyenesen kétségbeejtők. Sehol biztató fény, a szomorú kilátások komor fellegein alig-aüg tör át a reménynek egy halovány sugara. Mi sors vár reánk, minek nézünk elébe? a szülővároson fiúi szeretettel csüngő lelkünk aggódva kérdi. Nem vagyunk pesszimisták; de az optimizmus szemüvegét sem szabad használnunk. Tisztán kell látnunk, a fenforgó viszonyokat a maguk valóságában tekintenünk, hogy objektiv vizsgálódással állapiihassuk meg a bajt és kereshessük az orvoslás módját és a kibontakozás útjait. Bárcsak rátalálnánk. Nehéz probléma lesz. ' Íme a mai helyzet képe. A világháború • forgataga erőszakosan elszakított bennünket az J anyaországtól, melyhez ezer éves kötelékek millió szalai fűzlek Érzelmileg úgy mint gazdaságilag. A győztesek parancsa egy újból teremtett állam testébe ekeire be tősgyökeres magyar városunkat. És netn is a régi ép, egész testtel, hanem keité ‘ vagva, elszakiiva tőlünk ; épen azt a részt, melyen ipari, kereskedelmi s j általában gazdasági fejlődésünknek legbiztosabb j garanciáit keres ük és találtuk is meg. Hiszen j a inukban m r elég biztatóan megindult gaz- i dasági előrehaladásunk ktsegteLn bizonyítékai: J gyáraink és a hajógyár kivételével mind ott nyertek, mint az innenső Dunapartnál kedvezőbb terepen elhelyezést. Megcsonkított testünk itt vonaglik a határszélen; elzárva életerőnk másik nagy resorvoárjától: a vármegye dunánruli részétől, melynek piaca eddig Komárom volt. Ma is fájdalmasan érzi úgy iparunk mint kereskedel, műnk ennek súlyos hátrányait. Az uj éra vezető férfiai közül többen és i többször — ünnepélyes nyilatkozatokban biz{ tattak bennünket, hogy Komáromra fényes jövő vár, hogy soha nein remélt fejlődés jut osztály részéül. Az uj állam gazdasági politikája virágzó ipara és kereskedelmi emporiummá fogja emelni. Nem vártunk csodákat. Nem, annál kevésbbé, m rt hiszen az átmeneti idő még rövid és meglehetősen zavaros is volt; ámde a ■ tett kijelentések Valóra váltási szándékának lega lább előjeleire meg azok is joggal számíthattak, kik nem vették az ígéreteket mindjárt készpénz gyanánt. És me mit tapasztalunk. Semmi jót, ’egalább semmi olyant, mi haladásunk, fejlődésünk érdekeit szolgálná Még csak nem is stagnálunk : a visszaesés tüneteivel találkozunk minden téren és ez irányban már a legközelebbi jövő még szomorúbb kilátásokat nyújt. Eltekintve attól, hogy a katonai diktatúra és a szigorú határzár okozta forgalmi korlátozások — a sok személyi vexatura mellett — érzékeny és már-már elviselhetetlen károkat okoznak piacunknak: hivatalos kijelentés sze- ' rint — el fog esni városunk a megyei szék- j . hely igen jelentékeny erkölcsi és anyagi elő- j 1 nyeitől is. Stowkesítőség és kiadóhivatal: Nádor-u. 29.. h*vá «gr a lap szellemi részét illető közlemémyek, min a hirdetések, előfizetési és hirdetési dijak sth. küldendők (kéziratokat nem adunk vissza. Ez — természetesen — maga után vonja a megyei árvaszék megszűnését is. Nem akaijuk hinni, de a fáma rebesgetése szerint: törvényszékünk felett is megkondult már a lélekharang. Városunk politikai degradációja is tervbe van véve. Törvényhatósági jogát -• úgy. hírlik — veszíti, sőt még az sincs kizárva, hogy a „szabad város“ palást helyeit a nagyközség ködmenét kell magára öltenie. Hát az igaz, hogy ahhoz jobban illik majd a koldusbot, mely — ha a viszonyok hamarosan és gyökerében nem változnak kedvezőbbre — váiosunkra és annak polgáraira vár. A város ház'artása már is összeomlóiéiban van. Egy milliónál jóval több deficitet mutat, melynek háromnegyed része onnét ered, hogy a város mindeddig nem kapta meg a kormánytól azokat a törvényen alapuló megtérítéseket, államsegélyeket, amelyekre az uj aerában is jnggal és bizton számított. K. rés, sürgetés, sőt közbenjárás is hiábavaló volt. Még komoly igeretet sem kapott, úgy. hogy ma napról napra tengeti életét és pedig olyan pénzügyi műveletek kényszerű igén) be véreiével, melyeket csakis a végszükség tesz, ha nem is jogosulttá, de indokolttá. Folyó kiadásoknak kölcsönökből való fedezése ké'ségbeesett gazdálkodás lenne, ámde még ehhez a mentési módhoz sem folyamodható varosunk. Bankkö csönt hiaba keres: a cseh-szlovák intézetek nem adnak, a magyarok pedig nem adhatnak, egyszerűen azért, mert nekik sincsen, mert a politikai és gazdasági felfordulás őket is leheleden helyzetbe sodorta olyannyira, hojzy még a legtekintélyesebb és legszolidabb üzleteink is aggodalommal tekintenek a jövő ele Kénytelen kelletlen saját polgárainak zsebére ki Let apellálnia,'Most már másodízben. Az eHő lépés nem járt teljes sikerrel, attól tanunk — sajnos, hogy a mostaninak eredménye nem lesz kedvezőbb, sőt talán még olyan ser. Akkor, midőn m nden téren dekadencia tünet vei tahlkozunk, midőn piacunk lerongyolódod, iparunk és kereskedelmünk megbénítva a porban hever, midón értelmiségi osztályunk túlnyomó részé nyomorog, vagy csekély megtak riiuti fii ereit eineszlve föl tei geti életét, midőn nincs munka dk lom és hiányzik a kereseti lehetőség es mindezekkel szemben a drá gaság lavmaja egyre nő és összeroppanással fenyeget minden gyengébb egzisztenciát: reménykedünk a varo-i kölc ön sikerében; a szanálás másik kínálkozó módjához: a póladónak 300 százai k ai való emeiesehez nyui i‘pedig egyszerű őiülrseg lenne Iiy körülményé< között a fenyegető katasztrófát csak az aila n háríthatja eír'Módjában á11, kötelessége is Hiszen a városi adminisztráció, no meg a rendőrség a tisztán állami feladatok eg sZ legiój tt latja el Ennek óriási terhe nem szak dhat egeszen a város nyakába; mert összerosk. J alatta ez egy szép napon — üzleti nyelven szólva — kénytelen lesz „beszüntetni üzem ét “ Ennek pedig talán még sem teszi ki a kormány vámsunk ti magyar-szlouák - cseh nyelőben, esz-I« ímjéI ES foiliigsoKiiis
