Komáromi Lapok, 1920. január-június (41. évfolyam, 1-46. szám)
1920-06-30 / 46. szám
2. oida!. „ Komárom 1 Lapuk44 5. Mondja ki a közgyűlés hogy a jegyzői törvény értelme szerint a szükségesmunkaerők az állam terhére azonnal beállittassanak, mivel a jegyzői kar a felszaporodott munkaiatokat teljesíteni nem képes. Követeljük ehelyütt azt is. miszerint mód nyujtassék arra, hogy a csupán magyarul tudó jegyzőgyakornokok," mint értékes munkaerők, a jegyzői tanfolyamot magyar nyelven is elvégezhessék. 6. Aáondja ki a közgyűlés, hogy az összes követeléseinket a segédjegyző kartársakra is értjük és küzdünk a nevezetteket megillető jogokért is. 7. Mondja ki végül a közgyűlés, hogy mivel keserű poharunk már csordultig megtelt, s türelmünk fonala is szakadozik, nem riad vissza semmiféle eszköz igénybe vételétől, követeléseink feltétlen biztosítását illetőleg. Mi már sok Ígéretet hallottunk, ezeknek ma már lejárt az ideje, egyrészt nincs is időnk arra, hogy folyton-folyvást a magunk nyomorúságos helyzetén tépelődjünk eredmény nélkül, tebát feltétlenül cselekednünk kell. Utáia Kiirthy Győző terjesztene elő határozati javaslatát a jegyzői továbbképzés és a jegyzők kinevezése tárgyában és memorandumában a jegyzői kar helyszetének, de egyúttal a közigazgatásnak, különösen a pénzügyi közigazgatás lehetetlenségeinek őszinte és bátor bírálatát hallottuk. A törvényekét és rendeleteket nem lehet végrehajtani, mert hivatalos lap nem jár, annak nyelvét nem értik az itteni jegyzők; a rendeletek elkésve érkeznek, a kiszabott határidő rövid és a jegyző sokszor a lapokból értesül csak a rendelelek kiadásáról. A rövid terminusokra éjszakánként dolgoznak, sokszor családtagjaik segítségével, nagyobb munkákat a községi értelmiség bevonásával, akiket külön díjazni is kénytelen nem egy esetben, így azután a jegyző hivatalára ráfizet. A tömérdek uj adónem teijesen megbénítja más téren a jegyző tevékenységét, vagyonadó, fényűzési adó, forgalmi adó, hadi nyereségadó, uj jövedelmi adók szinte lehetetlen helyzet elé állítják a jegyzőt, ezeket a mai munkaerőkkel j ellátni képtelenség. Ennek tehát az állami igaz- ! gatás az oka, amely itt osztrák séma szerint dolgozik, de a szükséges munkaerőről gondoskodni elfelejt. A jegyzői kar megállapítja és leszögezi e tényt, azzal hogy a felelőséget a a közigazgatás fenyegető csődjéért magától elhárítja. Indítványozza a munkaerő kérdés szabályozását és ezt a pöstyéni országos kongreszszus elé terjeszteni kéri. A határozati javaslatot Ddvidházy János főszolgabíró felszólalása folytán azzal egészítette ki a közgyűlés, hogy a jegyzői testület az adókezelés aló! teljesen mentessek fel és az csakis közigazgatási feladatokkal foglalkozzék. A Magyar Népszövetséghez való csatlakozásnak egyhangú helyeslés mellett Mandula Imre adott hangot. Majd a pöstyéni országos kongresszusra kilenc delegátust választott a közgyűlés, hova ezenkívül sokan jelentkeztek önkéntes résztvevőkul. Ezzel Lövenstein Antal a gyűlést berekesztette, köszönetét mondva az előadóknak és a megyei szervezetnek s a Jókai Egyesületnek a terem átengedéséért. A nagygyüléá. Ezután dr. Alapi Gyula vezető megbízott foglalta el az elnöki széket és ismertette a szervezeti megbízottak lépéseit az itt járt miniszter előtt, ismertette annak válaszát és az alábbi felirat tervezetet terjesztette elő a megyei alkalmazottak anyagi helyzetének oivoslása érdekében : Teljhatalmú Miniszter Ur! Győr, Komárom és Esztergommegyék törvényhatósági és községi alkalmazottai mai napon tartott naggyülésükből sürgős kérelemmel fordulnak Miniszter Úrhoz és még ez utolsó alkalommal felemelik kérő szavukat, hogy tarthatatlan anyagi helyzetük orvoslása érdekében soron kívül intézkedni méltóztassék. Számos ízben adtuk elő és fejtettük ki azt a sérelmünket, hogy bennünket régi vármegyei és községi alkalmazottakat az állami illetményrendezéseknél következetesen mellőznek és sokszor megismételt kérelmünkre csupán folyó év február hónapjától kezdve folyósítottak részünkre állami fizetési előleget. Az igy nyert illetmények is végösszegükben alatta' maradnak a volt magyar kormány által részünkre 1919 január 1-tői biztosított illetményeknek, úgy hogy ma az a helyzet, hogy kevesebb illetményt kapunk mint másfél évvel ez elölt. Ez alatt a másfél "év alatt a megélhetés hihetetlenül megdrágult és kisebb fizetésű alkalmazott társaink a szó tényleges értelmében nyomorognak, aki tudott, az adósságot csinált, csak hogy családja létfentartásárái gondoskodhasék. A főbb tisztviselők illetményei mélyen alatta vannak egy szakmunkás bére aiatt és a szolgaszemélyzet oly csekély fizetést kap, hogy azt szégyenkezés nélkül nem írhatjuk le. Mivel az áilam minden alkalmazottját a mai létviszonyoknak megfelelően fizeti, csupán velünk szemben tesz kivételt, akik kivételesen fontos és értékes munkát végeztünk a konszolidáció és átmenet rendjének biztosítása körül, mivel továbbá a közénk kinevezett uj közigazgatási alkalmazottak, akik velünk azonos munkát végeznek, nem csak az állami alkalmazottak részére megállapított illetmények élvezetében vannak, hanem azon felül is dijaztatnak, bár semmivel fontosabb és különösebb munkát nem végeznek, mint mi, ezek a körülmények azt a hitet keltik bennünk, hogy a magyar tisztviselői kar munkáját a kormány kevesebbre értékeli. Mi, megyei és községi alkalmazottak egyedül és kizárólag az illeni közönség érdekeit tartva szem előtt, mely eddig részünkre kenyerei adóit, maradiunk he'yeinkcn és végeztük munkánkat áldozatul hozva mindent. E közönségtől most, a vármegyék átszervezésével ei leszünk szakítva és igy támogatására többé nem számíthatunk. E szinmagyar közönség megértő együttérzéssel kisérte nagy lelkiismereti küzdelmeinket és elismerésének velünk szemben több alkalommal is kifejezést adott. Ez tette lehetővé, hogy a nyomorúság országutján tovább is kitartsunk. A helyzet azonban egyre súlyosabbá vált, családaink fentartása napról-napra mélyebb barázdát szánt homlokainkra, a létfentartás eszközeit többé már nem tudjuk előteremteni, az elsőrendű élelmi cikkekét, a fűtőanyagot és a ruházati cikkeket teljes lehetetlenség családaink részére megszereznünk. Csak természetes, hogy ilyen lelki állapotban dolgozni nem tudunk, mert anyagi gondjaink elkísérnek a hivatalainkba is. Mivel magyar tisztviselő becstelenségre nem kapható és pártatlan meggyőződését, hivatali becsületét és esküjét áruba bocsátani és megkörnyékezni soha nem engedte, rajtunk az államnak kell segítenie amiiy gyorsan csak lehet. Ezt kérjük most teljes nyomatékkai Miniszter Uriól, kérjük haladéktalanul, mert helyzetünk igy nem tartható és lehetetlennek tartjuk azt, hogy a közigazgatási alkalmazottak magyar tagjai legyenek a nyomorúságnak és nélkülözéseknek áldozatul dobva. Szervezetünk megbizonai junius 22-én megjelentek Miniszter Ur előtt és előterjesztett kérelmükre azt a kijelentést nyertek Miniszter Űrtől, hogy a megyei alkalmazottak állami szolgálatba átvétetnek kivétel nélkül és ez két-három nónap alatt a közigazgatás reformjával kapcsolatban fog megtörténni. Ezzel kapcsolatos fizetés rendezésünk ügye is. Szervezetünk naggytiiése e kijelentés utolsó részét súlyos aggodalommal fogadta és vette tudomásul, mert illetményeink rendezése ügyének és főleg megélhetési bajainknak ebben elodázását látja, de különben is azon meggyőződésben él, hogy e két kérdés össze nem függ. A közigazgatás reformja és a vármegyei alkalmazottak illetményrendezése ezért sem lehet egymással összefüggésben, mivel a közigazgatás keretébe kinevezett uj állami alkalmazottak mind magasabb állami illetményekkel neveztetnek ki. Ismételve kérjük kérésünk teljesítését, mert az további halasztást nem tűrhet, küzdelmeinket létünkért, nélkülözéseinket meghosszabbítani tovább nem tudjuk és lelki feszültségünk olyan, hogy az nem bírja tovább a vázolt helyzet mellett a további megpróbáltatást. Amennyiben helyzetünk orvoslást nem nyerhetne, aminek kiküldöttek utján rövid időn belül leendő megvizsgálását kérjük, arra az elhatározásra kényszerítenének a körülmények, hogy azok súlya alatt feladatainkat végezni tovább nem tudnók, amit mi tőlünk telhetőleg elkerülni óhajtanánk anélkül, hogy a közigazgatás helyzetét. válság elé állítani igyekeznénk. Kiváló tisztelettel a győr-komárom- és esztergommegyei alkalmazottak szervezetének 1920. junius 23-án tartott nagygyűléséből: Aláírások. Az indítványozott kérelem azonban nem elégítette ki a nagygyűlés tagjait és azt hangoztatták, hogy másfél év óta állandóan kérelmeznek a megyei alkalmazottak minden eredmény nélkül. Mészáros Károly és többek indítványára a közgyűlés elhatározta, hogy kérelmének záros határidővel ad nyomatékot s ha addig az alkalmazottak tarthatatlan helyzete megoldást nem nyer, a közigazgatás az utolsó fegyverhez, a sztrájkhoz folyamodik. A községi, jegyzői kar tagjai felszólalásaikban teljes szolidaritásuknak adtak kifejezést a megyei alkalmazottakkal és ha a központi alkalmazottak a tollat letenni kényszerülnek, ugyanakkor a járásokban és a községekben is meg fog álltái a közigazgatás gépezete. Dr. Alapi Gyula ismerteti a Szlqvenszköi Köztisztviselők és Közalkalmazottak Országos Szervezete megalakulásának körülményeit és melegen ajánlja, hogy e nagy szervezetbe a megyei központi és járási valamint a községi alkalmazottak is testületileg lépjenek be. A közgyűlés elfogadta ezt a javaslatot és belépést kimondotta, de egyúttal azt is elhatározta, hogy a megyei közalkalmazottak külön, szervezetét speciális kari érdekeinek védelme céljából változatlanul íeníartja. * Eddig szól tudósításunk. Nem hihetjük, hogy a húrt odáig feszítsék, hogy a közigazgatási alkalmazottak súlyos helyzetén még ma ne segítsenek. Ezek az alkalmazottak a közönség szolgálata érdekében maradtak meg hivatalaikban, holott átmeiietíek volna a vármegye túlsó felébe működésűket folytatni. A kormány helyi exponensei biztosítására, akik itt ismételten kijeién, tették, hogy a közigazgatás, a judikatúra és az iskola magyar marad, megmaradtak helyeiken, a kívánt fogadalmat letetlek és másfél év óta várják sorsuk jobbrafordulásáí. A közigazgatás régi emberei nélkül egy lépés* se tehetett volna előre a kormány és hálája az, hogy utolsónak rendezi a közigazgatási magyar alkalmazottak helyzetét, akiket pár. hó múlva a közigazgatás reformjával kapcsolatban nyugdíjaz, áthelyez vagy elbocsát es szaporítja a földönfutó magyarság amúgy is nagy szárnál. A jogos elkeseredést, mely ma ezekben az emberekben él, teljesen megértjük. De a közigazgatási, sztrájk, — amire még példa nem volt, — oly súlyos helyzetet teremt, amelynek bonyodalmait előre kiszámítani nem is lehet. Bízunk a kormány és helyi exponensei jóakaratában, hogy ezt a kérdést idáig elmérgesedni nem fogja engedni és teljesíti az alkalmazottak jogos kívánságát, egyenlő elbánást a többi alkalmazottakkal anyagi tekintetben is. 1-920. jani as 30, isim SIS iii 2ÉÍ1É. A sok pártokbaszakadás, egyesületekbe való verödés rikitószinü cégérei között, nyugodt fehéren, fölényesen lengeti a magyar nagy közösséggé való akarás a .Magyar Népszövetség öntudatraébredt lobogóját. Fehér, mint a viharok után békésen úszó felhőfoszlány, melyre azonban már ráverödik a revalváló nap éltető sugárözöne s a inegtépeít magyar szivek összedobbannak. Nem tudjuk honnan jött, az azúr kiontotta magából, mint ahogyan spontán megszületett a nagy tömörülés! vágyakozás a ! magyar lelkekből. S ez a vágyakozás akarássá j izmosodik a kisebbségek védelmének bizíon■ ságos reménysége alatt. Mert emberi joga van ' a magyar vágynak élni, nagyranőni, hogy ki; heverhesse azt az elemésztő elernyedést, melyet I nemzeti öntudata az elszivárgó vérveszteségtől | elszenvedett. Minden népnek abszolút erkölcsi köteles| sége fajiságának, nyelvének, szokásainak megőrzése, különösen ma, amikor a modern nemzetközi felfogás egyformán: egyének és népek i szabadságát sistergő üstökösként dobta bele :• Europa életközösségébe s rávilágított^ minden S nemzetiség kiválasztó magafentartására. Mas mindenkinek egyéni joga érvényesülni, miért
