Komáromi Lapok, 1920. január-június (41. évfolyam, 1-46. szám)
1920-06-16 / 42. szám
2. oldal. „Komáromi Lapuk 1920. junias 1G. kássággal. Ebben azonban a kormány kötelessége volna a közvetítést elvállalni, sajnáljuk, hogy ez nem következett be és az aratás problémája megoldatlanul mered elénk. A gazdák emlékirata a következő: A nemzetközi szocialista pártszervezet által gazdasági munkaadók és gazdasági munkások meghallgatása és hozzájárulása nélkül a földmunkások bérviszonyának rendezése tárgyában a szlovenszkói kormány elé terjesztett és a volt teljhatalmú dr. Srobár miniszter ur által aláirt és Szlovenszkó közigazgatási hatóságainak miheztartás és alkalmazkodás végett kiadott 1920. év május 17-én kelt leiratra vonatkozó memorandumát a szlovenszkói kisgazda, közép- és nagybirtokosok kis és nagybérlőkből álló érdekeltsége következőkben terjeszti elő: Mindenek előtt azonban hivatkozni kiván azon rendeletre, melyet szintén dr. Srobái miniszter ur 1920. év május 17-iki kelttel 9219 sz. alatt a zsupánhoz intézett. Szlovenszko gazdaközönsége mindég, de különösen a mostani válságos és nehéz viszonyok között különös figyelemmel volt hivatásából folyó mindazon kötelességére, mellyel mint termelő és munkaadó az államnak és dolgozó munkásainak tartozik. A termelés fokozására, hogy az állampolgárok szükséget ne lássanak minden lehetőt megtesz, dolgozó munkásainak pedig jogos és méltányos igényeit még áldozatok árán is saját belátásához mindég kielégítette. Erre bizonyíték az, hogy a mostani időkig a szlovenszkói gazdasági munkások nyugton és békében dolgoztak és megelégedésben éltek. Ma most a legutóbbi időben a mezőgazdasági munkásságnál mégis elégedetlenségek voltak észlelhetők, annak oka nem az, hogy a mezőgazdasági munkás megélhetési viszonyai -nem voltak kielégítők, hanem az a kommunista irányzat felé hajló izgatás, mely még a legelégedettebb munkást is képes elégedetlenné tenni. A szélsőségekhez szító szocializmus minden tőkét, ipart és kereskedelmet és mezőgazdaságot egyformán támad és igy elsősorban a termelést veszélyezteti a munkástömegek igényeinek szertelen fokozásával. Annak az államnak, melyben a termelés nyugodtan nem teljesíthető, hol a kommunizmust felelőtlen lázitók és izgatok készítik elő, fejlődésre, virágzó közgazdasági életre számítani nem lehet. A termelés védelme tehát állami érdek. Elviselhetlen és a termelés eredményével arányban nem álló terheket és nyűgöket a termelés lehetővé tétele céljából az állam nem tűrhet. Szlovenszkó kis, közép és nagygazdái úgyszintén összes mezőgazdasági bérlői elsősorban is erre hívják fel a kormány figyelmét. Mezőgazdaságban a bizalmi férfiak és munkástanácsok szervezése és elismerése _ a gazdaságot vezető szellemi tőkének egyenes lebecsülése, megtámadása és a termelésnek örök nyűgje lenne. Ez ellen az összes mezőgazdasági munkaadók tiltakoznak, a munkaadó és munkás közötti viszonyból származó kérdések elbírálása tartozzék a közigazgatási hatóságokhoz. Hogy a mezőgazdasági munkások bérviszonya egyöntetűen rendeztessék, ezt az eszmét Szlovenszkó összes mezőgazdái és munkásai megnyugvással fogadják, mert ilyen intézkedés a nyugodt és biztos termelést hatékonyan mozdítaná elő. De szem elől nem tévesztendő, hogy ennek a rendezésnek megfelelő arányban kell állani a termelés eredményévei, a termelt termékek értékével, a megállapítandó vagy szabad kereskedelem esetén kialakulandó árával, ezen megterhelés nem emésztheti fel a termést, nem támadhatja meg magát a mezőgazdasági tőkét és biztosítania kell a mezőgazdasági végeredménynek azt a szellemi munkát, melyet az illető mezőgazda üzemének fentartására fejlesztésére és vezetésére fordít napról-napra, évről-évre. Ugyancsak tiltakozni keli a Szlovenszkó mezőgazdasági munkaadóinak azon 1920. év május 19-én 1834/920. sz. alatt kiadott kormányrendelet ellen is, hogy az összes munkaadóknak állami szerződést kelljen a munkásokkal még pedig a kormány székhelyén kötni. Ez tisztán képtelenség .és a mai viszonyok között az aratás küszöbén már lehetetlenség is. Szlovenszkó egész gazdaközönsége követeli, hogy ezen szerződésekre nézve az eddig érvényben álló törvény és gyakorlat tartassák fenn. A földmunkások bérviszonyának rendezéséről szóló leirat I. része minden nehézség nélkül életbeléptethető. A II. ponthoz hozzáteendő, hogy a bent élelmezett éves cselédek a havi béreknek felét kapják, mert az ott megállapított bérek másik felét az élelmezés költsége fölösen pótolja. Nem lehet kifogás a III., IV., V. pontok ellen sem, de a VI. ponthoz meg kell jegyeznünk, hogy az itt említett munkások alatt csak képesitett kézmivesek és mesterek érthetők, a nős és nőtlen segédek és ekésekre vonatkozó intézkedések pótdijak és gépészek pótdijai elfogadhatók, de a napszámosokra vonatkozó osztályozás és javasolt díjazás nem megfelelő. Ezt a "részt következőleg javasoljuk módosítani: férfi, nő és gyermekmunkás osztályozás, a napszám pedig időszakokra áüapittassék meg úgy, hogy hogy férfi napszám november, december, január, február hónapokra 14 K, női napszám 8 K, március hónapra a férfi napszám 14 K, a női napszám 9 K, április hónapra a férfi napszám 16 K, a női napszám 10 K, május hónapra a férfi napszám 18 K, női napszám 11 K, junius hónapra férfi napszám 20 K, női napszám 14 K, júliusra férfi napszám 24 K, női napszám 16 K, augusztusra férfi napszám 22 K, női napszám 14 K, szeptemberre férfi napszám 20 K, női napszám 13 K, október hóra férfi napszám 16 K, női napszám 10 K, élelmezéssel való ellátás esetén ezen napszámdijak fele jár a napszámosnak, a gyermek munkások pedig mindenkor a férfi napszámok, illetve díjazások felét kapják. A munkaidőnek a leirati javaslat szerűit való megállapítása felforditaná és lehetetlenné tenné a mezőgazdaság üzemét és a termelés sikeres eredményét. A mezőgazdasági munkás nem ipari, nem gyári munkás. Az ipari, a gyári munkás műhelyekben, munkatelepeken, gyárakban állandó és az időjárástól alig befolyásolható munkát végez, amit esetleg egyik nap el nem végez, elvégezheti másik nap, a keze alatt levő anyagot az időjárás viszontagságai tönkre nem teszik, dolgozhat óráról-órára és igy, óráról-óráiól is fizethető. De nem igy van ez a mezei munkánál. Az érett gabona nem várat magára. Kihull és a főidre pereg, a levágott, összerakott gabona és takarmány megfeszített munkaerővel a lehető leggyorsabban betakarítandó, egy pár órai késedelem az egész év termését teheti tönkre, ha az osztag vagy takarmány kazal beázik, egész év termése mehet vele tönkre. Naponta 12 órai munkával mezőgazdaság fent nem tartható. Az igás állatok etetéséhez reggel 2, délben 2 és este szintén 2 óra, tehát naponta hat óra szükséges, magának a munkásnak az étkezésre és pihenésre is kell reggel 1 óra, délben 1 óra ez ismét 2 óra, tehát a 12 órai munkaidőből a hat és 2 óra levonása után maradna magára a mezőgazdasági munkára 4 óra. Négy órai mezőgazdasági munkával csődöt mondana minden mezőgazdaság. A városok lakói, ipari és gyári munkásai éhen vesznének, minden ember oda kényszerülne, hogy élelfentarlására szükséges terményeket magának biztosítsa. Megszűnnék gyár, ipar, kereskedelem, s minden ember, hogy életét fentarthassa, kénytelen lenne a maga szükségletét saját munkájával biztosítani, a maga részére szükséges termelést sajátkezüleg végezni. Ezzel azonban bekövetkeznék azaz ős állapot, melyben az emberek a kulturéletről még fogalma sem volt, bekövetkeznék az az egyenlőség, melyben ma a vademberek élnek. Hogy ezt a mezőgazdasági 12 órás munkaidő megállapítást kulturemberek hogy gondolhatták el, arról egy igazán kulturembernek fogalma nem lehet. Ez szándékos lehetetienitése a mezőgazdasági termelésnek. A mezőgazdasági munkásnak, hogy a város, az iparos, a gyári munkás, a szellemi munkás kenyeret ehessék, megélhessen, napkeltétől napnyugtáig kell dolgoznia. Hogy pedig a 4 órai mezőgazdasági időn felül a munkaadó a leiratban javasolt időn felüli óra munkadijakat fizesse, ez egyrészről csak a termelést, a kenyeret, élelmet drágítaná, de másfelől pedig magából az időből sem kerülne ki, mert a mezőgazdaságbán éjjel sötétben a határt megvilágítani, dolgozni nem lehet. Szlovenszkó mezőgazdasági érdekeltsége tellát közérdekből, az állatni lét biztosítása céljóból kéri a mezőgazdasági munkásság munkaidejét napkeltétől napnyugtáig megállapítani és a kormányrendeletben megállapított időn felüli munkák és annak díjazására vonatkozó részt mellőzni. A mezőgazdaságban nem a munkaórák: száma, hanem az időjárás a munkaidő meghatározója. Dolgozni akkor kell, mikór az időjárás s a munkaviszonyok megengedik, egy tartós, vagy hetes eső visszadobja a mezőgazdasági munkát sokszor helyrehozhatlanul, a mezőgazdaságban az alkalmas idő fel nem használása az állam és közérdek ellen való bűn. A rendelet általános része megfelelő és elfogadható lenne, de a következő részek nem megfelelők. A legtöbb mezőgazdaságban nincs kemény fa tehát az általános rész, második bekezdéséből a „kemény“ szó maradjon ki és tessék utánna va-y megfelelő tüzelő anyag, a 3-ik és 4-tk pont maradjanak el, mert éppen ezen szükségletek beszerezhetése céljából lenne a jelentékeny készpénz fizetésemelés. A szerződés pedig semmi esetre sem bírhat visszaható erővel. Ez befejezett jogviszonyoknak újból való lehetetlen feszegetése lenne s csak zavarokra és súrlódásokra vezetne s különösen a mező* gazdasági napszámosoknál teljesen keresztül vihetetlen is. Az általános rész 6-ik pontja akként lenne módosítandó, hogy a mezőgazdasági munkások iészére külön beiegsegélyző és baleset-biztosító szervezet tétesittessélc. A mezőgazdasági munkások semmiképpen sem azonosíthatók az ipari, vállalati és gyári munkásokkal, ezek nagyobb városokban, községekben, tömegesen, a mezőgazdaságiak pedig a vidéken szétszórva élnek és dolgoznak, teljesen más viszonyok között és igényekkel s más ellátással és gondozással. Addig is azonban, trig ezen külön szervezet létrejönne, a mezőgazdasági cselédeknél tartassák fent az eddigi gyakorlat, sem a mező* gazdasági munkás, sem a munkaadó ne kényszeriltessék hivatásával, foglalkozásával, természetével és lelkűidével össze nem egyező helyzetbe és viszonyokba. S mivel a mezőgazdasági munkásság és munkaadók helyzete a bérviszonyok rendezésével teljesen átváltozik, sőt már eddig is átváltozott, a reájuk vonatkozó intézmények olyanoknak kell lenni, hogy önérzetük kintégitést nyerjen az által, hogy állampolgárok s mint ilyenek felett akaratuk és meghallgatásuk nélkül intézkedés ne történjék, már pedig a jelenlegi munkásbetegsegélyzö egyletekbe való kényszer beosztás a mezőgazdasági munkásság és munkaadók meghallgatása nélkül de nobis sine nobis történt, Szlovenszkó mezőgazdasági munkaadói ezekben terjesztették elő a mezőgazdasági a munkásság bérviszonyának rendezésére vonatkozó megjegyzéseiket, kéiik ezeket ezen munkálat tető alá hozását figyelembe venni. Meg kell említenünk még. hogy a legutóbbi időkben a mezőgazdasági munkások által fejquota szerint beőrlésre szállított konvenciókból, állítólag, hadisarc címén 10% levonást eszközölnek a hatóságok, ez idő szerint ez is sok elégedetlenségnek csirája és indító oka, ez rendkívüli s a békeszerződés aláírásával és a mai viszonyokkal össze nem egyezhető eljárás, Végül a szlovenszkói aratószerződések az eddigi gyakorlat szerint december, január és február hónapokban szoktak legnagyobb részt megköttetni s igy már az aratási munkálatok szerződésekkel vannak úgy a munkaadók, mint a munkásság részére biztosítva, most sok helyen az aratási munkára merő spekulációból annak idején el nem szerződött mezőgazdasági j munkások az izgatok és lázitók biztatására aratási munkákat kezdenek követelni azon fenyegetéssel, hogy a ntár leszerződött idegen, különösen tót munkásokat az aratásból kiverik, az aratást vagy ők teljesítik, vagy ott aratnak maguk részére, ahol aratni valót találnak. Ez az 1920. évi termésnek teljes megsemmisítésével járna, abból a bolsevizmusnak olyan melegágya lenne, melynek rémes következményeit Oroszország és Magyarország keserűen tapasztalták és szenvedik most is. Felhívja tehát szlovenszkói mezőgazdasági munkaadó érdekeltsége a kormánynak figyelmét, hogy ezen mozgalmakat kellő figyelemmel ki.
