Komáromi Lapok, 1920. január-június (41. évfolyam, 1-46. szám)

1920-06-05 / 39. szám

1920. junius 5. „Komáromi LapoK 3. oldal. — Küldöttség a zsupánnál. A Magyar Nép­­szövetség küldöttsége járt dr. Kamrás József törvényszéki bitó vezetése alatt dr. Folktnan Csupán kormánybiztosnál és bejelentette a Magyar Népszövetség megalakulását, a mely •cseh-szlovák köztársaság területén élő magyar­ság kulturális és gazdasági szervezését és tá­mogatását tűzte ki céljául a pártpolitika kizá­rásával. A küldöttséget a zsupán biztosította |óakaratu támogatásáról és kijelentette, hogy örömmel áll a magyarság kulturális ügyeinek hivatali téren segítségére esetleg a kormány­­hatóságoknál is, csak arra kéri a szervezőket, hogy a Szövetség politikával ne foglalkozzék. Ezt a jelenlevők készségesen megígérték és a kérelmet 150 aláírással Írásban is benyújtották, amelyben körvonalazzák a Magyar Népszövet­ség céljait. A szervezés munkája már folyamat­ban van és egyelőre a városban és vármegyé ben folyik, de az egész magyarlakta vidékre is ki fog terjedni. — fi jegyzők érleitezlele. A vármegyei köz­alkalmazottak szervezetének jegyzői osztálya kedden ülést tartott, mely a jegyzői kannk az aj államalakulásban, az uj jegyzői törvény alap­ján való elhelyezkedésével foglalkozott. Az ér­tekezleten az előadói tisztet ' Komjáthy István jegyző töltötte be, aki terjedelmes és alapos tanulmányra valló memorandumba foglalta össze a jegyzői karnak sérelmeit. Ezek a jegy­zők közjogi állására, illetményügyére, szolgálati pragmatikájukra és az áthelyezés kérdésére vo­natkoznak. Az értekezlet örömmel vette tudo­másul, hogy a Komáromi Lapok a községi jegyzők ügyét meleg szeretettel karolta fel. A jegyzők junius 28 án Komáromban naggyülésre jönnek össze, ez a naggyülés lesz hivatva az országrész jegyzői karúnak kongresszusa ügyé­ben is határozni. — A gyermekek és aggok napjának ered­ménye. A pünkösd hétfőjén tartott gyűjtés ered­ménye összesen 3708-82 K. Ez összegből fél­jél rész a Gyermekgondozó konyhája és a komáromi Jótékony Nőegyletek segélyalapjának jutott. A gyűjtés eredményes munkája amaz áldozatkész böigyek érdeme, akik fáradságot nem kiméivé, mindenkor az első kérő szóra az emberbaráti ügyet felkarolni készségesen vál­lalkoztak. Különösen elismerés illeti, a gyűjtő­­nap főrendezőjét, Kiss Endréné úrnőt, aki a jótékonyság terén meg nem szűnő agilitással, s eléggé nem méltányolható fáradhatlansággal tevékenykedik a társadalom segítő kezét kérők százai között. A működő Gyermekgondozó kony­hájában az ő lelkes vezetése mellett ugyancsak eléggé nem dicsérhető áldozatkészséggel a jó­tékonyság terén ismert hölgyek: Rauscher Zsig­mondit, Jánossy Lajosné, Madarassy Pálné, Tóth Józsefné, Szilágyi Mária, Guóth Lajosné stb. s a komáromi leányegylet lelkes gárdája llátják el a naponta 500 adag ételt osztó konyha munkáját. A helybeli társadalom, ugyan nem ere­jéhez mérten s azzal .alig arányban járult s járul, meg nem szűnő kérő szavunkra a konyha fenntartás költségeihez sa gazdag vidék, a vár­megye földbirtokosai, bérlői közül pedig alig-alig egy-egynek jut eszébe, hogy a konyha céljaira valamit is adjon. Magyar gyermekek táplálá­sáról van szó, a véreinkről, s aligtudjuk hinni, hogy a faját szerető magyar ember ne támo­gatna készséggel egy oly akciót, maly az éhező magyar gyermekeken akar segíteni. — Üjabb adományok a Gyermekgondozó­nak. Renner Miksa Dunaradvány 50 K, Szu­­nyoghy Testvérek (számla kiegyenlítés) 371 K, Bagota község 80 K. Kohn Jakab cég élelmi­szer. A nemesszivü adományozóknak köszö­netét fejezi ki a Bizottság nevében Ivánfy Géza titkár. — A hadigondozó bizottság ölese. A tör­vényhatósági hadigondozó albizottság Alapi Gáspár h. polgármester elnöklete alatt ma délelőtt ■ülést tartott, melyen dr. Alapi Gyula előadó ■ismertette a hadigondozó népiroda tevékenysé­gét és elismeréssel vette tudomásul Igó Endre igazgató kötelességtudó és ügybuzgó tevékeny­ségét részére az 1919. évi zárószámadást átvizs­gálva és rendben találva a felmentvényt meg­adta, azután segély kérvényeket intézett el. — Népünnepély. A K. A. C. f. hó 6-án a sétatéren levő gesztenyésben népünnepélyt rendez. — Megjelent az »Ipar és Kereskedelem* 8. száma gazdag tartatommal. Hírrovata nélkü­lözhetetlen minden iparosra és kereskedőre. — Közgyűlés. A Komáromi Jótékony Nő­egylet vasárnap, junius 6-án d. u. 4 órakor a Komáromi Első Takarékpénztár helyiségében tartja közgyűlését. — A magyar lebélyegzett pénz behozatala. A minisztérium rendelete szerint a magyar lebé­lyegzett pénzek behozatala ellen kifogása nincs miután idegen valuta jelleggel bir. Erről a polgármester a közönséget értesíti. — Az Iglói diákok, Farkas Imre kedves diáktörténete Űrnapkor is színre került az is­mert szereposztásban szépszámú közönség előtt, amely ugyancsak jól mulatott a szereplők mó káin és nem egy ének és zeneszámot ujráztak meg. Ez alkalommal is meg kell dicsérnünk Hegyi Lajost, aki a tót korcsmárost pompásan adta. Jók voltak még Takács Antal (Tircsák tanár), Áprily József (Holéczi Pista), aki sok tapsot kapott szép énekszámaiért, Hegyi Zsig­­mond (Petky Pál), Kreska József (Kudelka Tóni) Baráth Ernő (Szidor Ákos), Kolman Béla (filo­zófia tanára), Prágai Jáno; (a pedellus) Win­­disch Manci (Évike). Meg kell még külön is dicsérnünk a főgimnázisták ügyes és szorgal­mas zenekarát, amely nagyon is emelte az előadás meleg sikerét. — Naponta nyolc vonat CUaát Magyar­­országon mégis csalt lassanként helyreáll a régi rend és a konszolidáció. A vonatok közlekedése egyre javul. Mint halljuk, a budapest—király­­hidai vonalon naponta nyolc vonaípár közle­kedik, nyolc le és ugyanannyi fölfelé, köztük két gyorsvonat. A vonatok tiszták és rendesek. Késés nincs, percre érkeznek és indulnak, me­netrend szerint. Utazni kényelmesen és jól le­het Örömmel halijuké hirt, mint kézzelfogható cáfolatát azoknak a híreknek, amelyek a köz­­állapoíok zülléséről kerültek bizonyos körök részéről forgalomba. A vasút a konszolidáció hőmérője, ez normális fokot mutat oly hnnyira, hogy a vasuli vállalatok a fuvarozást teljes sza­vatossággal és árubiztosítással is vállalják és a feladott áruk rendeltetésük helyére pontosan és hiánytalanul érkeznek meg — Eső Végre a hosszas szárazság után, kedden délulán megeredt az eső. Mindenki megkönnyebbülten lélegzett fel, bár az öröm korainak bizonyult, a sebes záporeső hamar átszaladt felettünk boldogabb tájakra. Azonban a barométer csütörtökön erősen ment visszafelé és esőt jelzett. Nem is csalt meg ezúttal sem, mert űrnapján estefelé erősen beborult és esni kezdett, pénteken reggeltől pedig langyos-nyári eső huil alá, Istennek áldása, kincseket érő és termést érlelő. Boldogan szemléli ezt gazda és nem termelő egyaránt, mert ettől várja megél­hetési alapjait: a gabonát, a főzeléket és a ku­koricán keresztül a zsírt is. Utána pedig ha a szomjuhozó föld leleszivfa magát nedvesség­gel, jöhet a junius melege a haragos zöld ve­tésekre és ültetvényekre. — Magyar napilapokat árusítanak Csehor­szágban Egy ismerősünk járt Erűimben, Ost­­rauban és más városokban, ahol magyar napi­lapokat árusítanak és vásáiolt is közülük. Ha ez ott lehetséges, tisztelettel azt kérdezzük, mi lehet az akadálya, hogy ide magyar napilapokat behozni nem szabad ? Vagy ez azt jelentené, hogy Cseh-Morvaországban nagyobb a szabad­ság, mint minálunk? — Óvjuk az éneklő madarakat! Az idén meglehetősen számban jelentkeztek városunkban és környékén az éneklő madarak. Láttunk az utcai járdák szegélyezésére ültetett fák lombo­zata között is, de a gyümölcsös házikertekben is elrejíelíen készített művészi fészkeket. Tudja jól mindenki, hogy a lélekvidámitó madárdalon kívül egyébbel is nagy szolgálatára vannak ezek a piciny jószágok az emberiségnek; a gyümölcsfák ellenségeinek, a kártékony her­nyóknak, kukacoknak, pondróknak fáradhatat­lanul munkálkodó, nekünk szerfölött hasznos ellenségei E hir megírására egy szomorú kö­rülmény késztette irói toliunkat. Örömmel fi­gyeltük a tavasz óta egyik, a városunk kellős közepében levő középületünk udvarkertjének táján azt a csinos fészket, amelyben a napok­ban már á fiókokat is észrevettük. Jóleső tu­dattal nézegettük s vártuk, hogy nemsokára velük megszaporodva fognak repdesni fáinkon a 'kis dalosok. Lelketlenség volt onnét előszedni őket, mert a fejletlen madárfiókák a rabságban kivélel nélkül mihamarább elpusztulnak. SPORT. „Bratislava“ S. C-K. F. C. 2:1 (1:0) baráts. A ,Bratislava“ méltónak mutatkozott ki­­-tűnő hírnevéhez. Már régen láttunk ilyen szép stílusos játékot, amilyent ők produkáltak. Az egész csapat rendkívül jó benyomást tett. Játék­modoruk fair, villámgyors és a lapos passzjá­­tékon alapszik. Technikájuk elsőrangú, kitü­nően játszanak fejjel, lövéseik élesek s majd mindig veszedelmesek. A legénység tisztára cseh játékosokból áll, kiknek ritka fegyelme­­mezettsége példás és mintaszerű. Legjobb em­berük a középfedezet és a jobbösszekötő, aki mindkét goalt lőtte — fejjel. v Ha tekintetbe vesszük, hogy ez a csapat a Pozsonyi tornaegyletet 2:0-ra, a „Ligeti sport­klubot“ 6:0-ra verte, az eredmény a KFC.-re nagyon hízelgőnek mondható. A KFC. négy tartalékkal ment a küzde­lembe s igy esélye a győzelemre természetesen nem is lehetett. Különösen a csatárjátékosok hiánya volt észrevehető a támadásoknál. A védelem kiváló munkát végzett. Lovász és Adler még az ellenfél elismerését is kiérdemelték. Ruczi a kapuban pedig bámulatos hidegvérrel és biztossággal védett. Már feltétlenül biztosnak látszó goalokat hárított el a közönség lelkes tapsvihara között. A fedezetsorban Hacker hasznos munkát végzett. Forgács formán alul játszott, Netoliczky játéka külön elismerést ér­demel, faradthatatlanul agilis volt. A goal, melyet lőtt, ideális szép volt. A pozsonyi kapus védte ugyan, de a rendkívül erős lövést elhá­rítani nem tudta s a labda a hálóba került. Az első félidőben a „Bratislava“ egy tizenegyest szándékosan féirelőtt. Ezen félidő­ben egyébként is nagy fölényben voltak, de a KFC. védelme lövéshez nem igen engedte őket. A második félidő már változatos volt s a KFC. a támadásokban is egyenrangúnak mutatkozott A játék mindvégig az elképzelhető legfairabb módon folyt le. Biró: Leilner (PTE.) jó, azonban néhány ofside helyzetet tévesen értelmezett. „ EliD A ” Eüu de Cologne ezrek elragadtátajft. Diákköri emlék. Egy régi írásom került mostanában a ke­zembe. Abból az időből való, amikor még mint kis diák rótam reggelenként végig a Barátok utcáját s áztán a Nádor-utcát — félig: a kis gimnáziumig. Régi emlékek újultak meg előttem ennek az összegyűrt írásnak nyomán és amint emlé­kezetemben végigkísérem magamat ugyanazon az utón, föltűnik, hogy ifjúságommal együtt mennyi kedves, akkor megszokott dolog tűnt el azóta a Nádor-utca képéből. A házak most is a régiek, de az utca mégis más. Eltűntek a hentesek födeles tőkéi, a kefásek, bádogosok szellős kirakatai a Szent­­háromság környékéről; eltűnt a köszörűs a szemben levő sorról, meg a paprikás ember is a sarokról, akit sokszor figyeltem, hogyan tö­­rülgeti szemeit — a könyökével, mert a keze paprikás. A méhek ott zümmögtek, röpködtek körülötte, mert azok is szeretik a paprikát. Amott meg a kenyérárus asszonyok ül­dögéltek, keskeny szélű, nagy, kerek kosaraik mellett. Eltűntek ezek az ismerős alakok is mind. Persze, persze, sok minden megváltozott azóta. Ma már talán az utódok nem is tudnak olyan igazi fehér cipót sütni, mint akkor, ré­gen, amikor még a komáromi fehér cipónak hire járt a harmadik vármegyében is. Ha azt úgy középen kettévágták és betétették a friss cigánypecsenyét, (ez is kiment már a divatból!) az volt ám a finom eledel! A mostani pénzügyigazgatósági épület előtt a fejkötős sátrak, sipkát áruló szűcsök, meg a szürszabók, a Bencések előtt a fazeka­sok, az Iskola utcában meg a csizmadiák ki­­nálgatták áruikat a hetivásáros népnek. Eltűntek mind onnét. Hiszen igaz, hogy nem valók voltak ezek a forgalmas utcára, de* a mi emlékeinkbe be-

Next

/
Thumbnails
Contents