Komáromi Lapok, 1920. január-június (41. évfolyam, 1-46. szám)
1920-05-26 / 36. szám
2 oldat. „Komáromi Lapuk 1920. májas 26-megnemesül a háztartási tudományokkal való foglalkozás által. Érzéke élénkké és fogékonyabbá válik a dolgok gyakorlati értéke iránt, mely egyensúly egyszersmind erő az életre". Ez az irányzat szerintem az alsóbb néposztály leánya látkörének kibővítésére, hivatásának megértésére vezet, mi által, férjének nem csak feleségévé, de társává is válik. A művelt nő ellenben a háztartási nevelés által ismét feleség nemcsak társ és fényíizési cikk lesz. Képessé lesz hivatásának teljesítésére és egyszersmind erősebbé jogainak védésére. Sulyok /ulánna. A Jókai Epii ülik üüliia. Pünkösd ünnepén nyílt meg. 1920 május 23.' — Saját tudósitónktól. — Pünkösd vasárnapjára ünnepi élvezetet szerzett a Jókai Egyesület a komáromi közönségnek: antik képtárát állította ki és mutatta be, díszes közönség előtt, mely a kiállítás helyiségét megtöltötte. Kellemesen lepte meg a látogatókat a kultúrpalota folyosóinak feldíszítése, művészi képekkel, metszetekkel, ismeretterjesztő fotográfiákkal, amelyek az épületet színessé és barátságossá teszik. A jelenvoltak közt láttuk Burthey Pál városparancsnokot, dr. Szijj Ferenc polgármestert, a Jókai Egyesület elnökét, dr. Tafferner Gyula zsupáni tanácsost, Bathó Lajos és Alapi Gáspár főjegyzőket, Berzsenyi-Janosits műszaki főtanácsost, Biró Sándor főmérnököt, Mórocz Emílián főgimn. igazgatót, Badik és Geőbel Városi tanácsnokokat, dr. Mezey, dr. Lipscher igazgató főorvosokat, dr. Selye főtörzsorvost és a közélet számos jelesét. A kiállítást a Jókai Egyesület nevében dr. Alapi Gyula főtitkár, múzeum- és könyvtárigazgató nyitotta meg az alábbi kegyeletes emlékezéssel néhai Konkoly Thege Miklósra, a képtár nagynevű alapítójára: Tisztelt hölgyeim és uraim! Nekem jutott a megtisztelő feladat, hogy a Jókai Egyesület ez idei második képkiáliitását bevezessem nehány elöljáró szóval. Annyival örömestebb vállalkoztam erre a megbízatásra, melyet az Igazgató Tanács ruházott reárn, mert az kegyeletes emlékezéssel kapcsolatos az iránt a férfiú iránt, akinek a Jókai Egyesület oly sokat köszönhet. Konkoly Thege Miklós képtárát diszitetteaz itt látható képek legnagyobb része. Végrendeletében a komáromi múzeumra hagyta azokat és most, végleges elhelyezésük előtt az Egyesület kiállítást rendez belőlük a miveit közönség számára, melyet a művészet és annak története érdekel. Ezek a képek is, hagyományozójuk is, a történeleméi. Konkoly Miklós ott álmodik az ógyallai családi sírbolt kis kápolnája mellett. Nagy ur, nagy tudós és erős művész lélek volt, fiatalabb éveiben világfi, causeur, európai műveltséggel és látókörrel. Megteremtette a magyar csillagászat renesszánszát. Ősei birtokát a grand seigneur előkelő gesztusával visszaadta az államnak, amelytől azok évszázakkal ezelőtt nyerték, egy modernül felszerelt és a kor színvonalán álló csillagvizsgálóval. Képtárát, gazdag fegyver- és ásványgyüjteményét, műtárgyait a komáromi múzeumra hagyta, melyet szeretett és törekvéseiben támogatott'. A Kun Kocsárdok, Semsey Andorok, Beide Mózesek fajtája és vére volt ez a megnyerőén lebilincselő modorú öregur, akit a komáromi közönség is jól ismert az előadó asztal mellől, a hangversenyteremből és többször is lelkesen ünnepelt. Konkoly Miklós hagyatéka elkerülte az aukció kalapácsát és az üzérek, a gyűjtők nem hordták szerteszét. Itt van, itt maradt csaknem teljes egészében és a közönségé lett, az fog benne gyönyörködni, mint a Jókai Egyesület antik galériájában. Ógyallai úri lakásának többi képei pedig a kulturházat ékesítik, mint keret a szép képet. A hálás emlékezéshez, mely a nagy alapitó iránt tartozó kötelessége a Jókai Egyesületnek, csak azt kell hozzá fűznöm, hogy mi e képtárat megőrizzük és csorbítatlanul utódainkra hagyjuk, hogy hirdesse az áldozatkész magyar tudós nevét emberöltőkön át, legyen dísze a komáromi kulturháznak és járuljanak e képek elé gyönyörködni mindazok a lelkek, akik a napi élet vásári zajától elvonatkozva az örök szépnek forrásaiból kívánják letkeiket felüditeni. Az antik képkiállitást a Jókai Egyesület nevében megnyitom. A főtitkár kimentette Harmos Károlyt a művészeti osztály titkárát, aki elfoglaltsága folytán előadását nem tarthatta meg és helyette ő fűzött magyarázatot a fontosabb képekhez. Méltatta Barabás Miklós festőművész működését, akitől 3 képet őriz az Egyesület. Rövid művészettörténeti fejtegetései érintette a renesszánsz és a barokk kor viszonyát, a XVIII. század provinciális művészetét és szigorú vallási felfogását, mely a képeken is visszatükrözik. Foglalkozott a komáromi földrengés képével és annak történeti hátterét vázolta, a városnak akkori képét és lakóit ismertetve. Mély szavakkal méltatta Kisfaludy, Jókai, Baróíi Szabó képeit, az Aranyember képét, Kuthy Lajos, Kultsár István arcképeit, mint irodalmi vonatkozású alkotásokat. A szép akvarell gyűjteményre külön is felhívja a közönség figyelmét. Az ismeretlen szerzőjü képeknél megállapította azok korát és az iskolát, melyhez festőjük tartozhatott. Néhány kiváló portréra külön is felhívta a közönség figyelmét. A képtár anyaga nagyszerű hatást tesz a szemlélőre. Úgy a Konkoly Miklós féle képek, mint a komáromi helyi yonatkozásu régi festmények igén érdekesek, különösen ismerve történetüket. Szerdán és szombaton délután magyarázó előadások lesznek a képtárban, melyet az iskolák növendékei tömegesen fognak felkeresni, hogy művészi benyomásokat szerezzenek és a szép alkotásokban gyönyörködjenek. Komárom kulturértékét nagy mértékben emeli ez a képtér, mely a kultúrpalotának kiváló ékessége és a városnak egyik kulturális vonzóereje marad II Mii utazod ti Isiül. (A hatóságok figyelmébe.) Komáromból hajón elutazni nem tartoznék a kellemetlen utazások közé, ha mindjárt itt, Komáromnál a felszállásnál nem kapna az illető utas izlelőt az ellenkezőjéről. Tömérdek panasz hangzik fel, amelynek esetleg az lehet a vége, hogy a túlsó oldal retorziókkal fog élni és az ügynek se vége, se hossza néni lesz, éppen úgy, mint a hidátkelési igazolványoknál. A sok és jogos panasz elöl a hatóság immár nem térhet ki és sürgős intézkedésre van szükség, hogy a háborgó közvéleményt megnyugtassa. De térjünk a dologra. Aki csomag nélkül utazik, annak csak könnyen megy a dolog, de jaj annak, akinek valami csomagja van! Le nem tagadható tény, hogy Komárom és messze környéke szinmagyar terület tehát a Komáromnál hajóra szálló utasok 99 % ka magyar és mégis megtörténik az a hihetetlennek látszó anomália, hogy a csomagokat ellenőrző közegek közül, a motozó nőt is beleszámítva, egyetlen egy se tud egy kukkot se magyarul. Most aztán ennek a viszás állapotnak a következményei ezek: Már látni rendesen a hajó füstjét, amikor a magyarul nem tudó, vagy beszélni nem akaró ellenőrző közegek, legtöbbször az utolsó pillanatban elkezdik az utasok csomagjait vizsgálni. Megkérdezik mindegyiktől, persze nem magyarul, legtöbbször németül, hogy mi van a csomagban? A csak magyarul tudó utas legtöbbször bámul, mint a sült hal, hiszen német tudománya nem terjed annyira, hogy fel tudná sorolni, hogy mi van a csomagjában. Erre az ellenőrző közeg felnyitja a csomagot és a benne levő holmit rendesen elkobozza azzal az érdekes megindokolással, hogy az hogy az illető utas nem vallotta be, hogy mit rejt a csomagja, tehát el akarta tagadni, s igy mint csempész árut, joga van elkobozni. A szerencsétlen utas hiába protestál, kér, könyörög, süket fülekre talál, a hajó pedig már ott a kikötőben, nincs idő a’jogos kérésre és az utasok káromkodva és átkozódva sietnek a hajóra. És kik ezek az utasok? 99°/» ide vagy a környékbe valók, tehát nem idegenek és mégis olyan elbánásban részesülnek, mintha ellenséges viszonyban levő állam alatvalói lennének. És ha túloldalról valók is vannak közöttük, az ilyen, naponta megismétlődő eljárások egy cseppet se alkalmasak arra, hogy a jó szomszédsági viszonyt megerősítsék. Jogos tehát a közönség soraiból mindstirtibben megnyilvánuló és előle ki nem térhető kívánság, hogy a hajóállomásokon csomag vizsgálatra olyan közegeket küldjenek, akik magyarul is tudnak és a hatóság a legszélesebb körben tegyen közhírré egy hivatalos kimutatást arról, hogy a hajón útlevéllel utazóknak mit szabad magukkal vinniök. Ezt tegyék ki a hajóállomásokra és más nyilvános helyekre, s igy mindenki tisztában lehet azzal, hogy mit szabad magával vinnie. A jelenlegi állapot az, hogy az illető szaladhat fühöz-fához, senktse tud autentikus választ adni. Az eddigi eljárás a jog és törvény korával éppen nem egyeztethető össze és sürgős intézkedést vár ez ügyben a közönség. Az Országos Magyar Kisgazda Földmíves és Kisiparos párt alakuló közgyűlése. Komárom, 1920 május 24. — Saját tudósítónktól. — Népes kongresszust tartott az Országos Magyar Kisgazda és Földmives párt pünkösd másodnapján városunkban a Kollégium termében, melyben 5—600 kisgazda, gyűlt össze d. e. 10 órára. A szlovák vármegyék legtöbbje is elküldte képviseletét.. Dr. Mohácsy János megnyitója után Holota János (Érsekújvár) párttiikár adta elő az alapszabálytervezetet. Ennek első pontja élénk vitára adott alkalmat, mivel a cim nem öleli fel a társadalom többi iétegeit. A közgyűlés a kisiparos elnevezést is felvette a párt címébe. Lukovics Ferenc párttitkár (Komárom) az eddigi szervezkedésről számolt be és a további szervezkedés módozatairól, annak tökéletes kiépítéséről beszél a hallgatóság tetszésé mellett. Majd a pártlap ügyeit tárgyalta a közgyűlés. Dr. Mohácsy a termelő, fogyasztási és értékesítő szövetkezetek felállításáról és ezek fontosságáról szólt előadásában. Majd a tisztikar megalakítása következett. Elnökké Szentiványi József kassai kerületi nemzetgyűlési képviselőt választotta meg a közgyűlés, ügyvezető elnökké dr. Mohácsy Jánost, választott 11 alelnüköt, köztük Fiissy Kátmán. képviselőt és Rácz József földbirtokost, P. Nagysándor, Nagy Lajos és Bajcsy Ferenc komáromi gazdákat, főtitkárrá Lukovics Ferencet, főpánzíárnokká Varga Dezsőt, pénztárossá Kollár Pétert, jegyzőkké Mórocz Lajos és Kopócs Gyula gazdákat. Ezen kívül 50 tagú választmányt alakított a közgyűlés. Dr. Holota indítványára Füssy Kálmán képviselőt Prágában táviratban üdvözölték. A közgyűlés után társasebéd volt a Vigadóban. A lakásrekvirálás, mely igen kellemetlen feladata a rendőrségnek, uj ösvényre, mondjuk mellékvágányra terelődik. Ezen félrecsuszamlás ellen fel kell szólalnunk, mert ezzel a rendőrség túllépi hatáskörét. A katonai beszálásolás sérelmei ellen felszólaltunk. Azt is teljesen jogtalannak találjuk, hogy katonatisztek, akik tudvalevőleg nagy lakásilletmény és háborús pótilietmények élvezetében vannak, átvonulási illeték — napi 70' fillér — ellenében vegyenek igénybe lakást a város kellős közepén. A beszállásolás! törvény szerint ez a tény napokig tartott és azután véget ért, de a mostani beszállásolás nem napokig, hanem hónapokig tart és ha a katonatiszt kivonul a lakásból, nyomában — napi 70 f.-ért — bevonul a másik. A lakásbér ma nem tréfa dolog, mert az: súlyos ezrekbe kerül. A katonatisztek lakbért kapnak, tehát a méltányosság azt kivánná, hogy a lakásbérlő, akinek egy szoba bérlete bútor nélkül is ezer koronájába kerül, ne évi 250 K bért kapjon a szobája után a katonától. De ez még csak az egyik teher, mert a bérlőnek az üres szoba kerül ezer koronába, A bútor és az ágynemű használat, ezen kivüt van, és ez is elég súlyos teher. A katonatiszt hetenként friss ágynemű váltást követel, tehát a napi 70 fillér a mosásra megyen el, a bútor
