Komáromi Lapok, 1920. január-június (41. évfolyam, 1-46. szám)
1920-05-12 / 32. szám
Negyvenegyedik évfolyam 32. szám. Szerdai 1920. méjus 12. KOMAROMI LAPOK KOMA ROMMEGYEI KÖZLÖNY Előfizetési ír helyben és vidékre: Egész évre 40 K Félévre 20 K Negyedévre 10 K Egyes szám ára: 60 fillér. Megjelenik minden szerdán és szombaton.-r--------------------------:----—^ A drágaság intézményes biztosítékait az állam szolgáltatja az uj fogyasztási adókkal, melyeknek nyomában jár az árak emelkedése, a drágaság és ennek következménye: a munkabérek emelkedése. Tessék a termelést elképzelni hatvan koronás szénárakkal, amely a télre egész bizonyosan megnő hetvenre is métermázsánként, nem pedig tonnánként. Mert a szén is, minden ipari termelés forrása, meg van adóztatva. A gabona ára közel száz százalékkal megy föl, az uj termést már így kell fizetni, hallatlanul megdrágul a szegény ember tápláléka, a kenyér. F.s minden ehhez fog igazodni: ipari és kereskedelmi cikk egyaránt. Ezzel tart lépést a munkabér is, mert ha a kenyér drágább, nem lehet a régi alacsonyabb bérekért dolgozni. Ezért drágább a gáz és a viz, mert az üzemi kiadások emelkednek, főképpen a munkabérek. A fogyasztási adókkal egyidejűleg a vasúti fuvardíj tételek is emelkedtek métermázsánként öt korona a külömbség például csak a lüzi fánál. Ezért lesz a tűzifa is negyvenkét korona mázsánként. Egészen bizonyos, hogy a télen az emberek fele dideregni fog, mert szén, az nem lesz, a fát pedig nem tudja megfizetni. Tartsunk lépést. Meg fog drágulni, a tms. mert adók terhelik, a zsir is, mert drágább lesz a takarmány, az árpa és a kukorica és igy a hizlalás is. Drágább lesz a cukor is, mert a termelés költségei megnövekedtek. A répa megkapálását nem hat koronás napszámmal végzik, mint tavaly, hanem huszonnégy koronáért, de ez csak a cukor árának négyszeresét jelentené, azonban a fogyasztási adók erre a cikkre is lecsaptak és igy az ára a kilogramm cukornak húsz korona körül lesz az őszre. Beszéljünk a ruhaszövetről, a bőrről, a ruházatról, a lábbeliről? ^zoritsuk össze fogainkat és hallgassunk, adjuk meg némán magunkat a sorsnak, mint a tört árbocu hajó, melyet a szélvész dobál játékszerként ide oda. A hajóról az irány tűt is lesodorta a vihar, nem tudja magát tájékozni a hajósnép. Ölhetett kezekkel azonban nem nézhetjük ezt, hanem mégis csak tennünk kell valamit a drágaság ellen. Első gondolatul a takarékosság kínálkozik. Csak «nnyit fogyasztok, ami éppen szükséges. Semmi fölöslegeset. Ennek az elvnek a következetes betartása, ha nem is hatna az árakra szabáiyozólag, de a fogyasztási erősen csökkentené. A következő teendő: a több munka. A több teljesítmény, több termeléssel és több keresettel jár. Elömoz-Városi ás megyei Érdekű társadalmi lap. Főszerkesztő: GAÁL GYULA dr. Főmunkatárs: BARANYAY JÓZSEF dr. dilja ugyan a tezaurálást, de a gazdasági vérkeringés is megindul nyomában. Egy bizonyos: a drágasággal megnőttek a munkabérek, a fizetések emelkedni fognak, mert emelkedniük kell a drágasággal lépést tartva és ez az állapot akkor válik kritikussá, ha a munka minden vonalon meg nem indulhat. Mert a keresetnélküli ember gyomra nem bírja ki türelemmel. De nem is bírhatja. in a m- és vizdijak emelése. Városszerte nagy érdeklődéssel olvasták lepünk múlt számában a gáz és vizdijak tetemes fölemeléséhez fűzött megjegyzéseinket és azokat minden érdekelt fél magáévá tette. A cikkünk nyomán kialakult közhangulat megnyugtatására hivatalos helyről az alábbi kommünikét kaptuk: A városi gáz- és vizmű bizottság a f. év április 29-én és 30-án tartott ülésében a gáz- és vizdijak felemelése tárgyában végérvényesen nem döntött, a jelenlegi árszámitások alapján csak javaslatot tett a közgyűlésen és annak végleges megállapítása a közgyűlés hatáskörébe fog tartozni. Ez ügyben felkerestük dr. Szijj Ferenc polgármestert, aki készséggel informált bennünket. A múlt számunkban közölt hivatalos kommünikébe hiba csúszott be, mivel a gáz- és vizmü bizottság nem emelte a dijakat, hanem javaslatot tett azok emelésére. E fontos kérdést a városi tanács is fogja még tárgyalni és a sürgősen összehívandó közgyűlés elé fogják terjeszteni. Azt a megjegyzésünket, hogy igazságtalannak tartjuk a fölemelendő vizdijakat január l-től visszamenőleg szedni, mert hiszen a február vagy május 1-én kiköltözött lakótól már nem tudja a háztulajdonos beszedni és igy áthárítani, a polgármester is akceptálta. Nem ért azonban velünk egyet abban, hogy maga a város szedesse be egyenesen a lakótól. Ez általános közóhaj elől pedig nem lehet a városi közgyűlésnek kitérnie. Ha a gázdijat egyenesen a lakótól, a fogyasztótól közvetlen be tudja szedetni a város, arra is kell találni módot, hogy ugyan ez történjék a vizdijjal is. A lakók és a háztulajdonosok között amúgy is kiélesedett a viszony. Egymásban ellenséget látnak. A bíróság, a rendőrség túl van halmozva ügyekkel, amelyeket a fentiek közölt kiélesedett viszony eredményezett. E szomorú állapotokat legjobban jellemzi, hogy május 1-re harminc kilakoltatási ítélet volt esedékes. Sok helyen a lakó a kialkudott lakkért is elkésve részletekben fizeti, mi lesz most már a fölemelt vizdijakkal ? A háztulajdonos veszekedjék a lakókkal ? S ha nem fizetik, szaladjon a bírósághoz, a rendőrséghez és ott c&etepatázzon a két fél — végrehajtást, kilakoltatást kérjen a nem fizető lakó ellen ? A közgyűlés találja meg az arany középutat. Szedje be a vizdijat a háztulajdonostól, de ha az jelenti a városi adóhivatalnál, hogy valamelyik lakója békés utón a kiszabott időre nem fizette le a dijat, a város a maga szerveivel hajtassa azt be. Az ódiumot nyejje le az, akinek a zsebében marad a felemelt dij. ■ 0 Lapunk zártakor arról értesülünk, hogy a városi adóhivatal már á fölemelt vizdijakat Szerkesztőség és kiadóhivatal: Nádor-a. 29.. hová úgy a lap szellemi részét illető közlemények, mint a hirdetések, előfizetési és hirdetési dijak stb. küldendífe Kéziratokat nem adunk vissza. szedte pár nap óta a közgyűlési határozat bevárása nélkül. Nem tudjuk, tulbuzgalomból tette-e ezt, vagy szándékosan, hogy a próba szerencse: hátha elfeledkezik a lakosság arról, hogy ehhez a közgyűlésnek is van némi szava. A fölhangzott sürü panaszokra a polgármester utasitolta a városi adóhivatalt, hogy csak a régi vizdijtételeket szedje a közgyűlés határozatáig. Mivel több vizdij fizetési ivet láttunk ma, amelyekből kitűnik, hogy sokkal több vizdijat fizettettek be, mint a felemelt vizdij esetén is járna, az adózó polgárok a legközelebbi befizetésnél maguk is számítsák ki a dijat és a túlfizetést tudassák be az adóhivatalnál. A múlt és jelen étkezéséről. Ebben az időben, amikor meg kell barátkoznunk azzal a tanítással: nem szabad sókat enni! És amikor a sütés-főzés régi szép művészete majdnem teljesen elvész, valami kis titkos vigasztalást találunk abban, ha olyan régi emberekről beszélhetünk, akik ettek, sokat ettek, jól ettek, és csendes megnyugvásunkra tanúságunkra szolgál olyanokról emlékezni akik maguk is rosszul ettek. Az ókorban a görögök nemcsak sokat és jót ettek, hanem értettek a lakomák rendezéséhez is. Az élet minden eseménye náluk is csak úgy, mint nem is olyan régen a mi magyar vidékeinken, nyomban pompás lakomára adott alkalmat. Születés, lakodalom, haláleset éppen úgy megtérítette az asztalt, mint mis nagyobb ismerőskört érdeklő esemény. A görögök sok húst ettek. Ők persze nem sejthették, hogy a XX század orvosai éppen erre mondják ki a tilalmat. A húsféléből nagyon gyakori volt a kecske, a bárány, a tehén és ökör. Kor szerint nem nagyon válogatták. Csak a sertést illetőleg jártak el nagyobb gonddal. Úri asztalra csak a hizlalt sertést érdemesítették, a malacokat meghagyták a szegény asztaloknak. Nagyon természetes, hogy a főbb lakomák díszesebb fogása amaz állatok húsából került, amelyeket feláldoztak. Vadat, halat, amit mi a legfinomabb készletünknek tartunk mindég, a régi görögök semmire sem becsülték. A spártaiak ebédjének leghíresebb részét a fekete leves képezte. Ez olyan sózott húsból készült, amelyet disznóvérben főztek meg. Egyszer egy idegen király hírét hallván a spártaiak levesének, onnan hozatott magának szakácsot és levest főzetett vele, ami sehogy sem ízlett neki. — Persze — mondta a szakács, ez olyan leves, hogy csak azoknak izük, akik az Eurotas vizében fürdenek. Régi Írásokból látjuk azonban, hogy háborúk idején, vagy az azt követő időkben nagy szigorral jártak el. Havonkint csak egyszer volt szabad nagyobb ebédet rendezni, s ehhez is az összes főznivalót íejenkint hozták, még pedig egyenlő mértékben. Ezenkívül szigorú szabályai voltak az étkezésnek. Ha valaki ezek ellen vétett, büntetéskénen szintén ételt kellett hoznia. Háborúk idején, mint írva vagyon, sokat nélkülöztek, Odysseus és társai is kénytelenek voltak sajtot enni, mert más egyébb nem volt. A sajtot semmire sem becsülték, s csak is szükségből ették. Volt nekik egy lakomái italféléjük: bed» áztatott hagyma, mézzel keverve, árpaiiszttet behintve. Mielőtt a háziasszon]» felajánlotta ivásra, behintette reszelt kecsketuróvai. — iga-
