Komáromi Lapok, 1920. január-június (41. évfolyam, 1-46. szám)
1920-05-01 / 29. szám
2 o dal. 1920 május I. Szabó a vizsgálat folyamán „lovagias“ felfogására hivatkozva, megtagadta a vallomást az tigvben, bár a visszatartott tanuk, az uj városiak a szemébe mondták, hogy tőle hallották az esetet. Ezek az ártatlanul meghurcolt emberek, akik között volt dr. Nádosy Imre buda pesti kir. közjegyző is, aki az egész ügyről semmit se tudott, a katonai fegyházban töltötték a hétfői éjszakát. Egy egyénnél a rendőrség jelentése szerint propaganda iratokat találtak. A kihallgatásokat kedden fejezte be a rendőrség és kedden délelőtt már szabadon voltak, e nap délutánján elhagyták Komáromot. Ifj. Szabó Dánielt, aki odaát e lovagias és vitézi tettéért, melyet egy urinő rovására engedett meg magának, Komáromból hamis hírek terjesztése miatt kitiltotta a rendőrség. Dr. Földessy Józsefné ügyéről annyit tudnak, hogy Balatonlellére utazott villájuk eladása Ügyében, közelebbi adatok nem érkeztek felőle. • A túloldali rendőrség sem közölt ez ügyben semmi hirt. A másik letartóztatás Neuhauser József komáromi könyvkereskedői alkalmazotté volt, aki egész nagy szállítmány könyvet hozott át Komáromba a túloldali határrendőrség előzékenysége folytán. E könyvek között, mint hallottuk, voltak füzetes regények igen nagy számmal és köztük volt Bacsó Bélának, a Népszava meggyilkolt szerkesztőjének Sefcsik ház c. regénye is, mely erősen szociális irányregény. Ezt a könyvet osztogatta a túloldali katonák között, akiknél mintegy tiz példányt találtak ebből a könyvből. Mivel odaát a hadseregben minden szocialista és politikai izgatás szigorúan tilos, Neuhausert e miatt letartóztatták, az ügyben vizsgálat folyik. Ez a tényállás, amelyet meg lehet állapítani. Az itteni rendőrség követelte a letartóztatottak szabadonbocsátását, ennek a túloldali határrendőrség nem tett eleget, erre a zsupánkormánybiztos a hidat lezáratta. Óriási bajba kerültek ezzel az itteni szőlősgazdák, akik nem tudnak átjutni szőlőikbe most, amikor az első permetezés ideje itt yan a küszöbön milliós értéket képviselő vagyon és termés forog kockán. Szerdán egy küldöttség járt a demarkáción ahol azt a felvilágosítást nyerte, hogy a túloldali hatóság írásbeli garanciát kivan, hogy ezentúl a heti két átkelési ^ nap pontosan be lesz tartva, addig senkit sem bocsát át a hídon. A szőlőbirtokosok csütörtökön d. e. a zsupánkormánybiztosnál tisztelegtek, hogy kockán forgó nagy vagyoni érdekeik .megvédése ügyében uála kérjenek támogatást. Dr. Gaál Gyula ny. polgármester volt a népes küldöttség szónoka, aki rámutatott beszédében a szöllőbirtokosok nagy és fontos érdekeire. Kérte a zsupán-kormánybiztost, hogy vegye ezt fontolóra, mert az elutasító válaszban az izgatott kedélyű lakosság nem nyugszik meg és a törvényes felebbviteli fórum elé viszi ügyét. Dr. Folkman István zsupán hangsúlyozza, hogy a közönség kívánságait teljesen megérti, de itt nemcsak dr. Földesyné és Neu'iauser letartóztatása az oka a hid lezárásának, amelyet elrendelt, vizsgálat folyik több irányban és máris meg tudja állapítani alantasai jelentéséből, hogy visszaélés történt az átkelési igazolványokkal. Ez alatt az idő alatt a tárgyalások állandóan folynak és talán a jövő héten arra kerülhet a sor, hogy a hid forgalmát éppen úgy, mint azelőtt, •' megnyitja. Figyelmezteti azonban arra is az érdekeltséget, hogy a hidat a túloldal is lezárta és igy annak az intézkedésére is szükség van a hid forgalom megnyitásánál. A küldöttség csalódottan és lehangoltan távozott a vármegyeházáról. A nő hivatása. < A létért való küzdelemben — ellentétben a művelődéssel: mindinkább eltér az emberiség a természetes életmód útjáról. A nemzetek nagy harcában, mi is szakítottunk már a múlttal, többé-kevésbbé kivetkőztünk elődeink szokásaiból. Átalakultak életviszonyaink s a korral haladva helytelen irányzat vert gyökeret. A ma nője, nem az már — mint hajdan, pedig sohasem volt annyira szükség jó háziasszonyokra, mint épen napjainkban. A társa«Ko.rn ár inni Lapok* dalomban ntpról-napra érezhetőbbé válik a múlt egyik bűne, a nők ferde nevelésének következményei. Igaz, hogy az arra hivatottak mára közel múltban is, igyekeztek visszavezetni a nőket — az igazi és magasztos hivatásukhoz — a családi tűzhelyhez: hová rendeltetésük fűzi, de mint a jelen nehéz megélhetési viszonyok között látjuk, ez csak kisrészben sikerült. Pedig nemes hivatásuknak, tényleg, csakis a házi élet keretén belül felelhetnek meg legszebben. Fontos szerepük legjobban a háztartásban magaslik ki, s mint a jövő nemzedék feníariására hivatott társadalmi tényezők: ^feladataik magaslatára is csak akkor emelkedhetnek igazán, ha az e térén rájuk háramló kötelességeknek minden tekintetben eleget tudnak tenni. Ilyenek, csakis a háziasait nevelkedettek lehetnek. Nagyvilági nők, csupán társada! ni kötelességekkel törődök, vajmi csekély hasznot hajtanak a nemzet jóléte és fenntartása érdekében. A modern irányokkal szemben inkább az igazi nőiesség óhajtandó tehát a jövő kialakulása céljából, mert a középosztály vagyoni tönkremenését legjobban a háztartás észszerű vezelésével lehet ellensúlyozni, vagy teljesen megakadályozni A házi életbe belevitt egyszerűség legyen azért mindenkor a legszebb asszonyi erény. Fényűzés helyeit a takarékosságot tartsa szem előtt minden nő. Hdísuk alatt úgy csakhamar egészséges állapot joint létre, mert tagadhatatlan, hogy a férfi lépteit részben a nők irányítják elsősorban. Széchenyi is „Honunk szebb lelkű asszonyainak“ ajánlotta „Hitel“ c. művét, mondván — „mert annyi nemes és szép, ami az emberiséget fölemeli, a ti nemetek műve. Ti viszitek karjaitokon életbe a.kisded nevendéket, s jó polgárrá nevelitek; a ti nemes tekintetetekből szí a férfi lelki erői s elszánt bátorságot. Ti vagytok a polgári erény s nemzetiség védangyalai “ Ámde, épen úgy lehetnek a nők az elmondottakkal szemben a léhaság, önzés, élvhajhászás és fényűzés csiráinak elhintői is: ha mindinkább elhanyagolják, tulajdonképpeni kötelességüket; ha a konyha^szagtól irtózva csak a szalonok bóditó illatában élnek, ha keziyüs kézzel fogják meg az élelmiszert, melytől kacsójuk finomsága elsősorban függ. Minden nőnek kötelessége tehetsége szerint védelmezni a családi élet bensőségét; mert hiszen a családi élet is hagyományon alapul, éppen úgy, mint a vallásosság, a becsület, a hazaszeretet és minden, ami bennünket felemel. Sulyok Juliánná. Akikről megfeledkeztek. fiz állami polgári leányiskola tanerői. Ma is az 1918 évi fizetést kapják. — Saját tudósítónktól. — — ápril 29. A helybeli állami polgári leányiskola tanárairól van szó, akik azzal a szerénységgel, mely a finom érzésű hölgyek sajátja, elhallgatták és talán szemérmesen szégyenkezve és pirulva takargatták is azt a szomorú és igazán lealázó soisot, amelyben őket részesítik. Megfeledkeztek róluk. Állami alkalmazottak ők is, olyanok, mint a törvényszék birái, a pénzügyigazgatóság és a műszaki hivatalok alkalmazottai, akiknek fizeiését az egész vonalon rendezíék már. Ez a fizetésrendezés azonban reájuk nem vonatkozott. Az állami polgári leányiskola tanerői ma is, 1920. ápril havában, ugyanazon ^illetményeket kapják, mint 1918. év október havában. Hova mentek fel azóta az árak, a lakás, az élelem, a ruha! Mindez hatástalan maradt a kormány iskolaügyi ügyosztályára, ahol bizonyára valami korszakalkotó reformokon szenderegnek az előadó urak. Ámde mire való volna a tanügyi igazgatás helyi képviselője, a tanfelügyelő, ha nem arra, hogy képviselje fölfelé a tanítók, tanárok kívánságait, azokat szorgalmazza. Nemcsak az a hivatása a tanfelügyelőségnek, hogy az iskolákat látogassa és a tanügy menetét, a tanítók munkáját ellenőrizze, hanem az is, hogy figyelemmel kisérje a tanügyi személyzet fizetési ügyeit és kívánságait is. Hogyan képzeli azt a tanfelügyelő ur, hogy anyagi gondokkal terhelten és a megélhetés szörnyű problémáiból állandó izgalomban eredményes munkát lehessen végezni ? A tanfelügyelő ur nyilatkozatát közöljük lapunk mai szamában. Cáfolja egy cikkünket; örömmel közölnénk egy újabb cáfolatát, amelyben azt adja tudtunkra, hogy a polgári leányiskola tanítói kara fizetési többletét utalványozták az állami adóhivatalnál. Az uj hu.sadó-íörvény. Hivatalosan most kaptuk meg a busádéról szóió uj törvényt, amelyet a nemzetgyűlés április 14 én fogadott ei és amely május Tjével már életbe is lép. A törvény szövege hárrom nyelven magyar, német cs szlovák nyelvű fordításban is meg fog jelenni és rövid időn belül olcsó áron kapható lesz valamennyi adóhivatalnál. Mig az uj törvény megjelenik, az állami pénzügyi közegek utján minden felvilágosítást megkaphatnak, Az uj törvény főbb rendelkezései a következők ; Husadot kell fizetni: 1. Szarvasmarha, birka, kecske, seités, továbbá lovak, szamarak és összeérek levágása után, magánosoknál is valamit 2. Az ilyen levágott állatok vagy részeik más vidékről való bevitele után. Ha a hús a két előbbi pont szerint még meg nem adóztattatott, akkor mindazok, akik a hús eladását iparszerüleg űzik, minden levágott jószág vétele és eladása és ezen állatok nyers húsa után is husadót tartoznak fizetni. Az adó a mellékelt adótételek szerint szabalik ki és pedig: Először súly szerint és Másodszor darabszám szerint. A hu-sadó egy kilogiamm után 20 fűiért tesz ki. Darabszám szethit az adó: Szarvasmarhák után száznyolcvan kilogramm élősúlyig 25 kor., négyszáz kiló élősúlyig 50 illetve 100 korona. Lovak és öszvérek után négyszáz kiló élősúlyig 25 kor., négyszázon felül 50 kor. Borjuk és csikók után nyolcvanöt kiló élősúlyig, vagy hetven kiló holtsúlyig i2 K; birkák és kecskék után 6 K, bárány után tiz kilogramm élősúlyig vagy nyolc kilogramm holtsúlyig 2 korona. Sertések után: tiz kiló élősúly vagynyoic kiló holtsúlyig 2 korona és fokozatosan egészen százötven kiló élősúlyig, amely után az adó 36 K és ugyanannyi 3 kiló holtsúly ulán is. Akinek 1920. május első napján ezen adó alá eső húskészletei vannak, köteles e húskészleteket bejelenteni és utólag megadóztatni. Az u'ólagos megadóztatás kötelezettsége alól mentve vannak azok a késztetek, melyek után az adó nem tesz ki 0 koronát. A husadó egyelőre a piros befizetési lapok utján fizetendő, amelyek az összes postahivataloknál kaphatók cs kizárólag a pozsonyi vezérpénzügyigazgatóságra cimzendök. A közel jövőben ezen adó számára külön postatakarékpénztárt befizetési lapok fognak forgalomba hozatni. Apró jegyzetek. (Kik jártak Komáromban?) — 1877—1901 — Ha a helyi saj ónak régebbi évfolyamait átlapozzuk, a hirek között sok érdekes adatot találunk arra nézve, hogy kik is fordultak meg Komáromban abban az időben. Ezen adatok felfrissítése és közkinccsé tétele a nagy közönséget is érdekli, tehát ideiktatunk néhányat: 1877. október hóban Komáromba költözik Tancsich Mihály iró és volt országgyűlési képviselő feleségével és a Rácz (most Nádor) utcában az Ambrózy-féle házban lakik. Táncsich Mihály volt az, akit 1848. márc. 15-én a pesti ifjúság kiszabadított a börtönből, ahová a cenzor juttatta Tancsicsot még 1846-ban. Tancsich később elköltözött Komáromból. 1884. május 3-án Térti Margitka zongoraművész hangversenyez Komáromban. 1885. november 16—17-én Dankó Pista arat nagy sikert nálunk.
