Komáromi Lapok, 1918. július-december (39. évfolyam, 27-52. szám)

1918-09-28 / 39. szám

Harsainckilencedik évfolyam. 39. szám. Komárom, 1918. szeptember 28. KOMÁROMMEGYEI KÖZLÖNY \ Előfizetési ár helyben és vidékre: Egész évre 16 K Félévre 8 K Negyedévre 4 K Egyes szám ára: 30 fillér. Megjelenik minden szombaton. Poétikai és társadalmi lap. Lapvezér: TUBA JÁNOS. Főszerkesztő: KISS GYULA dr. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Komárom, Nádor-u. 29., hová úgy a lap szellemi részét illető közlemények, mint a hirdetések, előfizetési és hirdetési dijak stb. küldendők. Kéziratokat nem adunk vissza. ílero leheí agyonhallgatni már a békét, nem lehet belefojtani a szivekbe a gondolatot, mely immár otthon van minden bús tanyán, melyet árvává tett a háború, minden tűz­helynél, melynek melegét megdermesztette az élet ez a hosszú, tragikus tele. Kirá­lyunk újra felemelkedett a nagy égés felé, piros lángosz'opok, fekete füstfelhők felett mutat az uj ut felé, ahol a béke szelíd virágos sátora van. »Ide gyűljetek meg­tévedt emberek, ide jöjjetek arról a másik útról, ahol ötödik esztendeje tépitek, mar­cangoljátok egymás testét, ahol véres már minden kőkockája az oltárnak, amit régen a szeretetnek építettek.« A diplomaták, a népek kormányzói nem akarják meghal­lani az egyetlen igaz emberi hangot, mely úgy száll ki a viharból, mint szelíd or­gonaszó az égnek pokoli zengéséből. A népek azonban idefigyelnek felénk, ahonnan az emberi szót széjjel viszi a szél, ahol a Ác/vvédések, fájdalmak, ke­serű érzések nehéz napjaiban végre embe­rek kezdünk lenni. Ide figyelnek és aztán tekintetük visszafordul a konokság felé számonkérő kérdéssel: miért? A válasz, amit ellenségeink adnak, lehet elutasító, gúnyos, erőszakos, durva, de bizonyos, hogy abból nem meggyötört, agyonkin­­zott, gyászoló népeik lelke beszél. A nép itt és a világ minden részében békét ki­van és gyűlöli a háborút. A lelkesedés elszállt már régen azok­kal a tüzekkel, amelyek az emberi javak­ból a legdrágábbakat hamvasztották el. A magáról megfeledkezett emberi érzés ujta bevonul otthonába, az elkérgesült szivekbe és megkezdi munkáját, hogy elkergesse az önzés, kapzsiság ördögét. Hasztalan hazudnak és erőlködnek odaát a diplomaták, a nagy világégés frakkos gyujtogatói, a nép eszmél már mindenhol és ismét maga felett látja a megváltó gondolatot, a béke eszméjét, mely mint ragyogó csillag vezeti vissza igaz útjára a sötét, nehéz éjszakában . . . A közérdek és a párífegyelem. Lehet-e oti a közérdek és csakis a köz­érdek komoly szolgálatáról még csak beszélni is, ahol még oly kérdésekben is, amelyeknek absolute semmi köze a politikához, a párt­fegyelem vasvesszejét suhogtatja a vezetők klikkszerü csoportja a döntésre hivatott polgárok felett ? A párífegyelem pórázán vezetett politikai konver.tikulum-e — 1 'törvényhatósági bizottság — avagy a közügyek páilatlan intézésére hivatott törvényes tesíület-e ? Szabad és a szó szoros értelmében füg­getlen polgárok-e a polgárság ottani delegáltjai vagy rabszolgák, kiknek még nem politikai kérdésekben sem lehet önálló véleményük és szabad elhatározási joguk? Politikai kortéstanya-e a városháza vagy közhatóság székhelye, hova ügyes-bajos dolgában bizalommal fordulhat minden polgár — párt­különbség nélkül ? A döntés mérlegében s^a­­bad-e nagjobb súllyal bírnia a pártérdekeknek : és pártszolgálatoknak, mint a jognak, igazság­nak és méltányosságnak ? Az utasítás jogát az orsz. képviselőkkel szemben is megszüntette a 48-as törvényhozás; szabad-e, lehet-e a választóit törvényhatósági bizottsági tagokat meggyőződés és önálló fel­fogás nélküli bábokká alacsonyitani, kik min­den kérdésben a párt parancsát lesik? Össze­fér-e e felfogás a 48-as idők szellemével ? Képzelhető-e ott egészséges közélet, hol a közhatalom birtoklásában a legridegebb ki­zárólagos párturalom keres érvényesülést? Hol a közügyek intézőit nem képességük, köz és társadalmi tevékenységük, bivatottság és arra­­valóság alapján szemelik ki és választják, ha­nem — gyakran minden hivatottság nélkül — csakis páríszolgálataik jutalmazásául ? Párt vagyona-e a közvagyon, melynek kezelésébe más pártbeli polgárok ezreinek bele­szólása nincs ? A törvényhatóság tisztviselői köztisztvise­lők-e vagy pártfunkcionáriusok, kik pártfegye­lem alatt nyögnek? Helyes-e váljon, hogy maga a törvény­­hatósági bizottság, nem a polgárság egyetemes képviselete, hanem egy párt végrehajtó bizott­sága legyen? Okos, célszerű, ildomos és a közérdekkel összeegyeztethető-e, hogy a saját képére for­mált administrátió közvetlen felügyeletét és ellenőrzését kizárólag egy politikai párt tartsa kezében ? És hogy abban a polgárságnak más táborhoz tartozó igen tekintélyes része küldött­jei által se vehessen részt ? Lehet-e teljes biza­lommal és megnyugvással az iránt az egész közönség ? És végül, hogy ha már bármi okból —• az okokat most ne firtassuk — ilyen abnormis alakulatot nyert a közéleti berendezkedés: mi ad jogot arra, megengedhető-e, hogy a párt­fegyelem korbácsát csattogtassák azokon a A BECSÜLETES HALOTT. Nem akart ö soha más terhére lenni, óobbnak látta, inkább örökre elmenni. Nem akart kínlódva tovább is vergődni 5 reménytelen álmot reménykedve szőni. Nem emelte fel őt, az, ki földre lökte; Életének célja elveszett örökre. S mért élt volna, ha már nem volt mit remélni? Oobb, bátran meghalni, mintsem gyáván élni. VÉRTESY GYULA. II. József császár. Színmű 4 felvonásban. Irta: Szomory Dezső. A magyar színműíró gárda egyik legje­lesebb tagjának Szomory Dezsőnek, nagykoncep­­cióju történelmi színmüvét, „II. József császár“-t mutatta be hétfőn, lanyha érdeklődés mellett, a színtársulat. Dicséretes, szép és merész vál­lalkozása volt Szabados direktor társulatának, melylyel alkalmat adott a komáromi műértő közönségnek e darab megismerésére. Minden elfogultság nélkül megírhatom, hogy nagyobb \ érdeklődéssel honorálhatta volna szinpáríoló közönségünk a színtársulat e vállalkozását, mert van-e nagyobb gyönyörűség, mint szem­lélve elmerülni, végig élni pár órában, a ma­gyar történelem egyik legérdekesebb, legszí­nesebb legendás fejezetét, melynek központjában volt a nagyra hivatott, élete alkonyán tragikus sórsu kalapos király, II. József császár. Szomory Dezső Habsburg-trilcgiája lett teljessé e szín­művel. A Nemzeti Színház műsordarabja, melyet ez év tavaszán, legjobb erőinek felsorakozta­tásával mutatott be. Én, mint olyan, ki mélységes és mara­dandó impressziókkal távoztam az előadásról, a szives olvasóknak vélek szolgálatot tenni azzal, ha a darab rövidre fogott tartalmát meg­ismertetem és szolgálok talán a színtársulatnak, ha mint e lapok kiküldött bírálója, tárgyilago­san és sok jóakarattal szóvá teszek némi hibát, hiányosságot, természetesen — nem mint egye­sek — méltánylóan leszállított, nem a Nemzeti Színház előadásaihoz mért, túlzott igényekkel. II. József császár, a felvilágosodott, erős akaratú uralkodó ellentmondást nem tűrő ener­giával hadat üzen a rendi kiváltságoknak, a papoknak és nemeseknek s elhatározza, hogy a mindenütt jelentkező kiáltó visszaéléseket orvosolja és a legtisztább szándékkal magához emeli népeit. Rendelkezései az államnak az egyházhoz való viszonyát érintették, igy a pápai hatalom igényeinek megnyirbálását is célozták, ez azon elhatározásra bírta VI. Pius pápát, hogy személyesen meglátogatja a császárt Becs­ben, hogy szándékainak megváltóztatására bírja őt. A kemény akaratú császárnál ez mit sem használ, a nagy reformátor, zavartalanul megy tovább kitervelt utján. Erős kézzel a magyar nemesi kiváltságok ellen fordul és a magyar közélet tisztaságáért hadakozik s nem hajlandó magát megkoro­náztatni, nehogy szabad cselekvésében a ma­gyar alkotmányra letett esküjével korlátozva legyen. Leszámítva elhibázott, németesitő törek­véseit és hogy intézkedései a nemzeti irányt nélkülözték, egyébként üdvös intézkedéseivel a magyar főurak és a papság heves tiltakozását hivja ki maga ellen, sőt később fegyveres ha­talmának kudarca nyílt ellenállásra lobbantotta az alkotmányosságára érzékeny magyarságot. MindenJd tudja, elis- ____ POLITZER MÓR meri és elmondja, hogy = Komárom, Nádor-utca 19,-----l- üzletében a legszebb minőségű férfi cipőig divatárui*, fehérneműéi* stb. l*aphatól*. T

Next

/
Thumbnails
Contents