Komáromi Lapok, 1918. július-december (39. évfolyam, 27-52. szám)

1918-09-21 / 38. szám

4 cidal. „Komáromi Lapok' 1918. szeptember 21. Több szem többet iát. — A közönség rovata. — A híd és az akadályok. Tisztelt szerkesztő ur! Van szerencsém felhívni a becses figyelmét arra, hogy az Erzsébet hidat ismét telerakták akadályokkal, a mik a járókelők testi épségét különösen az éjjeli órák­ban, veszélyeztetik. Méltóztassék felhívni a rendőrség figyelmét, a melynek kötelessége, hogy ez ellen a lehetetlen állapot ellen végre már intézkedjék. Sehol a világon nem javítanak úgy hidat, hogy évekkel előbb a javítási anyagból az úttesten tartsanak raktárt, mint Komáromban. Azon reményben, hogy t. szerkesztő ur ezt a kicsinynek látszó, de igen is fontos ügyet szóvá fogja tenni, vagyok kész hive (aláírás.) Térni és Rtsi a kerti lapahal. E hónapban már minden kertesgazda ta­­karitgatja befelé kerti termését és mikor a kerti jövedelmét kezdené számolgatni, tapasztalni fog­ja, hogy a kiadások legtekintélyesebb részét a kerti magvak bevásárlása teszi ki. Az idén soha nem álmodott magasságra emelkedtek a kerti veteménymagvak árai. A sárgarépamag kilogrammonkint400—500 korona, a káposztamag 800—1000 korona, a kalarábémag kilogrammonkínt 1200 koronára rúgott. Ennek a rendkívüli magas áremelkedés­nek egyik oka az áruhiány, de legfőképen a lelkiismeretlen spekuláció, amelyet — úgy lát­szik — soha sem lehet kiirtani. A kerti veteménymagvak legnagyobb ré­sze Németországból kerül hozzánk. A behoza­tal megkésett ez évben s a spekulánsok az eb­ből keletkezett helyzetet alaposan kihasználták. A lelkiismeretlen spekuláció nem elége­dett meg azzal, hogy megbízható és jó mag­vakat árusítva' keresse meg a busás hasznot, hanem forgalomba hozott teljesen csiraképtelen, szemetes magvakat, amelyek persze ki sem kel­tek, sőt — mint a nyáron közöltük olvasóink­kal — a legszemérmetlenebb hamisításoktól sem riadtak vissza s igy például a káposztafélék magvai helyett egyszerűen vad repcemagot kül­döttek. A gazda már csak a tavasszal törülte szemét, mikor melegágyában a kikelt vadrepcét látta burjánozni. E szemérmetlen hamisításnak utat enge­dett a vonatkozó törvények azon rendelkezése, hogy a kereskedő csak akkor köteles a vete­­ménymagárura minőségét megjelölni, ha az áru a 10 kilogrammot meghaladja. A kerti veteménymagvak pedig rendsze­rint csak ennél kisebb mennyiségben kerülnek forgalomba, hiszen — különösen a kisebb gaz­dánál — alig találunk több holdra menő vete­­ménytáblákat. Ha a jövőre a kormány segít is ezen a hiányos törvényen, a gazda még mindig ki lesz szolgáltatva a veszedelemnek, mert az idei ta­pasztalat azt mutatta, hogy igen sok helyen a veteménymag rendelése mellett, mindjárt ren­delhetett volna egy ügyvédet is, aki a kártérí­tési perét majd vezetni fogja. Észszerű tehát nemcsak a gazda saját zsebére nézve, hanem az országos termésered­mények miatt is elsőrendű fontosságú dolog, hogy a gazda maga gondoskodjék saját gaz­daságában, kertjében a jövő évi veteménymag szükségletéről. Nem ördögi mesterség ez, minden falu­ban, vagy vidéken fog találni az érdeklődő olyan gazdát, aki a veteménymagvak termesztésével foglalkozik és ettől eltanulhatja azon egyszerű eljárásokat, amelyekkel a jövő évi szükségletét biztosíthatja. Még szeptember hó a betakarítások ideje, káposzta-, répa-, paradicsommag-szedés és gyűjtés még mindég elvégezhető — ajánljuk tehát figyelmébe a kertesgazdáknak, hogy gond­dal, szorgalommal, gyűjtsék legalább a főter­mények magvait, mert jövőre ez lesz nemcsak a legolcsóbb, de a legmegbízhatóbb magkész­letük is — és ezzel igen sok milliót takarít meg az ország gazdasága is, mert nem kell érte a pénzt külföldre kiküldenünk. A VÁRMEGYE. A kormánybiztos köszöneté. Gróf Jankovich Bésán Endre veszprémi közélelmezési kormánybiztos Troykó Bélához, a gesztesi járás főszolgabirájához az alábbi táv­iratot intézte. „Főszolgabíró Ur 4071 számú jelen­tésére örömmel állapítom meg, hogy főszol­gabíró ur a terményátvétel körül dicséretes buzgalommal teljesiti kötelességét, kérem, hogy továbbra is energiával kezelje a közélelmezés országos fontosságú kérdését, s akkor biz­ton remélem, hogy főszolgabíró ur járásában a kellő eredményt el is érjük. — Gróf Jan­kovich kormánybiztos.“ Ezt a táviratot Troykó főszolgabíró az alábbi okiratban közölte a járási tisztikar tag­jaival és a jegyzői karral: A háború négy esztendeje rendkívüli feladatokat, rendkívüli munkát hárított a köz­­tisztviselői karra, s azok kört főleg a járási valamint községi és körjegyzői kara. E fela­datok túlnyomó része a mi, járási tisztvise­lők vállait terhelte, kik csak a községi és körjegyzői karnak fáradtságot nem ismerő önfeláldozó munkájával tudtuk az elért ered­ményeket biztosítani. Tudom jól, hogy egy­magában az én jószándékom és munkássá­gom kevés lett volna az elért eredmény biz­tosítására, ehhez egész járási és jegyzői tiszti karomnak támogatására volt szükség. Mikor tehát a fenti kitüntető elismerést kapom, nem mulaszthatom el, hogy azoknak akik ennek részesei, a magam részéről is kö­szönetét ne mondjak eddigi munkásságukért s őket arra kérjem, hogy engemet tovább is jó akarattal és buzgalommal támogatni s ez által a harmonikus együtt működést tisztvi­selő és közönség közt biztosítani szívesked­jenek. Maradtam hazafias tisztelettel: Nagyignránd, 1918. évi szeptember 15. Troykó Béla, járási főszolgabíró. (t) Rendkiuüli közgyűlés. Az ógyallai Kon­koly Miklós-féle birtokból mintegy 500 hold földnek megvásárlása tárgyában ült össze szep­tember 17-én a vármegye rendkívüli közgyűlése gróf Dezasse János elnöklete alatt. A közgyűlés ez egyetlen tárgyát Bathó Lajos főjegyző ki­merítően ismertette és többek úgymint Kilrthy István, Fejérváry Géza, Asztalos Béla alispán felszólalásai alapján egyhangúlag hozott hatá­rozatot az iránt, hogy a szóban forgó mintegy 500 hold birtokrészt holdanként legfeljebb 1200 K áron megvásárolja. Az igy megvásárolt bir­tokot hajlandó közérdekű használatra a vár­megyei gazdasági egyesületnek fennállása egész tartamára átengedni, használatra, az épületek karba helyezésére 20000 K összeget és a legelő létesítésére 66200 K összeget előlegezni. Az egyesülettel szemben fenntartja a jogot, hogy kötelezettségei be nem tartása esetében a bir­tokot visszavásárlásra felajánlja az állam részére és ezt az eladó földmivelésügyi minisztériummal szemben is kiköti azzal, hogy a vételre csak abban az esetben kötelezi magát, ha vissza­adás esetében minden a birtokra fordított ki­adása visszatérül és a vármegye közönségét semmi károsodás érni nem fogja. (t) nyugalomba- Kluzacsek Nándor kisbéri községi jegyző beadta nyugdíjazás iránt való kérelmét. (t) Osztrák gyermekek hazatérése. A vár­megye területén elhelyezve volt osztrák gyer­mekek folyó hó 23-án és 24-én fognak haza­indulni. (f) Aljegyzői megbízatás. Az udvardi járás főszolgabírója a madari aljegyzői állásra ideig­lenesen Apáthy Gyulát nevezte ki helyettesül. (t) Tilos a tengeri vásárlás. A közélelme­zési miniszter Komárommegye tengeri termését közszükségleti célokra lefoglalta és a tengeri adásvételét az egész vármegye területén meg­tiltotta. (f) Aljegyző uálasztás. Kürt község képvi­selőtestülete Leszler Bélát aljegyzővé megvá­lasztotta. (f) Uj eljárás a mezőgazdák felmentésénél. A fö'dmive é ügyi miniszter a honvédelmi mi­niszterrel egyetértőleg elhatározta, hogy a mező­éi erdőgazdasági felmentések előterjesztésének módját lényegesen egyszerű-iteni fogják és ide - vonatkozólag két héten belül rövid és nyoma­tott utasítás fog kiadatni. Addig is a november 30 án lejáró mező- és erdőgazdasági f (men­téseket elterjeszteni nem szabad. (t) üérhas Ógyallán. Az Ógyalla község­hez tartozó Zöldállás pusztán vérhasra gyanús megbetegedés történt. A hatóság a szükséges intézkedéseket foganatba tette. (t) Állatbetegségek a uármegyében. A vár­megye területén az alábbi állati betegségek léptek föl: a száj és körömfájás Csicsó. — A lórühkór Nemesócsa. — Sertésvész Marcelháza, Csicsó. — Megszűnt a száj és körömfájás Ko­­máromfüs. — A sertéspestis Dunaalmás._____ Ä VAROS. x Az álliirek terjesztői ellen. A bemgymi niszter leiratot kü'dött a törvény hatóságokhoz, amelyben különösen felhívja a figyelmet arra, hogy szigorúan el euőrizzék az álhirek terjesz­tőit. Elrendeli a miniszter, hogy aki a közálla­potainkra vonatkozó o yan hűt kohol, vagy olyan álhirt terjeszt, amely alkalmas arra, h így a lakosság körében elkedvettenedést támasszon, a nemzetet ellenálló erejében, a becsületes béke elérhetésébe vetett hitébeu megingassa vagy közgazdasági viszonyainkról valótlan és kedvezőtlen hirt kohol és terje-zt, kihágást követ el és 200 koronáig terjedhe ő pénzbün­tetéssel sújtandó. HÍREK. Lesz-e béke? Ötödik őszön hullanak a falevelek, mentek el jobb, boldogabb hazába a vándormadarak, ötödik őszön veti előre borzalmas árnyékát a tél. Burián, a dunai monarchia külügyminisz­tere a múlt szombaton ismét felröppentette a béke galambját, hogy elrepüljön az ellenséges országok felett és megértést keressen s szerető fogadtatásra találjon. A háborút viselő népek kivétel nélkül a mielőbbi békét áhitják. A békét, amely meg­szünteti ezt a borzalmas világégést és vissza­adja az apát a családnak, a fiút a szülőknek, nyugalmat az asszonyoknak, jobb világot a gyermekeknek. . . . S mégis hiába röpült el a béke ga­lambja, hiába áhitozzák Európa népei a békét, minden jel arra mutat, hogy még tovább kell szenvednünk, mert egy ördögi csoport, az el­lenséges kormányok, amelyek üzleti alapon remekül összeszövetkeztek, még keveset keres­tek a háborún és igy még nem elég a kiömlött rengeteg embervérből, még annak folyni kell tovább, tovább. A központi hatalmak kormá­nyainak a békére irányuló minden törekvése igy a legridegebb visszautasításra talál. A nagy teorikus, a nagy békebarát: Wilson sem akarja a békét. S amint látszik, ő a leg­dühösebb ellensége a békének. Hogy miért ? Hát azért, mert a háború előtt az egész világ angrozistája és tengeri hatalma Anglia volt s most erről az állásáról, minél tovább tart a háború, Anglia annál jobban lecsúszik. Ezért kell tovább is Amerikának a háború. Lesz-e béke ? Kinos, sötét bizonytalanság. A francia, az angol, az olasz népet kell felvi­lágosítani arról, hogy a saját kormányuk go­noszságán törik meg a béke ügye. Minden módon és eszközzel kell — mint Burián is törekszik — arra törekedni, hogy az ellensé­gesnek nevezett, de ténylegesen szenvedő népek felismerhessék az igazságot és elkergethessék kormányaikat, amelyeknek Európa megmenté­sére nincs gondja. Akkor béke lesz. Az ország népe hálás pillantást vet Burián külügyminiszterre, aki a békejobbot ismét ki­nyújtotta. M.

Next

/
Thumbnails
Contents