Komáromi Lapok, 1918. július-december (39. évfolyam, 27-52. szám)
1918-09-21 / 38. szám
HarnainckiJeneedik évfolyam 38. szám. Komárom, 1918. szeptember 21 KOMABOH LAPOK KOMÁROMMEGYEI KÖZLÖNY Előfizetési ár helyben és vidékre: Egész érre 16 K Félévre 8 K Negyedévre i K Egyes szám ára: 50 fillér. Megjelenik minden szombaton. fiz asszonyokról, a lövészárok mögötti front csodálatos erős szivü, derekasan kemény lelkű katonáiról kell elmondanunk néhány dicsérő szót. Nem azokról az asszonyokról, akik lágy selyemben, puha bársonyban sétálnak a korzón vagy a jólét puha kényelmében várják a jobb jövendőt. Azokról az aszszonyokról van sző, akik rossz ruhában, fáradtan vonszolják vértelen testüket, akik keservesen gyerekeket nevelnek, akik ácsorognak az élelmiszerüzletek előtt, a piacokon, akik szenvednek és nélkülöznek. Ezekről van szó, akik isteni lélekkel, nem hajló elszántsággal tűrik a bajt, a gondot, küzdenek a máért, harcolnak szüntelenül a mindennapi sovány kenyérért. Tisztelettel nézzük a szegénységet ma, amikor annyian lettek gazdagok, amikor a mohóság, a kapzsiság, az erőszakosság diadalt aratott a szerénységen, a tisztesség gyámoltalanjain. Nézzük tisztelettel őket és amikor az élelmiszerboltok elölt megyünk vagy a piacon látjuk, adózzunk néma dicsérettel a háború ez itthoni hőseinek. A selyembe, bársonyba, finom szövetbe burkolt illatos nők mellett suhannak el ezek a szegények. A kezekben Politikai és társadalmi lap. Lapvezsér: TUBA JÁNOS. Főszerkesztő: KISS GYULA dr. gyöngyös, drága ridikül helyett ócska, rongyos, elvénhedt szatyor, fejükön régi, rossz kendő, testükön ócska rongyok, mint a háborús martiromság szomorú, szürke zászlói. Mellettük láballankodik, beléjük csimpaszkodik a gyerek, a lábán nincs cipő, a fején nincs kalap, igy vánszorog végig az utcán, az apja pedig a fronton van, vagy a fogságban, vagy a kaszárnyák rideg hűvösségében, vagy talán elment pihenni a föld alá. Ezek a mi asszonyaink a front mögötti lövészárok csodálatosan erős szivü, kemény lelkű katonái . . . Húzzák a mai válságos napok súlyos igáját s ha néhanéha panaszra fakadnak is, összeszoritott ajakkal szenvedik végig mindazt a nyomorúságot, melyet a mai „történelmi kor“ a nyakunkba zudiloít. Régi szalmát csépelünk tehát, amikor újból és újból azt Írjuk, hogy: mindenkinek össze kell fogni, kormánynak, hatóságoknak, társadalomnak, hogy segitő kezet nyajtsunk a névtelen hősöknek, a szegény, szenvedő asszonyoknak, az éhes gyerekeknek. Minél előbb, mert ablakunkon már kopogtat a tél. Ez a frontmögötti lövészárok férfi harcosainak eiső es legnagyobb kötelessége! . . . még mindig uisszaíér! Ó, még mindig vissza, visszatér Egy est daszép augusztusi éj Ragyogó emléke. Ott fenn millió csillag égett, — Közölttik a hold büszkén lépett És mosolygott reám. A csend zenéje halk volt és lágy És fellobogott bennem a vágy Utánnad Te édes. Te aludtál . . . hófehér ágyba’ . . . — Szép álmok berkeiben járva Hajnalhasadásig. Én vágytól lángolva, hevülten, Kis szobád küszöbére ültem Négy füstös cigánnyal. Majd meg kicsapongó jó kedvvel, A négy kormos cigánygyerekkel Nótádat huzattam . . . Azután . . . tőlük búcsút vettem, S a holdvilágos éjbe mentem És csak mentem, mentem . . . Libohorszky Endre. irmuska. Irta: Dersényi György. Mikor a nagy, gyilkos háború kiütött, egyszerre megmozdult, sürgő hangyabollyá változott az egész ország. Mentek a katonák, éjjelnappal járt a sok zsúfolt vonat. A lakosság mind az állomásokon tolongott. Üdvözölte az érkezőket, búcsúzott a távozóktól. Nagy a hőség éjjel is, hát még nappal! _ Így volt ez ott a Küküllő partján a mi tanyánkon is. A postamerternőnél, az egész falu kedves Juli nénijénél, akkor három fiatal tanuló leány volt. Hordták ezek is ki a hűsítőket s a szivart, főként pedig ami legjobban fogyott, a friss hideg vizet. Irmuska ott áll. Egyik kezében a virágos kancsó, a másikban öblös pohár. Robog be a hosszú vonat. A patikárus, aki katonaviselt ember, megszámlált 6 ágyút, 6 municiós szekeret, vagy 72 lovat, 72 tüzért, köztük tán 12 Szerkesztőség és kiadóhivatal: Komárom, Nádor-u. 29., hová úgy a lap szellemi részét illető közlemények, mint a hirdetések, előfizetési és hirdetési dijak stb. küldendők. Kéziratokat nem adunk vissza. Beöthy Zsolt köszöneté. ! Az illusztris tüdőst, Komárom nagynevű fiát elhalmozta az ország minden része üdvözletével. Százával kapta az üdvözlő iratokat és leveleket születésnapja, hetvenedik évfordulója alkalmából a tudomány, irodalom, a politikai világ minden fórumától. , Üdvözletét elküldte a magyar főrendiház, a képviselőház elnöksége, a M. Tud. Akadémia a Kisfaludy és Petőfi Társaságok, a budapesti debreceni és pozsonyi egyetemek, számos közép és felső iskola, a magyarországi kegyesrendi tanárok testületé stb. A város törvényhatósági bizottsága f. évi szeptember hó 4-én tartott közgyűléséből meleghangú köszöntéssel fordult nagy fiához, Beöthy Zsolthoz, ki e napon töltötte be hetvenedik életévét. A vátos üdvözletére illusztris földiák igazán klaszikus tarta mu, styláris remekművű levélben felelt, melyben büszkén vallja magát komáromi embernek. A levelet egész terjedelmében ideiktatjuk: Nagyságos Polgármester Ur! Mély megindulással vettem Komárom városa törvényhatósági bizottságának hetvenedik születésem napja alkalmából hozzám intézett kitüntető köszöntését. A mint az édesanya biztató, helyeslő szava az, mely minden szó között minden igaz indenki tudja, elismeri és elmondja, hogy POLITZER |VIÖR Komárom, Nádor-utca 19* üzletében o legszebb minőségű férfi cipőig divatáruit, fehérneműéit stb. kaphatóit. gefrejtert és tűzmestert, látott egy pár szakaszvezetőt, öt őrmestert. Úgy egy üteget vehetett szemle alá. De Irmuska tulajdonképen csak egy hadnagyot látott. Az igaz, hogy ez aztán csinos, nyalka hadnagy volt. Megkínálta egy pohár j hideg vízzel. A szomjas hadnagy mohón itta j ki. Aztán sapkájához emelte a kezét s szólt: — Köszönöm. Engedje, hogy csókoljam I meg a kezét. Irmuska, maga sem tudva, hogyan, miért, csak azt felelte: — Majd, ha visszajön. A hadnagy egy szempillantásig elgondol- 1 kozott: — Igaza van, mikor megérdemlem. A vonat aztán tova szállt. Jött utána más, : hogy majd a fordulónál az is eltűnjék. Késő este került vissza a három leány a postára. ; Már nemcsak a jövő-menő katonaszállitó vo! natokról beszélgettek, hanem vacsoránál fő-fő I tárgya a beszédnek Irmuska úgynevezett kalandja volt. Folyvást vele kötődtek s csupa évődésből tarka-barka regényt színeztek ki az | ártatlan, egyszerű kis apróságból. Csak a Sári szolgáló vette komolyan a dolgot, aki tanúja volt az állomási jelenetnek s gyönyörűséggel hallgatta az asztali csevegést. Nagyon tetszett neki ez a mesébe illendő szép história.
