Komáromi Lapok, 1918. július-december (39. évfolyam, 27-52. szám)
1918-09-07 / 36. szám
1Ü18. szeptember 7. ,,Komaromi Lapui*.“- \ 1 A városok fejlesztéséről szóló 1912. évi 58. t.-c. 28. §-a elrendelte, hogy a városok kötelesek az e t.-c. által érintett szabályrendeleteiket egy éven belül megfelelően átalakítani. A „megfelelően“ szó az uj állami nyugdíjtörvény alapelveihez való alkalmazkodást jelenti a törvény szövegében, vagyis jelenti a lakbérnyugdij megadását s az egy év alatt megalkotandó uj nyugdijszabályrendelet visszaható erejének az állami nyugdíjtörvény 80. §-ának rendelkezése szerint legalább 1913 január 1-ig visszafelé leendő kiterjesztését. Más szóval kifejezve az uj nyugdijszabályzat előnyeiben mindazok részesitendők, akik 1913 január 1 óta nyugdijaztattak s jelenleg még életben vannak. Tulajdonkép tehát arról volt szó e kérdés eldöntésénél, hogy Domány János, Kacz Lajos és Filó János, kik tudvalevőleg 1913 augusztusban, il'etve 1914 februárban mentek nyugdíjba, megkapják-e visszamenőleg is nyugdíjpótlékukat, ami pénzértékben kifejezve több kisebb nyugdijas tisztviselő nyugdiját is beleértve — körülbelül 23000 korona kiadást jelent. Tudni kell a kérdés teljes megértéséhez még azt is, hogy a város a szabályrendelet átalakítására még 1913-ban bizottságot küldött ki, az átalakítást azonban a törvényben jelzett egy év alatt nem foganatosította, hanem csak 1916-ban s akkor se terjesztette ki a visszaható erőt 1913 január 1-ig, hanem csak 1916 január 1-ig. A miniszter az ekkép megalkotott szabályrendeletet nem hagyta jóvá s az ügyet újabb megfontolás és újabb határozathozatal céljából visszaküldötte. A tanács javaslatát a miniszter intenciójának megfelelően tette meg s a szabályrendelet visszaható erejét 1913 január 1-ig visszamenőleg kiterjeszteni javasolta. A jogügyi bizottság ezzel ellentétben a visszaható erőt csak 1916 január 1-ig javasolta megállapítani, miután felfogása szerint az 1912. évi 58. t.-c. a törvényhatósági városokat nem kötelezi. Ebben a különben érdekes jogi kérdésben egymást érték a felszólalások. Dr. Szabó Kálmán tiszti tőügyész a tanács javaslatával szemben a jogügyi bizottság álláspontját védelmezi. Szerinte a többször idézett törvények nem vonatkoznak a törvényhatósági városokra s igy Komárom sem köteles az 1913-ig való visszabató erőt szabályrendeletébe iktatni. Méltányosságból megteheti, ha akarja, de erre őt kényszeríteni nem lehet. Ezt maga a miniszter sem állítja, mert e tárgyú rendeletében nem is hivatkozik a törvény kötelező erejére, hanem csak méltányossági szempontokra. Kéri a jogügyi bizottság javaslatának elfogadását. Jánossy Lajos a tanács javaslata mellett foglalt állást s tartalmas beszédoen vitatta, hogy a régebben nyugdíjazottak a szabályrendelet késedelmes megalkotása folytán jogsérelmet nem szenvedhetnek, ügy tudja, hogy az ország minden törvényhatósági városa kiterjesztette az újonnan alkotott nyugdijszabályrendeletek visszaható erejét 1913 január 1-ig, pedig ott is vannak jogászok és törvényismerők, nem tehet tehát Komárom sem odiosus kivételeket. Azt hiszi, hogy a közgyűlés többsége a megértés és méltányosság álláspontjára helyezkedik s ebben a tudatban támogatja a tanács javaslatát. Dr. Kiss Gyula mindenben csatlakozik Jánossy felfogásához és jogi fejtegetéseihez. A kérdés azon fordul meg : érinti-e az 1912. évi 58. t.-c. a város nyugdijszabályrendeletét. Erre mással, mint igennel felelni nem lehet. Elismerte ezt maga a törvényhatóság is, midőn az átalakítást szükségesnek mondotta ki, a szabályrendeletet tényleg — habár nagy késedelemmel — át is alakította az állami törvény szelleme szerint, csak éppen az 1913. január 1-ig való visszaható erőt nem akarja elfogadni. A tanács javaslata igazságos és minden tekintetben megfelel a törvény intentióinak, mely törvény a régebben nyugdíjazottakat sem akarta az uj nyugdíjrendszer kedvezményéből kizárni. Nagyon kéri a közgyűlés tagjait, lépjenek rá a megértés és az egymáshoz való kölcsönös közeledés útjára. Ne nézzünk most neveket, ne nézzünk most személyeket, hanem a pártatlan igazságszeretet látószögéből vizsgáljuk a dolgot s elvet enunciáljunk, ne pedig személyes kedvezményeket nyújtsunk. A tanács javaslatát elfogadja. Dr. Weisz Miksa szintén a tanács javaslta mellett foglal állást s nézete szerint a visszaható erő 1913. január 1-ig való megállapítása törvényszerű kötelessége a városnak, mely elől ki nem térhet. Milch Hermann hasonló értelemben szóllal fel. A tanács javaslata ellen szólalnak fel: dr. Peredi Géza, Rüdiger István, Vargha Sándor. dr. Kállay Endre, Boldoghy Gyula. Boldoghy Gyula azzal végzi felszólalását, hogy volna a nyugdíjasok közt, akinek méltányosságból megszavazná a nyugdíjpótlékot, de Domány Jánosnak soha egy fillért sem szavaz meg. A hosszúra nyúlt és már-már élesedni kezdő vita után elnöklő főispán többek kérelmére névszerinti szavazást rendelt el, mely a következő eredménnyel végződött: / Igennel, vagyis a tanács javaslatára szavaztak : Búkor Lajos, Fried Jenő, Hauk János, Lőwinger Izrael, Milch Dezső, Milch Hermann, Pick Ignác, Zechmeister János, Czike Dénes, Dosztál Jakab, Gidró Bonifác, Jánossy Lajos, dr. Kiss Gyula, Nagy János, dr. Weisz Miksa, F. Szabó Géza, dr. Gaál Gyula, dr. Szijj Ferenc, dr. Eliássy Sándor, Alapi Gáspár, Csukás Dezső, Szalay József, Hittrich József, Biró Sándor, dr. Gaál Zsigmond, Rovács Albin és Toótn Zsigmond. Nemmel, vagyis a tanács javaslatával szemben a jogügyi bizottság javaslatára szavaztak : Horváth István, Lenhardt Mihály, dr. Szabó Kálmán, Bajcsy Ferenc, Boldoghy Gyula, dr. Kállay Endre, Langsádl Lajos, Lukovics József, dr. Peredi Géza, Prantner Lipót, Rüdiger István, Salamon Zsigmond, Stern Bernát, Székelyi Károly, Sztráska György, Vargha Sándor, Wolf Gyula. Eszerint tehát a tanács javaslata 27 szóval 17 ellen, vagyis 10 többséggel fogadtatott el s ezzel a nyugdijszabályzat 1913. január 1-ig való visszaható ereje megállapítást nyert. megcsappant érdeklődés. Megcsappant érdeklődéssel folytatta ezután a közgyűlés a tárgysorozat egyes pontjainak lemorzsolását, melyek közül kiemeljük a komáromi pénzintézetek beadványát egy modern szálloda építése ügyében. A szálloda részvénytársaság alakítása utján épülne fel s a város is jegyezne bizonyos számú részvényt, ezenkívül adó és egyéb kedvezményeket, valamint ingyen telket nyújtana a társaságnak, mellyel szemben a tiszta jövedelem bizonyos százaléka a réscvényrészesedésen felül a városnak biztosíttatnék. A közgyűlés az eszmét örömmel üdvözölte s messzemenő támogatását kilátásba helyezte. Elrendelte a közgyűlés a Ferenc József-rakparton egy ideiglenes árucsarnok felállítását is s a külömböző szakban működő városi alkalmazottaknak ruhabeszerzési segélyeket szavazott meg. fl káplántartás körül. Dr. Madurkay Miklós plébános káplántartási átalányának felemelése iránt benyújtott kérelme egy kis vitát támasztott. A tanács e címen 1200 korona egyszersmindenkorra szóló segély megszavazását javasolta, tekintettel arra, hogy a káplántartási átalány a háború alatt már felemeltetett, mig a pénzügyi bizottság a mai fölemelt átalány kétszeresét kívánta a plébános részére folyósítani. Boldoghy Gyula kelt a pénzügyi bizottság álláspontjának védelmére. Beszéde közben dr. Kállay Endre közbeszól: A plébános nem ad kosztot a káplánoknak. Erre Boldoghy indulatba jött s kijelenti, hogy nem úriemberhez való egy másik úriembert távollétében igy meggyanúsítani. Ö tudja, hogy a plébános igenis tisztességes kosztot ad a káplánoknak, mert ő ott gyakran megfordul. Dr. Kállay Endre szemétyes kérdésben és félremagyarázott szavai helyreigazítása végett szólal fel. Ö nem azt mondta, hogy a plébános nem ad tisztességes kosztot a káplánoknak, hanem azt, hogy a káplánok huzamosabb ideig nem kosztoltak a plébánián, hanem részben magán háznál, részben vendéglőben, miután a plébános szakácsnője beteg volt. Ez pedig tény, melyet igen sokan tudnak. Kikéri magának, hogy őt Boldoghy Gyula rendreutasifsa, mert erre nincs joga és mert erre Boldoghy egyéniségénél és műveltségi fokánál fogva sem hivatott. Részéről a tanács javaslatát fogadja el, mert úgy tudja, hogy a plébános faillet nényét természetben kapja ki, ami a városnak sok ezer korona különkiadást okoz, ezt az illetményt pedig két év alatt sem tudja eltüzelni. A fölösleget tehát áruba bocsáthatja s ily módon is jelentékenyen emelheti javadalmazását. A kérdés szavazás alá bocsáttatván, szótöbbséggel a tanács javaslata fogadtatott el. Az idő előre haladván, a közgyűlés folytatása esti 7 órakor csütörtök délutánra halasztatott. második nap. A második napra maradt a közgyűlés legfontosabb tárgyának, az 1918. évi költségvetésnek letárgyalása. Tudjuk, hogy a városi háztartás deficittel küzd s már a múlt évben is 16 százalék pótadó kivetése vált szükségessé. Ezt akkor mellőzte a közgyűlést, ideiglenes kölcsönnel fedezvén a hiányt, mely az idén annyira megnőtt, hogy csak újabb 32 százalék pótadó kivetésével lett volna elenyésztethető. A költségvetés előadója Szalay József főszámvevő s illetőleg a tanács a pótadó emelés mellett foglalt állást s ily értelemben terjesztett elő javaslatot. Ezzel szemben dr. Peredi Géza bizottsági tag azt indítványozta, hogy a pótadó emelés mellőztessék, mert az igazságtalanul sújtja csak a mai nemzedéket. E helyett inkább ideiglenes kölcsönnel fedezzük a hiányt, melyet később hosszú lejáratú kölcsönné átalakítva a növő nemzedéket is bevonhatjuk a mai rendkívüli terhek viselésébe. Dr. Weisz Miksának az a véleménye a kelést egyszerre nyomjuk ki és pótadóval fedezzük a deficitet. Elfogadja a tanács javaslatát avval a toldással, hogy a telekérték emelkedési adó, vigalmi adó idegen adó és egyéb adónemek életbeléptetésével segítsünk a jövőben magunkon s bízzuk meg a tanácsot erre vonatkozólag javaslat kidolgozásával. Milch Dezső szintén a tanács javaslata mellett foglal állást, miután a polgárság fizetőképessége és fizetőkészsége sohasem lesz oly jó, mint ma s a mai értékviszonyok mellett a pótadóemelés különben sem sújtja a polgárt olyan mértékben, mint békés viszonyok közt. A kölcsönök felvételét tartsuk fenn más időkre és gyümölcsöző beruházásokra. Elfogadja a tanács javaslatát. A polgármester felvilágosító felszólalása után még többen szóltak a tárgyhoz, mindanynyian oly értelemben, hogy a pótadókivetés jelenleg mellőztessék s a hiány ideiglenes kölcsönnel fedeztessék. A közgyűlés névszerinti szavazás utján döntött a kérdésben s valamennyi szóval egy ellenében a hiánynak ideiglenes kölcsönnel leendő fedezését fogadta el, megadván a tanácsnak a felhatalmazást a kölcsön felvételére. A közgyűlésnek öt óra után lett vége. HÍREK. — Kineuezés. Az igazságügyminiszter dr. Konkoly Thege Sándor tatai gyakorló ügyvédet Nagyiginándra közjegyzővé nevezte ki. — Címadományozás. A király Szentviszlói Deseő Ferenc nyug. vezérőrnagynak, a kisbéri állami ménes volt parancsnokának az altábornagyi címet és jelleget adományozta. — Kitüntetés. A király dr. Völgyi Elemér csúzi körorvos, tiszteletbeli járásorvosnak a közegészségügyi szolgálat, valamint a közjótékonyság terén szerzett érdemei elismeréséül a Ferenc József-rend lovagkeresztjét adományozta Völgyi Elemér a vármegyei orvosi kar doyenje és egyik általánosan tisztelt, érdemes tagja nem rég töltötte be orvosi szolgálatának fél százados évfordulóját és ez alkalommal orvosi pályára készülő komárommegyei illetőségű orvostanhallgatók számára tett ösztöndíj alapítványát 6000 K-ra emelte fel. — Kineuezés. A pénzügyminiszter Kálmán Gizella pénzügyi dijnokot a komáromi kir. pénzügyigazgatósághoz ideiglenes minőségi kezelőnővé nevezte ki.
