Komáromi Lapok, 1918. július-december (39. évfolyam, 27-52. szám)
1918-07-27 / 30. szám
4. oldal. „Komaromi Lapok 1918 julius 27. Az erdélyi menekültek javára felhívásunkra közvetlenül 4100.— A. hadikórházak karácsonyára 1512.20 A komáromi hadikórházaknak 1914-ben készpénzben 480.— A Komáromi Gyermekvédő Leány egyesületnek 411.40 Propagandák folytán közvetlenül folyt be az egyesületnél 8000.— A hadbavonultak ínséges családjai segélyezésére 545.— Harctéri szeretetadományokra 550.— A komáromi közös konyhának 100.— Komárom falvára 50 — Sebesültek pipájára 88.30 A kárpáti falvak felépítésére 70.— A Vörös félhold javára 331.— A 31. h. gy. e. 19. vadászzászlóalj 15. tábori tüzérezred, 5. sz. lovagló ezred és szekerész ezred rokkant alapjára 450.— A gyöngyösi tüzkárosultaknak 1105.— A sebesült hősök javára 1914. szept. 5-iki hangversenyünk jöv. 1397.60 Különféle adományok (apró tételekb.) 700.— A Komáromi Lapok adományai 800.— W ff ff ff ff ff ff » Összesen: 34,789.39 K. A Komáromi Lapok kiadóhivatalának őrizetében vannak: Takarékpénztári betéti könyvecskékben: A Komáromi Lapok árva alapja 1218.45 K. A Komáromi Lapok vak alapja 2187.31 ff A Komáromi Lapok rokkant a 12. gy. ezred részére 931.14 ff alm’D a 29. gy. ezred részére 1840.88 ff A Komáromi Lapok koronás alapja 47.37 ff Osztrák Vörös Kereszt 10.75 ff Bolgár Vörös Kereszt 105.83 ff Vörös Félhold 40.18 ff Hadifoglyokat gyámolitó egyesület 47.84 ff Tüdőbetegek 32.27 ff Mezitlábos gyermekek 78.40 ff Anya és csecsemővédelem 50.93 ff Alapjainkból jegyzett hadikölcsönők kamatai 636.62 ff Összesen: 7228.00 K. Hadikölcsön kötvényekben: A Komáromi Lapok árva alapja 2000 K. A Komáromi Lapok vak alapja 3300 „ A Komáromi Lapok rokkant alapja (12. gy. e. részére) 1800 , Összesen: 7100 K. Az összes kifizetések 34,789.39 K. A jótékony alapok vagyona 14,328.— „ Összesen: 49,117.39 K. A harc még, sajnos, tájt és minden nappal szaporodnak áldozatai. A háború ötödik esztendejének küszöbén azon kérést intézzük mindazokhoz, a kik szeretik ezt a sokat szenvedett, sok balsorsot átélt magyar hazát, tisztelik, becsülik küzdő és vérző édes magyar testvéreinket: ne feledkezzenek meg alapjainkról. Gyarapítsák, növeljék szüntelenül! A szegény filléreket, a gazdag koronákat adjon. Hisz boldog az, aki adhat. Ne apadjon el az áldozatkészség forrása! Mészáros Lajos János. A IMIIMÉ! jSOMli. Nyugdíjbiztosítás. — A magántisztviselők és kereskedősegédek szolgálati viszonya. (Saját tudósitónktól.) Értesülésünk szerint Szlerényi József kereskedelemügyi miniszter komolyan foglalkozik a magánalkalmazottak kötelező nyugdíjbiztosításának törvényhozási intézkedés utján való megoldásával. A miniszter rövidesen törvényjavaslatot is dolgoz ki a kérdésről, addig is azonban kormányrendelettel igyekszik megoldani a legsürgősebb teendőket. Rövidesen rendelet jelenik meg a kereskedelmi alkalmazottak szolgálati viszonyának rendezéséről. Ez a rendelet életbe lépteti a kereskedelmi és ipari bíróságokat, amelyek a konkrét esetekben fognak intézkedni. E bíróságok feladata lesz határozatot hozni a magánalkalmazottak végkielégítésének a kérdésében is. E kérdés rendezését illetőleg e pillanatban a miniszter előtt fekszik már a kereskedelmi és ipái kamarák javaslata, amely úgy szól, hogy a magánalkalmazottaknak a munkaadótól igényelhető végkielégítése progresszív módon állapíttassák meg úgy, hogy a végkielégítés kulcsa két évi szolgálat után 57»-nál kezdődjék és húsz éven belül érje el a teljes lOO’/o-ot. A végkielégítés összege a mindenféle címen élvezett összjövedelem után állapíttassák meg. A nyugdíjalappal rendelkező vállalatoknál végkielégítést csak a nyugdíjjogosultságot még el nem ért alkalmazottak kaphatnak. A háborús évekből legalább kettőt kell beszámítani azoknál, akiknek szolgálati szerződésük bevonulásuk miatt szünetel. A háborúból visszatért, de felmondás ut- ' ján elbocsájtott alkalmazottak végkielégítésük meghatározásánál a számításba veendő inunkadij a háború előtt élvezett munkadijnak legfeljebb másfélszerese lesz. Ha a háború után az alkalmazott indokolatlanul nem lép be ahhoz a céghez, amely bevonulása alatt nem vonta meg tőle javadalmazását, úgy ezt az alkalmazottat kötelezni kell arra, hogy az élvezett fizetéssel arányban álló időtartamra az őt fizető céghez térjen vissza. A kibocsátandó rendelet szerint a végkielégítési igény nem örökölhető ugyan, de vi- : szont mindazokat megilleti, akiknek eltartásáról az alkalmazott gondoskodni köteles lett volna. A rendelet alkalmasint ki fogja mondani, hogy az alkalmazottak részéről nem támasztható követelés oly munkaadóval szemben, akinek üzeme a háború következtében megszűnt, vagy anynyira csökkent, hogy kötelezettségeinek eleget nem tehet. lob!) szem főbbe! iái. — A közönség rovata. — fiz écsorgás ellen. í Régóta várok már arra, hogy valaki csak szóvá fogja tenni az utóbbi évben sajnos, égé- i szén meghonosodott éjjeli ácsorgást, s hogy a i hatóság is végre látószemmel néz körül.” B. í lapja nem foglalkozott e tárggyal s igy kény- ; télén vagyok belekontárkodni az újságírás mes- i térségébe és állást foglalni az éjjeli ácsorgás ! ellen, amit minden valamire való városban, } mint felesleges rosszat, régen megszüntettek. Ha már nem lehet másként a közönség- ; hez eljuttatni a lisztet, mint ácsorgással, úgy a hatóságnak legalább arra legyen gondja, hogy a nappali ácsorgás ebben az időben, amikor i minden munkáskézre sokszorosan van szükség, minél kevesebb időveszteséggel járjon. Az éjjeli ácsorgást pedig egyszerűen hatalmi eszközzel kell lehetetlenné tenni. Köztudomás szerint ugyanis egyetlen lisztes bolt sincs éjszaka nyitva, hajnalban sem nyitnak ki, igy tehát nincs szükség arra, hogy a szegényebb néposztály aszszonyai, serdületlen gyermekei éjszakáikat az utcákon töltsék, amely egészségükre egyáltalán nincs előnyös kihatással. Meltóztassanak elképzelni, hogy azokra a serdületlen gyermekekre micsoda rossz hatással van az éjszakai ácsorgás! A testük betegszik meg előbb, majd a lelkűk mételyeződik meg. A jövő nemzedéknek pedig tartozunk legalább azzal, hogy ettől megkíméljük. Vájjon gondolkoztak-e az illetékes körök arról, hogy ezekből a gyermekekből, akik most jó és rósz időben éjszakákat virrasztanak az utcán, milyen generáció fejlődik? Ha eddig nem gondolkoztak, úgy siessenek vele és mentsék meg a gyermekeket! Az éjszakák arra valók, hogy az emberek pihenésre és S erőgyűjtésre használják fel azokat. Intézkedjék : tehát sürgősen a hatóság az éjjeli ácsorgás elj len s egyben tegye lehetővé, hogy a közönség i nappali ácsorgása minél kevesebb időveszteség- I gél járjon. Egy pedagógus. fl közélelmezési hiualal és a közönség. Igen tisztelt Szerkesztő Ur! Örömmel ol; vastam b. lapjának azt a cikkét, amely a komáromi közélelmezési hivatal reformjáról szólt. Épen itt van már az ideje, hogy nálunk is történjék valami a közönség jobb ellátása és kényelme érdekében. Arra akarom felhívni most a figyelmet, hogy a közönség nem tud Komáromban semmiről. Hogy a cukor, kenyér és egyéb jegyeket mikor osztják ki? Vagy a jegyekre mikor és hol lehet vásárolni? Mikor lehet uj burgonyát kapni? Nagyon csodálom ezt a figyelmetlenséget, amely a közönség egyes részeinek hátrányára van és lehetetlennek tartom, hogy ezen a csekély dolgon ne tudnának segíteni. Úgy hiszem a helyi lapok is szívesen vállalnák a közönségnek ezirányu tájékoztatását. Hát miért nem csinálják ? Higyje el Szerkesztő Ur, a közönség égetően szükségesnek tartja a közélelmezési hivatal megreformálását és azt, hogy valami praktikus dolgot csináljanak már valahára. Itt az ideje! Egy komáromi polgár, A cenzúra. A fővárosi sajtó számos alkalommal malat rá a cenzúra túlkapásaira s tiltakozik ellene. Mi eddig hallgattunk. Keserűen lenyeltük a labdacsokat azon egyszerű okból, mert úgy találtuk, hogy erőnkön túl esik a helyzel megváltoztatása. Belenyugodtunk akarva — nem akarva a váitózhatlanba. Háborn vau; a mikor idebenn bé kességnek kell lenni. Egyesíteni kell az erőket ennek a gigantikus küzdelemnek sikeres bevégzésére; silyen időben nem szabad az ellentéteket kiélezni. A közönség mely a lapot olvassa, mindig megfeledkezik a mai helyzetünkről. Elfeledkezik arról, hogy nem vagyunk szabad urai a tolinak és bizony elég gyakran nem it hatunk úgy a mint kellene, a mint szeretnénk. Nem vagyunk ma sem hanyagabbak; nem vagyunk rövidlátók. Mindent látunk. Mindenre figyelünk. Hogy azutá n mégis hallgatunk egyes dolgokról? Az előbb mondottuk meg hogy miért. A mai munkánk, éppen azért nem le hét olyan eredményes. A kritikánk nem az, a mi volt. Beismerjük. Sokszor mást imánk, mint a mi a lapban megjelenik. Szükség van a cenzúrára addig, a míg a hadiórdeket védi. De tovább nincs. Ma pedig igen igen sok dolog kapcsolódván bele a hadiérdekbe, tilalomfák állnak előttünk. Ezért tehat nem érhet bennünket szemrehányás, nem érhet gáncs. Nem szolgáltunk és szolgálunk rá. Az a hang, a melyen szólunk, sokszor nem a miénk. Eljön sz idő majd, a mikor ismét visszanyerjük elveszitett régi hangunkat s a mikor mi is urak leszünk a saját portánkon. Addig türelem! Nekünk ez a helyzet nehezebb, mint az olvasónak. 9 várisi iáoá Határozottan a városok szenvedik meg a közélelmezés irányítóinak minden ügyetlenségét. A múltat ismerjük. A fejadag kisebb a városokban, mint a falun. Miért? A városi ember sem tud pecsenyéket enni, ellenben falun akad tojás, baromfi, zöldség. Oktalan intézkedés volt az, amely kevesebb ennivalót juttat a városi embernek, mint a falusinak. Avagy a városban élő ipari munkás erejének fenntartására kevesebb élelem kell, mint a mezőgazdasági munkásnak? A kukoricás kenyérrel is a városokat j boldogították. Persze igazságtalanul. Általában az úgynevezett „ellátatlan“ sors! üldözött eg/ teremtés. Kevesebbet kap, mint j az, akinek van gabonája, ezt a keveset rosz- i szabb lisztből kapja, esetleg dohos tengeri j liszttel keverve, ácsoroghat érte a boltok előtt j és amint a nagy férfiak valahol elszámitották I magukat, rögtön lenyisszantanak a napi ke; nyeréből egy darabot. Az ellátatlan teher a hal tóságra, őt kell etetni, vele kell bajlódni, 5 j képezi az országos közélelmezés anyagát, tehát szinte természetes volna, ha arra törekednének, hogy minél kevesebb legyen az ilyen ellátatlan és minél több ember tudjon magának egész évre lisztet szerezni. Ennek éppen az ellenkezője történik. A lisztbeszerzést megakadályozzák minden eszközzel, sőt mondhatni, hogy teljesen lehetetlenné teszik. Ha már a Haditermény által lehet csak gabonát szerezni, ami megakadályozza a vissza-1 élést, akkor miért kötik In, hogy csak a vára-
