Komáromi Lapok, 1918. július-december (39. évfolyam, 27-52. szám)

1918-07-06 / 27. szám

2. oldal. Komaromi Lapok 1918 július 6. fl Dörös Kereszt közgyűlése. — 1918. junius 29. — A Vörös Kereszt egyesült szervezetei: a •vármegyei és városi választmányok és a vár­megyei fiókegylet szombaton d. e. 11 órakor tartották rendes közgyűlésüket a vármegyehá­zán gróf Dezasse János főispán elnöklete alatt a tagok igen élénk érdeklődése mellett. A napirend előtt az elnöklő főispán meg­emlékezett a Vörös Kereszt kötelékében mű­ködő és működött tagok kitüntetéseiről, melyek részben a múlt év nyarán, részben pedig a folyó év tavaszán érkeztek meg legfelsőbb hely­ről és felolvassa a kitüntetettek díszes névsorát. Két kiváló egyéniség kitüntetéséről külön is megemlékezik, ezek : Kiirthy Istvánné, a komá­romi Vörös Kereszt kórház gondnokságának elnöke és báró Ditfurth Móricné, a tatatóvárosi vidéki választmány elnöke, akik a lelkiismere­tes és önfeláldozó tevékenységnek valóban kö­vetésre méltó példáját nyújtották. Ez urhölgye­­ket a polgári hadi érdemkereszt II. osztályával tüntette ki őfelsége. Szándékosan említi fel utolsónak a har­madik magasabb kitüntetést, mely a Vörös Ke­reszt intézménynek Komáromban és a várme­gyében újjászervezőjét és lelkét, dr. Alapi Gyu­lát, a városi választmány alelnökét és a vár­megyei választmány titkárát érte, akit buzgó és eredményes szolgálatai elismeréséül a Ferenc József-rend lovagkeresztjével tüntetett ki a ki­rály. A rendjelet nyomban át is nyújtotta a ki­tüntetetteknek a maga és a közgyűlés nevében nyilvánított azon óhaj kíséretében, hogy köz­hasznú tevékenységét a Vörös Kereszt intéz­mény javára a jövőben is hasonló buzgalom­mal teljesítse. (Lelkes éljenzés.) Dr. Alapi Gyula hálás szavakkal mondott köszönetét az elnöklő főispánnak, aki őt a ki­tüntetésre érdemesnek találta s aki valameny­­nyiünknek példát nyújt a kötelességek miként való teljesítése körül. Az érdemeket magáról elhárítva, kijelenti, hogy a háborúban minden közpályán működő egyén katona, akit feljebb­valói bármily helyre állítanak, azt a helyet meg kell állania. Ilyen katona volt — úgymond — ő is, egyszerű közkatona, aki kötelességét tel­jesítette. Sajnos, nem végezhetett annyit, amit Ielkiismerete szerint végezhetett volna, de a végzendő feladatok nagysága, főleg pedig a jótékonysági akciók széles területre való elága­zása nem állott arányban erejével és az ezek elvégzéséhez szükséges idővel. Őszinte hálával ; mond köszönetét mindazoknak, akik ezt a mun- ' kát eddig elnéző jóindulattal és rokonszenvük- j kel kisérték. (Élénk éljenzés és taps.) »Micsoda apostol, micsoda bölcs volt ez, Hogy ez már akkor igy mindezt tudhatá? — Mert nem tudja senki, csak akit az Isten Éppen erre küld ki apostolakép’: Hogy a kicsinységes ügyével-bajával, Könnyekre fakasztó tlicske-bogarával, Milyen szép, milyen szent — a föld és a nép! Nagyranevelt nyűgöt pipere-szerével Nem is pacsulizta virágait ő, Isten jóvoltából nyiltak-nyiladoztak, Ahogy rájok szolgált éppen az idő. Külföldök szokása őt nem érdekelte, S 6 előtte külföld Félegyháza már, Művész volt s bazája Magyarország maradt, Magyarországból is csak az a kis darab, Melyet elkerít a szegedi határ. Most egy éve lobbant fáklyája utolsót, Ma üljük először az emléktorát, Ma borítjuk rá a gyászfeketeségre Az örök dicsősség első biborát. Én is azért jöttem ama Társaságból. Mely babérba fogott nevét őrzi hűn, Hogy egy szöget verjek a biborszegésbe, Egy bokrétát tűzzek az oszlopkötésbe, S egy dalt pengessek ki a mély hegedűn. Megvolt. — S ma az emlék hószin palástjában Itt van újra köztünk a torony alatt, Fellegzik eléje ünnepnapi tömjén Reggelizés előtt fél pohár Schmidthauer-féle használata valódi áldás gyomor balosoknak és székszorulásban szenvedőknek Áttérve a napirendre dr. Alapi Gyula elő- j adó előterjeszti a tartalmas titkári jelentést a a Vörös Kereszt Komárom megyei és Komárom sz. kir. városi választmánya, valamint az ezek­hez kapcsolt jótékonysági intézmények: a Vö­rös Kereszt központi bizottsága, a vármegyei hadsegélyező és a hadigondozó bizottságok 1917. évi tevékenységéről, melyet lapunk más helyén közlünk. A közgyűlés utalványozta a fiókegyletek részéről beérkezett központi illetékeket, majd a városi választmány számadását fogadta el, mely 3065 K 04 fillér bevétellel szemben 2836 K 60 fillér kiadással és igy 228 K 44 fillér marad­vánnyal zárul. A választmány vagyona 6.500 K — fillér. A feimentvényt Spitzer Béla pénztáros részére működéséért köszönetét nyilvánítva meg­adta a közgyűlés. A vármegyei fiókegylet szám­adását szintén jóváhagyta a közgyűlés és a felmentvényt Major István részére megadta és neki köszönetét szavazott. Mindkél szervezet va­gyona hadikölcsönkötvényekben gyümölcsözik. Dr. Alapi Gyula városi választmányi alel­­nök ez állásáról lemondását benyújtván, a köz­gyűlés nevében Horváth Kristóf, szentbenedek­­rendi házfőnök méltatta az alelnök kiváló ér­demeit és biztosította a közgyűlés lelkes és tüntető éljenzése mellett annak osztatlan bizal­máról, felkérve őt állásának további megtartására. Dr. Alapi Gyula őszinte köszönetét mond­va a választmány bizalmáért, kijelenti, hogy le- ; mondását minden körülmények közt fentartja és kéri a közgyűlést, hogy ennek megokolása alól mentse fel. Ez állásáról való lemondása csak kezdete annak a megmásíthatatlan elhatá- j rozásának, hogy minden jótékonysági akciótól j visszavonul. Az elnöklő főispán iránt érzett tiszteletből annak határozott kívánságára átme- ! neíileg megtartja ugyan többi tisztségét, de csak amig a pótlásról gondoskodás történik. Jelenlegi hivatali teendői — a vármegyei köz- I élelmezés — és az évekkel ezelőtt abbanha- I gyott munkáinak befejezése egyaránt tehermen­tesítése mellett szólnak. Újból kéri a közgyű­lést, hogy lemondását fogadja el. A közgyűlés ennek eleget is tett és Hor­váth Kristóf indítványára a lemondott alelnök­­nek köszönetét szavazott eddigi, főleg a városi Vörös Kereszt érdekében kifejtett eredményes tevékenységéért. Az alelnöki állás betöltését az elnöklő fő­ispán által felkért Horváth Kristóf házfőr.ök, majd a dr. Kiss Gyula által ajánlott Mórocz Emílián fógimn. igazgató nem óhajtván elfo­gadni, végül az elnöklő főispán kérelmére Hor­váth Kristóf házfönök vállalta egy év tartamára. Végül dr. Alapi Gyula előadó ismertette S frissen vett rózsákból verses szavalat. Vén Tiszánk, Gangesünk, te is reménykedhetsz. Ki izrül-izre egy vér volt teveled, Ortálló helyére hozzád visszakészül. Az uj ünneplőjét — márványbul és érebül — Már szabja is rá a módos kegyelet. Talán mikorára újra kifehérlik Patyolat-diszében a cseresznyeág: Már ott áll a parton rádmerengő szemmel, Jegyző noteszével a régi deák, — Ámulsz majd a hídnál s tarajozott háttal Kiharsogsz medredből te ősi folyam: »Ideseregeljen minden élő ember, S te is a távolról, te Fekete-tenger, Idenézz, idenézz, — megjött a fiam! II izén- ét főldoázíiaKnázás ipromáp. Az a sok oldalról hirdetett felfogás, mintha Magyarország széntelepei nem felelnének meg az előretörekvő hazai ipar fokozott igényeinek, határozottan téves. A Magyar Országos Föld­tani intézet még a háború alatt uj kutatásokat rendezett és az ország különböző részeiben értékes szénrétegeket állapítottak meg. A még parlagon heverő ily rétegek kiadós volta min­den kétségen felül áll; csak az a kérdés, vaj­a Vörös Kereszt kultúrpalota kisegitő kórház feloszlatásának előzményeit. Ahogy 1917. évbe« az ellátási nehézségek miatt hálom Vörös Ke­reszt kisegitő kórház megszűnt: a tatai, és a komáromiak közül az Újvárosi Társaskör és a Méntelep-osztály kórházai, ugyanez történt a Kultúrpalota kórházzal is, mert az elnökség nem viselhette az anyagi felelősséget, hogy a kórház veszteséggel záruljon, miként az 1916. év végén feloszlatott Klapka-kőrházra is 12000 K összeget volt kénytelen ráfizetni. A Vörös Kereszt az épület helyreállításának összes költ­ségeit viselni tartozik, mert erre a katonai kincstár — önkéntes felajánlásról lévén szó — nem vállalkozik. A közgyűlés az előterjesztés alapján a feloszlatás tárgyában tett intézkedéseket helyes­léssel és egyhangúlag tudomásul vette. Az előadó ismertette a kórháznak dr. Szijj Ferenc gondnok által elkészíteti és felülvizs­gált számadásait, melyet a közgyűlés elfogadott és dr. Szijj Ferencnek önzetlen, a háború eleje óta szakadatlanul teljesített kiváló munkássá­gáért köszönetét fejezte ki. Végül beszámolt az előadó a Kultúrpa­lota-kórház felszerelésének hovaforditásáról, melynek javarészét a komáromi közkórhá: (az értékes Zander felszerelést, az összes kötszere­ket, a kórházi eszközöket és műszereket, fehér­­nemüeket) a használható fehérnemüek másik részét a Vörös Kereszt, végül a fenmaradó részt a hadigondozó kapja teljesen ingyen. A konyha és háztartási felszerelést leltári (beszer­zési) árban és az élelmi szereket a munkás étkező maximális árban veszi át. Az át nem vett csekélyebb értékű tárgyakat a városi ható­ság értékesili tetszése szerint. A közgyűlés az előterjesztést elfogadva a választmánynak minden ez irányban tett intéz­kedését elfogadta. Végül Horváth Kristóf alelnök megemlé­kezett azokról az érdemekről, amelyeket Kiirthy István, a Vörös Kereszt volt elnöke szerzett ez intézménynek uj életrekeltése és vezetése körül, valamint arról a mindenki által ismert és méltatott példás tevékenységről, melyet Kiirthy Istvánné urhölgy fejtett ki a kórház ve­zetése munkájával három éven át; indítványoz­ta, hogy ezért a közgyűlés fejezze ki őszinte háláját és köszönetét. Az indítványt az elnöklő főispán kiegészítette azzal, hogy a kórház gond­noksága lelkes és kiválóan lelkiismeretes veze­tőjének, Berzsenyi-Janosits Józsefné urhölgynek is fejezze ki a közgyűlés elismerését és köszönetét. Az indítványokat a közgyűlés egyhangú­lag magáévá tevén, az elnök lelkes éltetése mellett eloszlott. jón a magyar szenet megfelelően olcsó terme- i lési költség árán lehet-e előállítani. E tekintet­ben, igaz, el kell ismerni, hogy a kedvezőtlen fekvésű mély rétegek a termelést költségesebbé teszik, mint Vesztfáliában vagy Sziléziában, úgy, hogy a szénbehozatal a magyar piacról a legközelebbi időben aligha fog egészen eltűn­hetni. Mindazonáltal a háború végével uj be­ruházások és jelentékeny munkaerő felszabadu­lása révén a széntermelés fokozására számítanak. Azonfelül a szénfogyasztást a földgáz kihasz­nálása is nagyban korlátozni fogja. A röviddel a háború kitörése előtt az erdélyrészi Kissármásban felfedezett földgáz­­! mezők mind nagyobb mértékben jönnek tekin­tetbe energiát nyújtó forrásokként. Elsőben is angol csoport érdeklődött a földgázterületek iránt és amerikai szakemberekből álló bizottság vizsgálta felül a magyar geológusok előmunká­latait és uj becsléseket végzett a földgáz meny­­nyisége tekintetében. Az angolok nagy érdeklő­dést mutattak és tárgyalásba is bocsátkoztak a magyar kormánnyal. Az amerikai szakemberek, akik magától értetődőleg első sorban megbízóik érdekeit tartották szem előtt, a kissármási terü­let földgázmennyiségeit 72 milliárd köbméterre becsülték. Kiváló magyar geológusok becslései azonban 216 milliárd köbméter földgáznak, tehát az amerikaiak becslése háromszorosának meg­az elrontott gyomrot 2—3 óra alatt telje­sen rendbe hozza.

Next

/
Thumbnails
Contents