Komáromi Lapok, 1918. január-június (39. évfolyam, 1-26. szám)

1918-03-16 / 11. szám

volt, 20 férfi és 11 nő, akiknek egészségi állapota kedyéző volt. A fiatalkorúak női fogházában 82 volt a foglyok száma. Az ülés a olyöügyek letárgyalása után véget ért.

19 iS. március 1.6, _________

fi birtokpolitikái reform.

Elkészült az uj nemzeti birtokpolitika programnija. A törvényjavaslat célja a földbirtok forgalmára és megosztására nézve nemzeti és szociális szempontból befolyást gyakorolni s ekként a mezőgazdasági nép terjeszkedésének mesterséges helyi akadályait eltávolítani. Főként a kisbirtokosságot akarják szaporítani és arra törekszenek, hogy a frontról hazatérő földművesek és az Amerikából visszavándorlók elhelyezést nyerjenek.

Az uj rendelkezések közül legfontosabb, hogy a kisembereket a biriokspekulációval járó kizsákmányolástól megoltalmazzák. A kormány a törvény erejével felhatalmazást nyer arra, hogv közérdekű birtokpolitikai célokra megfelelő földterületeket vásárolhasson. A kisbirtok eldarabolását felügyelet alá helyezik. A parcellázásoknál a vásárlókat a kereskedelmi természetű üzletek ellen hatásosan megfogják védelmezni. Gondoskodnak végül arról, hogy a kisgazdáknak a berendezéshez és a továbbhaladáshoz szükséges hiteligényeit az eddiginél előnyösebb és olcsóbb formában elégítsék ki.

(f) élelmezési értekezlet. Gróf Jankovich Bésán Endre, közélelmezésügyi kormánybiztos f. hó 14-én Győrött értekezletet tartott a kerületéhez tartozó vármegyék alispánjaival. Ezen az értekezleten Asztalos Béla alispán vett részt a vármegye képviseletében.

(f) Kitüntetett községi jeggző. A király Varjú Lajos, Ekecs községi jegyzőnek sok év hű és buzgó szolgá'atai elismeréséül az arany érdemkeresztet adományozta.

(f) Állati járuányos betegségek. A vármegye területén az alábbi járványos betegségek léptek föl: lórühkór Bajcs, Naszvad, Tóváros, Kürt, Tatabánya, Csallóközaranyos, Nagykeszi, Naszály, Kisigmánd, Nagyigmánd, az ebveszeít ség Perbete, Csallóközaranyos, Neszmély, a sertésvész Dunaradvány községekben. Megszűntek a következő járványok: a lépfene Környe, a sertésvész Bajcs, lórühkór Szontód községben.

(t) Az idei termés biz ositása érdekében.

„Hosszas küzdelmeink negyedik tavaszán fakadni kezdenek a békét hozó remény első sugarai. Dicsőséges véghez és nyugalmas békéhez közeleg a súlyos megpróbáltatások ideje ; a jövőbe bátran és kifejtett küzdelmeinkre büszkén tekinthetünk. De nem ért véget a küzdelem. Ellenségeink még arra számítanak, hogy nekik kedvez a küzdés hosszúsága, mert kimerülnek erőforrásaink.“ Így kezdődik az a leirat, melyet Szerényi Béla gróf földmivelésügyi

— Nem szabad másnak lenni, mint halászlének, meg tepertyüs túrós csuszának.

A komáromi halászlé előteremtése és szállítása az én gondom és kötelességem, mig a túrós csuszában való remekelés feladata „Keresztmamára“ hárul. (Bohémia nyelvén t. i. igy neveztem a ház- úrnőjét: Feszty Árpádné Jókai Rózát)

És felderült a „dicső nap“ reggele. Sőt már delet is mutatott az óra. Én azonban még mindig nem jelentkeztem. Se személyesen, sem a főzésre szánt hal oda küldésével.

Jogos aggodalom fogta el a ház úrnőjét. Mi lesz, ha a hal elmarad ? A túrós csusza magában mégis csak túl szegény vacsora lenne.

Staféta, stafétát követett budapesti lakásomra. Kerestettek.

— Nincs itt, nem is volt még a héten! — Tértek vissza a rémhírrel.

— De hiszen ez borzasztó! Megfeledkezett volna ígéretéről, vagy valámi baj érte. De akkor miért nem ad hirt magáról ? — zúgolódott a ház népe.

Majd ide Komáromba jött az express sürgöny:

— „Az istenért mi van a halászlével,? Ma estére a vendégek várják!"

— Semmi aggódalom. A halászlére biztKomáromi Lapok“

miniszter intézett Komárom vármegyéhez a termés biztosítása érdekében. É rendeletben felhívja az alispán figyelmét arra, hogy azáltal, hogy a hadkötelezettség majdnem minden férfit elvont a barázda mellől s az igás jószágok is nagy mértékben apadtak, a mezőgazdasági munkákat csak a legnagyobb erőfeszítéssel lehet biztosítani. Felkéri az alispánt, hogy hasson oda minden rendelkezésére álló eszközzel, hogy egy talpalatnyi hely se maradjon parlagon s a mezőgazdák a pénzbeli haszonnal kecsegtető kísérletek helyett elsősorban és főleg oly terményeket termeljenek, melyek a hadsereg ellátása és a közélelmezés biztosítása szempontjából ma elsőrendű fontosságúak. A gazdák mindenesetre meg fogják szivlelni a miniszter szavait és — bár az ukrán és orosz béke folytán onnan is kapunk gabonanemüeket — mindent megtesznek, hogy az idén is minden talpalatnyi hely meg legyen művelve és bevetve, főleg kenyérmagvakkal.

VÁROS.

fi uáros közgyűlése.

Szerdán délután mérsékelt érdeklődés mellett folyt le Komárom szab. kir. város törvényhatósági bizottságának közgyűlése. A közgyűlés — leszámítva a tárgyporozaf egyetlen pontját, mely a választójoggal állt kapcsolatban — meglehetős csöndes volt.

A Tóth Imre nyugdíjazásával megüresedett kamarási állási az egyetlen pályázóval, Schleisz Géza városi építőmesterrel töltötte be a közgyűlés, majd egy tucat ministen bucstiiratot és beköszöntőt vett tudomásul a szokásos udvariassági frázisok kíséretében.

Ezután került a sor az erdélyi választójogi értekezlet kérelmére. A kérelem lényege az, hogy a választójog a magyar nyelv tudásához köttessék.

Dr. Qaál Gyula nemes szónoki hévvel előadott beszéddel ajánlotta elfogadásra a tanács javaslatát, mert a tanácsnak is az a meggyőződése, hogy a magyar nyelv tudása nélkül a nemzeti gondolatkörbe és érzésvilágba való bekapcsolódás nem mehet végbe.

Dr. Kállay Endre bizottsági tag kénytelen a tanács javaslata ellen állást foglalni, mert a magyar nyelv tudásának feltételül kikötése a nemzetiségeket még jobban elkeserítené s tulajdonkép ez a kikötés jogfosztás jellegével bir. A politikai ésszerűség azt parancsolja, hogy tekintsünk el a magyar nyelv tudásától s adjuk meg a választójogot a magyarul nem tudó állampolgároknak is. Az erdélyi választójogi értekezlet indítványa reá a politikai sakkhuzás benyomását teszi s azonfelül az abban foglalt feltétel kikötése bizalmatlanság volna a mai kormánnyal szemben. Elleninditványt nyújt be,

tosan számíthat keresztmama 1 — ment a

drótválasz.

Ez kissé megnyugtatóig hatott. Bár hamarjában el sem tudták képzelni ígéretem beváltásának mikéntjét.

De midőn este hét órakor még sem én, sem a hal nem mutatkoztunk a látóhatáron, az aggódalem ismét felütötte fejét, sőt a háziasszonynál már-már desperatióváfokozódott...

Ide haza pedig én a legnyugodtabban az nap délben megfőzettem két bogrács halat. Válogatott mixtum compozitumból, válsággal remekbe készült. Azután kitálaltam két hatalmas zöldes tálba, az öt órai gyorsvonat indulásáig pompás kocsonyává fagyasztattam és a két tálat egymásra borítva becsomagolva, vittem a vasútra és a vasúton Budapestre, majd fiákeren egyenesen a Jókai házhoz.

Fél nyolc órakor érkeztem oda. Nyomban a konyhába siettem és ott a tálakat forró vizes fazékakra helyezve, a kocsonya persze fölengedett és pontban nyolc órakor, már készen sajátkezűig cipeltem föl az emeleti ebédlőbe a pompás forró igazi komáromi halászlevet letéve azt a vendégsereg által már körül ült „ház asztalára“ s egyszersmind, hogy a halászlé felszolgálása annál stylszerübb legyen, elmondottam azt az ilyen alkalmakkor szokásos ősi komáromi halász mondókát:

ő. oldal.

i hogy a közgyűlés változatlanul fogadja el á j kormány választójogi javaslatát s a magyar nyelv tudásának külön feltételül kikötését mellőzze.

Rüdigtr István szerint hasonló kikötések és feltételek hangoztatása alkalmas volna á kormány megbuktatására, ez pedig nem lehet célunk. Kállay elleninditványát pártolja.

Jánossy Lajos bizottsági tag hazafias aggodalommal eltelve meggyőző ékes szólással fejtegeti, hogy a magyar nyelv tudásának kikötését a nemzeti eszme megizmosodása s a magyar állam magyar jellegének kidomboritása érdekében feltétlenül szükségesnek találja s ezért örömmel csatlakozik a tanács javaslatához. Tarthatlan állításnak tekinti és alig érthető sofizmának tartja azt a tételt, mintha a magyar nyelv bírásának feltételül felállítása jogfosztás lenne. Ez a nemzet veleszületett joga és természetes védekezése a nemzeti eszmébe szervesen be nem kapcsolt analfabéta nemzetiségi tömegek ellen. Saját tapasztalatából hoz fel sajnálatos példákat,* melyekkel meggyőzően igazolja, hogy a magyar nyelv tudásának kikötése a minimum, mellyel a radikális jogkiterjesztés káros hatását ellensúlyozhatjuk. Kérve kéri a szinmagyar város közgyűlését, hogy magyar érzését a tanács javaslatának elfogadásával is dokumentálja.

Szabó Kálmán dr. tiszti főügyé-.z viszont Kállay javaslata mellett foglal állást. Az egész dolgot munkapárti manővernek tartja, mellyel a kormány helyzetét akarja nehezíteni. Ne ragadtassuk el magunkat túlzó nemzeti frázisoktól s politikai eszélyességből mellőzzük a magyar nyelv tudásának kikötését. Ezt a feltételt a magyar nyelvű iskolák felállítása lassanként úgyis pótolni fogja.

Elnöklő főispán elrendelte a szavazást, melynek eredménye az lett, hogy a közgyűlés 24 szavazattal 19 ellenében a tanács javaslatát j elvetvén, Kállay indítványát fogadta el.

' Ezután a közgyűlés gyors egymásutánban letárgyalta a közgyűlés összes pontjait s délután 6 óra tájban véget ért.

x fi közélelmezési miniszter leirata. Windischgrütz Lajos herceg közélelmezési miniszter az alábbi leiratot intézte Komárom város törvényhatóságához: Értesítem a törvényhatóság közönségét, hogy ő cs. és ap. kir. fölsége által m. kir. miniszterré kineveztetvén, a kir. kormány megbízásából átvettem az országos közélelmezési hivatal vezetését. Az uj termésig hátralevő néhány hónap élelmezésünk legnehezebb időszakát jelenti. Országunk létérdekei fűződnek ahhoz, hogy e nehéz időt becsülettel végigküzdjük. E küzdelem súlyos megpróbáltatásokat, fokozott kötelességeket ró mindnyájunkra, s próbára teszi a nemzet áldozatkészségét. Erős a meggyőződésem, hogy a nemzet ezt a próbát is, — úgy, mint az eddigieket — dicsőséggel fogja kiállani, mert nemzeti és erkölcsi tulajdonain fölül a kitartás

„Ez a kis halacska vízbe szokott úszni.

Fog is azért arra jaz borocska csúszni.“

Csúszott is a bor, Ízlett is a halászlé, melynek históriáját midőn a vendégek megtudták, lön általános csudálkozás, éljenzés.

Maga a jó öreg megölelt, megcsókolt, ezzel honorálva jól sikerült ötletemet.

Én pedig, midőn megjelennek lelkem előtt a Jókai társaságában töltött örökre emlékezetes napok e kedves epizódjai — mélységes fájdalommal gondolok az ő elmúlására és az 5 dicsőséges emlékezetének a nemzet részéről, legalább eddig nem elégé történt méltatására — felsóhajtok.

— Bárcsak lehetnék még ma is Jókai „halászlé“ liferánsa!

Ámde — „consummatum est". Jókai Mór ott nyugszik már régen a Kerepesi temetőben. Nagy szelleme, aranyos humora, ragyogó fantáziája már csak munkáiban él.

Élni is fog örökké, mert ez az emlék: — „aere perennius!“

Ámde mi komáromiak ne elégedjünk meg ezzel. Ám ápoljuk emjékét képben és irásbau, de egy percre se feledkezzünk meg abbeli kötelességünk mielőbbi lerovásáról, hogy az ő nagyságához méltó ércszobor hirdesse itt nálunk, hogy ő a mienk volt. A mi örök büszkeségünk