Komáromi Lapok, 1918. január-június (39. évfolyam, 1-26. szám)

1918-01-12 / 2. szám

harminc kilencedik évfolyam.* 2. uáUw KoroCroro,£l9l8.f január 12. -KOMÁROMMEGYEI KÖZLÖNY Politikai és társadalmi lap. ELŐFIZETÉSI ÁR: Kotyben és vidékre: *pé*i évié..........................Ifi K Téiérr«................................8 » «•gfeáétíe...............................4 » EGYES SZÁMOK KAPHATÓK Spitzer Sándor könyvkereskedésé­ben, hói hirdetések és előfize­tések is el fog ad latnak, továbbá »Szent István« és Slrch-féle könyv­kereskedésben, valamint Sípos Fe­renc és Szike Dénes könyvkötőknél Megjelenik minden szombaton. 2Egyes szám ára 30 fill. Hirdetések 3 hasábos petitsoron­­ként 1 kor. Nyílttéri közlemények 3 basáin*, peütíoronként 2 kor. Szerkesztőség és kiadóhivatal. Komárom, Náőo.-u. 29. sz. hová a lap szellemi részét illáid közlemények, további a hirdeté­sek, előfizetési és hirdetési dijak stb. küldendők. Kéziratokat nem adunk trssir, Iaivezór: Tuba János. » í; r 1 Főszerkesztő: Kiss Gyula dl*. A legnehezebb lecke •, most vár a fiatal, pelyhedző állu dia- j kokra. A háború kiszólilja őket a pad­sorokból és a legszigorúbb tanító, az élet tart kemény szigorlatot : most mutassá­tok meg fiuk, mit tudtok ! Minden ro­konszenves figyelmünk, minden meleg szeretetünk a nemzeti kert fiatal hajtá­saié, a letarolt magyar rétek gyenge vi­rágaié, akik a legsúlyosabb próba elé kerülnek, amikor még meg sem ismer­hették az életet. Szomorú büszkeséggel bocsálhaljuk őket a nagy útra, melyen dicsőség, hírvi­lág terem- de ahol annyi fiatalon lobogó szívnek kell megállni, ha a sors úgy hatá­rozná. hogy még ők is a harctéire kimen­­jenek. A bizarr élet most tragikus meg­lepetéseket. ont. Tegnap még könyvekkel a hónuk alatt sétálgattak s rövidnadrá­­gosan, pajzánsággal siklottak a mától a holnaphoz s most katonákká lesznek mi­előtt az életet ismernék. Most állnak a sor alá a nemzet fájának legifjabb hajtárai, hogy bekerüljenek a honvédő magyarok hősi táborába. Bízunk a népek gondviselésében, hogy a jövő reményteljes virágos kertjét megkíméli attól, hogy ezeket az ifjú éle­teket is az áldozatok oltárára vigyük, bízunk a magyarok istenében, hogy a gyerekkorból a rettentő idők alatt férfias­ságba szökkent első tavaszát élő ifjúság vére nem esik áldozatul a Háború Mo­­lochjának, mely már annyi ezer és ezer magyar ifjú vérét elnyelte. A Béke napja már megcsillogtatta első sugarait a napkeleti égen s ha a bresztiitovszki tárgyalások nem jutnak zátonyra, mielőbb meghozza nekünk nagy ajándékát. Lehelne-e szebb, drágább, becsesebb ajándéka ennek a vérét vesztett, megta­posott, elgyötört nemzetnek annál, ha most sor alatt álló ifjúságát, jövője re­ménységét érintetlenül visszakapná i Hadigondoző íléphiuatal. — Január 1. óta működik. — ft hadigondozó szervezetek. Teljes csöndben a vármegyeház egyik eddig is sűrűén látogatott helyiségében 1918. január 1. óta uj hivatal kezdte meg áldásos működését: a Hadigondoző Néphivatal-Tulajdonképpen átalakulásról van csak szó, mert a Vörös-Kereszt Központi irodájával kapcsolatosan három év óta működött a vár­megyei hadsegéiyző hivatal, mint a vármegyei hadsegélyező és rokkant bizottságok szerve, ahol a hadbavonuitak panaszai, a rokkantak kérései, az özvegyek és árvák segélyezére nyert elintézést. A múlt év augusztusa óta ezekben is változás állott be: a háborús jótékonyság egy nagy, közös medret mélyített magának, mely hadigondozó néven felöleli a hadiözvegyek és árvák, a rokkantak és a hadbavonuitak családai mindennemű támogatását, panaszaik meghall­gatására, tanácsadásra, segítésre hivatott. A községekben megalakultak a hadigon­dozó bizottságok, minden rokkant, hadiözvegy egy pártfogót, tanácsadót kapott, ezek összessé­géből áll a helyi (községi) hadisegélyző bizottság. Ezek jobbára egyéni, megfigyelő, tanácsadó munkát végeznek. Munkájuk sankciója, gyakor­lati megvalósítása, kivitele a központi néphi­vatalra hárul. A járásokban a főszolgabirák elnöklete alatt a járási hadigondozó bizottság működik a a főszolgabíró, a törvényhatóságban pedig a középponti hadigondozó bizottság a főispán elnöklete alatt. Ezeknek a bizottságoknak a szerve, a hadigondozó néphivatal, mely gyorsan intézkedik, az egész organizmusban a szív munkáját végzi, a vérkeringése pedig a hadi­árvák és a rokkantak tanácsadói, pártfogóihoz ér el. KOfóÁROfól LAPOK TÁRCÁJA. £gy halász feleségének regénye. — hageriöí Zelma elbeszélése. — Svéd eredetiből fordította: Osoáth Kálmán. Vége. Majd egy napi szárazföldi szabadságot kapott Börje, hogy bevezesse feleségét jövendő otthonába s megbarálkoztassa az uj élettel. Mikor aztán a kövekkel kirakott parton, a hol a zász­lóknak kellett volna lobogniok s az emberek­nek örömrivalgással fogadniok az uj házaspárt • — kiszálltak, ott csak üresség s köznapi csend honolt s Börje észrevette, hogy felesége bfzo­­■ nyos csalódással tekintett körül. — Korán jöttünk. Az utat csodálatos gyorsan tettük meg e szép időben. S Íme még csak egy kocsi se vár ránk, holott még messze kell mennünk, mert a ház kívül van a városon — mondta akkor. — Se baj, Börje. Szinte jól esik kissé gyalogolni, úgy is sokáig ültünk a hajón — felelte ő. Aztán nyakukba vették az utat, a melyre még agg napjaiban sem gondolhatott szorongó sóhajtozás és fájó kéztördelés nélkül. Széles, kihalt utakon haladtak tova, melyekre az ő leírása nyomán tüstént ráismert. Úgy tetszett neki, hogy a komor templomban, valamint az emeletes házakban régi ismerősökre talál, de hol a fényes palota freskókkal ékesített ormá­val s hol a magas oszlopos márványlépeső ? Börje intett neki, mintha eltalálta volna gondolatát. — Messze van még odáig — mondta. — Még ha irgalmas lett volna hozzá s rögtön megölte volna reménységét. Akkor any­­nyira szerette Börjét. Ha önként elmondott volna neki mindent, nem támadt volna szivé­ben aggodalom. Ám az a körülmény, hogy látta rászedetés miatti aggodalmát 's mégis to­vább ámította, fölöttébb növelte keserűségét. Ezt nem is bocsátotta meg neki teljesen soha. Azt gondolhatta ugyan magában, hogy ameny­­nyire lehetett, magával akarta őt vinni, hogy meg ne szökhessék előle, de ámítása olyan jéghidegséget keltett benne, hogy semmiféle szerelem föl nem olvaszthatta egészen. Végigmentek a városon, majd kiértek az azt határoló síkságra. Itt a komor sánc-árkok és a magas, zöld földhányások sora arra a korra emlékeztetett, a mikor még meg volt erősítve a város és azon a ponton, a hol mind­ez egy sánc körül egyesült, néhány ódon épü­letet látott meg egy kerek tornyot. Félénk tekintetet vetett rá, de Börje bekanyarodott a tengerpart hosszában húzódó sáncok felé. — Ez rövidebb ut — mondta, mert lát­hatólag csodálkozott rajta, hogy a férfi ily kes­keny ösvényen tért be. A férfi egészen szófián lett. S a nő már átlátta, hogy Börje sem itélfe többé tréfának — amint elgondolta — feleségével a halászfalu szegény kicsi házába menetelt. Immár nem tet­szett neki oly nagyszerű dolognak: haza ve­zetni jóravaló szülők gyermekét. Aggódni kez­dett rajta, hogy esnék a nőnek, ha rájönne az igazságra ? — Hova megyünk Börje? — mondta végre, midőn jó ideig haladtak a hegyes szög alatt megtört tengerparti sáncokon. Börje fölemelte kezét s a halászfalu felé mutajott. Ott lakott édesanyja a homokdombon épült házban. Ám a nö azt hitte, hogy a sík­ság szélén látható egyik szép falusi birtokra mutat. Majd leszállottak a sivár közlegelőre és ekkor visszatért a nőnek minden aggodalma Ott, a hol valamennyi halom szépséget és Reggelizés előtt fél pohár Schmidthauer-féle használata valódi áldás gyomon bajosoknak és székszorutásban szenvedőknek az elrontott gyomrot 2—3 óra alatt telje­sen rendbe hozza.

Next

/
Thumbnails
Contents