Komáromi Lapok, 1918. január-június (39. évfolyam, 1-26. szám)
1918-03-02 / 9. szám
1918 március 2. „Komáromi Lapok 3 oldal. vontatása céljából vasutakat építettek fel. E létesítmények kezdetben ideiglenes jellegűnek látszottak és mintha csak a szerbiai és romániai zsákmány könnyebb és gyorsabb elszállításának biztosítására szolgáltak volna, ámde most már kitűnik, hogy a németeknek eszük ágába sincs, hogy a háború megszűntével azokat eltávolítsák. Azok állandóak maradnak s továbbra is a német dunai hajózás érdekét fogják szolgálni. A múlt évben egy máris hatvan remorkör hajóval rendelkező dunahajózási társaságot alakitottbk Regensburgban „Bajor üoyd“ elnevezéssel, mely bolgár érdekeltség bevonásával megalapította a „Bolgár Lioyd“-ot mintegy versenytársául a D. D. S. G. és a M. F. T. R. közös vállalkozásaként tervezett. „Dunaw“ bolgár kir. gőzhajótársaságnak; sőt Törökországgal is tárgyalásokat folytat hasonló hajóstársaság létesítése iránt. A németek e hatalmas, nagyszabású t's nyilvánvalóan a dunai hajózás terén első égre törő alkotásaival és előkészületeivel szemben nálunk — sajnos — csak nagyon szerény mozgolódás észlelhető. Mindössze az történt, hogy a M. F. T. R. — valószínűleg hajőpaikjának szaporítása céljából — 10 millióval emelte alaptőkéjét és hogy néhány nagyobbszabásu hajógyártó-telep létesítésével foglalkoznak érdekelt köreink. De mig nálunk az sincs eldöntve, hogy a hajógyár hol, mikor, mekkora tőkével és milyen produktiv képességgel létesül: addig a németeknél már nagyban folyik úgy a gőz, mint a tankhajók építése; úgy hogy ma már kétségtelennek látszik, hogy a németek e tekintetben is megelőznek bennünket és mi csak utánuk fogunk cammogni. Ám az országos kérdés, mely bennünket is érdekel ugyan; de a preventív es ellensúlyozó lépések megtételének joga és kötelessége — magát az államot és a kormányt ille i. Vannak azonban e kérdésnek közvetlenül városunkat érdeklő és jövő fejlődésünk szempontjából nagy fontosságú olyan részletei, a melyek megoldásánál — bárhogyan alakuljanak is a dunai hajózás viszonyai — azon kell lennünk és már most meg kel! tennünk a lépéseket, hogy Komárom városának — a közjavával egyező érdekei számításon kívül ne maradjanak. Ezekről majd a következő cikkben szólunk. < Az olvasóhoz. „Ezredünk a hazáért sokat szenvedett és sokat veszített Kikről lehet szó ? Kikről mondja egy katonai irás, amelyet meleggé tesz a bajtársi szeretet, azt, amit fentebb irtunk : „Ezredünk a hazáért sokat szenvedett és sokat veszített.“ Drága testvéreink) ől a haimincegyes honvédekről, Komárom vármegye és Komárom város fiairól, akiknek jelentékeny része ebben az ezredben szolgál. Ebben az ezredben teljesítették kötelességüket a legodaadóbban mind halálig. Ennek az ezrednek kötelékében verekedtek orosszal, románnal, szerbbel, olasszal, mindaddig, mig bírta a lábuk, mig kezüket emelni tudták. Rengeteg fakereszt áll szerteszét a viharos utak mentén, hol dúlt a harc, hol folyt a drága vér, pusztult a magyar testvér, a harmincegyes dalia. Még leírni is nehéz, fájdalmas. És milyen örök, gyógyithatlan fájdalom : akinek az apja, testvére, férje, vagy fia odaveszett . , . Amint a jó falu népe mondja.. Micsoda őrjítő fájdalom, kinek keresője elment, elpusztult s itthon a gyermekek még várják az; apát, aki úgy ment el, mintha nem is háborúba ment volna. Pedig oda mentek és úgy verekedtek, mintha két életük lett volna. * Efagy László honvédalezredes, ez a nemeslelkü katona, ki meleg szívvel indít möst akciót, körlevelében többek közt a következőket mondja; „Veszteségeinknek tüköré az a dicsőség, mely a 31-es honvédeinknek és népfölkelőinknek a nyomában feltündöklőít minden harctéren. Ezer éves múlttól erős lélekkel, sorsdöntő események között a magyar haza jövendőiét védelmezték hős fiaink mindhalálig a honvéd fegyvereknek, szivükhöz nőtt szűzi becsületével. Télen-nyáron, sikságon vagy hegyóriások rengetegeiben, a posványbán vagy a Karszt kietlenségei között, vadidegen folyókon, tengereken átkelve harcoltak és küzdenek ma is, a mi rónáinkon túl aligha járt magyar véreink. . . . Helytállottunk. Veszteségeinket fájdalmas büszkeséggel elviseljük, de szemeinket éberen kell a jövendő felé függesztenünk.“ Meg kell mentenünk árváinkat és özvegyeinket! „Ne pusztuljon el közülök csak egy is, a magunk hibájából. Az égett ház üszkei között össze kell szednünk mind azt az értéket, mely az uj és erőteljes jövendő felépítéséhez szükséges“. Gyönyörű szavak. Van-e ebben a megyében, ebben a városban, aki — ha kőből van is a szive — egy percre meg ne lágyuljoa és megtagadja segítségét? Mi úgy hisszük, hogy nincs. Megfogják hallani mindenütt a kiáltást. A falvakon ép úgy, mint a városban. Hallgassák is meg ! Keljen versenyre a társadalom 1 A veszprémi 31. honvéd-gyalogezred a harctéren küzdő testvéreink életét biztosítani akarja. Minden harcosét ezer koronára. Kis, nagyon szerény összeg, de ha elgondoljuk, hogy egy emberpár, kis család éleiében még ma is pénz ezer korona, úgy csak a legteljesebb dicsérettel emlékezhetünk meg e nemes intencióról. Minden harcosunk biztosítása, amelyet az ezred árvaszéke eszközöl, haiminchat koronába kerül. Minél több harminchat koronát gyűjtünk össze, annál több harcos élete lesz biztosítható. Úgy érezzük, hogy kötelességünket teljesíthetjük, hogy ezirányban megindítjuk a mozgalmat. Kérjük a Komáromi Lapok olvasóit, hogy legyenek segítségünkre. Kövessenek el mindent, hogy minél nagyobb összeget bocsájthassunk a gyah gezred áivaszékének rendelkezésére, amely mindent elkövet, hogy harcosairól gondoskodhassál Lelkes honleányok a városban épp úgy, mint a falvakban vegyék kezükbe az ügyet és szeretettel, fáradliatlanul iparkodjanak összeteremíeni azt a pénzt, a mire szükség van. Mi, kik a háború alatt minden alkalmat megragadtunk arra, hogy a háború hajótöröttjein segitsiink, a legnagyobb igyekezettel kívánjuk támogatni a 31-esek mozgalmát és minden adományt, mely e célra hozzánk érkezik, nyugtatunk, összegyűjtjük és eljuttatjuk helyére. Gondoljunk a 31-esekre ! A testvéreinkre, akik értünk harcolnak és értünk halnak meg. Gondoljunk az özvegyekre és árvákra ! Gyűjtésünk két hétig tart. Addig mindenki járuljon az urnához és teljesítse kötelességét! — os. Több szem, többet lát. — A közönség rovata. — Igen tisztelt Szerkesztő ur! A Komáromi Lapok mű t heti számában olvastam, hogy Ferenczy Károly földműves iskolai igazgató ur, aki orosz fogságból megkerült, a Szerkesztő urnák róla irt cikkében arra hivatik fel, hogy „szükebb“ körben ismertesse fogságának viszontagságait. Ez alkalommal legyen szabad igen tisztelt Szerkesztő urat azon szívességre felkérni, méltóztassék oda hatni, hogy F. ur ne szükebb körben, hanem a nagy nyilvánosság előtt tartsa meg ezen előadását, legjobb volna a Jókai egyesület által tartani szokott vasárnap esti előadások keretében. Hiszen talán mondanom is felesleges, amit F. ur itt előadna, az igazán a város minden polgárát érdekelné, és bizony kár volna azokat ettől megfosztani, s csak a „szükebb* körű barátok és jó ismerősök; jelenlétében megtartani, ezen bizonyára rend-! kívül érdekes előadást. Igen tisztelt Szerkesztő urnák kiváló tiszteleiemet jelentve vagyok szives közbenjárását újólag kérve Egy érdeklődő. * A szemét. A háború sokféle nyomorúsága közé, — legalább nekünk komáromiaknak, oda kell sorolnunk a szemét kérdést is. A béke aranyos napjaiban mennyit zúgolódtunk sokszor, ha délutáni álmunkból a szemetes csengetyüje felzavart, ami bizony nagyon gyakran megtörtént, mert majd mindeu három napban jött a szemetes. Bezzeg másként van most! Sokszor hetekig sem néz felénk, már azt sem tudja az ember, hogy a sok felgyülemlett szemetet hova tegye. S ha nagynehezen néha napján megérkezik, ha nincs szépen sorjában a járdára kifuvarozva a szemét, bizony a házba be nem jön érte, akkor ott maradhat tovább, mig szerencsétlen tulajdonosának a jövő alkalmat valahogyan sikerül kiszimatolni és jó előre standba állíttatja az utcára a különböző ládákat és kosarakat. Nem lehetne ezen a bajon valahogyan segíteni ? Hiszen mint látom, orosz foglyok segitke?nek a szemetesnek munkájában s azokat csak fel lehetne használni arra, hogy a közönség egy kis jobb elbánásban részesüljön, vagyis, mivel munkaerő van hozzá, talán jöhetnének gyakrabban is azért a szemétért, s nem volna okvetlen szükséges az utcára feltálalni. Egy háztulajdonos. A VÁRMEGYE. (t) Közélelmezési kormánybiztos. A miniszterelnök, gróf Jankovich-Bésán Endre nagybirtokost Veszprém székhelyei, Komárom vármegye és Komárom sz. kir. város területére terjedő határkörrel a közélelmezés kormánybiztossává nevezte ki. (f) Főispáni titkári változás. A főispáni titkári teendők végzésével további intézkedésig a főispán dr. Zsindely Ferenc vármegyei aljegyzőt, aranyifjuság eme rokonszenves tagját bízta meg. Harc a betörőkkel. (£gy cigánybanda garázdálkodásai. — fílegzauarf lakoma. — Küzdelem az erdőben.) — Saját tudósitónktól. — Bököd, febr. 25. A bokodi szőlőhegyen szombaton éjjel Rafael Sándor bánhidai cigány, szökött katona két férfi és nőtagból álló bandájával több pincébe betört, honnét bort és burgonyát lopott el. A cigánybanda a betörések elkövetése után a községbe merészkedett be és Pula János bokodi földmivesnek kamráját törte fel, a honnét sonkákat, szalonnát, lisztet loptak. Ezután a község másik utcájában lakó Baranyai János házát látogatták meg, hol libát és kenyeret zsákmányoltak. A cigányokat Baranyai János kis gyermeke meglátta, a mikor a lopott holmikkal útra keltek és felzavarta a szomszédokat, akik üldözőbe is fogták a tolvajokat. Az üldözést azonban abba kellett hagyni, mert a cigányok puskáikból lőttek üldözőikre, akiknél fegyver nem lévén, veszélyes lett volna folytatni az üldözést. A betörésekről vasárnap reggel a károsultak jelentést tettek a dadi csendörőrsnek, amelytől két népfelkelő és több bokodi vadász a cigányok kézrekeritésére elindult. Az erdőben való hosszas nyomozás után az oroszlányi fenyvesben végre megpillantották a cigányokat, akik éppen lakomát tartottak a lopott holmikból. Az egyik cigányleány .’a
