Komáromi Lapok, 1918. január-június (39. évfolyam, 1-26. szám)

1918-02-09 / 6. szám

Harminckilencedik éyfoiysnt. 6. szám. Komárom, 1918. február 9. ' KOMÁROMMEGYEI KÖZLÖNY Politikai és társadalmi lap. ELŐFIZETÉSI ÁR: Helyben is vidékre:->gé*a évre...............................16 R léiévie......................................8 » ««gyedévre ....... 4 > EGYES SZÁMOK KAPHATÓK Spitzer Sándor könyvkereskedésé­ben, bői hirdetések és előfize­tések is elfogadtatnak, továbbá »Szent István« és 6irch-féle könyv­kereskedésben, valamint Sipos Fe­renc és Czlke Dénes könyvkötőknél. Megjelenik minden szombaton. Egyes szám ára 30 fill. Hirdetések S hasábos petitsoron­­kénl 1 kor. Nyílttéri közlemények 3 basábj­­pelitsoronként 2 kor. Szerkesztőség és kiad<5hivatal. Komárom, Nádo.-o. 29, sz. hová a lap szellemi részét illető közlemények, további a hirdeté­sek, előfizetési és hirdetési dijak stb. küldendők. Kéziratokat nem adunk vissz*. Lapvezér: Tuba János. Főszerkesztő: Kiss Qjfula dg». ELSŐ BÉKE. Breszt-Litovszkban tegnap éjjel két órakor Ukrániával a békeszer­ződést aláírták. titokzatos erők mozgatják a világot. A sötét égen vakító villanásokat látunk, viharok zengését érez­zük, a föld megrendül. És nem tudjuk, hol rejtőzködik, hol fakad az erő, amely a vihar szárnyain beröpüli a világot, el­seper népeket, világokat s uj Ígéretek függönyét lebbenti meg ismerőseink előtt. A béke meg van — mondtuk hetekkel ezelőtt, amikor az orosz kolosszus meg­történ felénk jött, hogy a fegyverek pi­henését kérje. A béke itt van, sóhajtott a világ és a fájdalomból fogant, remények­től forró sóhaj úgy szállt az égnek, mint a térdre borult világ imádságos szava. Akkor a világ sorsát mozgató titokzatos erő az orosz földeken szántott végig és ekéje nyomán a béke tavasza sarjadzott ki a vérből. Az orosz virág illatát el­hordta a vihar minden néphez és mámo­ros lett tőle a világ. KOBIÁROföl LAPOK TÁRCÁJA. Aratás.* Irta: tuba Károly. Az izzó naptól tüzet hozok S azzal irom, szegények, árvák: Ti lesztek meg vigak, boldogok. Mikor belátják mindenképpen, Hogy az ember mégis csak ember És nem élhet száraz kenyéren. Mikor diadalt ül az akarat S a természet szép rendje szerint Aki éhezik, majd az arat. A tragikus erő azóta újra megrázta a földet, a hatalmas orosz birodalom tes­tét darabokra tépte, testvérháboru szak­­galja izekre az óriást, akinek erejétől nem régen reszketve lapult meg a világ. A béke vetését, amelynek magjait az em­beriség örömkönnyei öntözték, uj viharok dúlják fel és hasztalan készitgetjük a sar­lót, még mindig a pusztulás arat helyet­tünk. Uj viharok felhőit sejtjük a bizony­talanság mögött, mely nem engedi szó­hoz Breszt Litowskban az igaz, jó belátást, a testvéri megértés érzését. A béke sze­kere — hasztalan virágozzuk fel újra és újra hitünk virágaival — megzökken az orosz anarchia rögös földjén és hasztalan áll mellette a világ jobbik fele, felbomlás fenyegeti ismét. A véres kbaoszból nem tudunk kijutni. Teheteiienei: vagyunk a háborús gonoszság varázslatával szem­ben ? Milyen erőknek kell megmozdulni, hogy a béke gondolata diadalmasan vo­nuljon be a világ minden népének szi­vébe ? A rekvirálások. Most rekvirálnak a megyében és nemso­kára nálunk is. Amikor — a mai viszonyok közt — ilyen életbevágó fontosságú munka fo­lyik, lehetetlen nem szólni a közönséghez és azokhoz, akik a rekvirálást végzik. A közön­ségnek ahoz a részéhez van szavunk, amely­nek anyagi helyzete könnyebbé teszi a hábo­rús bajok viselését. Akiknek van pénzűk, hogy akármilyen áron is megszerezzék az élelmisze­reknek azt a feleslegét, amit a hatóság most közérdekből meg nem engedhet. Ezeknek a figyelmét oda akarjuk terelni a másik partra, ahol a nyomor, a szegénység sir és szorong fülledt vackában és vágyódva tapad a tekintete minden falat kenyér után. Ezeknek a nyomo­rultaknak az állam ma nem adhat másképpen enni, mintha a meglévő készleteket úgy osztja széjjel, hogy abból mindenki arányos részt kap­jon. Ezeknek a nyomorgóknak nevében kérjük azokat, akiknek több van a kelleténél, adják át a köznek a felesleget, adják át olyan tudatta!, hogy szolgá!atot tettek vele hazájuknak és em­bertársaiknak. Nem szabad úgy lenni, hogy amig egy II Heifömsnohág az udvari vonali. — A sajtóhadiszállás engedélyével. — Az 1917 október 27-iki osztrák-magyar vezérkari jelentés szerint „az ő Felsége császár és király személyes fővezerlete alatt az olasz hadsereg főereje ellen intézett támadást hatal­­mas siker kisérte“. Ez az első jelentés arról, * A kiváló poéta legújabb verses könyvéből. hogy királyunk a harctéren volt és hogy saját ezredeit és a német szövetséges ezredeit sze­mélyesen vezeti győzelemre. Károly király már október 15-én a dél­nyugati harctérre érkezett. Megelőzőleg a badeni császárházban és a reichenaui Wartholz-villában hozták meg az elhatározást az Olaszország elleni offenziva tárgyában és dolgozták ki terveit. Azok a megerősítések, amelyekre az Isonzónál álló, addig defenzív erőknek ember­ben és anyagban szükségük volt, hogy táma­dásba mehessenek át, különösen a német had­osztályoknak, nagyobbrészt már megérkeztek a felvonulás terepére, vagy épen útban voltak, amidőn Károly király Bozenbe érkezett és ott a „Laurin király“-szállóban rendezték be főha­diszállását. A legfőbb hadúr hosszabb időn át tartózkodván Déltirolban, ennek az volt a hatása, hogy az olaszok, akik előtt természetesen a délnyugati harctéren folyó készülődéseink mind­végig nem maradhattak egészen titokban, hosz­­szu időn át kétségben voltak az iránt, vájjon döntő támadásunkat Déltirolból fogjuk-e ellenük intézni, ép úgy, mint 1916 tavaszán, vagy pedig a karintia-adriai területről. Az október 23-áról 24-ére virradó éjjel azután az udvari vonat csaknem földet érő felhők között és az éj sötétjében kelet felé * robogott. Október 24-én reggel 7 órakor kezd­ték meg a szövetséges hatalmak ágyutömegei megsemmisítő munkájukat; egy órával később pedig, viharban, esőben és hóförgetegben, tá­­modott a gyalogság. Ugyanekkor a reggeli órákban érkezett meg az udvari vonat Lai­­bachba. Már táviratok is érkeztek a támadás éjszakai előkészítésének eredményéről. Az ud­vari vonat néhány napig Laibachban maradt, azután Triesztben irányították. Amikor pedig a karintiai és a tiroli front is megmozdulja király Trientbe utazott. Trientben, Bozenben és Wil­­lacban töltölt néhány éjszakát. így az udvari vonat heteken keresztül főhadiszállásul szolgált a legfőbb hadúrnak. A műszaki tudományok magas színvonala különösen a forgalmi szolgálat nagyarányú fej­lettsége teszi ma lehetővé, hogy a felsőbb ve­zetés — pontosabban szólva; a hadserepfőpa­­rancsnokság fejei — nincsenek kötve a főpa­rancsnokság állomáshelyéhez. A hadseregfőpa­rancsnokság nagy testének természetesen szük­sége van bizonyos stabilitásra, mert azt a rengeteg segédeszközt, amelyre a vezérkar technikai munkája szorul, a jóformán egész Európa felett kifeszitett huzalokat összefoglaló központot nem lehet könnyen és gyakran áthe­lyezni, különben súlyosan érezhető hézag tá­madna a munkában. ,-A legfőbb hadúrnak azonban nem az a feladata, hogy az egész Reggelizés előtt fél pohár Schmidfthauer-féle használata valódi áldás gyomon bajosoknak és székszopuláaban szenvedőknek SgmáJidi az elrontott gyomrot 2—3 óra alatt telje­sen rendbe hozza.

Next

/
Thumbnails
Contents