Komáromi Lapok, 1918. január-június (39. évfolyam, 1-26. szám)
1918-01-19 / 3. szám
2. oldal. „Komáromi Lapoku 1918 január 19. egyik számában Magyar Clemenceauk citnme! megjelent cikket adjuk, kommentár nélkül, feleletül: „Megszületett a magyar Clemenceau-kormány. A Wekerle-korniány alakult át Clemenceau-kabinetté. Magyarországnak nincs ugyan szüksége Ciemenceaukra, de a magyar miniszterek megirigyelték francia kollegájuk kétesértékü dicsőségét és ráléptek arra a végzetes, veszélyes útra, amely a különb, embernek, államférfinak, tehetségnek nagyobb franciát is örvénybe, katasztrófába fogja sodorni. Ezt az utat az erőszak, a jogtiprás, a még gyéren maradt közszabadságok elkobzása szegélyezi. A demokrácia, a választójog kabinetje lépett erre az útra. Az a kormány, amelynek Vázsonyi Vilmos, gróf Batthyány Tivadar is tagjai. Nincs módunk arra, hogy részletesebben megindokoljuk ezt az állításunkat. Rajtunk kívül álló okokból nem fejthetjük ki részletesebben, de lelkiismeretünk és átgondolt meggyőződésünk alapján konstatáljuk, hogy a Wekerle-korniány alatt a közszubudsagokai, a vélemény, a biralat lehetőséget sokkal reakciósubban kezelik, mint Tisza gróf kormánya idején. S az igazi Clemenceau, a francia, legalább bátor és férfias. Odaállt nyíltan, becsű etesen az ország elé és nyíltan, férfias becsülettel csinálja az üldözés politikáját és állja po bikájáért a bírálatot, a támadást. A magyar Clemenceauk a fórumon a szabadságról szónokolnak, mint a bilincsek szétzuzói ünnepeltetik magukat és miután a tapsot bezsebelték ezért, suttyomban, sötétben csinálják az üldözést. Meg kell állapítani, hogy gióf Tisza a maga személye számára nem akart a hadiérdek címén támadhatatlanságot biztosítani. A mostani magyar Clemenceauk, akik a fennálló társadalmi rend és a hadiérdek patentirozott védelmezőinek játszák ki magukat, elbújnak és nem akarják tűrni a bírálatot. Sajnáljuk, hogy olyan férfiak is fedezik nevükkel, múltjukkal ezt a politikát, akiknek működése, múltja programmja a polgári szabadságok, emberi jogok védelme volt. Nem tudunk eléggé csodálkozni azon, hogy Vázsonyi Vilmos és gróf Batthyány Tivadar még mindig helyet foglalnak a kormányban, mely engedelmesen, alázatosan hajtja végre más hatóságok parancsait. Hogyan is mondotta Vázsonyi ? „Milyen nemzeti értéket képvisel egy lerongyolt tekintélyű magyar kormány ?“ Több szem, többet lát. — A közönség rovata. — fiz oruosi dijak. Az Országos Orvosszövetség a nagy drágaság miatt elhatározta a* orvosi dijak emelését, a melyet a szövetség fiókjai, köztük a komáromi is, élletbeléptettek. Az orvosi dijak tehát nagyobbak. A mai abnormis drágaságban nem lehet rossz néven venni orvosainktól sem, ha jövedelmeik megjavítására törekednek; hiszen mindennek fel ment sokszorosan az ára és igy az orvosnak is többet kell keresnie. Azonban egyről a komáromi orvosok megfeledkeztek. A közönség a legnagyobb tájékozatlanságban van az uj orvosi dijak iránt és ezért szükséges, hogy a szövetség komáromi fiókja is, mint ezt a többi fiókok mind megcselekedték: közölje uj díjszabását a sajtóval, hogy igy arról a közönség tudomást vehessen. ff színház helyisége. Igen örülünk annak, hogy a ref. presbitérium színházhoz juttatta a közönséget, a melynek vágya, óhajtása, hogy pár hónapig élvezhesse a színészetet. Emez öröm mellett azonban szót kell emelni aziránt, hogy miután bebizonyosodott a pár napi előadás alatt, hogy a kollégium helyisége mégis csak kicsi, a színpada pláne kicsiny, — a kath. Leányegyesület vagy a Tiszti Kaszinó helyisége pedig egyenesen kitűnő helyiség lenne, indítsunk akciót, a melynek sikere alig lehet kétséges. A közönség írja ezt neküuk s mi — kötelességszerüleg hangot adunk a közönség eme kívánságának, És megtoldjuk még azzal, hogy remélhetőleg az illetékes tényezők valamelyik megoldást dűlőre juttatják. Zárna a fürdő Hosszú idő óta szénhiány miatt zárva van a városi gőzfürdő. Egy csomó levélben követeli a közönség, hogy történjék már valami, mert nélkülözhetetlen egy olyan városban, mint Komárom, a hol sok a kato' a is, a gőzfürdő. Tagadhatatlan, hogy a fürdő zár alatt tartása a közérdekbe ütközik; hogy a közönség jogos kívánsága a fürdő, melynek közegészségügyi szempontból való kinyitása nagyon is sürgős. A hatóság is ezen az állásponton van. Hogy mégis miért nincs nyitva? Megmondjuk azt is. Mert nincsen szén. A bérlő, ki iclenleg katona nem tud szenet szerezni. Az Országos Szénbizottság nem ad szenet. A komáromi gőzfürdő megnyitása ennélfogva olyan rebusz, mi fel van adva. de nem tudjuk megfejteni. kirohanása a bizonyíték erre, melyben világosan felismerhető az u. n. pacifisták nemzetközi izü agitációinak hatása. „Ilyen viszonyok közt — mondja tovább Tisza — minden józanul és hazafiasán gondolkozó embernek kezet kell fogni. Megérett a helyzet arra, hogy mindazok, akiket komoly aggodalomba ejt nemzetünk jövője miatt az, a mi körülöttünk történik, a józan magyar nemzeti reálpolitika alapján tartós, együttes munkára teljesen egybeforrva egyesüljenek.“ Aranyszavak, arany igazságok ezek, de hogy lesz-e foganatjuk arra nem lehet számítani. A magyar politikai élet annyira át van itatva a gyűlölködéssel, hogy nem merünk bízni a közeledésben, a kiengesztelődésben, a közös munka jegyében való kézfogásban. Az a parlament, ahol a magyar ember megtorlás nélkül kijelenthette, hogy „nekünk nem kell győzelmes béke“, ahol Holló Lajosok és Fényes Lászlók a béke szolgálatának örve alatt megtorlás nélkül kompromittálhatják a magyar nemzet tekintélyét s elfogult vakságukban nem veszik észre, hogy szereplésük ellenségeink előtt csak arra lehet alkalmas, hogy gyöngeségünk látszatát költse fel, az a parlament megértésre, komoly együttes munkára alig képes. Éppen ezért komoly aggodalmakkal tekintünk a jövő elé s Tisza beszédével párhuzamosan aláírjuk Wekerle beszédének azt a részét is, hogy az u. n. paficisták akkor szolgálják legjobban a béke ügyét, ha teljesen berekedi ek. A magyar csehek. A komáromi sajtóban született ez az uj meghatározás, ami mindjárt ki is szenvedett, amikor az olvasó gondolkozni kezdett rajta. Tisza István grófról elmélkedett egy cikk, melynek az Írója a jelenlegi kormánnyal is foglalkozik és kisüti, hogy a volt miniszterelnök felkinálkozik. Mi nem akarunk meddő vitákba bocsátkozni a vo t és a mostani kormány közötti külömbségről, csupán a fővárosi sajtó egyik radikális irányzatú lapjának, a Világ-nak e heti hogy az Egyesült Államok Ausztria-Magy rországgal hadiállapotban levőknek tekintik magukat. Ezzel véget ért az a háborús bujósdi játék, amely már a világháború kitörése óta folyt és köztünk és Amerika között kitört a nyili háború. Hadd lássuk tehát, mit is várhatunk az Egyesült Államoknak a háborúba való beavatkozásától, illetőleg milyen mértékben léphet fel ellenünk és külösen a velünk szövetséges német birodalom ellen Amerika katonai ereje. Eddig a hadiállapotnak szemmel látható hatása nem volt. A külföldön át érkéz tt újsághírek egybehangzóan azt adják tudtunkra, hogy odaát buzgóan dolgoznak a hadsereg és a h di tengerészet felszerelésének tökéletesítésen. Ellenségeinket egyelőre az Unió csak pénzügyileg és tengerészetileg támogatta. Amerika az Atlanti Ocean északi és déli részein őrszolgálatot vállalt, hogy az amerikai fenségvizekkel határos tengerrészek biztosítva legyenek a kalózhajók és a búvárnaszádok ellen Az itt őrszolgálatot teljesítő angol és francia hajók igy más célokra szabadulnak fel. Most már az a kérdés, hogy a jövőben mennyire segíthet ellenségeinken Amerika hadserege és hajóhada. A hadseregre nézve 1917 április 28-án elfogadták az általános védkötelezettséget és ezzel sutba dobták a szabad toborzás intézményeit, amely már évek óta nem elégítette ki a hadsereg békelétszámának igényeit sem. A törvény nyomban hatályba lépett. A Németország elleni hadüzenet idején Amerika csak 66 000 föryi reguláris sereggel és mintegy 100.000 főnyi milíciával rendelkezett, amely a csapatkeretek alakítására volt szervezve. A szervezett milicia némi katonai kiképzésben részesült, ellenben a tartalékos milicia, tehát a harmadik fokozat, semmiféle katonai kiképzéssel sem birt. Az Unióban azonban előszeretettel kovácsolnak nagyszaöásu meglepő terveket és olykor-olykor gyorsan bekövetkezik megvalósításuk is. Az Egyesült Államok nagy népessége mindeneseire kimerítht teilen tartalékot bocsát ellenségeinknek rendelkezésükre, különösen, ha a háború még hosszabb ideig tart. De hogy sikerül-e és mennyi idő alatt sikerül ebből az anyagból használható katonákat faragni, az már más kérdés. Legelsőbben is nincsenek tisztjeik Azok az egyének, kiket a művelt osztályokból elöljárókká léptetnek elő, a kiképzésnek semmiféle rutinjával sem bírnak. Áz amerikai népkaraktert annyira jellemző önérzet éles ellentétben áll a katona első parancsolatával: a fegyelemmel Már ez az egy ok elég arra hogy némi kételyt tápláljunk a leendő amerikai alakzatok értéke iránt. Hogy eddig mennyire haladt az újonnan képzett magasabb egységek felállítása, azt innen nehéz megítélni. Általánosságban azonban feltehető, hogy a franciaországi harctérre három négy hadosztálynál több nem érkezett; ezeket is azonban egyelőre a front nyugodalmasabb helyein a lövészárokharchoz kell szoktatni. Az amerikaiak különböző hivatalos híradásaiból és külföldi újsághírekből gyaníthatni, hogy Amerikában több mint egy millió ember visel egyenruhát és van kiképzés alatt a különböző csapattáborokban. Nincs kizárva, hogy ezek közül egy fél millió talán már be is fejezte első kiképeztetését és most már az európai harctérre hozható. A csapatok Franciaországba leendő szállítása elsősorban hajótér kérdésé Természetes, hogy ellenségeink szigorúan óvakodni fognak attól, hogy az amerikai egységek létszámát és érkezésük időpontját velünk csak sejtessé is, nehogy ilyeténképen buvárhajóinknak kész prédát és hadvezetőségeinknek fontos támpontokat szolgáltassanak. Ha feltesszük, hogy mostanáig 18—20 hadtest van annyi a-amennyire képezve és át szállításra készen és hogy egyegy hadtest szállítására 30—40 hétezer-tizezer tonnás hajó kell, ebből könnyen megállapítható, hogy az ilyen tengerentúli szállításnak mekkora nehézségekkel kell küzdeni. Hogy fo
