Komáromi Lapok, 1918. január-június (39. évfolyam, 1-26. szám)
1918-04-06 / 14. szám
2. olda Komáromi Lapok 1918 április 6. nyeregben levő úgynevezett magyar államférfiaknak, akik most sokkal nagyobb dologgal vannak elfoglalva, mint a világháború sorsa, vagy a cseh kérdés. Azzal a nagy dologgal tudniillik, hogy lesz-e kompromisszium a választójog kérdésében, vagy sem ? Más szóval ők kaparinthatják-e kezükbe a kizárólagos és kivételes hatalmat. vagy pedig továbbra is fenmarad a parla ment jelenlegi többségének természetes ellenőrző hatásköre . . . Mindennél fontosabb a hatalom kérdése rájuk nézve, melynek elérése végett nem tiadnak vissza semmitől. Képesek gáncsot vetni és lehazaárulózni Wekerlét is, akinek zászlója alá nemrég oly lelkesedéssel sorakoztak, hogy részeseivé válhassanak az óhajtva óhajtott hatalomnak s akinek a kedvéért egy mondva csinált se hús-, se halpárt alakításától sem riadtak vissza, meghagyván természetesen a gyorsan kinyiló hátsó ajtókat. Igazán elszomorodik az ember szive, mikor azt látja, hogy a magyar államférfiak a világháború óriás hangversenyében megrepedezett ócska klarinéteket fújnak s a személyes gyűlölködés, a kicsinyes párttorzsalkodás mocsarában békákként éviekéinek . . . Hát anynyira utolsó nép volnánk mi, hogy ilyen állam férfiakat érdemiünk, akik a saját önző pártérdekeik sférájukból nem tudnak felemelkedni, c komor idők gondolatkörének színvonalára ? . . . Rázzuk fel már vezető államférfiainkat mákonyos álmaikból s értessük meg velük, mennyire csufságos és lealázó az a béka-egérharc, amelyet a világháború fenséges Iliászával párhuzamosan a magyar nemzet rovására folytatnak. . . . Értessük meg velük, hogy ennek az országnak tiszta és világos fejű, önzetlen vezetőkre van szükségé és nem politikai morfinistákra, értessük meg velük, hogy nekünk egyetértésre, kiengesztelődésre és nem további gyűlölködésre van szükségünk. Addig, mig ezt meg nem értik, akiknek meg kell érteniök, nem lehet rálépnünk a békés, alkotó munka útjára. 11 vili iiiztiÉi Halna. Hétfőn tartották meg a szegedi tisztviselők a városháza közgyűlési termében naggyiilésüket, amelyen a kormányhoz intézendő memorandumba foglalták össze kívánságaikat a rendkívüli drágaság leküzdésére. Az impozáns nagygyűlésen a kir. Ítélőtábla, a kir. törvényszéki a járásbíróság, a posta, az államépitészet, hivatal, a folyammérnökség, az állami és városi tisztviselők, a rendőrség stb. voltak képviselve. A memorandum lényege következő: Kérjük elsősorban, de legsürgősebben: A ruhasegély kiosztását, mely a mai viszonyok között kevesebb nem lehet: minden tisztviselőnek ada sék 1200 korona, a ruhával természetben el nem látott altisztek és szolgák részére 600 korona s minden családtag után, beleértve a feleséget is, a tisztviselőknél 600 korona, a fizetési osztályba nem sorozott alkalmazottaknál pedig 300 kor. Kérjük továbbá az 1918 évre a beszerzési előlegnek az eddiginél jóval magasabb összegű megállapítása mellett sürgős kiutalását, hogy alkalmas időben a jövő téli beszerzést megkezdhessük. Kérjük a köztisztviselői beszerzési csoportok életképessé tételét és pedig a kinevezett kormánybiztosok hathatós segítségével, olyformán, hogy a kerületi kormánybiztos a rekvirálási .joggal felruháztálván, a helyi rekviráló bizottság helyeztessék hatásköre alá. Addig is, amig a fizetésrendezés bekövetkezik, kérjük a háborussegély mérvének tetemes felemelését és akként való megállapítását, hogy a 200 százalék a fegfelsőbb fizetési osztályon kezdődjék és a fizetési osztályon lefelé szállva, a százalék fokozatosan emelkedjék és a legalsó fizetési osztályban a 300 százalékot elérje és ez a 200 százalék a fizetési osztáyba nem sorozott közalkalmazottaknál is megmaradjon. Kérjük továbbá a mindenekfölött álló szolgálati pragmatikáknak bölc$ megállapiíását és ennek kapcsán fizetésünk és lakáspénzünk korszerű felemelését. Kérjük a köztisztviselőket, altiszteket és szolgákat, valamint egyéb közalkalmazottakat megillető útiköltségek s napidijaknak a mai jelentékenyen megdrágult életviszonyokkal kellő arányban álló meghatározását. Kérjük a háborús évnek kétszeres számítását. Nyugdíjazott kartársaink részére .kérjük rendkívüli csekély nyugdijuknak fölemelését és a nyugdíjazott köztisztviselőknek, a tiszteknek és szolgáknak az úgynevezett lakbérnyugdij törvényes megállapítását. Ezenfelül a királyhoz is intéznek memorandumot, amelyben a király segítségét kérik. Több szem, íöbbeí lát. — A közönség rovata. — (1 háziurak. A háziurak kőkemény szivét is meglágyította a háború. Eddig arról voltak híresek, hogy csak a lakók vérrel izzadott súlyos bankói suhogását hallották meg, de rögtön süketek lettek, mikor a lakó a negyedszázad óta elhanyagolt és lerongyolódottt épület javításáról beszélt. Ma a lakók már nem oly követelőzők, nagyobb hiányok tűréséhez szoktatta őket a háború, de a kőkemény szív vajpuha lett! A háziúr reszketve félti lakója életét, nehogy a rossz ház a nyakába szakadjon. A mérnöki hivatalba bucsujárást rendeznek a háziurak : „Főmérnök ur, rossz a házam, vizsgálja meg!“ A stereotip válaszra: „Azt nem megvizsgálni, hanem megcsináltatni kell,“ a viszonválasz: „Előbb ki kell ürittetni a házat, mert a lakó nyakába szakad a gerenda.“ Némelyik háziúr még a vajnál is puhább. Nemcsak a lakójáért remeg, de annyit olvasott a tisztviselői nyomorról, hogy megesett a szive a leendő árvák iránt és azokról is óhajt gondoskodni. Egyik például egy zacskó dióval állít be házvizsgálatot kérni, s nem tudja megérteni, hogy az éhező tisztviselő, hogy nem kap a dió után, mért inkább az ő kabátja gallérját keresi, lii.-z nem azt kell javítani ? S az a csodálatos, lvigy ha a lakót a hatóság nem kergeti ki a lakásból, rögtön „magától niegcsiná ódik“ a ház, már egy tenyérnyi hely bevakolása megszünteti a közveszélyt. Mégis csak megjavította a háború az erkölcsöket! Panasz az Ujuárosi Körre. A Vasúti Körben a múlt hó 31-én táncvizsgát rendeztek, a melyre egy kis komáromi társasággal én is átrándultam, hogy végignézzem a mulatságot. A mikor beléptünk a körhelyiségbe, a társaság tagjai jegyet akartak a pénztárnál váltani. Azonban a pénztáros olyan hangnemet használt, a mi bizony megsértett bennünket, s igy kénytelenek voltunk lemondani arról az élvezetről, hogy a mulatságot végignézzük. Úgy tudom, hogy a kör elnöksége súlyt helyez arra, hogy a kört komáromiak is látonegyedik háborús telet állják szívósan az alattomos ellenséggel, jégen, hóban vívott harcban. Müller Károly, a kitűnő alpinista, a müncheni „Alpesi Muzeum“ elnöke, aki, mint hivatott szakértő, tanulmányozta a háborút és anyagot gyűjtött a múzeumnak, azt mondotta: „Az aipinizmus soha nem sejtett azon fejlődése nélkül, amelyet a legutóbbi évtizedekben elért, aligha merészkedhetett volna az alpesi háború a legmagasabb hegyormokra.“ Ne feledjük az automobilizmus, a léghajózás és a kerékpársport rendkívül értékes teljesítményeit sem! A sport által fejlesztett ezen segédeszközök nélkül a háború ma elképzelhetetlen volna, mert hiszen a katonai forgalmi technika legfontosabb eszközeiről kellene lemondania. Emlékezzünk továbbá csak a háborút közvetlenül megelőző időben nemileg már el is hanyagolt diszkosz-sportra, amely a kézigránátok hajításában új dicsőségre éled; gondoljunk derék gyalogságunknak bámulatraméltó megfeszített meneteléseire, amelyek könnyen eshettek azoknak, akik már békében, mint edzett turisták, különösebb fáradság nélkül haladtak meg szép számú kilométert. A kutyasportról is meg kell emlékeznünk, amely a háborúban rendkívül értékesnek bizonyult. A hadi kutyák, az egészségügyi szolgálatban is, mesés dolgokat müveitek. Őrkülönitményeknél a közelgő ellenség kiszaglászása, saját sebesültjeink kikutatása körül fényes eredményeket értek el, újabb jeléül annak, hogy bármely fajta sport mennyire nagy jelentőséggel bír a modern hadviselésre nézve. Másrészt megállapítható az az örvendetes tény is, hogy sportembereink a sportban való kedvtelésüket a világháborúban is szeretettel megőrizték. Legyen bár még oly unalmas az élet a lövészárokban vagy a kavernák hűs pincéiben, legyen még oly idegölő a pergőtűzben való halálmegvető kitartás: a sport hőseinknek megannyiszor újból változatosságot, lelki megkönnyebbülést, szórakozást biztosított; sőt az a határt nem ismerő buzgalom és vakmerőség, amellyel csukaszürkéink gyakran a legelői levő vonalon is hódolnak a sportnak, csak újabb határtalan nagyrabecsülésre ragadhat minket a fronton levő testi éreink iránt. A legkedveltebb sport a táborban a labdarugójáték, talán már azért is, mert nem kell hozzá egyéb, mint a labda, amely menetelés közben a borjúban vagy a hátizsákban megtalálja szerény helyét. A goal-állványok helyett elég a mi labdarugóinknak néhány akadálycölöp ; természetesen a békebeli sportöltönyről és sportcipőről is le kell mondaniok és bekell érniök a csalánszövet nadrággal és a nehéz katonacsizmával. A sport iránti lelkesedést ez azért nem csökkenti. Ha azután a tizenegyes csapat jól begyakorolta magát, akkor hátrább, a front mögött megtekintésre érdemes versenyeket vívnak, amelyekről a fronton nem kevesebb szó esik, mint az országban magában, teszem azt, a Derby-futamról. Óriási érdeklődést keltett pl. egy niesterverseny, amelyben a „bécsi divízió“ (Deutschmeisterek, 84-esek és 10-es (Kopal-) vadászok) játszott kombinált lembergi csapat ellen Lembergben a tábornoki kar és számos niagasrangu tiszt jelenlétében ; ott a kemény bécsi fiuk aratták a győzelmi pálmát. A labdarugójáték mellett a többi labdajátékot, mint pl. a füles labda- js a nagy labda-játékot csapataink nagy előszeretettel űzik, mig az inkább mondain tennisz-játék nem igen találhatott a táborban felkarolásra. Széles teret foglalnak el a front sportjában a tornázás és az ezzel összefüggő gyakorlatok. A magasabb parancsnokságok parancsai ismételten nyomatékosan meghagyták, hogy a tornázást a csapatoknál a leggondosabb fejlesztésben részesítsék. Minden alakzatnak megvan a maga tornatere; itt a legkezdetlegesebb eszközökkel is lehetővé teszik a nyújtó-, korlát-, hágcsó-, kúszótornászást, a magas ugrást, távugrást és a bakon való tornázást. S ha ezután előbbre vonul a csapat, akkor a felszere-Mindenki tudja, eiis- _ POLITZER MÓR meri es elmondja, hogy = Xc>maram, nádor-utca 19. ~ üzletében a legszebb minőségű férfi cipőig divatárui*, fehérneműéi* stb. kaphatói*.
