Komáromi Lapok, 1918. január-június (39. évfolyam, 1-26. szám)
1918-01-12 / 2. szám
tv-lg január 12. . Kom áruul! JLuioií" ö. oldat. Úgy kell lenni, hogy a sok kiváló tulajdonságból, a mivel a :ors a magyar fajt megáldotta, hiányzik a componáló tehetség. Mert sem a Zenede, .-em a Zeneakadémia elméleti tanszékeit nem lehet okolni, mivel szerzőink ki-ki látogatnak Berlinbe; meg is tanulnak egyet-mást, de az csak sallang; a gerinc s belőle a velő — hiányzik! Vigasztalásul szolgál az, hogy a hosszú századokon majdnem zavartalanul fejlődő kul- i túrák sem duskálkodnak ám componistákban! ' A hangversenyek műsorán még Délamerikában is Bach, Beethoven, Mozart, Schumann, Schubert, Brahms stb. szerepelnek, szóval a XVIII. század végének és a XIX. század elejének zeneszerzői, s csak elvétve fordul elő egy-egy újabb név, hogy hamarosan letűnjön. Az olyan kivételek mint Grieg — nagyon ritkán fordulnak elő. Pedig ő sem tartozott a nagy componisták közé. 0 a feldolgozásra alkalmas norvég melódiákat (minden népnek, nemzetnek van népdal * s igy nekünk is, valamint az olasz és zsidó zene alatt is népdalt értettem, vagy vallásos éneket) egészen Wagner módszere szerint dolgozta fel ; a minthogy Wagner óta mindenki őt utánozza, a mi szerzőink is! A német nép kétségkívül sovinistább, mint mi vagyunk, s mégis a nagyszámú és kitűnő zeneiskolákból kikerült több száz componista náluk is aiig-alig jut szóhoz. Másként vannak a franciák! Nekik nincsenek oly óriásaik, mint a németeknek, s a fiatalabb generatiot nem nyomja a nagyok hírneve. Háború előtt azonban tele voltak a francia műsorok is német nevekkel, pedig ugyancsak gyűlölték a németet. Az angolnak egyáltalán se componistája, se előadója nincs. A szláv nép, különösen az orosz elsőrangú zenész. Mindnyájan megbámultuk. az orosz foglyok együttes énekét. S ez mindjétt rávilágít arra is, hogy miért nincs nálunk arányban a componisták qualítása az előadókéval. Az előadók nagyszáma mutatja, hogy a magyar nemcsak lóra termett, de a muzsikára is termett. Azonban a zenemüveíése m'í'unk teljesen hiányzik az elemi oktatásból. A mi most van, az rosszabb a semminél. De hát a magyar, a lónál és zenénél is inkább politikára termett, s itt van a kutya elásva ! Nem a mai szerzőket kell pártolni, mert a „pártolás“ az önérzetes művészre lealacsocsonyitó; hanem át kell a gyerekek lelkét itatni a muzsikával. Akkor majd lesz bizonyára componista is közöttünk, mégpedig hasonló értékű egy Aranyhoz, egy Petőfihez; aki majd nem utánozza sem Wagnert, sem Debussy-t, sem senki fiát, de a maga lábán jár — s akkor bizonyára nem kell majd a mi zenénk fonnyadt virágait szánakozva néznünk. A legnagyobb magyar lángelme egy kiskőrösi parasztházban öltött testet, egy ilyen házból fog majd a nagy magyar componista is megszületni. De még eddig a népnek egyetlen egy gyermeke sem foglalkozott zenével. (A nép alatt itt magyar parasztot értek) De addig a műsorokon hadd maradjanak meg Beethovenék ... * A vita befejezéséül konstatálni kívánom, hogy egyik cikkemben sem üzentem hadat Beethoven, Mozart, Bach, Brahms, Schubert stb. örökbecsű müveinek, melyek az emberiség közkincsei, csupán a közönség ama, jogosnak nevezhető kívánságát tolmácsoltam, hogy a hangversenyek műsorán, különösen akkor, a mikor számos helyet kapnak apró külföldi zeneszerzők, legyen ott a magyar is! Mészáros Lajos János. A VÁRMEGYE. Egy havi közigazgatás. Komáromvármegye közigazgatási bizottsága kedden, január 8-án tartotta rendes havi ülését, gróf Dezasse János főispán elnöklete alatt. Az ülésen megjelentek: Asztalos Béla alispán, Bathó Lajos főjegyző, dr. Madirassy Pál árvaszéki elnök, dr. Witausek Károly t. főügyész, dr. Mezey János tiszti főorvos, Berzsenyi-Janosits József műszaki tanácsos, Bartha János kir. pénzügyigazgató, Mirtse Lajos kir tanfelügyelő, Molnár Imre gazd. felügyelő, dr. Földes Károly kir. ügyész, Faitényi Alfréd kir. főállatorvos előadók, továbbá: Barar.yay Géza, Csermák Hugó, Jaross Vilmos, Lózert Kálmán, Thaly Ferenc biz. tagok és Karcsay Miklós jegyző. Napirend előtt az elnöklő főispán meleg szavakkal üdvözölte a vármegye újból megválasztott közigazgatási biz. tagjait. Asztalos Béla alispán meleg szavakkal mondott köszönetét az üdvözlésért, és mindjárt előterjesztette tartalmas havi jelentését, melyben a tisztikarban történt vá tozásokat bejelenti. A járási közigazgatásban szervezett öt szolgabirói állás közűi csak három lévén betöltve, a hadiszolgálatod teljesítő két szolgabirói állást dr. Csorba István aljegyző és dr. .Motesiczky Pál tb. szolgabiró helyetesitette. Dr. Csorba helyét a sorban, a jótékony egyesületek közös szervezkedésére, önkéntes ajánlkozók munkájára, melyet jó szívvel és lélekkel kínálnak. Ilyen szövetségesekkel bátran indulhat el az ismeretlen utón, ismeretlen jövője felé a Haoigondozó Népiroda, amely nemsokára a vármegye és város legsűrűbben látogatott helyisége lesz. Akik oda fordulnak, bizonyára megnyugodva távoznak onnét. Jó tanács, gyors segítség, szives felvilágosítás, szolgálatkészség, megértő lélek, jó szív : ez költözik be a szürke hivatali falak közé. Ezt várjuk bizalommal a Hadigondozó Népirodától. Dr- Alapi Gyula. Magyarság a művészetben. E héten jeles földinktől, Komáromi Kccz Endre festőművésztől az alábbi sorokat kaptam, melyeket szükségesnek tartok leközölni. Bocsássa meg, hogy idejét egy pár percre igényli« veszem. Ennek a pár sornak igazán más célja nincs, minthogy Ön előtt — ki engem nem ismer — nem akarok olyan színben feltűnni, mint az utálatos külföl dieskedő majmok, kik hasra esnek egy-egy külföldi név hallatát a. De minthogy manapság, mikor nagy, igen nagy dolgok történnek, s a papiros, meg a teleirásához szükséges világosság kevés, igazán furcsa volna a nyilvánosság előtt folytatni az eszmecserét a magyar zenéről két olyan embernek, kinek egyik sem hivatásszerűen muzsikus; azért gondoltam, hogy mintegy a magam igazolásául, még néhány megjegyzést fűzök a szóban forgó dologhoz, elörebocsátva, hogy nem azért, hogy az utolsó szó az enyém legyen Évekkel ezelőtt 4 éven át voltam tagja a Nemzeti Zenede zenekarának. Ennek a régi kitűnő intézetnek gr. Zichy Géza az elnöke, kit nálunk jól ismernek nemcsak a fél kezéről, de az operáiról is. Tehát magyar szerző. Az intézetnek programmjában bennt van a magyar szerzők erkölcsi és lehetőleg anyagi támogatása is. Pályázatokat tűz ki, s a nyertes müveket a zenekarral a fővárosi Vigadó nagytermében tartott hangversenyeken előadja. 4 éven nyomorítottak engem is ezzel a kényszer-munkával. Pedig a legtehetségesebb munkákat kellett előadnunk! S azóta is eljárok a zenedei koncertekre, s még nem hallottam egyetlen egy értékes munkát- A budapesti filharmóniai társaság, a m. kir. Opera szintén nyilvánosságra hozza a magyar müveket, s egyik sem bir műsoron maradni. Nem tetszenek sem a közönségnek, sem a kritikusoknak. tóttá. Rettenetesen szigorú volt fiához az öregasszony. — Astridnak igaza van, ilyen embernél nem maradhat. Bizony gyakorta hazudott. Es elbeszélte menyének a fia viselt dolgait. Már kis korában olyan szép arca s termete volt, hogy váltig csodálkozott rajta, hogy szegény szülők gyermeke. Olyan volt akár egy kis eltévedt herceg. Mintha sohase lelte volna meg a helyét. Mindent oly nagynak látott és sohase találta meg a helyes mértéket, ha róla magáról volt szó. Az anyja azért sokat sirt. Ám még sohasem tett rosszat a liazudozásával. Itt ahol ismerték, csak nevettek rajta. De most oly rettenetesen kiséitetbe jutott. Nem iitéli-e Astrid is különösnek, hogy a hajós legény gy rászedhette ? Mindig úgy értett a finom dolgokhoz, mintha csak vele született volna. Bizonyára eltévesztette a születését. Az is bizonyság rá, hogy sohase jutott eszébe feleséget a vele hasonló sorsuak közül választani. Az öreg asszony egyre csak beszélt, Astrid pedig hallgatva eltűnődött. — Látod, sohase sikerült leszoktatnom a nagyravágyásról meg a hencegésről, de nálam okosabb megtehetné. Jóravaló derék gyerek a fiam, megérdemelné a fáradságot. Ám holnap elmehetsz. Meg kell lennie — mondta többi közt az anyóka. — De hát hol hál majd az éjszaka ? — Kérdé hirtelen Astrid. — Azt hiszem, odakinn a homokon. Bizonyára nincs nyugta s nem távozik el. — Leghelyesebben teszed, ha bebocsátod — monda, Astrid. — Kedves lányom, te csak nem akarod látni ? Tud ő magán segíteni odakünn, hacsak egy takarót adok is neki. És valóban ott hagyta aludni az éjszaka a homokon és másnap kora reggel elküldötte a városból, leghelyesebbnek ítélvén, hogy Astrid ne is lássa. Elbeszélgetett a menyével s nem erőnek erejével tartotta vissza, hanem igazi jósággal. De mikor végre sikerült az anyókának rávenni Astridot a maradásra s megtartani a fia számára s miután kibékítette a fiatalokat és Astriddal megértette, hogy éppen neki hivatása Börje Nilsson felesége lenni s annyi jót tenni vele, amennyit csak lehet — az bizony nem egy alkonyi óra, hanem sok-sok nap dolga volt — lefeküdt és meghalt. — Lám, lám — vélte Börje Nilsson felesége — az anyóka fiáról való hűséges gondoskodással teljes élete veszett kárba, de az ő életének nem volt célja. Férje néhány évi házasság után tengerbe fűlt s egyetlen gyermeke elhunyt kis korában. Az urát nem tudta megváltoztatni ; nem bírta komolyságra s igazmondásra szoktatni. Inkább megváltozott ő maga: egyre hasonlóbb lett a halásznéphez. Övéi közül nem akart látni senkit, mert szégyelte, hogy igazi halász asszony vált belőle. Ha legalább célja lett volna mindennek ! Ha legalább tudta volna, midőn halász-háló kötögetésével kereste kenyerét, hogy miért élt még tovább is ! Ha legalább boldoggá, vagy jobbá tette volna őt! Ám sohase jutott arra a gondolatra, hogy az, aki elhibázottnak tartotta életét, mert másokkal mi jót sem tett, az alázatosság e gondolatában talán megmentette a saját lelkét. IVKindenki tudja, elis- = POLITZER MÓR nieri és elmondja», hogy Komárom, Nádor-ufcca 19*------ üzletében a legszebb minőségű férfi cipői*, divatárui*, fehérneműéi* stb.
