Polgári leányiskola, Komárom, 1938
hangúlag úgy határozott, hogy minden következmény vállalása mellett ennek a rendeletnek nem tesz eleget. Majd új órarend készítése vált szükségessé, mert a csehszlovák hadsereg mozgósítása miatt Halasy Jenő tanár bevonult Písekbe s így óráit a tantestület felosztotta maga között. A helybeli szlovák iskolában ekkor már megindult a bomlási folyamat. Azok a magyar szülők, alak gyermekeiket a szlovák iskolába járatták, a felszabadulás lehetőségének láttára, végre ráeszméltek arra a nagy tévedésre, melyet állandó figyelmeztetésünk mellőzésével követtek el, hogy gyermekeiket nem járatták a magyar iskolákba, annak dacára, hogy minden magyar lapunkban hirdettük, »magyar gyermek magyar iskolába való.« A »Komáromi Lapok« okt. 29-iki számában, tehát még a csehszlovák megszállás alatt a következő cikket írtam: Az iskolás kismag'yarok is visszatérnek! A magyar iskolák szeretettel várják a szlovák iskolákból visszatérőket. Az előző kormányok által a magyar községekben felállított szlovák iskolák közül több már megszűnőben van. Ennek oka egyrészt a tanszemélyzet elköltözése, de leginkább az, hogy a szlovákiai magyarság nemzeti öntudatra ébredése következtében ezekbe az iskolákba járó kismagyarok nemzeti kokárdás lelkűkkel a magyar iskolákba visszatérnek. Jól ismerjük azokat az okokat, melyek a szülőket arra késztették, hogy gyermekeiket a szlovák iskolába járassák. Nem is akarjuk most ezeket az okokat boncolgatni, kiteregetni, vagy bárkinek is szemére vetni, mert egyelőre örülünk a hazatérőknek. Igen, örülünk azoknak a félénk arcoknak, melyeken halvány pír húzódik meg, amikor a magyar iskola küszöbét átlépik, mert abban az ártatlan nemzeti bűnbánat tiszta harmatját látjuk. Nem is faggatja egyiket se a pedagógiai tapintat, bár a kisérő szülők mindegyike a fel sem tett miértre igyekszik önként választ adni. De a pedagógus barátságos fejbóliutással pontot tesz a múltra s inkább a jövő szükségességei, a kívánatos tennivalók érdeklik. Elég csali egy-két szót váltani a kis hazatérővel s mindjárt kitűnik, hogy a magyar nyelvben nagy hiányosság mutatkozik. Hiányzik a megkívánható nyelvkészség, nincs meg a tanuló korától elvárható szókincs, kiejtése idegenszerű, különösen az »a« és az »e« hangokkal nagy a baj, szórendi zavarok, olvasásbeli nehézség mindjárt elárulják, hogy a pótolnivalókat hol kell kezdeni. A polgári iskolai tanulóknál a megkövetelhető stilisztikai, magyar irodalmi ismeretek, a fogalmazás, a helyesírás hiányai szembetűnően mutatnak rá arra, hogy a hazatérő 7
