Polgári leányiskola, Komárom, 1938
mányrúd mellett, melyet a kisebbségi jogok megmaradt töredékei meghagytak még kezünkben. Tanítványaink lelkében ébrentartani a reménytüzeket s tekintetüket az idegen, a masaryki és benesi csillagok megtévesztő fényétől elfordítani, minden nemzethű tanár legszentebb feladata volt. S a gondviselő Isten kegyelme ösztönösen erős és sokszor a kockázattól sem félő nyakas magyar erőt adott nekünk. Lelkűnkből kisugárzó titkos erőt átvette az érzékeny magyar gyermekiélek s egy szempillantás, vagy egy kéz- legyintés olyan beszédes üzenet volt tanítványainknak, hogy a csehszlovák zászló előtt való elvonulás, vagy a csehszlovák himnuszok csehül való éneklése, vagy a Masarykról s az ő álhumanizmusáról, vagy Benes vásári demokráciájáról tartott, — de megrendelt előadás, — komolytalanná vált a szebb jövőt váró magyar tanítvány előtt. Mert lehetett-e komolynak mondani azt a túlerőltetett intézkedést, hogy a komáromi szinmagyar gyermekeknek nemcsakhogy a cseh himnuszt csehül kellett éne- kelniök, hanem meg kellett tanulniok a román himnuszt románul és a jugoszláv himnuszt szerbül. Nem hiszem, hogy pl. a jugo- szlávok ezt kérték volna a dicstelenül kimúlt cseh barátaiktól. Tanítványaink tanulták ugyan ezeket a himnuszokat, mert a csehszlovák tanfelügyelő követelte, de meg nem tanulták. A polg. iskola színvonala a 20 év alatt egy kötelező népiskola színvonalára sülyedt. Nem olyan értelemben mondom ezt, mintha egy kötelező népiskola nem volna, vagy nem lehetne magas színvonalú, mert sok érdemes népiskolát ismerek a Felvidéken, melynek nívója tanítójának a kisebbségi sors felelősség- tudata miatt igen is elismerést érdemlő színvonalon állott, azonban a polg. isk. cseh formájában sem népiskola, sem polg. isk. nem volt. E határozatlan jellege, határozott célnélküli tanterve nem találta meg azt az utat, mely a polg. isk. szerintünk értelmezett és vallott nagy* feladatát betölteni tudta volna. Megkezdődött küzdelmünk a magyar típusú polg. isk. megtartásáért. Szerénytelenség nélkül merem mondani, hogy ebben a munkában szerény vezetésem mellett minden dolgozni kész magyar tanár kivette a részét. Már 1921-ben, amikor az első megjelent tantervből látható volt, hogy a fejlett magyar polg. iskola visszaesés előtt áll, felemíeltem tiltakozó szavam s a tan- terv bírálata kapcsán követeltem a magyar polg. iskolát megillető jogokat, amikor azt írtam: »a magyar polg. isk. hasonló ahhoz az éplábú emberhez, akit kényszerítenek arra, hogy bicegve járjon.« Sérelmeztem a tantervet, mely nem volt figyelemmel a magyar földművelő osztály érdekeire, amely a mi kisebbségi szempontunkból a legféltettebb rétege volt a kisebbségi közösségnek. Hangoztattam a magyar polg. iskolák szaporításának fontosságát és jogosságát, amikor egymásután csukták be azokat. Kifogásoltam a tankönyveket, amikor azt írtam: »nem alkalmazkodnak a magyar tanuló lelki világához, hogy előttünk ismeretlen lelki motívumok hatása alatt a szerzők a száraz tárgyi igazságokat is elferdítve írták meg 4
