Polgári leányiskola, Komárom, 1938

9. Tóth Kálmán: Előre! Szavalja: Kárpát Júliauna, l./a. oszt. tan.

10. Erkel Ferenc: Ima a hazáért. Énekli a kar.

11. Jókai Mór: Feltámadunk. Mondja: Galgóczy Jolán, III. oszt. tan.

12. Papp Vári Elemérné: Hitvallás. Szavalja: Sárkány Erzsébet, III. oszt. tan.

13. Sziklai Ferenc: Felszabadulás. Szavalja: Kürthy Júlia,

II. oszt. tan.

14. Himnusz. Énekli az egész iskola.

Az ünnep reggelén hálaadó istentisztelet volt minden fele- kezet templomában, melyen a tanulók tanári kísérettel vettek részt.

Ezen a felejthetetlen szép napon, a tanuló ifjúság első március 15-kéjén a vár előtti térségen részt vettünk az ujoncavatá- son. Az újoncokhoz intézett beszédek mind csak egyet hangoztattak: Minden áldozatot a hazáért, mert a haza mindenek előtt. Itt hallottuk először, nagy lelkesedéssel, hogy diadalmas honvédőink a rutén földön vonulnak fel a Kárpátokhoz, az ősi határokhoz. Délután Komárom város által rendezett ünnepélyen jelentünk meg a Jókai szobornál, majd a Klapka-szobor- nál, melyekre az iskola koszorúit helyezte el az igazgató és néhány tanuló pár szép szó kíséretében.

Ápr. 3-án az Orsz. Polgáriiskolai Tanáregyesület elnökének hívó szavára összegyűltek az anyaország és a Felvidék 20 évig elszakított, de mégis mindig együtt és egyért — a magyar műveltségért és a magyar jövendőért dolgozó kenyértestvérek, hogy hitet tegyenek hűségükről és testvéri szeretetükről. A Központi szálló nagytermében volt az értekezlet^ melyen Somogyi István, a felvidéki polgári iskolai tanárság vezére mély meghatottsággal köszöntötte Illyefalvai Rákosi Zoltán orsz. elnököt, vitéz Szabó István megyei tanf.-őt, tanügyi tanácsost és az ösz- szes kartársakat. Méltatta azt a nemzetpedagógiai értelemben szinte felbecsülhetetlen munkát, melyet az elszakított területek 'magyar pedagógusai végeztek az elnyomás 20 éve alatt. A magyar nevelők hűséges szeretettel, bátorsággal álltak őrt a magyar kisebbségi élet omladozó gátján, védve, ápolva a magyar nemzet nagy és szent örökségét és kultúrértékeit. Nagy eredményeinket, főleg azt, hogy szinte töretlenül került vissza egy- milliónyi magyar lélek, köszönhetjük annak a sokszor rosz- szul értelmezett »felvidéki szellemnek«, amely a legszélesebb alapokon nyugvó nép — nemzeti erők összefogását valósította meg. »Isten segítségével és Kormányzó Urunk bölcs államvezetésével visszatértünk és jelentjük, hogy amint eddig, úgy továbbra is hordozni fogjuk a szent magyar fáklyát, melynek ténye új munkák, új harcok és egy megújult boldog Magyar- ország megbővült határai felé mutat.«

Ezután Illyefalvai Rákosi Zoltán orsz. elnök klasszikus szép beszédben méltatta a nap országos jelentőségét és a jövőbe kiható nagy nemzetpedagógiai értékét. Most húsz szomorú év

2Э