Polgári leányiskola, Komárom, 1938

Az egész ország sírva fakadt Fülöp Zsigmond polgármester üdvözlő szavaira, aki szintén könnyes zokogás között tudta csak elmondani a magyar szív örömteljes köszöntését. Az ő könnyeiben benne volt az egész város örömkönnye s az ő szívéből megszólalt az ősi város magyar lelke, mely hálát rebegett a feltámadás örökre emlékezetes örömnapján.

A november 28-án tartott tantestületi értekezleten Somogyi István, a katonai parancsnokság által megbízott igazgató elnökölt. Jegyzőkönyvünk feljegyzése szerint a felszabadulás utáni első értekezeletet a következőképpen nyitotta meg:

»Hálát ad a Mindenhatónak végtelen nagy kegyelméért, valamint a Kormányzó Űr Öfőméltóságának és a magyar kormánynak azon bölcs és szívós küzdelméért, melynek eredménye a reánk és iskolánkra virradt magyar feltámadás, a csehek erőszakos és jogtalan 20 évi megszállása alól való felszabadulás. Mi pedig, akik 20 év balsorsában az adott viszonyok között mindig a legtöbbet tettük, amit a gondjainkra bízott magyar ifjúságért tehettünk, az elénktárult szabadabb nemzeti munkában hí agyar szívvel és lélekkel fogunk megtenni minden tőlünk telhetőt, amit a magyar nemzetnevelés szent ügyéért és Magyarországért, a mi édes hazánkért tehetünk.«

A tantestület tagjait a járási katonai parancsnokság foga- dalomtetelre idézte be nov. 10-re a vármegyeház nagytermébe.

Fogadalmat teltek: Somogyi István, Bátyai Mihályné, Szilágyi Mária, Haász Elza, Györgyné Winter Mária, Halasy Jenő.

9