Polgári leányiskola, Komárom, 1899
г ß A munkaképességgel híró ember sohasem szegény, mig ezt értékesítheti. A mnnkássági ösztönt a természet oltotta belénk, tolyománya az önl'enntartási ösztönnek. A gyermeknél már piezi korban megnyilatkozik ez ösztön, midőn aprócska ujjaival bámulatos komolysággal és még bámulatosabb kitartással kapkodja, lépegeti párnácskája fodrát; kis arczán bizonyos jóleső önérzet csillan át, ha sikerült azt megkapni. Majd folytatja a csörgőn, meg más játékon, szóval már neki is foglalkozni kell. Ha ebbeli hajlama nincs kielégítve, hangosan követelődzik. Az ügyes anya ilyenkör eltalálja a piczike kedvét megfelelő játékkal. 11a az egyikfélét megunta, adja a másikat. ritka leleményességgel találva el azt a játéknemet, mely a gyermek korának, hajlamának legjobban megtelel. Talán ösztönszerüleg teszi, talán nem is gondol arra, hogy azt a természetadta, hatalmas ösztönt neveli gyermekében, mely majdan hivatva lesz őt, mint embert, fönntartani, t. i. a munkássági ösztönt. És az az anya jól teszi, ki gyermekében a foglalkozás vágyát táplálja és kielégíti, ellenben nagyon hibázik az, ki gyermekét unatkozni engedi, vagy mesterségesen mulattatja. Ha valaki a gyermek minden szeszélyét teljesíti, neki szolgál, minden indokolt és nem indokolt kívánságát parancsnak tekinti, az a gyermeknek nem javán, de megrontásán működik. Az igy nevelt gyermek megtanul henyélni és unatkozni, mindennel elégedetlen lesz, tog tudni zsarnokoskodni és parancsolni, de nem fogja a munkát becsülni és szeretni. Az anya gondoskodjék, hogy a gyermek folyton foglalkozzék, de önállóan, mert nincs veszedelmesebb gyermekre és felnőttre nézve egyaránt, mint az unalom; ennek nem szabad helyet engedni a gyermek életében és nem fog
