Polgári leányiskola, Komárom, 1896
14 és nyert elhelyezést a mostani palotaszert! épületben, szerveztetett 6 állandó tanítói állás és 2 óraadói, szereltettek fel tantermeink könyv- és szertáraink. Iskolánk gondnoksága és testületé jegyzőkönyvébe iktatta a tan- felügyelő urnák eltávozása fölötti igaz sajnálatát, általában a tanügy terén, de kivált az intézet keletkezése és fejlesztése körüli érdemeit és ezekért elismerését és háláját fejezte ki. Iskolánk működését mindenkor a legmelegebb érdeklődéssel és jóindulattal kisérte a tanfelügyelő ur, azon meggyőződéssel, hogy ez intézet magasztos hivatása a hazának művelt, kötelességtudó, hű honleányokat, a társadalomnak hasznos, a munkát szerető és becsülő tagokat, a családnak hivatásuk magaslatán álló nőket nevelni. A tantestület működése feletti elismerést és az intézet iránt táplált érzelmeit mi sem fejezi ki jellemzőbben, mint a tanfelügyelő úrnak búcsúszavunkra küldött, minket nagy mérvben megtisztelő válasza, melyből szószerint a következőket veszszük: „Az igazgatóság és a tanítói kar oly kiváló ügyszeretettel, buzgósággal, szakértelemmel teljesítette a maga hivatását s működésének oly kiváló eredményeit mutatta be úgy előttem, mint a nagyközönség előtt, hogy észlelve azokat szigorú kötelességemmé vált szóval és tettel minden adott alkalommal úgy az egész tantestület, valamint egyes tagjai irányában legőszintébb elismerésemnek kifejezést adni. Ha nem cselekedtem volna igy, nem teljesítettem volna tisztemből kifolyó kötelességemet. Valahányszor a tanintézet ügyeivel akár hivatalom irodájában, akár az intézet falai között személyes megjelenésemmel foglalkoztam, mindig szemeim előtt
