Polgári leányiskola, Komárom, 1896
10 a Te szárnylebegósed az; a szenvedés, a türelem oltára Te lesz, Te a női eszmény! Tőled tanuljuk e hont szeretni, tőled a kötelességet, tőled a szerénységet boldog napokban. És ha a végzet a mi homlokunkat is tövissel koszorúzza, öli tanits meg minket drága szellem, a töviskoszorút miként kell viselni. Pihenj, pihenj Szentünk bár idegenben, de drága emléked őrzik hű magyar nők szivükben végetlen időkig, örökkön-örökké! Ozv. KomjdÜn? 9«nőné. Köröztetett az összes osztályokban. i8g8. szeptember 12. Halottja van nemzetünknek! Erzsébet, felséges királyasszonyunk, a magyarok bálványozott királynéja orgyilkosság által veszítette drága életét. Megrendülve fájdalomtól veszi körül a ravatalt az egész nemzet, közös nagy bánattal siratja védőangyalát. A lesújtó gyászban e nemzet minden tagja részt vesz, gyászlobogó hirdeti intézetünk részvételét a közös fájdalomban. A növendékek felhivatnak, hog}^: Mind az iskolában, mind azon kívül, utczán, sőt saját otthonukban a gyászhoz mérten viseljék magukat. Tartózkodjanak minden zajosabb játéktól, hangosabb beszédtől, énekléstől; a zongorázás is csak mint leczke van megengedve. Az iskolai helyiségekben a szokottnál még fokozottabb mértékben a legnagyobb csendben és komolysággal viselkedjenek. Épen azért a növendékek az iskolai udvaron is e
