Polgári leányiskola, Komárom, 1896

8

jártak e földön! A női ideal megtestesülése: eg у királyné megáldva szépséggel, bájjal, környezve fény nyel, pompával, két ország hatalmas uralkodónéja, ünnepelt és magasztalt, ott hagyja a pompát, lényt, mert mind ennél jobban elbájolja azon láng fénye, mely családi tűzhelyén lobog. Egészen családjának él; tanítja gyermekeit imádkozni, felügyel nevelésükre; ha gyermeke beteg, ott virraszt ágyánál, apró örömeiben résztvesz és mindebben találja legfőbb gyönyörűségét. Csupán, ha királyi méltósága kivánja, hagyja el e kört rövid időre.

Ragyogó boldogság, viruló család, rajongásig ragaszkodó hű nemzet, ez a keret és a kép: imádott királynénk átszellemült boldog mosolylyal.

De boldogsága közepette egyszer mégis gyászt öltött akkor, mikor eljött és a haza bölcsének, Deák Fereneznek ravatalát megkoszorúzta soha nem hervadó virággal, midőn könnyet ejtett az ő emlékének. Óh, ez a könny szivünk mélyébe szállott, ott marad örökké mint drága emléke annak, hogy egy királyné mint érez egyet nemzetével nemcsak örömben, de bánatban is. Óh mert nem láthatott könnyezőt anélkül, hogy vele ne könnyezzék ő, kinek később annyi jutott a szenvedésből.

Boldogságának virágát elhervasztotta egy hideg téli nap. Összetört az ő, meg a mi legszebb reméli}'link : meghalt Erzsébet királyné egyetlen fia, Rudolf trónörökös. Ez volt Erzsébet királyné második koronázása, midőn a végzet az ő márványhomlokára helyezte a mártirkoronát! A boldog mosoly örökre eltűnt arczáról. Mégis szivébe zárja nagy fájdalmát s mint