Polgári leányiskola, Komárom, 1896

14 kilépve, a reájuk ható különböző káros befolyásoknak nem tudtak eléggé ellent állni, s az iskolai fegyelem erkölcsi támaszától megfosztva, nem tudták mindenben a helyes irányt megtartani ; azonban a nagy többség az életben is beváltotta a hozzá kötött reményeket. S ezért merem azt hinni, hogy az iskola bevált annak, aminek szánva volt : a társadalom erkölcsi színvonala emelőjének. Az a kérdés, mily úton érte el a testület e jótékony befolyást tanítványaira ? Egy szó megmond mindent: szeretettel bánt velük. Otthonukká tette az iskolát, amelyben testvéreknek érezhették magukat valamennyien ; ahol nem visszariasztó ridegség, de bíztató szeretet várt rájuk. A tanulók érezték, hogy itt nincs különbség szegény gyermek, gazdag gyermek, előkelő szülő, szegény szülő gyermeke közt; tudták, hogy itt mindenkire egyenlő szeretet vár, ha jók s egyenlő büntetés, ha rosszak ; így fejlődött ki bennük az a gyermekded bizalom, amelylyel az ő mindennapi életüknek minden parányi eseményét elmondták tanítóiknak, azok pedig mindig készek voltak a gyermeki lélek együgyű, de a nevelőre megbecsülhetetlen értékű bizalmát jóakaratú türelemmel fogadni; ezzel szerezték meg befolyásukat tanítványaikra, kik bennük nem csupán rettegett bírái kat, de anyai vezetőiket, sőt némileg apró örömeik részeseit is látták. Az ilyesmit kicsinyelje, aki a,z emberi lélek fejlődését nem figyeli; én ez alkalommal hálás köszönetet mondok a testület minden tagjának, hogy nevelői feladatukat ennyi szerető gyöngédséggel tudták megoldani. Ennek köszönheti az iskola a szülők részéről nyilvánult bizalmat is ; örömmel említhetem, hogy öt év alatt alig volt