Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Komárom, 1941

amelyekben költő Bánk bánhoz hasonló felfogást csak önjeikéből meríthet. így lesz Katona alkotása prófétai vízióvá, amelyben ott lüktet a 19. század egész magyar története. Még legmagyarabb költőink is szinte himnuszokat zengenek Ferenc császárról, s Katona feljajdul az idegen uralkodóház ellen. »Bánk bán alakja — noha ez a költő célzata nem volt — a nemzetet szimbolizálja, harca a magyarság örök küzdelme az idegenség ellen.« A legnagyobb drámái alak o, nagyobb a királynál és annak egész háza népénél. És ez a nagyúr ott beszél egy színen a nyomorult jobbággyal, TiborccaL, s az évszázadok nyomorának vad és keserű gátszakadására nincs legyetlen szava. Micsoda ébresztés, merész cselekvés! S az alkotmányt tipró kormányrendszerrel szemben fellép az örök, lázadó magyar, Petur. így lesz a dráma merész politikai tett! És menynyire fokozza ezt a dráma harmadik tipikus alakja, Biberach. »Lézengő ritter. Üresfejű feltörekvő, vagy termékeny életek vámpírja. Tagadja a szentet, megveti a jogot, csak a jóléte fontos. Munkanélkül nemcsak kényelmes életet élni, de élvezni is akar

; s ezért tör össze ember szíveket, semmisíti meg családok boldogságát. Minden kornak szemétje ő, aki épugy élhetett II. Endre korában, mint Metternich környezetében, vagy akár napjaink társadalmi köreiben.« Igv válik Bánk bán legmagyarabb tragédiánkká. Igaz, hogy minden szavával, minden gondolatával századában él, de teljesen és kizárólag magyarul él. < Szólamok és »hazapuffogatások« helyett a magyar élet reális arcát mutogatja. Mert szenvedélye az igazság mérhetetlen rajongása, s ez nem szedheti kiszabott kottára fáidalmát, ömlik az gáttalanul, árad, hömpölyög és elsodor... Mert nem történetet ír. .amelynél főszerepe a hideg tollnak van, hanem a mindennél érdekesebbet, az egyéni lélek mérhetetlen mélységeit kutatja. »Ez én magam vagyok — én a 13. században élő hatalmas Bánk, kinek tenyerére korpnák tétettek le — én Zách Feliczián, aki megfertőztetett magyar becsületéért egy királyi Ház-népet akar eltörölni.« Az ilyen szenvedély nem keresi a formát, csak kiönti az igazságot. Igazmondó költő, bátor szavú liízelgést megvető író pedig sosem volt népszerű a magyar glóbuson. Innét van talán^ hogy a dráma sorsa külön tragédia. Megvan benne minden, ami naggyá tesz egy költői alkotást. Tele van a legtisztább művészettel, ott csillog" rajta a drámaírás ezernyi finomsága, örvénylik benne a lélek, a gondolat és az emberi érzés felmérhetetlen mélysége, s ha alakjai a szenvedély súlya alatt nehézkes nyelven beszélnek is. »de olyan erőt sugároznak, mint Rodin szobrai...« Ott izzik benne a magyar gondolat örök szépsége, tanulságát nem kiabálja ugyan mint kortársai; sokat kíván, akarja, hogy az magától szűrődjék át a lelken. És mégis éveken át porosodik a halhatatlan munka, az alig 21 éves költő alkotása, egy bontakozó tehetség első hajnal hasadás a, Kecskemét város adóívei, porlepett aktái között. Magyar sors: érték porosodik! Igaz, hogy »felfedezése« után 8