Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Komárom, 1941

egy lépéssel közelebb a jövendőhöz, amelynek még urai vagyunk. Fanatikus elhivatottságtudatában nem törődik azzal, hogy esetleg gyűlölni fogják, amíg él, s tán hamvait szelek szárnyára bízzák később, s nevét az elfeledés homályába kényszerítik. Élete utolsó pillanatában is boldoggá teszi az, ha elmondhatja* hogy bár egy ember is él e hazában, aki boldogabb lett általa, semmint nélküle lett volna. S az emberek nagy része — bár vágyódik a boldogság után — semmi ellen nem küzd annyira, minthogy valóban azzá tegyék. Talán tragikus magyar tulajdonság ez is. Azért van, hogy míg más országokban azt az cmbert. aki hazájának szolgál egyszerűen becsületesnek tartfák. nálunk hősnek, vagy szentnek kell lennie, mert annak., aki nálunk igazán kíván használni, szünet nélküli önmegtagadás élete munkája, minden várható jutalma- az önbecsérzés, s önismeret, s azért nálunk szükségesebb az erény, mint másutt. Hiszen a magyar messiások élete nem egyéb, mint szünet nélküli megcsalt remények. Mégis sejti, hogy minden sikerülni fog, amit elkezd, ha nem is mindjárt és nem is általában, mert minden lángész mindenható a maga nyelvén, minden szív mindenható a maga hitében.« Az ő hite pedig törhetetlenül kemény: Magyarország nem volt, hanem lesz! Jövőjének alapja az összetartás. Egységben az erő! Hiszen egynek minden nehéz, soknak semmi sem lehetetlen. A porszem, ha magában áll, szabad prédája minden fuvalómnak. Kényekedve szerint sodorja tova. De ha sok porszem együtt sziklává tömörül, megtörik rajta még az orkán is. Legyen közöttük azért legalább egy engesztelő eszme, mely lefegyverez és kézfogásra int. így összefogva valósuljon meg »emberi mivoltunk lényege, hogy teremthetünk. A tett az első, a szó a második!« A teremtő élet apostoli élet, mely elképzelhetetlen az Isten nélkül. A leghívebb és legnagyobb magyar is csak úgy lett azzá, hogy lelke minden rezdülésében kapcsolatban maradt Vele. »Magyarország pillanatai drágák!« S e pillanatok felismerése az Isten kegyelmének munkája. Jövőt építeni nélküle nem lehet. »A Te kezedben van minden. Adj nekünk szerencsét, mert a mi gyarló tudásunkkal és szétágazó nézeteinkkel semmire sem mehetünk« — könyörög gyakran az imádságos lelkű Széchenyi. A mai magyarság sorsának alakulásában mennyire bíztató az ö hite: »Azt a nemzetet, melyben erős lélek van, idegen hatalom soha és semmi körülmények között nemcsak hogy el nem nyomhatja, de — előmenetelében sem hátráltathatja.« Arany János szerint: Ezer bajunk közt ő megjelenve, felgyujtá az oltár Szövétnekét. És ég az oltár... Fénye világol sorsunk ösvényén. Különösen három gondolat tüzel ellenállhatatlan erővel, hogy minden magyarnak lelkébe férkőzzék: »Lelki erő nélkül nemzet fenn nem maradhat«. Mindenek előtt áll előttem: hűség a fajtámhoz.« S a harmadik, merni kell tenni, gyorsán cselekedni, mort >Magyarország pillanatai drágák!« 6